Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-18 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó
Felgöngyölítik a portugál fasiszta rendőrség gaztetteit * Megoldódott egy kilenc év előtti politikai gyilkosság rejtélye által rendelkezésére bocsátott villá* ban. Egyes verziók szerint szakadás történt a tábornok által tömörített portugál emigránsok mozgalmában, fölényeskedőnek tartották a tábornokot,'egy kissé Don Quijoténak is. A portugál hadsereg hangulatáról és egyéb viszonyokról kapott mind ró-< zsaszínűbb jelentések alapján Delgado elérkezettnek látta az időt a konkrét cselekvésre. Híveit két fegyveres csoportra osztotta, fedőnevükön: Róma és Oporlos. Az első vezetője Mario de Carvalho, a másiké bizonyos Ernesto Castro e Souza lett, akiről később bebizonyosodott, hogy a P1DE. embere volt, legalábbis összejátszott a titkosrendőrséggel. Ez volt Delgado veszte. Annyira belelendült a munkába, hogy nem is vette észre, a P1DE minden lépéséről tud, mindenütt figyelteti, sőt egy ízben az algériai francia ultrák OAS szervezetének bérgyilkosaival akarták eltetetni láb alól, de valószínűleg keveset kínáltak nekik. ilyen körülmények között került sor Delgado és portugáliai híveinek a spanyolországi Badajozban 1965 ben tervezett találkozójára. Villanueva del Fresno rejtélye 1965, április 24-én egy spanyol pásztorgyerek Villanueva del Frrfsnn falu határában, a Cuantiana folyó közelében egy idősebb férfi oszlásnak indult holttestét fedezte fel. A spanyol rendőrség nyomozásba kezdett és „bámulatosan“ megállapította a holttest kilétét. Humberto Delgado volt a halott, s halálát erőszak okozta. Agyonlőtték. Ám a közelben ugyancsak ráakadtak Arajacir Campos kisasszonynak, Delgado titkárnőjének, valamint Castro e Souzának a holttestére. A spanyol rendőrség bejelentése azután történt, hogy egy nemzetközi szervezet vizsgálatot indított az eltűnt Delgado felkutatására. A teljes kép lassan, részecskékből alakult ki. Delgado minden konspirációs szabályt betartva, elváltoztatolt külsővel érkezett Badajozba és ott titkárnőjével a Los Almerinas hotelben szállt meg. Innen indult a találkozó helyére, ahol Souzának már várnia kellett. Ám Souza nem egyedül, hanem négy ismeretlen férfi társaságában jelent meg. A PIDE ügynökei voltak, akik nyilván a spanyol hatóságok tudtával lépték át a határt, hogy elrabolják Delgadót. Souza azonban megfeledkezett róla, hogy Delgado minden eshetőségre számítva pisztolyt vitt magával. A tábornok védekezett és tűzharcban vesztette életét; lehet, hogy rájött Souza árulására és végzett vele, de az is lehet, hogy a tűzharcban véletlenül érte találat az árulót. A gyilkosok ezután- a szállóba mentek Campos kisasszonyért, akit előre megfontolt szándékkal megfojtottak. Utána a spanyol rendőrség lefoglalta a szálló vendégkönyvét és a számlákat, megsemmisítette a kompromittáló okmányokat, amelyek az álnéven utazó Delgadó ottlétéről tanúskodtak volna. Delgado négy gyilkosának neve is-. mert: Pais de Almeida e Silva, Bar- beieri Cardoso, Periera de Carvalho, Casimir o Montéira PIDE-tisztek, de további tíz személyt vettek őrizetbe. Montéira már vallott, és Villanueva del Fresno rejtélyét még közelebbről megvilágíthatják. Delgado gyilkosainak perbe fogása az új portugál vezetők személyes intézkedésére történt. Hisz a Delgado család ügyvédje sem volt más, mint dr. Mario Soares, a jelenlegi szocialista párti külügyminiszter, a fegyveres erők vezetőségéhez pedig Delgado számos egykori tiszttársa tartozik, akik legalább halála után elégtételt kívánnak adni bátor bajtársuknak, aki magányosan is szembe mert szállni a salazari fasiszta önkénnyel. L. L. Delgado tábornok brazíliai száműzetése alatt ismerkedett meg Galvao kapitánnyal, a Santa Maria gőzös parancsnokával és beszélte meg a hajó legénységének fel lázadását. A Santa Maria legénysége 1961-ben megtagadta az engedelmességet a portugál hatóságoknak, Brazíliában menedékjogot kért és proklamációban hívta jel a figyelmet a szörnyű portugáliai állapotokra és hívott harcba minden demokratát a salazari fasizmus megdöntésére. A Santa Maria felfigyeltető akciója önmagában nem haditett volt, hanem Á prilis utolsó hete óta politikai tavasz van Portugáliában. Viharos tavasz. A fegyveres erők mozgalma megdöntötte Salazar és Caeta- no gyűlölt fasiszta rendszerét, amely pegyven évtizedig börtönállammá tette Portugáliát, a legsötétebb reakció uralmának jelképévé tette az ibériai öllamot. A hadsereggel egybeforró tömegek ujjongásába azonban hamis hangok is belevegyülnek. A kezdeti meglepetés után magukhoz tértek azok, akiknek van miért tartaniuk a forradalom előrehaladásától, azok, akik kiszolgálták és támogatták a véres fasiszta rendszert, s most mindenképpen szeretnék gátolni, hátráltatni az új, demokratikus Portugália kibontakozását. A közélet demokratizálásának folyamatával kapcsolatban nem egy jellegzetes kép jelent meg világlapok hasábjain: az új kormányrendszer szolgálatában álló katonák nyilvánosan tartóztatnak le rendőrspicliket és PlDE-ügynököket, akiket nemegyszer a dolgozók húznak ki rejtekhelyeikről. Ezek a jól táplált, sunyi tekintetű, mindenre kész gonosztevők napjainkban helyet cserélnek a salazari- caetanoi rendszer politikai foglyaival Caxias, Péniche, Tarrafan hírhedt börtöneiben. Az áprilisi államfordulat a mindenható PlDE-t, Caetano titkosrendőrségét, terrorszervezetét is olyan váratlanul érte, hogy ez a 200 ezer ügynökkel dolgozó intézmény képtelen volt eltüntetni gaztetteinek nyomait, megsemmisíteni a bűnjeleket: noha történtek is okmánysemmisítő kísérletek, értékes leletek jutottak a forradalmi kormányszervek kezébe. A barátok nem felejtenek A portugáliai rendszerváltozás szenzációul szolgált olyan nyugati lapoknak is, amelyek a múltban Salazar hírhedt erődbörtöneit örökítették meg, most pedig a rácsok mögé került hóhérlegényeket örökítik meg. Közülük nem egy bizakodik, hogy kinnlevő társai esetleg megmentik, kihúzzák a csávából. Elvégre négy évtized alatt nagyon sokan kompromittálták magukat... Vannak azonban, akik nem felejtenek. A hadsereg azon képviselőire gondolunk, akik. elsőként kezdték szervezni a? ellenzéket Salazar, majd Caetano ellen. A ő bajtársuk volt Humberto Delgado tábornok is, akinek gyilkosai rövidesen bíróság elé kerülnek Mint ahogy már a vádlottak padján felel tetteiért Antonio Do- mingues rendőrtiszt is, aki 1961-ben a nyílt utcán agyonlőtte a már hét éve illegalitásban élő fosé Dias Cael- ho szobrászművészt, a kommunista párt területi vezetőségének tagját... Ám mily erő szolgálatában, tevékenykedtek ezek a mindenre képes hivatalos gonosztevők? A PIDE (Polícia Internacionál e de Defensa do Estado) a fasiszta portugál rendszer biztonsági szerve, kémelhárítása, dolgozók elleni terrorszerve volt, szinte állam az államban, nem pusztán végrehajtó szerv, hanem döntő szerv is, amelynek tevékenységére a szabadságjogok lábbal tiprása volt a legjellemzőbb. Ennek a terrorszervnek rendelték alá a fasiszta terrorgépezet minden láncszemét: a Guarda Nációnál Républicant, a vámőrséget — Guarda Fiscalt, a bűnügyi rendőrséget — Polícia Judlciaría-t stb. A PIDE szerepe különösen megnőtt a háború után, amikor Salazar 1945 ben ren- deletet írt alá, amellyel feljogosítot- . ta a PIDE-t, hogy nem három hónapig, hanem félévig mindenkit előzetes letartóztatásba helyezhet, aki valamilyen oknál fogva nem tetszik a titkosrendőrségnek. Salazar ugyanis tartott a háborút követő forradalmi fellendüléstől. A PIDE emberei a legmagasabb körökben is „halásztak“. Az egyik „nagyvad“, amelynek elejtésére több mint tíz évig törekedtek, éppen az említett Humberto Delgado tábornok volt. a gyarmati viszonyokról, hogy gyökeres változás történt politikai szemléletében. A másik fontos körülmény, amely kihatott Delgado politikai érésére, az volt, hogy a megbecsült tehetséges katonatiszt 1952-ben és 1957- ben katonai attaséi minőségben hosz- szabb ideig tartózkodott Washingtonban, kívülről szemlélte a hazai viszonyokat és bepillantást nyert a NATO boszorkánykonyhájába is. A lassú politikai érés eredménye volt, hogy Delgado 1958-ban ellenjelöltként mert kiállni Salazar elnökjelöltje, Tomas tengernagy ellen. A választási csalások következtében a hivatalos eredmény így alakult: Tomas 765 ezer, Delgado 265 ezer szavazatot kapott s így a szavazatok több mint negyedét szerezte meg. A polgári légi forgalom tisztségét viselte ebben az időben, ami bizonyos fokú félreállítást jelentett, de vitathatatlan választási erkölcsi sikere után innen is elmozdították, egy alakulathoz vezényelték. Delgado tudta, hogy ettől kezdve örök zaklatásnak lesz kitéve és az élete sincs biztonságban. Jó nyugati kapcsolatai voltak; 1941-ben ő tárgyalt az angolokkal az Azori-szigetek katonai célú felhasználásáról és VI. Györgytől még magas kitüntetést is kapott. Végső lépésre szánta rá magát: menedékjogot kért Brazíliu lisz- szaboni nagykövetségén. Alig egy hétig vette igénybe a nagykövetség „vendégszeretetét“, amely azonban az ő mozgási szabadságának korlátozását is jelentette, tovább utazott Brasiliába' és itt telepedett le. Delgado tábornok politikai pályáján ekkorra már eljutott az érettségig: mindvégig harcolnia kell a salazari fasizmus ellen, a nemzet felszabadításáért. Persze elképzeléseivel kapcsolatban bizonyos fogalmak tisztázást kívánnak, bizonyos méretekben délibábkergető volt, mert nem a reálitás talaján állva akart kibontakoztatni valamilyen portugáliai partizánmozgalmat. A forradalmi erők jellemzése szerint Delgado becsületes, hősiesen kiálló egyéniség volt, de tevékenységében hibákat követett el, amelyek közös nevezője naiv ideu- Uzmus. ' Egy karrier határkövei Humberto Delgado tábornok konzervatív katonatiszti családban született. Atyja II. Manuel szolgálatában állott, fiát is a trón tiszteletére nevelte. Az- első világháború után Delgado lelkes fasiszta, Salazar követője és az ifjúsági fasisztamozgalom egyik szervezője és vezetője. Parancsnoka volt a Portugál Légió fasiszta rohamosztagnak. 1938-ban a gyarmatok védelmi helyzetét vizsgáló felügyelő csoport vezetője lett, s ebben a minőségben olyan képet nyert Delgado (álöltüzetben) és titkárnője, előtt. Campos kisasszony utolsó küldetésük jeladás a portugál rezsim ellenfeleinek tömörülésére. Delgado tábornok így akarta kibontakoztatni elképzelt partizánmozgalmát, amelyre azonban nem voltak meg a feltételek, mert a PIDE keze valóban mindenüvé elért. Delgado további tevékenysége abban merült ki, hogy konspiráns módon tartotta a kapcsolatot Portugália megbízottaival, irányító centrumot épített ki és fogadta a jelentéseket. Ezek viszont nem mindig feleltek meg a valóságnak, melyet nemegyszer rózsaszínűén ecseteltek. Delgado brazíliai tevékenysége sem volt korlátmentes. Rendszerek váltakoztak Rióban s a portugál emigránsok vezérének tartott tábornok jobbnak látta, hogy törzskarát közelebb költöztesse az anyaországhoz, vagy Európában, vagy Afrikában üsse fel főhadiszállását. Hosszas töprengés után elfogadta Ben Bella akkori vezető algériai politikus meghívását és Algírban telepedett le. Innen köny- nyebb volt a kapcsolata Portugáliával és valóban partizánmozgalom vezetésére „képezte ki magát“ a kormány Ez a pásztorgyerek találta meg a Cuadiana folyó partján a holttestet;
