Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-27 / 176. szám, szombat
A ciprusi események szemtanúja voltam IV. Mondottuk már, hogy a ciprusi görögök és törökök fülledt politikai légkört kiváltó nemzetiségi torzsalkodásai évek óta napirenden voltak. Többnyire uzonban nemcsak ezek az ellentétek homályosí- tották el a szigetország egyébként ragyogó égboltját. A brit gyarmatosítók igáját lerázva mind Görögország, mind Törökország részéről rosszul leplezett ambícióik folytán komoly veszély fenyegette Ciprus függetlenségét. Ugyanakkor Nagy- Britannia — tekintettel a sziget előnyös stratégiai fekvésére — megtartott két katonai támaszpontot. Míg Görögország az egész sziget bekebelezésén fáradozott, Törökország étvágya kisebb volt: görög és török részre akarta felosztani Ciprust. 1971-ben Grivasz görög tábornok, aki az EOKA britellenes nemzeti felszabadító szervezetnek abban az időben volt a parancsnoka, amikor Ciprus még brit gyarmat volt, a szigetnek Görögországhoz való csatolásán fáradozott. Grivasz körül szélsőséges jobboldali egyének csoportosultak. Programjuk az enózisz, egyesülés volt, amely a szigetnek Görögországhoz való csatolását jelentette. Ezt u tervet titokban a NATO agresszív tagállamain kívül azok a helyi egyházi tisztségviselők is támogatták, akik nem értettek egy Makariosz elnök semleges politikájával. A helyzetet súlyosbította az annak idején Görögországból kiküldött, Cipruson trójai faló szerepében fellépő 650 görög tiszt, akiket a helyi Nemzeti Gárda megszervezésével és kiképzésével bíztak meg. A NATO-tagállamok már a független, semleges Ciprusi Köztársaság létrejöttét sem nézték jó szemmel. Terveiknek inkább megfelelt a szigetországnak Görögországhoz való csatolása, amely — köztudott — a NATO tagállama. Minthogy azonban Törökország is a NATO tagállama, a két ország közti ellentétek lényegesen hozzájárultak és hozzájárulnak ma is a NATO hatalmának megtépázásához. Megelégedve a huzavonát az ENSZ Ciprus lakosságának érdekeit tartva szem előtt 1963- ban egyhangúlag kimondta, hogy Görögország, Törökország és Nagy-Brítannía — tehát az érdekelt országok — (mindhárom a NATO tagállama) szerződésben szavatolják Ciprus függetlenségét. A szerződés aláírására Genfben ugyanabban az évben került sor. Ismeretes, hogy Makariosz elnök kormányának független külpolitikája szálka volt nemcsak a szavatolók, hanem a NATO többi tagállama szemében is. Ám a ciprusi helyzet elmérgesedéséhez az utóbbi időben — ha nem is közvetlenül — a NATO-tagállamok „családjában“ bekövetkezett két további eseíhény is hozzájárult. Az egyik az Égei-ten- gerben felfedezett köolajforrá- sokkal összefüggő görög—török konfliktus, a másik az USA és Törökország összetűzése a törökországi Anatóliában termesztett mák miatt. Miben rejlik e konfliktus lényege? Köztudott, hogy az Égei-ten- ger számos kisebb-nagyobb szigetének egy része a török partok közvetlen szomszédságában van. Ám a szigeteket ősidőktől fogva görögök lakják és ma Is Görögországhoz tartoznak. Ezért Görögország a nemzetközi szokások értelmében az e szigeteket körülfogó tengert is saját felségvízének tekinti. Ez ellen senki sem emelt kifogást mindaddig, amíg a görög geológusok Itt végzett fúrásai alkalmával kőolaj-forrásokra nem bukkantak. így vált az Égei-tenger a „viszály almájává“, s ezért támaszt ma Törökország igényeket az Égei-tenger felére, tekintet nélkül a Görögországhoz tartozó szigetekre. A további összetűzés háttere ennél is pikánsabb. A tőrök földművesek Anatóliában ember- emlékezet óta mákot termesztenek, mely azonban nem a kalácsok töltélékéhez, hanem kábítószerek gyártásához szolgál. Ezé- két a kábítószereket Törökországból illegális utakon azzal a céllal csempészik az USA-ba, hogy ott titokban, óriási haszonnal árusítsák. Minthogy azonban a kábítószerek használata az egészségre rendkívül ártalmas, és mert a legszigorúbb vámvizsgálattal sem sikerüli lefülelni a csempészek jó részét, az USA azzal a feltétellel, hogyha abbahagyják a mák- termesztést, a törökországi földművesek kárának megtérítésére kötelezte magát. Törökország ennek a megállapodásnak az alapján tiltotta be néhány évvel ezelőtt a mák termesztését Anatóliában és az USA-ból — kártérítés fejében — folyósított összegeket ezért fizette ki a parasztoknak. Csakhogy az USA tavaly óta nem teljesíti szerződéses kötelezettségét, s ennek következményeképpen a tőrök kormány feloldotta a mák termesztésének tilalmát. Az USA a török kormánynak ezt az eljárását rossz néven vette, s tiltakozása jeléül ez év tavaszán visszahívta ankarai nagykövetét. Ez röviden a NATO tagállamok viszonyának külpolitikai háttéré, mely a Ciprus függetlenségét veszélyeztető okokra is rávilágít. Az elmondottakból is kitűnik, hogy Ciprust — Chiléhez hasonlóan az imperialisták megbízottai kerítették hatalmukba. Nem vitás tehát, — s ezt Makariosz egyik nyilatkozatában is megerősítette, — hogy csakúgy, mint Chilében, a szigetország demokratikus rendszerének a megdöntésére irányuló véres államcsínyt Ciprus határain kívül készítették elő. Az azonos taktikával és módszerrel történő, a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető külső beavatkozás tehát elvitathatatlan. Ennek az áldozata, ezért szenved, ezért vérzik Ciprus lakossága, mely- lyel a világ haladó szellemű népei, természetesen mi is, teljes mértékben szolidaritást vállalunk. Turistáink a nicosiai repülőtéren vegyes érzésekkel, szomorúan, de egyben megköny- nyebbülten vettek idő előtt búcsút Aphrodité napsütéses szigetétől és jobb sorsra érdemes, dolgos népétől, mely ezúttal — hibáján kívül — teljes mértékben nem tehetett eleget vendéglátói kötelezettségének. Örömmel és hálásan fogadtuk kormányunk rendkívüli gondoskodását: azt a két repülőgépet, melynek jóvoltából a kegyetlen harcok színhelyét békés otthonunkkal cserélhettük fpl KARDOS MÁRTA ^Nicosiában folyik a romeltakarítás (ČSTK^olvételj EMLÉKEK A felszabadulás utáni ötödik évben már egyáltalán nem látott a jobb szemére. Közelebb hív, homlokára tolja szemüvegét. Közelről nézve valóban észrevenni szemén a sebész szkalpeljének nyomait. Huszonhét év után 1967-ben, az épen maradt szemet is veszélyeztetni kezdte a másik, a látásra alkalmatlan. Üjabb operáció... Már kisgyerek koromban megtanultam, hogy a nagyon fontos dolgokra úgy kell valakinek vigyázni, mint a szeme fényére. Tomašovič Pavel alezredes elvtárs, a Dunajská Stre- du-1 {Dunaszerdahely) járási katonai parancsnokság főnöke harminc esztendővel ezelőtt valamire még a szeme fényénél Is jobban vigyázott... A járási katonai parancsnok irodájában ülünk, beszélgetünk, kávézgatunk. Időnként idős századosok, őrnagyok kopognak az ajtón, a helyiségbe lépve szalutálnak s engedélyt kérnek a megszólalásra. Feszélyezve érzem magamat, pedig voltam katona, tudom, hogy ezt így kell. Mintha zavarna a fiatalságom, miközben kényelmesen ülök — hivatalos járatban is vendégként — az öblös fotelben. Talán az az oka mindennek, hogy u beszélgetés során felvillantott képek, mozzanatok, események idején még nem Is éltem. Pedig hát ez nem bűn... A rokonszenves, deresedő ha- lántékú, ma ötvennégy éves alezredes testtartása, megjelenése, határozott, friss mozdulatai jól példázzak a sport megtartó erejét. 1957-ben és 1958-ban a keleti hadseregcsoport nyolctu- sa-bajnoka volt .Ez „civil“ értelemben körülbelül egy összetett versenyszám országos bajnoki címének felel meg. A könyvekről, a képzőművészetről, a zenéről és a fotózásról beszélgetünk. Ezeket szereti Tomašovič elvtárs, meg a szerény embereket, főként. * * * Hogyan lesz valakiből hivatásos katonatiszt? A kérdést ugyan tem tettem fel Tomašovič elvtársnak, de a későbbiek során ez Is kiderült. Zemianska Olčán (Nemesócsa) született, 18 éves koráig Hroboňovón (Alistul ) nevelkedett. Harmincnyolcban, a magyar megszállás után családja a mai topolčanyi járásban fekvő Radošina községije költözött. Az ún. szlovák állam hadseregébe rukkolt be a gimnázium elvégzése után, s érettségizett lévén, rögtön a tartalékos tisztek iskolájába került. Azt elvégezve, karpaszományos tizedesként az 1. gyalogezred 3. zászlóalja egyik hidászszakaszának parancsnokolt. Zászló- alját 1944. május 5-én Trna- vából keletre irányították, hogy lövészárkokat és tankelhárító erődítményeket építsenek Prešov és Bardejov között a németek számára. • # * Tomašovič elvtárs lassan, de megszakítás nélkül pergeti az emlékezés orsóját. Felderíti az arca, amikor Štefan Záry jut az eszébe. A későbbi híres költővel együtt teljesítette a tartalékos tisztképzőt, s a közkedvelt Záry valósággal tréfát űzött az ún. szlovák állam hadseregéből, az ott uralkodó katonai regulából, a német felügyelőkből. A társai Svejkként kedvelték. » « • A Bystré község környékére Irányított zászlóalj egységeinek legénysége még májusban kapcsolatot teremtett az azon a vidéken tevékenykedő Csapajev partizánbrigáddal. A kapcsolat lényege kezdetben abban nyilvánult meg, hogy az esetleges összeütközéseket elkerülendő, előre értesítették a partizánokat a katonaság tervezett mozdulatairól. Később ez a kapcsolat elmélyült, és sokan átálltak a partizánokhoz. A bystréí iskolában elszállásolt katonák esténként már várták a partizánokat, s felszerelést, lőszert, gránátokat és pisztolyokat adtak nekik. Aránylag nyíltan megtehették, hiszen századparancsnokuk, Poljak főhadnagy is rokonszenvezett a partizánokkal. 1944 augusztusában például már lovakkal is ellátták a partizánokat. A Bystrén állomásozó katonák csak augusztus 31-én szereztek tudomást a Banská Byst- ricán, Martinban és másutt történtekről. Egyidejűleg elterjedt a hír, hogy a németek le akarják fegyverezni a katonaságot. — Azt már nem! — reagáltak egyöntetűen a katonák, s augusztus 31-röl szeptember elsejére virradó éjjel szervezetten átálltak a partizánokhoz. — Poljak főhadnagy vezetésével Hanušovce községbe mentünk, ahol „Martin“ a hegyekbe irányított bennünket. Ö maga nem tartott velünk, s rövidesen kiderült, miért. Alig hogy az erdőbe értünk, óriási robbanás reszkettette meg n levegőt. A magát „Martin“-nak nevező férfi néhány társával levegőbe röpítette a Hanušovce fölött átívelő viaduktot. Később persze megtudtam, hogy a „Martin“ név az SZNF hősét, Kukorellí őrnagyot takarta. A vele való további személyes találkozásaim maradandó élményként élnek bennem. Bátor, nagy tekintélyű, de szerény, emberséges katona volt. Civilben tanító, a hadseregben repülős tiszt — emlékezik Tomašovič elvtárs. « • • Az átalló katonákat szervezett egységként fogadta magába a Csapajev partízánbrigád. „ŠčorŠ“ elnevezés alatt önálló katonai alakulatot képeztek, és szabályos harci feladatokat hajtottak végre. Tomašovič szakasza járőrszolgálatot teljesített, gyakori fegyveres összetűzésekkel. Slánske Hory térsége nagyon fontos volt a németek számára, ezért szeptember elején a német hadosztályok parancsot kaptak a felkelés felszámolására ebben a térségben. Szeptember 7-én, tehát egy nappal a kárpáti hadművelet megkezdése előtt, hatalmas túlerővel három oldalról kezdtek támadni. A német gyalogság támadását az aknavetők és a tüzérség pergőtüze vezette be. Tomašo- vĺč legénysége védelmi állást vett fel. A tüzérségi támadás egy pillanatra sem lankadt, s a becsapódásokból arra lehetett következtetni, hogy a németek a partizánbrigád törzskarát lövik. Egy idő után egy katona jött lélekszakadva a törzskar felől, azt mondta, hogy a parancsnokságot szétlőtték, mindenki a saját szakállára cselekedjék. — A zűrzavarban azt hittem, hogy csak egy pánikba esett emberrel van dolgom, mert ilyen is van, így továbbra is az állásban maradtunk — mondja Tomašovič elvtárs. — Fentről jól láttuk a harcvonalba fejlődő, egyre közeledő német gyalogságot. Magam, s legényeim lelkiállapotát talán nem is kell érzékeltetnem. Aztán újabb ember jött a törzskar felől, véresen, s tovább már nem kételkedhettem. Nyugat felé aránylag csönd volt, elindultunk tehát, azzal a szándékkal, hogy átverekedjük magunkat, ha esetleg bekerítenek... » » * Mintegy háromórás menetelés után értek az erdő szélére. Itt a huszonegy főnyi szakasz, élén parancsnokával, Tomašovič karpaszományos tizedessel, libasorba rendeződött, s tovább haladt a hegyi ösvényen. Egy kiugró szíklaoromról hirtelen kibiztosított gránát hullott eléjük. 21- es védelmi gránát, villant át Tomašovič agyán, de már nem volt ideje felkapni és elhajítani ... A szakasz szátszaladt. Ötödmagával a cserjék közt' egy patak közelében várta ki az estét. Fején, kezén és hasán sérült meg. Sokáig nem akarta elhinni, hogy nem végzett velük a gránát. Kastl, Adamec, Pánis, Daniš és ő. Mind az öten éltek. Felmérték a helyzetet: a németek tehát három oldalról támadtak, s a negyedik oldalt géppuska-tűzfészekkel zárták le. • t t Solivar település lakosai orvost kerítettek, aki elsősegélyben részesítette a karpnszomá- nyos tizedest. Azonban a szemében is repesz volt, így az ismerős jaczkóék segítségével a nrešovi katonai kórházba került, melyet akkor még nem foglaltak el a németek. Három napig várt, hogv sorra kerüljön, aztán menekülnie kellett, mert a németek megtudták, hogy a kórházban felkelő katonák is vannak. Kéthetes bolyongás után jutott haza Radp- šinára. Itt kivették szeméből a reneszt, de már későn. Szüleinél rejtőzködve várta ki április 2-át, amikor a szovjet hadsereg felszabadította a községet. Falujában azonnal a milícia parancsnokává választották. 1945 májusában visszatért a már felszabadított ország hadseregébe, s azóta is tart katonai pályafutása. • » • Lassan összefonódnak az emlékezés szálai. Rendkívüli helyzetekben áltálában nehéz pontosan megítélni valamit. Ezért az egykori bajtársak még ma, harminc év után is keresik u találkozást egymással. — Tavaly járt itt Beňá és Stefka Severín — mondja Tomašovič elvtárs. — Tőlük tud tam meg, hogy ők, a gránátrobbanást követően egy másik csoporttal tartottak. Kováčik egész télen a hegyekben búj- dosott és tüdőbajt kapott. Cer- nýt elfogták a németek, koncentrációs táborba vitték, de megúszta: ma az NDK-ban él. Én eJőbb Léván tevékenyked tem, hatvankettőben kerültem az itteni katonai parancsnokságra. Érthetően minden alkalmat megragadok, hogy az egykori barátokkal, bajtársakkal találkozzak, hiszen ismert tény: közösen jobb emlékezni, mint egyedül, mert így a múltat egy kicsit kifényezi az emlékezés ... — hallgat el Tomašovič elvtárs. BERECK JÓZSEF Új tej szári tó üzem Az idén áprilisban kezdte meg a próbaüzemelést az olomouci ÓLMA tejipari vállalat korszerű tejszárító üzeme, amely 500 000 liter tejet dolgoz fel naponta. Az üzemet 10 hónap alatt épí-. tették fel 55 millió korona költséggel. Felvételünkön: P. Domáci művezető, a szocialista munkabrigád tagja, a müszertáblánál. (Felvétel: Galgonek — CSTKJ
