Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-24 / 200. szám, szombat

Kalandozás indiai városokban Talán sehol a világán nem fonódik össze annyira a múlt /és a jelen, mint India városai­ban, főként pedig Űj-Delhjben. S valóban, városnézés közben nem kevesebb mint tíz Delhi­nek, illetve romokban is impo­záns maradványainak lehetünk -tanúi. Mindenkit lenyűgöz a XII. században épült 72 méter jnagas torony a „Kutab-Minar“, melyben szerencsésen eg veiéi' pék a hindu és a mohamedán művészet stílusjegyei. Bár körü­lötte a mecset és a régi város romba dőlt, a Kutab-Minar ina is diadalmasan áll. Igaz, di­csőségét meg .kell osztania egy }mt és fél méter magas vas- pszloppal, a „Sors kezével“, mely állítólag a IV. századból -való, és három nyelven van be- ievésve másfél évezred törté­nelme. Építészeti szempontból ^zonban legtöbbet hagyott bátra pz utókornak a nyolcadik Del- ! Jii, \ehan Shahnuk, a nagymo­gulnak székhelye. Az ő uralko­dása alatt épül fel a város . legnagyobb épülettömbje, a 00 hektáron elterülő, 16 méter ma­gas fallal körülvett. „Vörös ern- fiit meny", a „Red ľ őrt“, mely­ben a paloták, a díszkertek, a . pavilonok, mecsetek egész so- j-a nyűgözi le a látogatót. A jelenkori India jelképe és köz­igazgatási centruma azonban a kilencedik Dollit. Ennek közép­pontjában emelkedik az elnöki palota, a miniszterelnökség és Kormányhivatalok, valamint a parlament épülete. Itt fut össze minden szála annak az állam- ppparátusnak, amely ezt az Óriási, 3 268 090 négyzetkilomé­ter területű, 580 millió lakost számláló, évente mintegy tíz­millió fővel gyarapodó köztár­saságot mozgatja. S már énül is a tizedik, a legújabb Delhi, mely a modern építészeinek vi­lágviszonylatban is jelentős al­kotása lesz. Talán nincs még a világon egyetlen olyan palotaváros sem, mint Fatehpur Sikrí, me­lyet az egyik császár, a felvi­lágosult AÍcbar építtetett. Alig harminc év múltán azonban rá­jött arra, hogy a városnak nincs elegendő vize, egészségtelen i levegője. így aztán tovább jnent, s a mai Ágra városában Aj császári palotát emeltetett. Azóta Fatehpur Sikrí, bár tel­jesen ép, mégis lakatlan, a vi­lágon talán egyedülálló bolt vá­ros. Ugyancsak Ayru város ha­lárában építteti meg a leggaz­dagabb uralkodó Shuh jehan szeretett hitvestársa sírja fölé minden idők legcsodálatosabb építészeti remekművét, a Táj Mohai mauzóleumot. Ezen a nagyszerű alkotáson, amely fél­drágakövekkel díszített fehér márványból épült 20Ü00 ember 20 éven át dolgozott. Értékét soha senki nem próbálta meg felbecsülni. De csodálatos várbs a maga nemében Jaipur is, India egyik volt leggazdagabb maharadzsa dinasztiájának, a Slngheknék székhelye, a rózsaszínű város. Középpontjában csupa széles út látható, négyszögű, kivétel nélkül rózsaszínűre festett há­zakkal. Talán alattvalói hódo latból, mivel az első uralkodó palota a „Szelek háza“ („Ha wa Mahal“] is rózsaszínű. Az utolsó maharadzsa palotája, amely ma múzeum, a hozzátar­tozó nagy obszervatóriummal egyetemben azonban nemcsak érdekes, de egyben India egyik legértékesebb építészeti és mu­zeális emléke is. Nehéz lenne eldönteni* mi a/., ami az embert Bombayben, „In­dia kapujában“ leginkább íneg­Iskala uz agral vár udvarán ragadja. I'alán a tengernek a városba nyúló számtalan öble, tatán a tengeniarti sugárutak és sétányok pálmát, avagy a viktoriánus korszak gótikus stí- hirbun emelt nnlotái és közénü- letei. illetve a város víztárolója fö’öt1' létesített függőkért. S bár itt van a „Hallgatás tornya“, ahol a narszt vallásfelekezet hívei halottaikat a snskeseivűk prédájának dobták, a fenger kö­zelsége s az örökké kék égl>olt itt mindig az életről beszél. Aki Bombavben tö't néhány napot, az félté'lenül kirándul a várostól alig tíz kilométerre fekvő Klenbanta szigetére, hogy megtekintse a híres sziklatemp­lomokat. Egyikükben van a hin­du vallás hármas főístenségé- nek, a Trimurtinak (Brahmá- nak, Vishnunak és Shivának) kőbe faragott kéne. A valóság­hoz tartozik az is, hogy Bom­bavben találkozunk a legkirí­vóbb gazdasági és szociális el­lentétekkel. A trópusi Dél-lndio, a haladás zászlóvivője Külön kell még szólnunk a trópusi Dél-Indiáról, annak vá­rosairól és népéről, melynek többségét a fekete bőrű, izmos, de karcsú famylok alkotják. Ugyancsak Dél-Indlában talál­hatók a hindu monumentális építőművészet legrégibb és leg­nagyszerűbb alkotásai: a jelleg­zetes és szobrokkal gazdagon díszített toronyszerű, 70—-8U m magas gopúrái, sziklába fara­gott monolit szentélyei, óriási dombormű vei. Mahubalipuram és Kanehipuram város ilyen jel­legű műemlékei valóban lenyű­göző látványt nyújtanak. A leg­szembetűnőbb azonban, az itte­ni városok és falvak indiai vi­szonylatban szinte meglepő tisztasága, rendezettsége, s la­kosainak aránylag magas élet­színvonala. A rejtélyes valóság­ra egy rendkívül fontos tény adja meg a választ. Dél-India államaiban, nevezetesen Tamtl Nadu és Kerula államban van India Kommunista Pártjának legnagyobb és legerősebb befo­lyása mind politikai, mind pe­dig gazdasági téren. Itt, a ta- myl lakosság körében található egyúttal legnagyobb tömegbá­zisa is, s ezt a tényt a közponll kormány sem hagyhatja figyel­men kívül. Emlékezetes az az India történelmében egyedülál­ló tény is, hogy a hatvanas években Korala államban a kommunista párt alakított kor­mányt. Bár a kormány, melyet a reakció mesterkedései meg­buktattak, rövid életű volt, a párt befolyásának nem lehet gálát vetni, ez napról napra növekszik. Ha a múltban a kommunista párt volt az anti- kolonialista mozgalom irányító­ja és szervezője, ma a párt volt jaipuri maharadzsa egyik palotájának bejárnia (A szerző felvételei) irányítja Korala állam életét, természetesen a legszélesebb néurétegekre támaszkodva. M' vei Kerala állam legfontosabb termékei a bal-, a kesuilió és a kókuszdió, a kommunista párt elsősorban ezeknek az iparágaknak a fejlesztését szor­galmazza. Az eredmények már­is jelentősek; az utóbbi evek ben több ilyen üzem épült, ahol a lakosság széles rétegei ta­lálnak munkalehetőséget. Bál ran állíthatjuk, liotrv Keralában a mai India szociális és poli tikai problémái megoldásának kísérletei folynak. India belpolitikájának és gazdasági életének néhány jellemző vonása Indiában hallottam, hogy az 1971-ben lezajlott általános vá­lasztások alkalmával az indiai reakció „Indira katáu“, magya­rul „Űzzétek el Indlrál“ jelszó­val indult. Mintegy válaszként erre a provokációra, a Kong resszus Párt kiadta a jelszó' „Ghurihi hatáö“, vagyis űzzétek el a nyomort, s óriási, több. mint kétharmados többséggel győzött. India népe megmutat­ta, hogy radikális gazdasági és szociális reformokat kíván: Ezt tükrözik az ötéves gazdaságfej­lesztési terv célkitűzései is. A terv szerint az. ország bruttó nemzeti termelése évente 5,5 százalékkal gyarapodik, s ezen belül az iparé mintegy 8,1 szá­zalékot képvisel. Előnyben ré­szesítik a kőolajtermelést, a petrokémiát, a szénbányászatot, a színesfémek kitermelését, e műtrágya- és az acélgyártást, valamint az exportorientált iparágakat. Öl év alatt 135,3 milliárd rúpiát (16 milliárd dol­lárt) fordítanak ipari beruhá­zásokra. Á" tervek szerint India nem kíván a jövőben nagyobi), centralizált ipari központokat létesíteni, hanem előnyben ré­szesíti a szétszórt középüzeme­ket. A cél az, hogy ne a pa rasztokat kelljen kimozdítani hajlékaikból, hanem hogy hoz zájuk vigyék ki a gépeket, gyárakat, s így biztosítsanak munka1 ehetőséget a félszoba dúlt munkaerőnek. A tervek szerint India legnagyobb bem házása az állami tulajdonban levő „Durgapur Chemicals“ ve gyi kombinál kapacitásának nö­velése lesz. A kapacitásbővítés összköltsége eléri a 70 millió rúpiát. India hagyományos export­cikke a tea, gyapot és a nyers­anyagokon kívül az utóbbi idő­ben jelentősén növeli gépex­portját is, elsősorban Ázsia, Aí rika, Latín-Amerika, valamint újabban a szocialista államok ba. Míg 1955—1956-ban a gép export aránya csupán 0,8 szá­zalék volt, 1971—Y972-ben már elérte a 7,8 százalékot (1,25 milliárd rúuiätl, s 1980—1981 ben a tervek szerint eléri a 10 millliárd rúpiát. Kilátások van nak főleg vasúti kocsik, ce­mentgyári felszerelések, mező- gazdasági gépek, nyomdai be rendezések, orvosi műszerek és építőgépgyárak exportjára. A felsorolt néhány adat is meg­győzően bizonyítja India gazda­sági életének gyors ütemű fel­lendülését. A szocialista államok, élükön a Szovjetunióval, támogatják India erőfeszítéseit mind gaz­dasági, mind pedig politikai lé ren. A kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok állandóan bővülnek, s remélhetőleg sike­resén fejlődnek a jövőben is. KOHÁN ISTVÁN ("Rázunk Reggel busz- 1 <•' szádunk, majd vonat­ľíx„v,,ia“°*ra’. tr°libuszra. Dél- Után fordított sorrendben — villamosra, vonatra, buszra i oinck múlnak a hetek, hó.ia- > 1 vek; a buszmegállónál arenľľ'ľ” *SVr° t0bh '^e.’ŐS '" f. , idézünk fel. kw.'nku] u-a­^tórsafnk köm. kalauzokat • vezetőket üdvözlünk £*1 ismerősökként és szinte É/.ft som vesszük, hogy n ,-sn kivin 1 közösségen nvy szélesebb kollektíva újaivá vádunk. Ment kolbk- Hva nv n javábójf Közös von­ónk. örömök és hát . közös H|)ro bosszúságok kovácsolják Az évek folyamán köze leiénő) is megismerkedünk in­gázó társaink munkahelyével, jő és rossz fő u ö kük, meste­rek. sz inoati- kus és kiállha- f.'ttlan munka­társak nevei kavarognak a fe­jűnkben. Balesetekről, betegsé­gekről értesülünk, de megviLt- ,'l k a ,la»l Politika eseményeit hevesbonyolódunk k-iocs o, r- ,n,)darúSö-mérkőzés Egyszóval, ismerjük egymást. Ks hát .. . hiánvzunk egymásnak. Mert reggel a busz X**1 faiskolai adjunktus kőtafivi??°Sm°S'8*’ "Vonulász és y ö u?Í nn'°'S éS B6!**™**™- , llü egymásnak találkát De Ismerjük egymás rigolyáit tisz az gÖS2yeViÍz. hivatalnok huzatra kényes fü­re imJíiá7UgdííílS k°rÚ k6jt>íí^ reumáját, a meg mindig na­viszoÍvvöT egés*sé8t,«V* nővér noTespf borongdsát, ha törté- fordít™ l Timhánynak toidítia kell a vonaton helyet oglalnin. És akadnak közös „ellenségeink“. fgy a munkás_ ihnöí Hékauaszkodó kirán­dulok, a négy öt tekintélyes sza­tyorral fejszálló és „bevásár­lás, portyára“ induló asszony­ságok személyében. A kalauzokkal, buszsofőrök­be! javarészt jól megvagyunk. 'J. syusz"mk ugyan csípős ;| nyelve, „szemüveges“ egy hü ,som mondana te róla tkkarát P esedékes napján •ikkmatosan elenőrizze igazol­ványainkat. a vörös hajú sofőr műidig legalább öt perccel ké­sőid) all,t/a be a buszt, de La­jos bácsi legalább két perccel k«;S|0l,li ..íl',üífii' s méS akkor is ko, be korbe tekint hátin [,lá,,yfk valaki. Ilyenkor szed Jfinjeskedíink. A „szöszinek“ fet j je tol tel ajánlunk, a „szem- ű végestől illedelmesen meg- ke, dezzuk, vajon az anyakönyvi kivonatunkba nem óhajt-e be- jpillantanij, a „vörös hajútól“ a kortya parti kimeneteléről tu- L.koJózunk, Lajos bácsit pedig tájékoztatjuk, hogy feleslegei varakoznia, mert azt a motelt fekete asszonykát, aki mindig u* első ülésen foglal helyet, éppen az imént láttuk egy má­sik jarat sofőrjével a presszó­nőnket is alaposabban „meg­vizsgálna“ valaki. Valaki, aki éppen a jövő esztendei menet­rend összeállításán fáradozik. De mi lenne, ha például a ka­lauznő feladatkörébe egy kis véleménykutatás is tartozna? Ha hivatalosan is közölhetnénk vele szerény óhajainkat? Illet­ve, ha a közhiteknek több fo­ganatja lenne? ... • Az új várótermekre, ízlése­sen elrendezett buszmegállók­ra és egyéb berendezésekre persze valamennyien büszkék vagyunk. Érezzük, tudjuk — tö rődnek velünk! Viszont szé­gyelljük magunkat a kitördelt ablakokért, az ízléstelen felira­tokért, a letépdesett menetren­dekért... Sajnos, köztünk is Ingázunk­M adtait egybevetve kedé­lyesen télnek napjaink. Annak ellenére, hogy fáradsá­gos, a romantikát sem nékiilö- zl az ingázás. Sok esetben ha­tározottan hasznos. Emberek­kel, emberi sorsokkal ismerke­dünk, új, izgató problémák bukkannak fél előttünk. Min­dent tudunk, és tegyük hozzá: mindent jobban tudunk, vacso­raidőben, amikor asztalhoz ü! a család, gyerekek, asszony örömmel figyelnek beszédünk­re. Persze, nem szeretném, ha bárki is élne a gyanúperrel, amíg az ingázás dicséretét zen­gem, Mert bizony, akadnak még hibák. így például fájlaljuk, hogy menetrend-ügyekben — csekély kivétellel — nélkülünk döntenek. Pedig, ugyebár mi utazunk. Aztán előfordul, hogy a közbeeső megállók, kitérők „logikáját“ sem értjük egészen. Ilyenkor azután a kalauznőt vesszük elő. aki rendszerint né­hány tömör mondatban közli velünk: „Nézzék, barátaim! Sem a Csehszlovák Állarnvasu lak, sem a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat igazgatója nem vagyok. Sőt, nyilvánvaló an tudomásuk van róla, hogy a Posta- és Közlekedésügyi Mi­nisztérium sem hozzám jár ta­nácsért. Ebből következik . ..“ És így tovább. Mi persze, tud­juk, hogy a menetrend, meg az ilyesmi általában nem szü­letik véletlenszerűen. Sőt, ko­moly vizsgálódások alapján ké­szül. De mégis... Mi lenne, ha úgy néhanapján, mondjuk egy borongős őszi reggelen, ben­nkadnak felelőtlen emberek. De olyanok szintén, akik közöm­bösen szemlélik pusztításaikat. Ez pedig nagy hiba, hiszen a várótermek a ml kényelmünket szolgálják, az ízléstelen felira­tok és „képzőművészeti alkotá­sok“ ránk is rossz fényt vet­nek. Ám sok esetben kérdé­ses, vajon viselkedésünkkel megfelelően képviseljük-e az ingázók népes családját? A kér­dés természetesen bonyolult, sok-sok vitára adott már okot és főként az ülőhelyek átnda sával kapcsolatos. Nyakló nél­kül szidjuk a fiatalokat, közben megfeledkezünk, hogy bi­zony ... szóval, mi idősebbek sem állunk mindig a figyelmes­ség tetőfokán. Akadnak azon­ban fonák helyzetek is. Mind annyian jól Ismerjük az előbb említett alkalmi utasok típusát, akik nem halaszthatatlan ügyeik intézése miatt utaznak teszem azt a járási székhelyre, vagy éppen a fővárosba. Sőt, az esetek túlnyomó többsége ben — egyébként erről árul­kodnak a hazainduló járatokon látható szatyrok — olyan por­tékák beszerzése céljából, ame­lyek bármelyik kis község l>olt iában könnyűszerrel beszerez­hetők. Nos, a fővárosi májpás­tétom, a Prior áruházban be­szerzett füles kancsó „jobb mint a hazai. Tiszteljük a ked­ves utas igényességet! Viszont engedőimet kérünk: az ilyen ügyletek, sőt fontosabb teendők lebonyolítására is kiválóan alkalmasak a későbbi, .magunk között szólva „civil laratok. Mert ugyebár, a fiatal embei is elfárad. Munkába menet es hazasietve, elnézést kérünk, de szeretne - ha nem is ülve —, de kényelmesen utazni. Mind­ez csupán kis belátás, ha úgy tetszik: öntudat kérdésé. Mégse ítélhetjük arra tizenéves fiatal­jainkat, hogy legalább kel év­tizedig fél lábon utazva te­gyék meg napjában ké,sz®*' 's a lakóhelyük és a ««»kahe- lyük közötti néha több tíz lométert. G ondok, örömök, derű, bo­rú váltogatják tehat egymást hétköznaujainkban. Utazunk, közlekedünk, sietünk És szeretnénk, ba ,Upína?n meg kényelmesebben, még kút múl­tabba n ut a zh a tn á u k. nem csupán rajtunk múlik. Muidannviunkon. akik sz,^u kön viseljük a szocialista elet. környezet kialakítását, színvo­nalának' emelését. Mert hiszen ez a kérdés viszony.ag szoro san kapcsolódik az elmondot­takhoz. Olyannyira hogy• * választott és hivatalos ^orve*‘ nek minden szinten a feladat­körébe tartozik. Amíg te há kót ingázás“ közben e kis cik­ket írom - komótosan, kény el­mesen, hála az egyre suubb járatoknak önkénte miül fel- ötlig hennem, mennyivel sze gényebb, tájékozatlanabb 'en­nék ha naponta nem tatai koz nék’ kedves ismerőseimmel, akik szinte az élet valamony- nyi területéről ellátnak érde­kes információkkal, tájekozta- táspkkkul. Van tehát ennek is — mint megannyi más, nem éppen kényelmes dolognak jó oldala. Ami viszont a „ké­nyelmet “illeti, hát az valóban relatív fogalom, ki-ki igényéi szerint értelmezi. Mégis, csal­hatatlanul úgy tűnik, hogy az apró, sokszor könnyen kiküszö­bölhető, avagy kis jóakarattal megoldható problémákat leszá­mítva, egyre korszerűbben, gyorsabban, kellemesebben „in­gázunk“! ... BALOGH P- IMRE tar 1974. VIII. 2A 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents