Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-25 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 Vili. 25 T örténelmi jelentőségű eseményre emlékezünk. Harminc éve, 1944. augusztus 29-én kezdődött a Szlovák Nemzeti Felkelés. Az ünnepnek növeii a jelentőségét, hogy közeledik 1975. május 9-e, az ország felszabadulásának és a fasizmus feletti győzelemnek a 30. évfordulója. A Szlovák Nemzeti Felkelés Csehszlovákia népei jjkori történetének egyik legjelentősebb eseménye. A Szlovák Nemzeti Felkelés több vonatkozásban előzménye annak a küzdelemnek, amely 1948 februárjában Csehszlovákiában eldöntötte a hatalom jellegét, és végérvényesen ci kommunista párt vezette dolgozó nép kezébe adta az ország sorsának irányítását. A szlovákok legjobbjai - számos nemzet és nemzetiség harcosainak a támogatásával - fegyverrel küzdöttek a szabadságért, a felszabadulásért, az ország függetlenségéért. A Szlovák Nemzeti Felkelés a Csehszlovák Köztársaság új alapokon történő megújítását írta zászlajára, s e törekvés nagy visszhangot keltett és őszinte rokonszenvvel találkozott valamennyi leigázott nemzetnél. Fontos körülmény az is, hogy a 30 éve kirobbant Szlovák Nemzeti Felkelés nemcsak a szlovákok történelme, hanem az egész európai antifasiszta ellenállási mozgalom szempontjából is rendkívül fontos eseményt jelentett. A kommunisták vezetésével A felkelést kiváltó okok tulajdonképpen már akkor kialakultak, amikor a kommunisták harcot indítottak a fasizmus ellen, a köztársaság megvédéséért. Az említett időszakban a kommunisták a Kommunista Internacionále VII. kongresszusának irányelvei értelmében szálltak szembe a hitlerizmussal és a hazai fasizmussal. Tudatosították, hogy az osztályharc, mivel a fasizmus leverése megnyitja a szocialista változások útját. A szocialista forradalomért vívott harcnak a CSKP állal kidolgozott formája arra épült, hogy meg kell érteni a nemzeti szabadságért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harc összefüggéseit. A munkásosztály vezető szerepét a kibontakozó antifasiszta demokratikus mozgalomban az biztosíthatta, hogy a demokratikus közvéleményért, az állami és nemzeti fügmi szervei vezetésével egységesen harcolt a nemzeti és demokratikus forradalom célkitűzéseiért, rendkívüli mértékben befolyásolja a jövő társadalmi, nemzeti és politikai életét. Természetesen, az akkoriban Londonban tartózkodott Beneš-féle emigráció is tudatosította, hogy a felújított Csehszlovák Köztársaság jellege és a demokratikus változások elérhető szintje főleg a hazai földön vívott antifasiszta fegyveres harc tömegjellegétől és intenzitásától függ. Beneš és társai elsősorban ezért féltek a nép megmozdulásától, vonakodtak elismerni a Szlovák Nemzeti Tanácsot a szlovák nemzeti felszabadító harc reprezentatív irányító szerveként, helyezkedtek negatív álláspontra a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban, s készültek felújítani különféle bürokratikus államszerveket, ők a nép tevékeny részvételét mellőzve akarták átvenni a hatalmat. Az alapvető kérdésekben azonban elszámították magukat, terveik csődbe jutottak. A kommunisták mind az ellenállást, mind a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a nemzeti bizottságok tevékenységét a'nemzeti és demokratikus forradalom szellemében és tő feladatainak jegyében irányították. A párt akkori vezetői határozottan kijelentették: „Emberi és örömteljes alapokon kívánjuk fejleszteni az emberek kapcsolatait, fel akarjuk számolni az ember ember általi kizsákmányolását, a dolgozó embert mentesíteni akarjuk nemcsak a fasizmus terrorjától, hanem a jelenlegi anyagi viszonyoktól való rabszolgafiiggéstől is... A munkás, a paraszt és a dolgozó értelmiség forradalmi szövetsége történelmi szükségszerűség és történelmi küldetés. Ez az egyedüli biztosíték ahhoz, hogy a jövőben valóban szebb és boldogabb legyen az élet." A kommunisták elképzelései arra irányultak, hogy a háború utáni Csehszlovákia állami életét nemzeti és szociális értelemben is a néptömegek, a történelem igazi alkotóinak érdekei határozzák meg, s hogy jó- vátegyék a múltban elszenvedett sérelmeket. A dolgozók földreformról, az üzemek államosításáról, a nemzeti és politikai elnyomás megszüntetéséről és arról álmodoztak, hogy Csehszlovákia egységét többé semmi se veszélyeztessé. A felkelés előtt és alatt egyre többen megértették, hogy az említett célok elÉS PÉLDAMUTATÁS getlenség felújításáért, a nép demokratikus jogainak felújításáért és elmélyítéséért vívott harc keretében fokozatosan érvényesült a proletár irányvonal. A CSKP által irányított munkásosztályra hárult az a történelmi feladat, hogy megújítsa az önálló nemzeti létet, biztosítsa a dolgozók jobb jövőjét. A munkás- osztály ezt a küzdelmet szilárd alapokon állva vívta meg. Nem maradt popíron a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 1-i Nyilatkozata, amely többek között leszögezte, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács „egyedül jogosult a szlovák nemzet nevében beszélni s ezért átveszi ... egész Szlovákiában a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat, valamint Szlovákia védelmét". Nem maradt papíron Szlovákia Kommunista Pártjának az 1944. szeptember 2-án kiadott Nyilatkozata sem, amely körvonalazta a felkelés alapvető célkitűzéseit. A nép forradalmi szervei a kommunisták vezetésével nehéz, de eredményes harcokbon lefektették a csehek és a szlovákok közös államának új alapjait. A kommunista párt az illegalitásban szervezte a munkásosztály politikai és a Nemzeti Front létrehozásával az egész nép egységét a fasizmussal szemben. Kifejezésre juttatta a néptömegek elszántságát, hogy leszámolnak a nácik és a klerofasiszták uralmával, véget vetnek a megalázó rabszolgaságnak. A szlovákok legjobbjai a kommunista párt vezetésével - saját elhalálozásukból és erejükből - a Szovjetunió segítségére támaszkodva, egy emberként indultak harcba az új, népi demokratikus alapokon nyugvó Csehszlovák Köztársaság felújításáért. A munkások, a parasztok és az értelmiségiek fegyverei a kézben küzdöttek a szabadságért. A forradalmi nemzeti bizottságok megbirkóztak a legnehezebb feladatokkal, és ezzel bizonyították, hogy ha a nép kezébe veszi az állam irányítását, biztosítani tudja a nemzeti felniabadító harc célkitűzéseinek elérését. A kommunisták lelkesítették a partizánokat, szilárdították a fölkelés katonáinak harci szellemét, minden egységben elmélyítették a forradalmi fegyelmet. A kommunisták gondoskodtak arról, hogy a polgári lakos; ;cíg tömegei részt vállaljanak a harcokból, az üzemek és községek védelméből, a partizánok és az üldözőitek ellátásából, az ipari és mezőgozdasági termelés biztosításából. A kommunisták gondoskodtak arról, hogy működnek a nemzeti és üzemi bizottságok, ugyanakkor segédkeztek a kártevők és a kémek leleplezésében, hatástalanításában. A kommunisták a fasiszta megszállók elleni harcban sajátították el az állam és a társadalom irányításának mesterségét. A pártszervezetek, az egyesült szakszervezet, a Szlovák Nemzeti Tanács-és a forradalmi nemzeti bizottságok a harcoló nép politikai és államhatalmának forradalmi szerveivé váltak. A küzdelem sorón megedződött a munkásosztály, a dolgozó nép, valamint a párt fórra dalmi vezető szerepe. A kommunisták továbbfejlesztették a CSKP moszkvai vezetőségének alapvető irányelveit, és teljesítették a nemzeti és demokratikus forradalom első feladatait. A jövő formálása A párt számolt azzal, hogy a felkelés, amelyben a szlovák nép saját kezdeményezéséből, saját forradaléréséhez a fasizmus legyőzésén keresztül vezet az út. Ezért jndult harcra pártunk V. illegális Központi Bizottsága, ezért küzdöttek a kommunisták százai és ezrei. A nemzeti szabadságért vívott harcot áthatotta a lelkesedés, és az igaz ügy érdekébe vetett hit. A fasizmusnak hadat üzent kommunisták ezért tudták eredményesen szervezni a sztrájkokat, a tüntetéseket, a hadsereg lázítását, a röplapok terjesztését, a partizánalakulatokat, a földalatti nemzeti bizottságokat stb., stb. A hangyaszorgalommal végzett illegális tevékenység csak így fejlődhetett egy hatalmas, mindent átfogó erővé, amelyből a párt Szlovákia lakosságáért vívott küzdelmeinek körvonalai rajzolódtak ki a legélesebben. Az úgynevezett szlovák állam idején Szlovákia népe a várakozás álláspontjára helyezkedett. A burzsoá köztársaság politikai garnitúrájában csalódtak, s Európa harmincas éveiben az események irama és zűrzavara, majd új uraik szociális és nacionalista demagógiája várakozástelivé tette az embereket. S bár Szlovákiában jobb szociális feltételek voltak, mint a környező országokban, a népet ez nem tévesztette meg. Mindez ékesen bizonyítja, hogy az embereknek nemcsak anyagi szükségleteik vannak. A nép elsősorban szabadságot, függetlenséget akar, és részese kíván lenni a világ társadalmi, politikai és kulturális haladásának. A demokratikus gondolkozású csehek és szlovákok körében egyre mélyebb gyökereket eresztett a köztársaság felújításának vágya. Hasonló érzés uralta a haladó szellemű szlovákiai magyarokat is, akik szintén megismerték, hogy mi a fasizmus és a nacionalista- soviniszta téboly. Forradalmi hangulat, szovjot segítség A párt V. illegális Központi Fiizottsága: Karol Őmid- ke, Gustáv Husák és Laco IMovomeský elvtárssal az élen, kihasználta a náciellenes hangulatot, s a párt moszkvai vezetőségének határozata értelmében nagyméretű ellenállást bontakoztatott ki. A pártmunka súlya 19-13 karácsonyától kezdve a felkelés gondos előkészítésre irányult. Szlovákiában egyre általánosabbá vált a foiradalmi hangulat. Ekkoriban Kelet-, Közép- és Észak-Szlovákia területein már szervezett partizánalakulatok működtek, amelyeket a párt illegális szervezetei és a lakosság támogatott. A moszkvai vezetés közbelépésére több mint száz jól képzett partizánpa- rancsnok eikezett Szlovákia területére. 1944. július 25-töl meg iidult a rendszeres szovjet támogatás emberben és hadianyagban. Az ejtőernyőn érkezett szovjet partizánok kiépítették kapcsolatodat a párt illegális szervezeteivel, a forradalmi nemzeti bizottságokkal, és magával a Szlovák Nemzeti Tanáccsal. 1944 nyarán már a városok és falvak többségében a földalatti nemzeti bizottságok irányították az ellenállási mozgalmat, és rajtuk keresztül érvényesült a kommunista párt vezető szerepe a fegyveres felkelés előkészítésében, majd annak lefolytatása idején is. A kommunisták a partizánok támogatásával és a földalatti nemzeti bizottságokon keresztül tudatosan építették ki a forradalmi hadsereget. A kommunistákat a fegyveres harc nehéz feladatok elé állította. A küzdelmet haladéktalanul az egész nép akciójává kellett fejleszteniük. Célkitűzésük azonban sikerült. A párt fokozatosan minden erejével a fegyveres felkelés szolgálatába állt, a felkelés motorját jelentette, uralkodó erő lett. A Vörös Hadsereg 1944 augusztusában 40 kilométernyire megközelítette Szlovákia határát. Ezzel egy- idöben sikeres harcok folytak más harctereken is. Szlovákia jelentősége - a fasiszta vezérkar számára- , ebben a helyzetben különösen megnövekedett. Nem véletlen tehát, hogy a nácik a partizánmozgalom erősödése miatt 1944. augusztus utolsó napjaiban megszállták Szlovákiát. A közép- és nyugat-szlovákiai hadsereg ellen mintegy 15 000 főből álló hadsereget vonultattak fel. Szlovákiának az 1944. augusztus 29-én történt megszállásával egyidőben - mintegy a megszállás elleni tiltakozásként - indult meg a Szlovák Nemzeti Felkelés. Eredményeképpen Szlovákia jelentős területén megdőlt a hazai fasiszta uralom, s a hatalmat a nemzeti bizottságok; a Szlovák Nemzeti Tanács szervei vették át. Az ellenálló kelet-szlovákiai hadsereg feladata az volt. hogy ulat nyisson a Kárpátokon a Vörös Hadseregnek. A döntő pillanatban azonban - a katonai parancsnokság határozatlansága és árulások következtében - kisebb egységek kivételével ezt a haderőt lefegyverezték. A megszállókkal szemben a közép-szlovákiai hadsereg - mintegy 18 000 fő - vette fel a harcot. Ez a haderő a mozgósítás után 1944 szeptemberére már közel 60 000 főre emelkedett. A szlovákokon kívül a felkelésben még mintegy 3000 szovjet, 2000 cseh. 800 magyar, 400 francia, 100 szerb és hor- vát, 20 lengyel, 50 román. 40 bolgár, valamint számos német, osztrák, angol, amerikai, belga, holland és más hazafi is harcolt. A külföldi partizáncsoportok nemcsak a szlovák nemzet, hanem a fasizmus jármában szenvedett saját nemzetük szabadságáért is küzdöttek. Felhívások A Szlovák Nemzeti Felkelés és a szlovákiai partizánharc a szlovákiai magyarok és a Szlovákiával határos magyar területek lakossága körében is nagy rokon- szenvet váltott ki. A szlovák és a magyar kommunis* ták, valamint a szovjet parancsnokság rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a határ menti területeken élő lakosság maximális segítséget nyújtson a szlovák partizánoknak és a felkelőknek. A Szlovákia Kommunista Pártja által kiadott egyik magyar nyelvű röplap például így írt: „Magyar Testvérek! ... Néni mint gyűlölt ellenség, hanem barátként jövünk, mint olyanok, akik segíteni akarnak nektek, az egész világ által gyűlölt és megutált okkupánsok - a fasiszták kiűzésében ... Testvérek! Ütött a leszámolás órája! Fegyverbe magyarok! Kezetekbe vegyetek fegyvert és ne késsétek el az utolsó alkalmat... Küzdjetek a győzelemért, melyért nem kell most már soká várni!.“ A felkelés vezérkara által kiadott röpiratok kiilön szóltak a bányák, a vasutak, a gyárak munkásaihoz, d földművesekhez, s számos röplap közvetlenül a katonákhoz fordult. A lelkesítő szövegek a tiszteket és d honvédeket magyar partizáncsoportok alakítására, d Vörös Hadseregbe vagy a „szabad testvéri Szlovákiába" való szökésre biztatták. A felkelők parancsnoksá-' ga külön utasítást adott ki a magyar katonák átállásának elősegítésére. Többek között így írt: „Használjatok fel minden alkalmat arra, hogy a lehető legtöbb magyar katona szökjön át hozzánk fegyveresen. Biztosítsátok őket arról, hogy befogadjuk őket és semmi bán-- tódásuk sem lesz ..." A felhívások és a szabadságharcosok akciói nem maradtak hatás nélkül. Az említett vidék lakói tudták jól, hogy kegyetlen megtorlás, bitó jár a partizánokkal együttműködőknek, mégis támogatták, élelmezték őket. Ha veszélybe kerültek rejtegették, bújtatták és fontos híreket, információkat adlak a szlovák hazafiaknak. Az átálltak nagy része azonnal bekapcsolódott a küzdelembe. Dokumentumok bizonyítják, hogy már á felkelés idején is harcoltak magyarok Banská Štiavnica, Zvolen és Podbrezová környékén. Számos magyar nemzetiségű antifasiszta és szabadságharcos vett részt a dubovái ütközetben és a duklai hágóért folytatott csatában is. A kommunisták magyarországi pártja szintén á szlovák példa követésére szólította fel a magyar dolgozókat. A Kossuth Rádió egyik adásában többek között ezeket mondta: „A szlovák eseményeknek mesz- szemenö jelentősége van a mi szabadságharcunk szempontjából is... Használjuk ki a kedvező helyzetet, amelyet a szomszédos népek bátor cselekvése teremtett számunkra ... Kövessük a szlovákok példáját! Vessük be mi is minden erőnket a fegyveres partizánharcba! Vállvetve a szlovák hazafiakkal, vegyük fel mi is a harcot a németek ellen! Vívjuk ki mi is hazánk függetlenségét, szabadságát!" A megszállt területeken a fasiszták könyörtelen terrort vezettek be. A fogságba esett partizánok, katonák és más hazafiak száma, akiket a németek koncentrációs táborba hurcoltak, meghaladta a 30 000-et. Ennek mintegy a fele, sajnos, sosem tért vissza. Ezenkívül a fasiszták Szlovákia területén mintegy 5500 harcost és hazafit végeztek ki. A szlovákság a sok megpróbáltalás, a nagy anyagi és emberáldozat ellenére hősiesen harcolt. A felkelést a fasiszta hadsereg csak visszaszorítani tudta, leverni nem. A felkelés hatalmi szervet illegalitásba vonultak, s tovább irányították és folytatták az ellenállást. A Szlovák Nemzeti Felkelés - a szlovákok történelmének ez a dicső emlékű helytállása és példamutatása- a kommunisták harci tevékenysége folytán Csehszlovákia népeinek nagy forradalmi akciója lett, és a köztársaság életében döntő fontosságú fordulatot eredményezett: a fasizmus leverése után felszabadult a néptömegek alkotó tevékenysége, és lehetővé vált, hogy a Csehszlovák Köztársaság új alapokon újuljon meg, és rendeződjék be. A nagy változást ígérő kiindulás napjától, 1944 augusztusától 1948 februárjáig, a munkásosztály hatalmának és a CSKP vezető szerepének a teljes biztosításáig még hoszsú út vezetett. A kommunisták harca azonban eredményesnek bizonyult, és meghozta a győzelmet. BALÁZS BÉLAV
