Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)
1974-08-16 / 193. szám, péntek
Malmunk égető problémáiról Jegyzetek egy vita-kapcsán Égető és időszerű probléma kát feszeget — a kultúrával foglalkozó újságíró szemszögé bői — Szilvássy József az Új Szóban megjelent „Irodalmunk szemléje-e az Irodalmi Szem le?“ című írásában; ugyanezt teszi — a szerkesztő szemszögéből válaszcikkében Duba Gyula, a bírált lap főszerkesztő jo is. Nem szándékozom most egyiküket vagy másikukat igazolni, esetleg . néhány kitételükkel vitatkozni, csupán az általuk felvetett, s régóta lappangó problémák mellé szerei nék néhány újabbat felsorakoztatni, megvilágosítva ezzel irodalmi életünk más, esetleges megvitatásra érdemes összefíig géseit is. Jegyzeteim az író, a pályáján alig elindult íróféle ember — korántsem a teljesség és állításai példákkal vuló igazolásának igényével írt .— többé kevésbé szubjektív jegyzetei, aki annál is inkább időszerűeknek és égetőknek látja a cikkírók által felvetett problémákat, mivel ezek nemcsak az Irodalmi Szemlére, de véleményem szerint nemzetiségi irodalmunk, irodalmi életünk egészére is jellemzők. Az Irodalmi Szemle problémáit, hiányosságait ugyanis egész irodalmunk (irodalmi életünk) problémáinak hiányosságainak (és eredményeit természetesen egész irodalmunk eredményei nek) érzem. Úgy tűnik, mintha hazai ma gyár irodalmi életünk a XIV. pártkongresszus óta gazdasági, társadalmi és szellemi életünk ben bekövetkezett aktivizálódó - si folyamattal nem tudna lé pást tartani, mintha nem tud na ezzel párhuzamosan aktivizálódni. Irodalmi életünkből valahogy mintha bizonyos mértékig hiányozna az a közösséget összetartó és szellemi törekvé keket összefogó egyesítő erő, amit mindenekelőtt az írószövetség magyar szekciója, a/. Irodalmi Szemle és a Madách Könyvkiadó lenne hivatott kép Viselni. ___________ Az elmúlt napokban fejeződött be a Piešťany melletti Mo- ravanyban a szobrászok nemzetközi szimpóziuma, ahol a résztvevők az elméleti kérdések mellett megtekintették és 'értékelték legújabb alkotásaikat is. Felvételünkön Leonasz Zsuklisz szovjet képzőművész Péké című alkotása látható, Szöveg és felvétel: Ján Btaíef íróink — egy két általánosabb érvényű fellángolástól, magasabb mércével mérhető közléstől eltekintve — mintha túlságosan fáradtak lennének. Fáradt íróktól pedig nemigen várhatunk el mást, csak fáradt irodalmat, megfáradt irodalmi éledtet. Ilyen megfáradt lap be nyomását teszi ram az Irodalmi Szemle, ilyen megfáradt szervét a magyar szekció, s ilyen megfáradt intézményét a könyvkiadónk is. Pedig nem vagyunk híján a megrázó és felrázó, felvillanyozó emberi és közösségi élményeknek, csak ezek az. utóbbi időben Irodalmi életünkben és a lap szerkesztésében (de felhozhatjuk itt, hogy az Új Szó vagy más lapjaink irodalmi rovatainak szerkesztésében isj valahogy elsikkadnak. Ügy tűnik, mintha a mi vidékünkön az. íróember, a csehszlovákiai magyar író hamarább öregedne, mint másutt. Persze nem fiziológiailag, de jó néhány olyan írót, lapszerkesztőt vagy könyvkiadói szerkesztőt ismerek a berkeinkből, aki huszonöt, harminc, negyvén vagy akár ötvenéves korára közgondolkodásban, fiatalosságban, szellemi mozgékonyságban és rugalmasságban idő előtt ni eg ni erev ed et t, e! kén y el niese- dett, elöregedett. Legalábbis olyan értelemben, ahogy egy kis megbocsátható túlzással nyugodtan nevezhetjük a nyolcvanéves Déry Tibort vagy a hetvennyolc éves Lengyel Józsefet a legfiatalabb, legfiata- lesabb magyar íróknak. Néha az az érzésem, hogy nagyon is hajlamosak vagyunk a konyábbik végükön meglógni a dolgokat. Irodalmunkból, irodalmi életünkből mintha egyre inkább hiányozna az irodalmak érvényét általában meghatározó, s hatósugarát kiterjesztő egészséges kísérletező szellem /itt persze nem az elferdült és szélsőséges kísérletekre, hanem a lényeges tartalmak, s ez ezek kifejezésére megfelelő formák megragadására tett törekvések re, egyfajta szellemi mozgás ru és mozgékonyságra gondolok!. Egyedül ebben látom annak lehetőségét, hogy irodalmunkat és irodalmi életünket elő közeggé, a problémákra érzékenyebbé teltessük. Egy ilyen fokozottabb mértékű kísérletező szellemmel, szellemi mozgékonysággal ugyanekkor akár az Irodalmi Szemle szerkesztésében mutatkozó esetlegességek is elkerülhetők lennének, de talán könyvkiadónk is rugalmasabbá, lényegretörőbbé válhatna. Jó lenne, ha a Szilvássy József és a Duba Gyula által felvetett problémák kapcsán az. említett elfáradásnak, idő előtti elöregedésnek az okai is megvilágítást nyernének. Meri bár még korántsem olyan tragikus irodalmi életünk és irodalmunk helyzete, ahogy ezt e sorokból bárki látni vélheti, semmiképp sem vezethet azonban a helyes úton, ha továbbra is olyan teret engedünk a kispolgári életérzés beütéseinek, mint az eddigiekben. Magam is ismerek magunk közül egynéhány olyan íróembert, aki sokszor személyeske désbe, kicsinyes érvelésekbe fúló vitákban megfáradva Don Quijoteként kénytelen megvívni a maga küzdelmeit, idegenül és társtalanul bejárni irodalmi éle tünk pusztaságait. Persze itt nem azt várom el, hogy az írót, akár egy csecsemőt, kézen fogva vezessék. Azt érzem i supán tragikusnak, elszomorítónak, ha az író elveszti irodalmi lapjába, esetleg kiadójába vetett bizalmát, s a mi viszonyaink között annál inkább annak, ha az egyetlen irodalmi lapban való megjelenés is meg szűnik rangnak, ösztönző erő nek lenni. Ugyanúgy, ahogy már rég elvesztette ilyen vonatkozását irodalmi díjunk, a Madách díj, ugyanúgy, ahogy régióinkban egy idő után minden kezdeményezés lényegét vesztett formalitássá, kép nélküli keretté kezd válni. Milyen írók azok, akik nem az írás természetes kényszeréből, nem a társadalmi-emberi problémákhoz való elkötelezettségükből, nem az ember elemi erővel feltörő közlésvágyából írnak, milyen írók azok, akiket állandóan ösztönözni, „hajtani“ — kérdezhetné vissza akárki. Csakhogy uz egész dolog hamisnak tűnik fel, ha irodalmi szerkesztőink, rovatvezetőink, szinte kivétel nélkül végső érvükként tartogatják, hogy nincs eredeti anyaguk, amiből válogathatnának, hogy Íróink nem dolgoznak, nem érzik felelősségüket és felelősségük súlyát. Mert ez mindenképpen csak a dolog egyik ol dala. Ugyanis hu valóban így van, mielőbb meg kell keresnünk, hogy miért van így, s ebben pedig számottevőbb irodalmi rovattal rendelkező lapjainknak [Új Szó, Új Ifjúság, Hét], de elsősorban mégis az Irodalmi Szemlének kell kezdeményezőnek lennie. Válaszcikkében Duba Gyula helyesen állapítja meg, bogy az Irodalmi Szemle szerkesztőségi törekvéseinek „tudatos fukuza sa mellett íróink és költőink na yyobb aktivitására és felelősségvállalására is szükség van , tehát az Irodalmi Szemléért és irodalmi életünkért a szerkesz tőkön kfvül az íróinkat is felelősség terheli. Állítása azonban megfordítva is igaz. Legalább ugyanilyen mértékben fe lelös .íróinkért, irodalmunkért és irodalmi életünkért az Irodalmi Szemle. Sőt, a kettő csak így egymás mellett; egymással párhuzamosan érvényes. Es csak így bontakozhat ki teljes egészében az értő olvasók ne- velését, valamint irodalmi és képzőművészeti életünk számottevő alkotásainak felmutatását szolgáié jellege mellett az Irodalmi Szemle irodalom- és közösségszervező, iroi közösség- szervező szerepe és küldetése. Mert a közössegszervezéshez vé leményeni szerint az. semmiképp sem elég, ha a szerkesz tök egy körlevélben felkérik íróinkat (így készült volna tu domásom szerint az Irodalmi Szemle novemberi, s a fiatal íróink anyagainak szánt száma is), hogy írjanak, küldjenek anyagokat, s miután ezek nem érkeznek meg időben, s a kívánt mennyiségben és minőségben, hát tehetetlenül széttárják karjukat. Amennyiben egy ilyen körlevél nem hozza meg a várt eredményt, hát az aktivizálás és .közösségszervezés számos más olyan lehetősége áll a szerkesztőség rendelkezésére, amely nem utolsósorban a szerkesztő felelősségtudatán, emberismeretén és leleményességén múlik. Lényegesnek tartom, hogy egy egy történelmi, irodalomvagy művészettörténeti, esetleg időszerű irodalmi es művészeti esemény vagy évforduló kapcsán ne csak az alkalmat lássuk hozzáállásunk demonstrálására, de a lehetőseget is. A_ lehetőséget íróink aktivizálására, az egészséges es építő jellegű párbeszéd, eszmecsere kibonta koztatására. Ehhez viszont szükséges lenne, ha a magyar szekció, a könyvkiadó, az Irodalmi Szemle szerkesztősége, irodalmi rovataink és íróink összefogásával, közös igyekezetével irodalmi életünk mielőbb pezsgő szellemi alkotóműhely jegyeit viselné magán, melynek légkörében valamennyi írónk és szerkesztőnk idősebb korára is fiatal, fiatalos gondolkodású, szellemileg mozgékony, rugalmas maradhatna. Mert mindez nemhogy gátja, de előrelendítö p> lehetne a szocializmus szol gálatábun álló, elkötelezett csehszlovákiai magyar irodalomnak. TÓTH LÁSZLÓ TÖRETLEN SZORGALOMMAL Pártmunkás, pedagógus és népművelő Vannak emberek, akiknek tevékenységét mindenekelőtt a közérdek határozza meg, munkájukban igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani s képességeiket a szabad idejükben is hasznosítani. Közéjük tartozik Ádám Barnabás, a Rimavská Sobota-i (Rimaszombati) Jnb iskolaügyi osztályának a dől gozó ja is. Amikor felkerestem őt s elmondtam neki, mi járatban va gyök, kissé meglepődött és másokat említve szerényen mentegetőzött. Végül l>eszélni kéz dett önmagáról is. —i Egy határmentí kis köz ségben, Péterfalán születtem 1934 ben. A szüleim abban az időben nyáron részibe arattak, apám télen favágó volt. A fel szabadulás után szeretteim volna tovább tanulni. Akkor még nem tudtam szlovákul, s így Magyarországon jártam iskola ba. Később, amikor nálunk is megnyíltak a magyar Iskolák, Komáromiján, majd a bratislavai Pedagógiai Főiskolán foly láttám tanulmányaimat. Matematika—fizika szakra szerez tem képesítést. Adám Barnabás eddigi élet útjának több állomása van. Kezdetben Modranyban (Madáron] tanított, később Vefký Blhon (Nagybalogon), majd J© senskén (Feleden) volt iskola igazgató. Sokéves pedagógiai munkája során gazdag tapasztalatokra tett szert, s ezeknek most a járási iskolaügyi osztály káderrészlegének a vezetésében nagy hasznát vetszi. — Ennek a funkciónak a betöltése körültekintő munkát és sok türelmet igényel — mondotta többek között —*, hiszen felnőtt emberekkel kell foglalkoznom és sokszor nehéz össz hangba hozni az egyéni érdekeket a társadalmi érdekkel. A szabad időt említve kissé eltűnődött, majd legyintett, s ebből csak arra következtethettem, hogy jóformán nincs. Munkája után elsősorban politikai és társadalmi téren tevékenykedik. A CSKP-ba 196U bán Vefký Blhon lé|>eu be. Itt a párta la pszervezet propagandistájaként dolgozott, később I esen sk éu, ahol a családjával lakik, a városi pártbizottság el- nöke lett. Amikor ennek a munkájáról érdeklődtem, tö mören válaszolt. — A pártbizottság jó kapcsolatokat épített ki a szovjet hadsereg alakulataival. A hél a 1 a pszer vezet t ev éken y ség é t igyekszik koordinálni s a járási pártbizottság aktivistáinak segítséget nyújtani. A Nemzeti Front, a tömegszervezetek — a SZISZ kivételével, melynek a munkáját szeretnénk fellendí leni — eredményesen tevékenykednek. Tagjaik bekapcsolódnak a társadalmi munkába. Nemrég például tűzoltószertárt építettünk, s rövidesen elké szül egy új járda is. KULTURÁLIS HÍREK ■ Artúr Tuscanini hangversenyeinek felvételeit tervezik kiadni az USA-bau. A teljes gyűjtemény 47 hosszanjátszó lemezből fog állni. ■ A Lengyel Népköztársaság elsö irodalomtörténeti kötetét kiadták a varsói PIV Kiadó gondozásában. A kötet az 1945 és 1964 közötti időt öleli fel. ■ Világhírű festőknek a szovjetunióbeli Görkij Művészeti Múzeumban, az Ennitázsban, a Tretyjakov Galériában és más helyeken található műveiről készült reprodukciók gyűjteményét adták ki nemrég Nagy- Britanniában. A reprodukciógyűjtemény több kötetből áll. ■ Vietnam története címmel a francia—vietnami kulturális együttműködés egyik eredményeként könyv jelent meg Npuyen-khac-Vien szerzőtől a párizsi Editions Sociales Könyvkiadó gondozásában. A kritika a kiadványt az első olyan jelentős történelmi tárgyú alkotásnak minősíti, amely teljes képet nyújt a francia olvasóknak Vietnam történetéről és kultúrájáról. Az említetteken kívül Adum Barnabás másfél évtizedes pályafutása alatt népművelési és kulturális téren dolgozott a legtöbbet. — Amikor még Nagy balogon tanítottam — emlékezett visz- sza —, a polgári ügyeket intéző bizottság elnöke voltam. A faluban és a környéken is mi szerveztük az első polgári szertartásokat. Kuleszár fános anya könyvvezető, a hanb mostani elnöke, minden negyedévijén föl jegyezte a jubilánsokat, akiket aztán meglátogattunk. Nem mindig jártunk sikerrel, de nem csüggedtünk, a munkát folytattuk. Egy év alatt 6-8 ezüst-, illetve uranylakodalmal, és több olyan esküvőt „szerveztünk“, amelyet nem követelt vallásos szertartás. Ebben a faluban egyébként két évig a művelődési otthon vezetője voltam, és olt léptem be a CSE- MADOK-ba is. Az alapszervezet elnöke akkor Farsang József volt, aki nagyon jó szervezési készségekkel rendelkezett. A/ évzáró közgyűlések iinnepszáiu- ba mentek. Ez így van most is, persze már az új kultúrházban. Pál Dénes, az alupszervozel új elnöke a kulturális munkát szintén szívügyének tekinti. A tanfelügyelő, illetve a népművelő, mert szerteágazó te vékenysége magában hordozza ezt a címet is, 1971-től a CSE MADDK Rimavská Sobota i já* rási bizottságának az elnöke, Ebből eredően a szervezetben végzett tevékenysége azóta elsősorban a .politikai és a szer vezési irányításban merül Ki. — Kezdetijén nagy tapasztalatokkal még nem rendelkeztem — mondotta, amikor a reá háruló feladatokról és a megva lósításukról érdeklődtem , de az világos volt nekem Is meg Szabó Gyulának, a GSEMADOK új járási titkárának is, hogy milyen károkat okoztak a vál ságos évek és hogyan kell ezeket elhárítani. Azt hiszem sikerült olyan vezetőséget kialakítani, amely kielégítően végzi munkáját. )ó az együttműködés a járási pártbizottság ideológiai osztályával, a járási népművelési központtal s a Szocialista Akadémia jára si titkárságával is. Ennek köszönhető, hogy a tevékenység fellendült. Tavaly például csak nem minden alapszervezetben megemlékeztünk Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója ró!. A járási ünnepségen részt vett Emil Boleslav Lukáő küllő és műfordító, valamint Bo dór Gyula magyarországi elő adóművész is. A népművelési szakbizottság dr. Danis 1 ama'' vezetésével a múlt évben többek között 72 alapszervezetben emlékűn népségét szervezett a Győzelmes Február 2j. evfordu lója alkalmából. A színjátszó csoportok 47-szer, a tánccsoportok 43-szor, az '‘-odaírni színpadok 13 szór, « tookkd rak 54-szer léptek fel. A po litikai ismereteket terjesztő a‘_ bizottság az idén januárban alapszervezetben előadást. ren dezett a párt gazdaságpolitikájáról, februárban 27 alapszót vertben a Győzelmes Február 26. évfordulójáról, de hason példákat említhetnék a tuű©- mányos ismereteket lei ies ■ albizottság tevékenységéről iáAz irodalomnépszerusilo alpi xottság a Tompa Mihály ifpj sági klubbal együttműködve e sorban a szovjet irodalom terjesztésében es irodalmi s gédanyagok készítésében leskedett. A néprajzi plWzotl ság munkáját főleg a tavasszal megrendezett nagysikerű kiáll, tás, a dramaturgiai albizottság tevékenységét g napokra való el [Utasért vei gő 25 színjátszó csoport replése dicséri. Közülük a maszombati olt.v°^nazA7 emlí szagos rendezvényen. Az emu Síteken kivüi kló WrtntoaJ még az is. hogy a laras 79 alapszervezetében a tagok mát. mely tavaly 54°9volta* idén 558 fővel terveztük gye rapítani, s májusig mar 625 új tagot toboroztunk. Jólesett hallanom ezeket az adatokat és szívesen jegyez tem volna föl többet is, de Ádáin Barnabásnak szukie szabták az idejét. Máshova szólította1 öt az önként vállalt kötelesség, melynek élt© tője a töretlen szorgalom. sz© rí1974. VIII. TÖZS&R LAJOS
