Új Szó, 1974. augusztus (27. évfolyam, 180-205. szám)

1974-08-15 / 192. szám, csütörtök

A Szlovák Nemzeti Felkelés visszhangja képzőművészetünkben tArlat a bratislavai művészetek hAzAban A. Goliášová: Békebeli május A szlovák nép legújabbkori történelmének legjelentősebb eseménye immár három évtize­den keresztül képzőművészeink Ihlető forrása is. Hatásos, esz­tétikai élményt nyújtó festmé­nyek, grafikák, szobrok és egyéb technikával készült alko­tások idézik föl a Felkelés tár­sadalmi és egyéni összefüggé­seit, a szlovák nép és más nemzetiségű antifasiszták helyt­állását. A bratisiavai Művésze­tek Házában most megnyílt tár­lat gazdag anyaga bizonyítja, hogy a képzőművészeket újra és újra megihleti ez a jelentős esemény. Alkotóink közül so­kan átélték a tömegmészárlás korát. A Felkelés, mint meg­határozó elem, tudatosította bennük, hogy a művészet fele­lősségvállalás is. A történelem e nyomasztó szakasza után szü­letett fiatalabb nemzedék nem lehetett sem tanúja, sem része­se az emberségért, szabadsá­gért, igazságért vívott felszaba­dító harcnak. Ám mégis isme­rik annak a kornak s a rá kö­vetkező újnak és merőben más­nak problémáit, érzelmeit. Te­hát az idősebbekkel együtt hi­vatott ábrázolói ők is a harcos, hősi s az épílő békés korszak- hak, mert azok leghaladóbb el­veit mély érzéseikkel szolgál­ják. Keresik az átélt szenvedé­sek okát, s arra törekszenek, hogy elriasszák az emberiséget újabb katasztrófák előidézésé­től. A felsorakozó szobrokban, képekben, grafikákban — úgy érzem — nincs nagyhangú szó- nokiasság, de van emberi igaz­ság, művészi élmény, és for­mákban, színekben, vonalakban kifejezett élet. S nem csupán művészi vallomás, hanem ál­lásfoglalás és alkotói elköte­lezettség. így megfelelnek a művészet két fontos követel­ményének: felidéznek és meg­örökítenek. L. Snopek Partizán tanácsko­zásának fába faragott négy ős- nyugalmú, higgadtan fontolga­tó figurájában karaktermegfi­gyelési képességgel, összefogla­ló látással, a közvetlenül érzé- kethetőnél mélyebbre hatolva formálta meg a nép erejét, böl­csességét. Pataki Klára a Klaő- nói vértanúk emlékművének epoxydvázlatában nemes szob- rászi eszközökkel, érzelmi fű­töttséggel kelt életre három ál­ló nőalakot. Kifejező testtartá­sukat harmonikusan követik ru­hájuk lazán leomló redői. Arc­vonásaik fegyelmezettek, de mélyen ülő szemükben fájda­lom izzik. Anna Goliášová dom­borműve a Békebeli május szug- gesztív erejű alkotás. A lényeg­re szorítkozva faragta ki fából és színezte asszonyos gyöngéd­séggel, gondolati sokatmondás- sal a virágba boruló, új, bizta­tó életet, melyet három kedves, nyúlánk nőalak jelképez. L. KorkoS, az Elesett ismeretlen harcosoknak a hála csokrát nyújtja át. Finoman stilizált hosszúszárú, piros virága láng- rózsaként tárja szét szirmait. A. Vika Mor ho! gipsz relief­jén ritmus teremtő hajlammal csoportosítja a partizánokat. M. Mravec látomásos, érzék­letes realizmussal, balladás sű­rítéssel idézi a fasizmus poklát, a népirtás borzalmait. Típust megtestesítő Partizánja merő feszültség. K. Drexler tömör képalkotó művészettel élénk vi­rágok keretében foglalt vászna: íi Hősök emlékművei. F. Hlol- ník szuggesztív erejű, emberi mondanivalójú négy temperája drámai töltésű. Szenvedő téli tájakban jeleníti meg küzdő, győztes és hősi halált halt par­tizánjait. /. llavský is a felhal- mazolt élménytőkéből merít. Harc és győzelem közepette mutatja meg intenzív testi-lelki kifejezésül három parasztját. P. Romatíák egyéni motívumkeze­léssel, meleg lírával alakítja színné, formává az Elesett hőst, valamint az Anya fájdalmát. M. Btrbíková élményköréből a múlt és a ma jelenik meg. Míg a hát­térben meredek hegyek között puskák ropognak, az előtérből a humánum nyugalma árad. Új­ságolvasó idős ember, játékba boldogan bel efeledkező gyerek utat a békére. V. žilinčanová vászna az SZNF 1944 merészen tömörítő szerkesztési móddal, kevés szólamú színnel leplezi le a valóságot. A merev hideg fehérségből előtűnő izmos, meztelen, élettelen férfi testén és körülötte halvány körvona­lakkal elszórt apró motívumok formájában jelennek meg a nagy küzdelem egyes, vagy kis csoportokba verődő résztvevői s egy anya, kit megviselt a fáj­dalom. Az 1947 SZNF-en az előbbi férfialakot szoborrá for­málta a kegyelet. Lába elé vö­rös tulipánokat helyezett. Ló- rincz Gyula nagy koncepciójú kompozíciója, a Hegy ormán hullámzó kékjeiben, kifejező, szikár formáiban elválaszthatat­lanul együtt szól a festőművész és a kommunista. J. Želibský mélyen zengő színeiben a ma­gasba törő hegy lábánál vil­lantják föl az első békés Pász- tortüzet M. fakábčič, Soha töb­bé- je valóságból született jel­kép. Kľak, Telgárt, Kalište seb­zett, vérző földje, menekülők, egy megnyomorított bábu meg egy szétnyíló zöldfedelű könyv, mely a talán mégis felülkere­kedő értelem biztatása. B. KuT- havý triptichonján a történelem szele zúg. A színek vihartkeve- rő sodrásában láttatja a torz szörnyek, sárkányok, polipok emberellenes pusztítását. Majd a fasizmus ' módszeres, gépesí­tett, modern öldöklési techni­káját ítéli el fanyarul eleven kolorlttal, nyugtalan szerkesz­téssel. A kép középső tábláján komor, gyászoló figura. Felette szigorú vádoló belükből alakí­tott városnevek: Tokajik, Lidice, Oswienczin, Majdanek, Dachau, Mauthausen, Sztálingrád, Varsó, Coventry, Hirosima, Nagaszaki, Laosz, My Laí, Vietnam, Chile, s a többiek, ahol az emberirtás őrülete folyt és folyik. A tehet­séges I. Polakovič Háborús visz- szaemlékezésein derengő zöl- dek-kékek közül tűnik elő a harcba indulók „tempós vonulá­sa". A képzeletet ragadja meg kombinált technikájú kisméretű lapjainak finomsága, ereje. E. Lehotská a sápadt fényű arany, részben vöröses képsíkban ját­szó kisleányainak ezt kívánja: Legyen tiétek a derűs otthon, legyen tiétek az élet! M. Le­hotská is a békéről álmodozik. A gyermekszoba falain az ákom-bákom vonású mosolygós sugárzó napkorongok, a tarka szétszórt játékok között. Span­Snopek: Partizán ner Edit 1944-ének szimbólum­hordó, szótlan szomorú asszo­nya remegő kézzel óv egy gyönge, sápadt kis falevelet a fenyegető vihartól. /. Neméik japános könnyű ecsetvonások­kal mesterien idézi a Duklai tájat. A grafikák tartalmi és formai összhanggal, korunk bírálatá­val hatnak a szívre és értelem­re. 7. Rumanský línósorozata együtt lüktet a felkelés korá­val. Forradalmi pátoszt és mély érzést áraszt O. Dubay műve. V. Mináč könyvét (Nemzedé­kek) a szokott fölényes tudás­sal, biztos kézzel és költőiség- gel illusztrálta. P. Petrái fa­metszetei klasszikusan tiszta technikával erőteljesen érezte­tik a végső kibontakozást. (A Felszabadult Mikulás). I. Schur- mann négy linójának fekete az alapja, amit stilizált betűkből összefonódó dekoratív keret vesz körül. A fő motívumok: a Harcos, az Elesett partizán, az Anya és az Emlékezés ma­gasra csapó lángja. Arról vall, hogy Schurmann művészete vi­lágnézetének önkifejezése. F. Kráľ ábrázoló és asszociáló mó­don szerkesztett fametszetei ki­tűnőek. J. Pavlíčková monotí- piái a Partizán s a Béke érzé­keny szemmel, avatott kézzel fogalmazottak, tiszta emberhan­gon szólnak. Kopócs Tibor triptichonja az ádáz küzdel­mekről az el­lentétes erők fe­szültségének egyensúlyával és a nyugodt, boldog békéről meleg átérzés- sel vall. A kultúrpoli- tikailag is je­lentős kiállítási anyag mintha mottójául vá­lasztotta volna Thomus Mann Európa vi­gyázzl-knaW elő­szavából a mély értelmű megál­lapítást: „Ami­ként a fasizmus kizárja a békét, azonképpen a béke is kizárja a fasizmust." BÄRKÁNV JENŰNfi ÚJ SZÓ 1974. Vili. IS. beavatkozott a mi belpolitikai fejlődésünkbe, egyáltalán nem állhatja meg a helyét, és vég­képp nem állhatja meg a helyét az az elmélet, amely a forrada­lomnak Csehszlovákiába való ún. „exportálásáról“ szól. A Szovjetunió katonai, állami és politikai szervei minden segít­séget — a partizánmozgalom fejlesztésével kapcsolatos köz­vetlen segítséget, a felkelési hadseregnek és a partizánoknak nyújtott anyagi és műszaki se­gítséget, az ejtőernyős dandár és a repülőezred áthelyezését a Szovjetunióból a felkelési te­rületre, a parancsnoki káderek szervezési felkészítését és vé­gül a kárpáti-duklai hadműve­let megkezdésével nyújtott se­gítséget — jogérvényes szerző­dések alapján, párt- és állami képviselőink közvetlen kérésé­re nyújtotta harcunkhoz. A szov­jet segítség természetesen a népi mozgalom és a fegyveres felkelés támogatására irányult. Amennyiben a londoni csehszlo­vák kormánynak bizonyos fenn­tartásai voltak e segítséggel szemben, vagy elutasító állás­pontra helyezkedett e segítség egyes formáival szemben, ez a tény abból az alapvető ellen­tétből következett, amely a lon­doni koncepció és a kommu­nista párt koncepciója között, a felülről jövő fordulat koncep­ciója és a fasizmus elleni népi harc koncepciója között fenn­állt. A szovjet partizánok és ka­tonák annak u nemzetközi szo­lidaritásnak voltak a megteste­sítői, amely a fasizmus elleni harcban Európa-szerte létrejött, amely a második világháború frontjain, különösen pedig a keleti fronton előadódott ese­mények objektív fejlődési fo­lyamatának volt az eredménye. Ez az objektív folyamat szoros kapcsolatban állt a kommunis­ták képviselte forradalmi erők­kel, amelyek céltudatosan har­coltak a nemzetek közötti új kapcsolatok érvényre juttatásá­ért. A nemzetközi szolidaritás, amely a fasizmus elleni harcot jellemezte, csak elmélyült azál­tal, hogy a szovjet emberek ak­tívan részt vettek ebben a harc­ban. A szovjet emberek a fa­siszta sötétség elleni küzdelem­ben tanúsított nagy hősiességük mellett az egyenlőség eszméit, a mélységes internacionalista érzést, a különböző politikai meggyőződésű emberek békés együttélésének elemeit vitték be ebbe a harcba. A szovjet em­berek azt a gondolatot juttat­ták érvényre, tiogy teljesen egyenjogú minden nemzet, min­den faj képviselője. Az inter­nacionalizmus gondolatai a Szlovák Nemzeti Felkelés bri­gádjainak és osztagainak elne­vezésében is kifejezésre jutot­tak; e brigádokat és osztago­kat többségben a múlt nemzeti felszabadító harcainak élenjáró képviselőiről és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom él­vonalbeli tényezőiről nevezték el. A kárpáti—duklai hadművelet A nehézségek ellenére, ame­lyekbe e segítséget jelentő mű­velet megvalósítása ütközött, a duklai hadművelet jellegénél fogva egyike a szovjet hadse­reg ama legjelentősebb harci akcióinak, amelyek a hitleri Németország által megszállt országok felszabadításával kap­csolatosak. Ama hatalmas segít­ség mellett, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelésben nyújtott azáltal, hogy lekötötte a hit­leri hadsereg erőit a Kárpátok­ban, a kezdetét is jelenti a csehszlovák nép nemzeti fel­szabadító harca betetőzése sza­kaszának, azaz Csehszlovákia területe közvetlen felszabadítá­sának a szovjet hadsereg által. A kárpáti-duklai hadműveletnek közvetlen jelentősége volt, még­pedig nemcsak a Szlovák Nem­zeti Felkelés szempontjából, hanem Csehszlovákia felszaba­dítása további lefolyása és nemzeteink sorsának alakulása szempontjából is a felszabadult hazában. A hadműveletnek nagy jelentősége volt a második vi­lágháború egész stratégiájának szempontjából is, mivel a hitle­ri védelmet az arcvonal na­gyon érzékeny pontján zavarta meg. Nagy volt erkölcsi-politi­kai jelentősége is: nemzeteink tudatában és haladó hagyomá­nyaiban úgy maradt fenn, mint a csehszlovák—szovjet testvéri kapcsolatok egyik alappllléra A szlovák népnek a Szlovák Nemzeti Felkelésben nyújtott szovjet segítség hatékonyan megnyilvánult a partizán- és katonai egységek felfegyverzé­se során is. A felkelési harcok súlyos helyzetében további je­lentős segítség is érkezett a Szovjetunióból — a második csehszlovák ejtőernyős dandár és a „Zvoleni“ repülőezred. A Szlovák Nemzeti Felkelés­nek a szovjet nép harcával va­ló összeforrottsága meggyőző példája a nemzetközi szolida­ritásnak, a fasiszta diktatúra ellen harcoló nemzetek Inter­nacionalista megsegítésének, amelyet a Szovjetunió a máso­dik világháború idején önzet­lenül gyakorolt. A proletár In­ternacionalizmus elveihez iga­zodó és a nemzetek önrendel­kezési jogát tiszteletben tartó Szovjetunió sohasem avatkozott be országunk és államunk bel- ügyeibe. A Szlovák Nemzeti Felkelés, a felkelési hadsereg és a partizáncsoportok harcai­nak története azt bizonyítja, hogy a szlovák nép hálásan és aktívan fogadta ezt a segítsé­get, kérte politikai és katonai képviselői révén, s a harc fo­kozására használta fel. A szov­jet segítség minden formája ak­tív fogadásának kedvező felté­teleit a kommunista párt poli­tikai munkája, a haladó népi oroszbarátság mély hagyomá­nyai s a széleskörűen kibonta­kozott ellenállási mozgalom te­remtették meg. A szlovák nép üdvözölte a szovjet harcosokat, üdvözölte a szovjet fegyvere­ket, mert meg volt győződve ar­ról, hogy döntő jelentőségű a Szovjetunió harca a hitleri fa­sizmus ellen. Azok a jogos re­mények, amelyeket a nép az első szocialista államba vetett, már akkor igazolódtak, amikor Csehszlovákiát a müncheni dik­tátum fenyegette. Egyedül a Szovjetunió védelmezte Cseh­szlovákin területének integritá­sát. Ez a történelmi tapasztalat hatalmas erkölcsi és anyagi erővé vált népünk számára a fasizmus elleni harcban, meg­hozta az együttműködés széles körű fejlődését nemcsak a Nagy Honvédő Háború arcvonalaín zajló harcokban, hanem az el­lenség hátországában zajló par­tizánharcokban is a Szovjetunió átmenetileg megszállt területein, a hazai arcvonal harcaiban, kü­lönösen a Szlovák Nemzeti Fel­kelésben. A Szovjetunió érdemeinek csúcsát egész területünk felsza­badítása jelentette a német fa­siszta megszállók uralma alól. A Szovjetunióhoz fűződő ba­rátságunk és szövetségünk, amely a fasizmus elleni közös harcban alakult ki és szilárdult meg, a csehszlovák nép nemzeti felszabadító harcának összefor­rottsága a szovjet nép harcával a második világháború idején — mindez kialakította háború utáni fejlődésünk és külpoliti­kai orientációnk szilárd plat­formját. Mélységes igazság és történelmi dedukció támasztja alá Gustáv Husák elvtársnak azokat a szavait, amelyeket az SZKP XXIV. kongresszusán mondott: „Az egész történelem arról győz meg bennünket, hogy a csehszlovák kommunisták min­dig akkor értek el sikereket a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építésében, ami kor szoros és elvtársi kapcsola­tok fűzték őket a szovjet kom­munistákhoz. E kapcsolatok minden gyöngítése kárára volt pártunknak és nemzeteink­nek ..." Az egész háború utáni fejlődés, a szocializmus alap­jainak építése hazánkban, a 60- as évek mélységes válságának leküzdése világosan és meggyő­zően mutatta, hogy nemzeteink és a szocialista állam fejlődése szempontjából egyenesen élet­kérdés, létfontosságú a Szovjet­unióhoz fűződő barátságunk és szövetségünk. A Jelenlegi Időszakban, tár­sadalmunk dinamikus fejlődésé­nek feltételei között teljes mér­tékben megvalósítjuk a Szlovák Nemzeti Felkelés forradalmi ha gyatékát, amely 30 évvel ez előtt annyira kifejezően nyil­vánult meg abban a kapcsolat­ban, amely népünk harca és a szovjet nép harca között fenn­állt. Ez az alapeszme hatja át a CSSZSZK és a Szovjetunió közötti barátságról, együttmű­ködésről és kölcsönös segítség- nyújtásról szóló szerződést, amelyet 1970. májusában írtak alá. Ez hatja át minden törek­vésünket, ez feltételezi jövőnk sikereit és perspektíváit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents