Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-22 / 198. szám, csütörtök

„Elindula” tizenkét kőműves MUNKÁVAL ÜNNEPELTEK Nem láttam Déva várát, nem 'útiam földre roskadó balladás falait, de láttam Tehla (Töhöli községben a félig kész iskola épület falait, s eszeimbe jutott a ballada: „Egykor elindula ti­zenkét kőműves ..Az ismert népballada, mint a világiroda­lom minden nagy műve, szigo­rú és pontos metafora, egyete­messé növesztett jelkép, az épí- tők akarásának, áldozatrakész szándékának is jelképe. A tö- höli iskolaépület falai azonban állnak, még nem roskadtak a földre [még nem!) és valami egészen mást jelképeznek, mert a tizenkét kőműves felépítette a falakat, azután otthagyta, „elindula“ másfelé. Maholnap vége a vakációnak, maholnap már „becsengetnek“, de a töhöli kisdiákok a tanter­mek helyett majd a házasság- kötő terembe, meg a nemzeti bizottság tanácstermébe ülnek majd be, mert a tizenkét kő­műves felépítette a falakat, az tán otthagyta, „elindula“ más­felé. VAJON MIÉRT? MEGNÉZTEM a falakat. Áll nak. Lapos tető alatt állnak, te hát aránylag védetten. A félig kész épületet körüljárva még a laikus, az építéshez nem értő ember is megállapíthatja, hogy két nagy tanterme, szertára, klubhelyisége lesz az épület­nek. De azt is megállapíthatja, liogy nyoma sincs az építő kedvnek, sehol egy szerszám, az építőanyagok elég rendetlc nül, szétszórva hevernek. Az egyik téglarakást körülnőtte a gaz. Látja kíváncsiságomat az egyik tizenéves fiúcska, ő még kíváncsibb, mint én vagyok, te­hát megszólít: — Kit tetszik keresni? Rámutatok a falakra és kér tléssel válaszolok. — Miért nem-építik tovább? Ki mondja meg? Nos, a mai tizenévesek nem Is olyan járatlanok a közdol gokban, mint annak idején mi voltunk, mert a fiúcska felelete így hangzik: — No, erről sokat lehetne mesélni, de a legjobb, ha meg­tetszik kérdezni az irodán, a nemzeti bizottság irodájában. Olt hivatalosan is megmondják. Baranec István elvtárs, a hnb elnöke Benvák |ózsef felvételei Elölről, újra — ki tudja már hányadszor! — elmondta az is­kolaépítés történetét. — Az úgy volt, hogy a régi iskola egyik tantermét le kel­lett bontani. Egyetlen tanter­münk maradt. A tanulók száma 75. Hozzáépítés, illetve általá­nos javítás címén, de beruházá- sos építésbe kezdtünk. Először a Járási Építőipari Vállalat lé­vai részlege kezdte meg a munkát, de azután ki tudja miért, átvette a zselízi részleg az építést. Ügv egyeztünk meg velük, liogv igyekszünk munka­erőt is biztosítani számukra És elbeszélése nyomán lépés ről-lépésre követhető a törté­net. Több-kevesebb sikerrel „toborzott“ is néhány szakem­bert, kőművest a nemzeti bi zottság. Némelyik „bevált“, né­melyik nem. A nemzeti bizott­ság két alkalommal, még ta­valy „brigádmunkát“ is szerve­zett, csakhogy meggyorsítsa az építés ütemét. Mindkét alka­lommal 24—24 dolgozó vett részt a brigádmunkában. Közü­lük 5—6 brigádmunkás szak­ember, kőműves volt. Tavaly augusztus végén az emeletesre tervezett iskolaépület földszint­jének falai már álltak. Azután Vanek János, később Buček épí­tőmester Irányításával a Járási Építőipari Vállalat dolgozói fel­épít ntték az emeleti helyiségek falait is. A tizenkét kőműves felépített!! ezeket a falakat, azután ott­hagyta, „elindula“ másfelé . . ■ Arrafelé megyek, megmutatom. A nemzeti bizottság irodájá­ban Kutykó Ilona hivatalnoknő é** Matuškova Mária tanácstag már többet tudnak. —• Az építkezés úgynevezett beruházásos építés. Költségve tése 800 000 korona. Építtető a járási nemzeti bizottság. Vállal­kozó a Járási Építőipari Válla lat. Közbeszólok: — Mikor adják át rendelteié sének? Néznek rám, mert nem tud­ják eldönteni, hogy gúnyos-e a kérdés, vagy túl naiv. Állom vizsgálódó tekintetüket, tehát vállat vonnak. — Azt mi is szeretnénk tud ni ... Azután sürgős dolgukra hi­vatkozva a hnb-elnök nyomába igazítanak, menjek utána, égé szén pontos választ majd tőle kapok. Hamarosan rátaláltam Bara­nec István elvtársim, a hnb el­nökére. Nem kellett sokáig ke­resgélnem, az állami gazdaság udvarán Lévák Ernő pártelnök és Gorgyik Ferenc gazdaságve tető is épi>en azt kérdezték tő­le, amit én: — Mi lesz az iskolával?. Ekkor jelentkezett az első komolyabb probléma: a „tobor­zott“ munkások teljesítményé­vel elégedetlenek voltak a mes­terek. Októberben felmondtak az egyiknek. Később a többinek is. Anélkül, hogy ezt a problé­mát megvitatták volna a nem­zeti bizottság tanácsával, elnö­kével. ÁPRILIS ELEJE N, egészen pontosan: április 10-én azután „elindula“ a tizenkét kőműves másfelé. Szerszámaikat össze­szedték az építőanyagokat úgy ahogy „rendberakták“, de sen­kinek sem adták át. Azóta áll­nak a falak. Úgy ahogy látha­tók ma is. — Mit tett a nemzeti bizott­ság? Az elnök elkeseredetten le­gyint. —• Amit tett, annak se volt foganatjai — július elején tanácskozás­ra hívták össze a nemzeti bi­zottság tagjait és a járási Épí­tőipari Vállalat küldötteit. — És miben egyeztek meg? Az elnök szpfukaran csak ennyit válaszol: — Semmiben! Nem tudtunk megegyezni... Arról, hogy miért nem egyez­tek meg, mit kellene tenni, hogy befejezzék az építést, nem tud érdemeset mondani. Csak nagyon elkeseredetten néz, néz maga elé és ismételgeti: VALAHOGY CSAK LESZ AZ ADATKÖZLÉS természeté­ből fakad, hogy mire közlen­dőnk nyilvánosságra kerül, lég többször a vizsgálat tárgyában már jelentős változások men­nek végbe. Az a sanda gyanúm azonban, hogy ebben az eset­ben ez a szabály nem érvényes. A töhöli alapiskola épületének falai bizonyára úgy állnak a jelen pillanatban is, mint ak­kor, amikor körüljártuk, meg­néztük. Lehet, hogv az építők vállat vonnak, ha hallják a ballada szavait és figyelembe se ve­szik, hogy ez az ismert népbal­lada az építők akarásának, ál­dozatra kész szándékának a jelképe. Jó volna azonban, ha figyelembe vennék azt a sok­szor és gyakran emlegetett párthatározatot, mely szerint „csökkenteni kell a be nem fejezett építkezések számát“. Hu megszívlelnék, magukévá tennék ennek az igazát, hasz­nát látná a falu, a népgazda­ság. És akkor, ha nem is a tanévnyitón, de később, leg­alább a tanév folyamán igazi iskolapadba, igazi tanterembe ülhetnének a töhöli tanulók. HAjDÚ ANDRÁS KULTURÁLIS HÍREK ■ A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS A ZENÉBEN a címe annak a hanglemezül búmnak, amelyet az OPUS Szlovák Zene­műkiadó a felkelés 80. évfor­dulója alkalmából jelentetett meg. A gyűjteményben M. No­vák, I. ZImmer, O. Ferenczy, A. Oeenás és mások felkelési tárgyú szerzeményei szerepel­nek. A zeneműkiadó Dokumen­tumok címmel kiadott egy to­vábbi hanglemezt is, melyen dokumentum értékű zenét és szöveget rögzített. ■ ANATOLIJ KALASNYiKOV szovjet grafikus műveinek ki­állítását rendezték meg a na­pokban Moravská Tfebován. A tárlaton Tallinból, Szuzdalból és Vlagyimirból származó al­kotások szerepelnek. Körkép a főiskolás brigádosokról Bratislavában a Malinovszkij utcában működik a SZISZ váro­si szervezetének nyári brigádo­kat irányító központja. Három személy irányítja a főiskolás ifjúság nyári brlgádmunkájál. A napokban meglátogattam őket, hogy munkájukról érdek­lődjek. A telefonnal felszerelt és iratokkal felhalmozott író­asztalok mellett Michal Holikol, a központ titkárát és Pavol Gürnert, a SZISZ főiskolai ta­nácsának elnökét találtam. Munkájukról és a főiskolások idei nyári tevékenységéről be­szélgettünk. — Mi is készülünk az SZNF 30. évfordulójának méltó meg­ünneplésére — kezdi a beszél­getést Görner elvtárs. Az év­forduló az ifjúságot jobb mun­kaeredmények elérésére ösztön­zi. Jelszavaink között a közpon­ti helyet a következő kapta: „Munkakezdeményezéssel az SZNF 30. évfordulójának mél­tó megünnepléséért." Egy má­sik jelszavunk így hangzik: Se­gítséget nyújtunk az.ötéves terv teljesítésében." A brigádosokkal kapcsolatos adatokról érdeklődtem. Pavol Görner hatáskörébe a brigádo- sok elhelyezése tartozik, ezért a legtöbb adatot ő szolgáltat­ta. Örömmel közölte, hogy a brigád osok elhelyezését sike­rült rendszeresíteniük, így az idén már nem fordulnak elő azok a hiányosságok, amelye­ket a múltban tapasztalhattunk. A rendszeresség megteremtését csak a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának és az egyes iparágak, így az építö- és az élelmiszeripar vezető tes­tületéinek együttműködése tette lehetővé. Az utóbbiak legalább fél évvel korábban átadják a SZISZ járási és kerületi szer­veinek a brigádosokat igénylő munkahelyek jegyzékét. A já­rást és kerületi szervek ezt az­tán lebontják, tekintetbe véve az egyes iskolák igényeit. Beszélgetésünk ideje alatt feljegyeztem néhány adatot. Azt hiszem, 'a legfontosabbakat érdemes felsorolni. Júliusban 2456 Bratislavában tanuló diák vett részt brigádmunkán. Au­gusztusban ez a szám még na­gyobb lesz és eléri a 2600-at. Szlovákia minden részén meg­találjuk őket, sőt néhányan a CSSZK-ban vállaltak munkát. A Szlovák Műszaki Főiskola Épí­tészeti Karának hallgatói pél­dául Mustban dolgoznak. Sokan a közép-szlovákiai kerületbe mentek, ahol jelentős építke­zéseken dolgoznak. Feljegyeztem még néhány he­lyet, ahol ugyancsak sok diák dolgozik: A Bratislava—Malac­ky közli autúműút befejezésén, a Liptovská Mara-i vízduzzasz­tónál, valamint a Nové Mesto nad Váhom-Í és a Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely) kon­zervgyárban. Michal Holík a külföldi bri­gádosokról tájékoztat bennün­ket. A SZISZ főleg a szocialis­ta országokkal bonyolít le ilyen akciókat. Bratislavában július folyamán 130 szovjet, 05 NDK-beli, 55 bolgár, 10 ma­gyar, 35 lengyel, és 10 jugo­szláv diák dolgozott és lakott. Ugyanannyi Bratislavában tanu­ló diák dolgozott ezekben a* országokban. A nyári munkabrigádok részt­vevői körében a politikai-neve­lő munkára, valamint a kultu ralis és sporttevékenységre is nagy gondot fordítanak. Gör­ner elvlárs a napokban tért vissza körútjáról, amelynek fo­lyamán a brigádosok munkahe­lyein tett látogatás tapasztala­tait így foglalta össze: — A brigádokat szervező dolgozók az eszmei nevelés terén is jó munkát végeznek. Az egyes brigád-turnusok részére előadás és beszélgetés-sorozatokat ís rendeznek. Mivel a brigádosok többsége most kezdi meg egye­temi tanulmányait, nagy érdek­lődést tanúsítanak azon előadá­sok iránt, amelyek a főiskolá­sok jellemét, az egyetemi SZÍ S7,-szervezet tevékenységét, vagy a tanulás helyes módsze­reit világítják meg. További gyakori témakör az SZNF, amelyről gyakran annak részt­vevői adnak elő. A központ gondoskodott a diákbrigadosok I. nemzetközi fesztiváljának megrendezésé­ről is, amelyet Bratislavában július 26. és 28. közt tartottak meg. A fesztivál műsora első sorban politikai és kulturális jellegű volt, de a programból a sjjortrendezvények és a bará­ti beszélgetések sem hiányoz­tak. A szervezők örömmel ál­lapították meg, hogy a fesz­tivál • teljesítette küldetését. Az első fesztivál tapasztalatait le­szűrve fognak a diákbrigádo- sok II. nemzetközi fesztíváljá nak megrendezéséhez, amelyre augusztus végón kerül sor a Magas-Tátrában. Dr. CZAKÜ MÁTYÁS GAZDAG ÉVEK A CSEMADOK lučeneci helyi szervezetének eredményei A CSEMADOK lučeneci (lo­sonci ) helyi szervezete eredmé­nyekben gazdag 25 évre tekint hét vissza. Tagjai az eltelt ne­gyedszázad alatt küldetésükhöz méltón terjesztették a szocialis­ta kultúrát, magasan lobogtat va azt a felvilágosítást hirdető fáklyát, amely a CSEMADOK jelvényének a része. Az út kez­detben eléggé göröngyös volt, azonban a rendíthetetlen aka­rás felülkerekedett a nehézsé­geken és sikereket eredménye­zett. ■ A megalakulás után nagy volt az öröm és a lelkesedés a több mint ezer tagot számláló alapszervezetben. A kultúra tettre kész hívei tömegesen vállalták a brigádmunkát, s így a teljesen elhanyagolt Má­jus 1. téri helyiséget nem volt probléma rendbehozni. Ezt kö­vetően sakk-kör alakult, majd Kuloványi Lajos filakovói (fü­leld) dolgozó vezetésével, egy 80 tagú vegyeskar. Az alapszer­vezet tagjai lelkesen dolgoz­tak, kultúrműsorokat rendez­tek, színdarabokat, kisebb je­leneteket játszottak és esztrád műsorokat vittek színre. Az el­ső nagyobb kulturális megmoz­dulás egy Petőfi-est volt, me­lyet Böszörményi László rende­zett. A Vigadó nagytermében bemutatott műsorból a legna­gyobb sikert Petőfi Sándor Fel­támadott a tenger című versé­nek szavalókórus által történi bemutatása aratta. Ekkor kap­csolódott be a kulturális mun­kába a CSEMADOK helyi szer­vezetének egyik alapító tagja, a már elhunyt Szabó Gyula ér­demes festőművészünk, aki szaktanácsain kívül főleg nagy hatású színpadképével aratott osztatlan elismerést. Az alapszervezet szerteágazó kulturális tevékenységében az évek folyamán a színjátszás terén aratta a legnagyobb si­kereket. A színjátszó csoport elsőként a „Fehér Tyúk“ cí­mű vígjátékot mutatta be 1949- bon. Ezt követően számos más darabot vitt színre. 1950 tava­szán Vágó Pál, a régi losonci színjátszó gárda egyik kiváló tagja vállalkozott az első egész estél betöltő színdarab rende­zésére. Ez Fazekas Mihály Lu­das- Matyi című háromfelvoná- sos vígjáléka volt. Színjátszó­ink Villian Tibin* és Balázs Ka­talin főszereplésével sikert arattak, és a darabot három­szor kellett megismételni. Egy évvel később Vágó Pót július Fučík Legyetek éberek című drámáját rendezte. A nagyon igényes dráma főszerepét Tóth Sándor (jelenleg a Népművelé­si Intézet nemzetiségi osztályá­nak a vezetője) és Krajcsik Er­zsébet (Riasz Gyuláné) alakí­totta. Az előadást a szereplők megismételték, majd Flfakovón és Banská Bystricán is előad­ták. Ezután a Liliomfi című há- romfelvonásos vígjátékot, majd Az úrhatnám íjolgár című ko­médiát vitték színre. Az első három tel vonásos nagyoperettet 1952-l>en mutatták be. Ebben a színjátszókon kívül a zenekar és az énekkar is szóhoz jutott, s így a darab több mint 80 műkedvelőt foglalkoztatott. A bemutató után Tóth Lászlót, a csoport egyik kiváló tagját a Magyar Területi Színház szer­ződtette. A folyamatos munká­ban ekkor egy kis törés állt be, de 1954-ben a János Vitéž bemutatásával a színjátszás újra megindult. Ezt a darabot H. Kovács Kató rendezte. Köz­iben népi alkotóversenyen vet­tek részt a színjátszók, majd 1955-ben az őserdők című szín­darabbal népművészeti bemuta­tón, melyen a csoportot Sztá- ltn-plakettel tüntették ki. Ezu­tán Bródy Sándor Tanítónő, Mó­ricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül és Csizma- rek Bújócska című színdarab­jának, majd a Csárdáskirálynő című nagyoperettnek a bemuta­tása következett.. Az utóbbi Lu- čenecen 25, más városokban és a környéken 17 előadást ért meg. A későbbiek során Jókai Mór A kőszívű ember fiai cí­mű drámájának, Otta Safránek A viruló asszonyok című vígjá tékának, majd a Titkárnő, a Bástyasétány 77, az Anna Frank naplója, a Különleges világnap, a Szeress belém és a Dódi kö­vetkezett. Ezeket az Életem Zsóka és a Fanni hagyomá­nyai című színdarab előadása követte. Közben színjátszóink számos egyfelvonásost játszot­tak, aratási kultúrbrigádokon alkalmi megmozdulásokon vet­tek részt. Az évek folyamán a csojjort- ban több tehetséges színjátszó tűnt fel. Közülük a már emlí­tett Tóth László hivatásos szí­nész, mások eredeti foglalko­zásuk mellett a műkedvelést választották. A rendezők közül főleg H. Kovács Kató, Böször­ményi László, Bús István, Vágó Pál, Dedák Sándor és Varga Ervin tett sokat ’a csoportért. SÓLYOM LÁSZLÓ 1974. VIII. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents