Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-07 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 VII. 7. 15 Fiataloknak A gazdag kultúrműsor egy mozzanata: színpadon az Ifjü Szivek együttese a lakosság száma nyolcszáz körül van. Később iskolát, kultúrházat építettünk. Mindig valamit. A fejlődés folyamatossá vált. Most huszonöt esztendő után itt tartunk. Szövetkezetünk állatállománya ma az ország legjobbjai közé tartozik. Pedig a létrehozása szinte kezdetleges volt. Ügy történt, hogy annak idején bérbe vettük a bálványi állami gazdaság csordáját. A megegyezés szerint nekünk kellett legeltetnünk a szarvas- marhákat, s a nyári szaporulat a miénk maradt. Hát ez a szaporulat képezte a mi állatállományunk alapját. Ma 430 fejőstehenünk évi tejhozam átlaga több mint 3200 liter. Teljes állományunk lOttO tehénből áll. Az egykori mocsár helyén ma 1222 hektár termőföld virul. Termelési eredményeinkkel mind az állattenyésztés, mind a növénytermelés területén büszkén dicsekedhetünk. Kertészetünket az elmúlt évek folyamán úgymond nagyüzemmé fejlesztettük. Főleg zöldségtermesztéssel foglalkozunk — egyelőre két hektáron, fólia alatt termelünk, de már megkezdtük a bővítést. Szövetkezetünknek 265 alkalmazottja van. A faluban élő emberek többsége ma már a környék iparában dolgozik. Szövetkezetünk viszont nem küzd munkaerőhiánnyal. Gondolom, az itt élők életszínvonalát legjobban a falu arculata tükrözi. Oj utcák, tágas családi házak épüllek. Ján Zaťko elvtárs később elhagyta a falut. A szíve ide kötötte, de a kötelesség máshová szólította. Jelenleg a Sala—Kolárovo öntözőrendszer Salai központjának a vezetője. Az ünnepségeken természetesen ő is részt vett, s mi elbeszélgettünk vele Kérdésünk lénye: mi volt, és mi ma a különbség egy átlagosan fejlett falu és az Ifjúsági falu között? — Ez a szövetkezet akkor alakult, amikor nagyon sok más szövetkezet az országban. Törzsgárdáját fiatalok alkották. Nagyon természetes volt hát az a jelenség, hogy itt soha senki sem félt az újtól, az újítástól. Lehetett az mezőgazdasági gép, lehetett az vegyszeres gyomirtó vagy műtrágya — itt mindent lelkesedve fogadtak a fiatalok. Egyszóval: nem voltak konzervatívak, nem voltak kerékkötő hiedelmeik. Tudták, hogy ami új, annak új eredményekhez kell vezetnie. Az ötvenes években közülünk sokan megfordultak a Szovjet- únióban. Az ott tapasztalt példákhoz itt mindenki vonzalommal viszonyult. Ilyenek voltunk, s ez megszabta a különbséget, mert felgyorsította fejlődésünket. Személy szerint mindig nagyon szívesen térek vissza ide, s mindig elfog a nosztalgia, eláraszt egy kellemes érzés: ezt mi teremtettük, s bebizonyítottuk a legtamás- kodóbbíiknak is, hogy jóslataikat legyőzte a valóság. Igazi szocialista faluban érzem itt magam. Az először idevetódő idegen is ugyanezt érzi, ugyanezt tapasztalhatja itt. Az eltelt huszonöt esztendő e falu számára nem csak a megalakulás, de a fejlődés és teljes kivirágzás esztendőit és eseményeit is magába foglalja. S hogy ez mit jelent, azt talán legjobban az érzékelteti, ha felidézzük: huszonöt évvel ezelőtt itt még semmi sem volt. Mocsár volt — szűzföldek. Miután ezt tudomásul veszi az ember — elég ránézni a falura, elég elbeszélgetni az emberekkel —, megérti, mit is teremtettek itt a fiatalok. E két tényezőből az országos példa teljes egészében összeáll. RESZELI FERENC Stefan Hudec, az üzemi pártszervezet elnöke I dé n immár negyedik alkalommal került sor a Szocialista Ifjúsági Szövetség egyik legnagyobb országos nyári rendezvényére, a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok találkozójára. Az ünnepi eseménysorozat színhelyéül hazánk területének egy olyan pontját választották, melyet negyedszázaddal ezelőtt a térképen még hiába kerestünk volna. Nem nehéz kitalálni, hogy arról a fiatalok által felépített faluról van szó, amely az elmúlt huszonöt esztendő leforgása alatt Dedina Mládeže — Ifjúság Falu — néven lett ismertté és országos példává. A mezőgazdaságban dolgozó fiatalok találkozójának ünnepségei a falu megalakulásának huszonöt éves évfordulójával estek egybe. A találkozón jelen volt az SZLKť KB- nak, az SZSZK kormányának, valamint a SZISZ KB-nak a küldöttsége. És természetesen ott voltak azok a huszonöt esztendővel ezelőtti húszévesek, akik annak idején nem kis lelkesedéssel és nem kis elhatározással léptek az akkor még mocsaras szűzföldekre. A cél az volt, hogy a földeket termővé tegyék. De e cél közben kiterebélyesedett, megnemesedett, s azzal lett gazdagabb, hogy az itt dolgozó fiatalok elhatározták, hogy itt is telepednek le: falut alapítanak. Ilyen elhatározásra korábban még nem volt példa. A falvak, városok, települések rendszerint más okoknál fopva szoktak kialakulni, s rendszerint nem is a fiatalok, inkább a bölcs idősek elhatározása nyomán. Azt, hogy hogyan is történt mindez, hadd meséljék el maguk az „ősla- kók“ A falu szövetkezetének jelenlegi elnöke, Jön Mišečka 1949-ben a legelső tizennyolc tagú brigáddal érkezett a szűzföldre. Akkor tizenkilenc éves volt. — 1948-ban az ifjúsági vasút építésénél egy, a mezőgazdaságból verbuválódott brigád tagjaként dolgoztam. Kubikosmunkát végeztünk, ízlelgettük a közösség légkörét, s napról napra hitelesebben bizonyítottuk: Igen, egységben az erő. Ott született meg a gondolat és az elhatározás: gyerünk a mocsaras szűzföldekrel Mondom, valahányan szegényparaszti családból származó suhancok voltunk. A föld szeretetét apáinktól örököltük, s mellettük tanultuk meg még jobban szeretni. Első férfias kapavágásainkat tulajdonképpen a földosztáskor vittük véghez, s így akkor lett miénk a föld, amikor eszmélni, komolyan gondolkozni kezdtünk, s építő szándékokkal indultunk az élet, az új élet felé. Negyvenkilencben tehát idáig jutottunk. Több mint ezer hektár meddő földterület nyújtózott akkor itt. Mocsár volt. A lecsapolás tizenhat kilométernyi hosszú kanális építésével kezdődött. Ez a tizenhat kilométer ma nem távolság. De ismétlem: 1949-et írtunk, s nekünk másunk sem volt mint egy-egy ásónk, lapátunk s a két dolgos kezünk, fis persze erős akaratunk. Talán ez volt a legfontosabb. Kitavaszodott, s mi rövidesen közel hatezren építettük a kanálist, ami az ország első ifjúsági mezőgazdasági építkezésének számi tott. Az iparban tudvalévőén ez idő elvtárs, az ifjúsági szövetség akkori dolgozója biztatott bennünket, s ahogy tudott, segített rajtunk. ,,Ne féljetek fiúk, — mondta — szép falut építetek még itt! S mi hittünk neki, és hittünk önmagunknak. Mert ez a falu volt a célunk. Vagy ha úgy tetszik: ez a közösség. Azt szerettük volna megvalósítani, ami itt ma, 1974-ben látható. A munkát természetesen folytatjuk, hiszen a fejlődés nem állhat meg. 1950-ben kezdtünk el építkezni. Nehéz tél után voltunk. A gátőrtől hitelben vettünk egy tehenet. így jutottunk tejhez. Ezenkívül tájt a fiatalok már több helyen tömegesen valósították meg az ifjúsági szövetség programját, amely egyebek között — a háborúban elpusztult falvak és városok újjáépítésére is vonatkozott. Lázasan dolgozunk, nagy munkát végeztünk. De közben elszaladt a nyár, s egy rendkívül csapadékos hideg ősz következett. Addigra mi, bvigádosok már csak kevesen maradtunk. A lecsapol ást ősszel nem lehetett olyan lendülettel folytatni, s a többiek más építkezésekre mentek dolgozni. Mi pedig — akik ottmaradtunk — nekiláttunk a szövetkezet megalapításának. Sokkal nehezebb volt a dolgunk, mint bárkinek. Közülünk ugyan mindenki akarta a szövetkezetet, de ez a szándék még kevés volt a megvalósításhoz. Mert e szándékon kívül szinte semmivel sem rendelkeztünk. A földünk ugyan megvolt, de ennek termőképességére bizony még várni kellett. Itt, ahol most a falu főtere van — egy fabarakk állt, abban laktunk. A mai kertészet helyén még egy elhagyott juhásztanya árváskodott. Ez volt minden. És mi ötvenen. Na meg az egyre szorongató hideg és az egyre mostohább körülmények. Zaťko meltakávénk, kenyerünk és marme ládénk volt, s hozzá kell tennem, hogy 1950 tavaszára már csak harmincán maradtunk. Telt az idő, megalakult a szövetkezet. De mert tagjaink sem állatot, sem földet, sem gépet nem hoztak magukkal, s mert a bankhitel ismeretlen fogalom volt, nem nagyon tudtuk, sikerül-e célunkat megvalósítani. Sikerült. Mindenekelőtt gazdasági épületet és ötven családi házat építettünk fel. Štefan Hudec elvtárs, a szövetkezet üzemi pártszervezetének elnöke 1950-től lakója a falunak. — Mikor én idejöttem, akkor már kezdtek javulásnak indulni az itteni viszonyok. Zaťko elvtárs az Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságáról ide jött a faluba, s hét évig én voltam a gépkocsivezetoje. 1951—52-ben is mét megcsappant a számunk, mert a fiúk nagy részét elvitték katonának. Aztán megagitáltuk a kisszige: tieket. Nyomorgó aprócska település volt. Az emberek kunyhókban laktak, kubikosként jártak el dolgozni. Három takarosabb ház volt csupán Kis- szigeten. Meggyőztük őket, s ők beálltak a szövetkezetünkbe. Azóta a két települést összevontuk, s így most Flatalnkrai ján Mišečka, a szövetkezet elnöke Ján Zaťko — az alapítók egyik ve zetője A falu új utcája
