Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-06 / 158. szám, szombat

Belpolitikai kommentár Egy ellenőrzés eredménye Képviselők a cigány lakosok helyzetéről A politikai és az állami csúcsszervek nagy gondot for­dítanak a cigánykérdés megol­dására, arra,, hogy fokozatosan emelkedjen a cigány lakosság alacsony kulturális, valamint szociális és gazdasági színvo­nala. A Szlovák Nemzeti Tanács például az utóbbi két évben a bizottságokban és az elnökség­ben ís többször foglalkozott ez­zel a problémával! Az SZNT Elnöksége 59/1973 sz. határozata értelmében a képviselők májusban és június első két hetében tizennégy ki­választott szlovákiai járásban ellenőrizték, hogyan teljesítik az SZSZK kormányának 94/1972 és 377/1972 sz. határozatait. Az ellenőrzést a levicel (lévai), senicai, Banská Bystrica-i, lu- Čeneci (losonci), Rimavská So­bota-i (rimaszombatig, zvolení, Košiee-városi, Košice-vidéki, michalovcei, poprádi, prešovi, rožhavai (rozsnyóí), Spišská Nová Ves-i és a terbišovi já­rásban végezték. Az illetékes járási nemzett bizottságok dolgozóival, a váro­si és helyi nemzeti bizottságok funkcionáriusaival, az iskolák igazgatóival, tanítóival, a ci­gánygyermekek számára létesí­tett óvodák óvónőivel, a válla­latoknál és az üzemekben pe­dig az igazgatókkal és az üzemi bizottságok elnökeivel tanács­koztak arról, hogyan teljesítik a gyakorlatban a cigánykérdés megoldását szorgalmazó határo­zatokat. Megállapították, hogy azok­ban a járásokban, melyekben jelentősebb a cigányok létszá­ma, a probléma a járási nem­zeti bizottságok funkcionáriu­sainak, valamint a városi és helyi nemzeti bizottságok leg­több elnökének és titkárának a mindennapi . munkaprogramjá­ban szerepet. Emellett az utób­bi két évben a tanítók is na­gyobb gondot fordítanak a ci­gánygyermekek iskolai előké­szítésére, a jnb-k munkaerögaz- dálkodási ügyosztályai pedig határozottabban igyekeznek a foglalkozás nélküli cigányokat bekapcsolni a termelő munká­ba, E tényezőknek köszönhető, hogy a cigányok foglalkozta­tottsága, gyermekeik iskolát megelőző és iskolai nevelése területién is sikerült kedvezőbb eredmény eket elérni. Azonban ezek a kedvezőbb eredmények távol>’ól sem ele­gendők a cigánykérdés megol­dásához. Mindenekelőtt azért, mert a cigányság civilizálása és társadalmi akklimatizálása még mindig lassúbb ütemű, mint a cigány lakosság — kü­lönösen a településeken élők — populációjának üteme. A képviselők megállapítása szerint a cigánykérdés megol­dásának egyik fékezöje a la­kás,kérdés. Az ellenőrzött járá­sokban évente 50—70 százalék­kal több új cigánycsalád jön létre, mint amennyi putrit fel­számolnak. Akadnak községek, ahol a helyi lakosság, de a hnb funkcionáriusai is annyira el­fogultak a cigányokkal szem­ben, hogy nem engedik őket a faluba, ezért ezek — építkezé­si engedély nélkül — téglaépü­letekből alakítanak ki telepü­léseket. Másutt a hnb csők a lokalltás egyetlen Utcájában ad telket a cigányoknak és ennek következtében ismét „cigány­sor” alakul ki. Ilyen példákat találunk Levoéán, Keverovské Kostofanyban és Medzev köz­ségben. További komoly fogyatékos­ság, hogy a vállalatoknál és az üzemekben az üzemi bizottsá­gok nem fordítanak gondot a cigány munkásokra, jóllehet ezt az SZKT 1966. 2. 16-i és az SZSZT titkársága 1972 áprilisi határozata ís előírja. Az ellen­őrzött szervezetekben a cigány munkásokról csak akkor tár­gyalnak, ha azok valamit kér­nek, vagy valamit elkövettek. Több képviselő mutatott rá arra is, hogy a szellemileg fo­gyatékos szülőknek korlátlan számú utóduk lehet. Bírálták, hogy a higiénikusuk és a he Jyi nemzeti bizottságok nem gondoskodnak kellőképpen a cigány tel épülések tisztaságáról és higiéniájáról. Néhány képvi­selő kifogásolta, hogy a meg­látogatott településekre nem juttatják el az egészségügyi népszerűsítő hirdetményeket és röpcédulákat. A képviselők szerint nélkü­lözhetetlen, hogy az illetékes minisztériumok megoldják a cigánygyermekek számára léte­sített óvodák dolgozóinak és az elmaradott cigánygyermekek önálló osztályai tanítóinak jobb díjazását, hiszen nehezebb ne- vélőmunkát végeznek. Bírálták, hogy kevés a szel­lemileg fogyatékos cigánygyer­mekek számára létesített külön­leges tanintézet. Ezek a nor­mál-tanintézetekbe járnak és zavarják a tanítás menetét, de a tanköteles kor betöltése utón nem illeszthetők be a munka- folyamatba. Az ellenőrzés eredményeivel szeptemberben foglalkoznak az SZNT bizottságai. Szinte bizo­nyos, hogy az észlelt fogyaté­kosságokat felszámolandó és a felsorolt problémákat megol­dandó határozottabb intézkedé­seket javasolnak az illetékes minisztériumoknak. IMRICH FARKAS A Banská Bystrica-i Smrečina vállalat rendkívül keresett hang­elnyelő kazettákat gyárt, amelyeket a zajos munkahelyek, számí­tástechnikai központok, mozik, hangversenytermek, iskolák, rá­dió- és tévé-stúdiók falburkolatába szerelik. Felvételünkön: A Má­ria Gergelyová vezetésével dolgozó szocialista munkabrigád tagjai a hangelnyelő kazetták befejezésén munkálkodnak. (Felvétel: T. Babják — ČSTK) ÚJ LAKÁSGAZDÁLKODÁSI RENDELKEZÉS Senkit sem kell meggyőzni arról, hogy sohasem épült annyi lakás nálunk, mint ma. Vannak városaink, községe­ink, aliol az embereknek a (ele, olykor kétharmada a (el­szabadulás után épült lakásokban lakik. Üj lakásokat épí­teni kétségtelenül jelentős dolog, de semmivel sem kevés­bé fontos az elmúlt években épült lakások karbantartása, javítása. Annak a csaknem 20 000 lakásnak a karbantartá­sára és javítására, amelyek Szlovákiában a múlt év elején a ház- és ingatlankezelőségek kezelésében voltak, csak a tavalyi év folyamán állami eszközökből több mint 440 mil­lió koronát fordítottak, ami egy lakásra számítva 2269 ko­ronát jelent. Ez pedig igazán tekintélyes összeg. Más kér­dés azonban, vajon felelősen, hatékonyan történt-e ezeknek az összegeknek a felhasználása. Nem állíthatjuk, hogy minden a legnagyobb rendben lenne a szlovákiai ingatlankezelőségek munkájában. Nem mindig van áttekintésük a lakásjavítások Szükségességé­ről, s ha igen, nem biztosítják idejében a halaszthatatlan javítások elvégzését, ami aránylag kis költséggel megold­ható volna. Soksxor megtörtént, hogy a javításhoz a bér­lő erőszakos követelései következtében járulnak hozzá. A szlovákiai házkezelőségek a fűtőkkel és a karbantartókkal együtt csaknem 9000 személyt foglalkoztatnak. Az elvég­zett lakás ja vitások számát tekintve ez nem látszik ke­vésnek. A házkezelőségek jelentős tartalékokkal rendelkez­nek főképp a munkaszervezés területén, elsősorban ami az iigv’ntéxést illeti. Most itt az alkalom, hogy a nemzeti bizottságok hatás­körébe tartozó ingatlankezelóségék javítsanak munkamód­szerükön. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya irányelveket fogadott el a lakásgazdálkodás átszervezésé­re, x ezen irányelvek értelmében nagyobb mértékben ve­hetik ki részüket a kértek a lakásállomány kezeléséből ás karbantartásából. Az átszervezés alapja, hogy a lakás­én ingatlankezelő gondnokságokat az igazgatásuk alá tar­tozó úgynevezett hasznos lakóterület nagysága szerinti csoportokba sorolják, tehát nem úgy. m'nt eddig, amikor a csoportokba sorolásnál egyszerűen a kezelt lakásegysé­gek száma volt a döntő. A lakásgazdálkodás terén ugyanis egyre nagyobb szerepel játszanak az üzemeltetési kérdések, a javítás és a karbantartás, a fűtés, a melegvíz-szolgálta­tás biztosítása stb. Mindezeknek figyelembevételével job­ban meglehet határozni a kezelés* gondokkal járó lakóterüle­tet. Az új rendelkezés hatféle nagyságú ingatlankezelő vál­lalatok létesítésével számol, a legkisebb 12 000-től 70 Oftü négyzetméter lakóterületet, a hatodik 1,7 millió négyzet- méter lakóterületet fog igazgatni. Az új. szervezés' rend 1975. január 1-vel lép életbe. Természetesen a bérlőknek is nagyobb mértékben ki kell venniük a részüket a lakások kezeléséből és fenntartásá­ból. Fel kellene újítani a lakóbizottságokat; ilyet minden olyan házban választani kell, ahol több mint 15 a laká­sok száma. Ahol kevesebb, ott házbizalmit választanak. A lakóbizottságok feladata a lakókat rászoktatni a szocia­lista társadalmi tulajdonhoz való felelős viszonyra, a la­kás és a közös terek használatával kapcsolatos kötelessé­gek, valamint a szocialista együttélés elveinek megtartá­sára. Természetes, hogy támogatniuk kell a lakásbérlők jogos érdekeit, ami a javításokat illeti, segíteniük kell ki­küszöbölni a lakók és az ingatlankezelőség közötti esetle­ges nézeteltéréseket. Az ingatlankezelőségek köte'eSek a lakóbizottságokkal megtárgyalni a javítások tervét, összes javaslataikat és észrevételeiket. Ahol ez nem történik meg, ott a lakób zottság a nemzeti bizottsághoz fordu'hat, kér­ve, hogy ez teremtsen rendet. A lakásgazdálkodás átszervezéséről szóló kormányhatá­rozat végrehajtásának előkészítése rá kellene hogy irá­nyítsa a figyelmet az ingatlankezelőségek munkájának mi­nőségi oldalára. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy az ingatlankezelőségek a'k',,'T,a""»tta;nak nagyobb tisztelettel és megértéssel kellene bénnUik azokkal a Ia*.ók':el, akik panaszaikkal az ingatlankezelőségekhez fordu'nak. JAROSLAV MEŠKO Karol škabla, a Galántai Já­rási Nemzeti Bizottság titkára elfoglalt ember. Egyszer jelen­tést ír, máskor a szakbizottsá­gok ülésén vesz részt, vagy körutat tesz a járás községei­ben. Az estéket ritkán tölti csa­ládjával. Amikor felkerestem, már vártak rá, és beszélgeté­sünket is gyakran félbeszakí­totta a telefon berregése. — Apám a kerékgyártó-mes­terséget tanulta ki — mondja. — De az uraságokná! dolgozott kommencióért, vagyis cseléd volt. Bár csak hárman voltunk testvérek, ennek ellenére igen szűkösen éltünk. Annál többet vándoroltunk... Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a szülők, de a gyerekek is más-más majorban szület­tek. Az sem sokat változtatott a helyzeten, amikor apja ön­állósította magát. A gazdák csak a terménybetakarítás után fizettek, enni pedig egész éven keresztül kellett. — Egy darab kenyérért az egyik nagygazda fiával jártam tehenet őrizni — emlékszik vissza. — Így segítettem ma­gamon. Kalácsot évente kétszer ha sütöttünk. Nehéz erről be­szélni, hisz ez mai szemmel szinte hihetetlennek tűnik. Nagy nehézségek között elvé­gezte az akkori kétéves keres­kedelmi iskolát. Állandó mun­kát azonban nem talált, mivel nem volt tagja a Hlinka Ifjúság szervezetnek. Egy ideig alkal­mi munkásként dolgozott, majd sikerült bejutnia a Banská Bystrica—Diviaky közti ^vasút­vonal építéséhez. Később isme>- retség alapján a Nitrai Járás- bíróságon alkalmazták. A gyér­A köz javiéri fárcdozik mekkor sok viszontagsága, megpróbáltatása, az otthoni ne­veiéi hatására ahol csak tu­dott, segített, ha másképpen nem, legalább tanáccsal. A háború kitörését szorongó érzéssel fogadta. Apja elbeszé­léséből — aki megjárta az el­ső világháborút — tudta, mit jelent az, hány gyerek lesz árva, hány asszony válik öz­veggyé. Nem volt azonban mit tennie, 1942 októberében kény­telen volt „berukkolni“ tényle­ges katonai szolgálatra. A to- pol’őanyi tüzérezrednél híradós beosztásban szolgált. Többszöri áthelyezés után 1943 bán a Banská Bystrica-i repülős ez­rednél kötött ki. A hónapok múlásával egyre többet hallott a partizánokról. Később maga is többször talál­kozott velük. — a tilalom el­lenére. Néhány nappal a felke­lés kitörése előtt a helyőrséget készültségbe helyezték... A város utcáin járőrök cirkál­tak ... — Augusztus 27-én egyik ba­rátommal a laktanya mellett teljesítettünk szolgálatot — mondja. — Egy partizánnal is­merkedtünk össze. Megegyez­tünk, hogy másnap néhány tár­sammal átáttunk hozzájuk. A sors azonban másképp hozta. Másnap kora reggel autószi- rénázásra ébredtek. A teher­kocsikról különböző öltözetű fegyveres emberek ugráltak le. Sapkájukat vörös szalag díszí­tette ... A laktanya kapuja ki­tárult... A partizánok soraik­ba fogadták az önként jelentke­ző polgári lakosságot. A kato­nai készletből felfegyverezték őket, aztán siettek a harcba. — Az első tűzkeresztségen augusztus 29 én estem át — emlékszik vissza. — Egy cso­porttal a német katonai pa­rancsnokságot semmisítettük meg. Ezután összeszedtük a fa­sisztákat, átadtuk őket a parti­zánoknak. Néhány nap múlva a Trl du- by-i repülőtérre helyezték át. Az első időben az ejtőernyőn ledobott élelmet, dőszert és or­vos ágot segített összeszedni, később az első csehszlovák va- dászrepülő-ezrodbe sorolták be. Hosszabb ideig a žilinai és a Brezno nad Hronom-i repülő­tér között teljesített futárszol­gálatot. — Amikor a felkelők a he­gyekbe vonultak vissza — ele­veníti fel emlékeit —, a parti­zánokhoz akartunk csatlakozni. Elkéstünk. Vagy hatvanadma- gammal harcok közepette Poní­ky községbe é> tünk. A németek megszállták az utakat, minden­kit igazoltató k. Tanácstalan­ságunkban my határoztunk, hocy szétszéledünk. Škabla elvtár : 7mro Záhorský barátjával a k’emnicai hegyek felé vette az irányt. Bujdostak, éheztek, barlangokban bujkáltak. Végre aztán sikerült polgári ru­hához jutniuk. Elindultak ha­zafelé. Žarnovica mellett egy kerékp. os német járőrbe üt­köztek. Aznk tüzet nyitottak rá­juk, S . kei ve érte el a közeli erdőt, s azi gondolta, hogy ba­rátja elesett, de amint később kidé ült, ó s éleiben maradt. Kalandos körülmények kö­zött kétszer kelt át a Garamon, amíg végre hazaért: Megpróbál­tatásai azonban még nem értek véget. Non akart a fasiszta hadseregben szolgálni, így el kellett tűnnie otthonról. Sze­rencséje volt. Decemberben el­indul: a Panská Bystrica-i já­rás Malocbova községébe. Is­merősök fogadták be. A fejük­kel látszottak. Abban az időben ugyanis mfriden lakás ajtajára ki ke’lett függeszteni az ott la­kók névsorát. Aki abban nem szerepelt, az partizánnak szá­mított. Aztán elérkezett a várva várt pillanat. A Vörös Hadsereg elhozta a szabadságot. Škabla elvtárs búcsút vett ismerőseitől s a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységbe sietett. A háború nemsokára be­fejeződött, de csak 1945. de­cember 18-án szerelt le. Ott kezdte a mu ikát, ahol 1942- ben abbahagyta, majd nemso­kára Galántára helyezték át. — A februári események után a járási, nemzeti bizott­ságra kei ültem — mondja. — Tizennyolc évig e helyi ioari osztálynak voltam a vezetője. Hogy milyen munkál végzett, azt számos ténnyel lehet bizo­nyítani. A közszolgáltatási üzem kétszer, a járási ipari vállalat pedig egyszer vette bir­tokába a kormány vándorzász­laját. Mindenütt úgy ismerik, mint tapasztalt internacionalis­ta funkcionáriust. Munkájában arra törekszik, hogy a nemzeti bizottságok tekintélye erősöd­jön, s lehetőleg járásszerte jobban teljesítsék a választási programot. — Gyakran megfordulok a fiatalok és a diákok között — mondja. — Elbeszélgeted velük az egykori harcokról. Azt ta­pasztalom, hogy érdekli őket. Sok-sok emléktárgyat kaptam már eddig is tőlük. Érdemes tevékenységének el­ismeréseként négy párt- és ki­lenc tárcakitüntetést kapott, amelyekhez a napokban újab­bak kerülnek. Megérdemli, mert erejét, tudását arra használja fel, hogy épüljön, gyarapodjon az a társadalom, amelyért egy­kor fegyverrel a kezében har­colt. NÉMETH JÁNOS 1974. VII. 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents