Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-26 / 175. szám, péntek

A filmművészet a társadalmi haladásért Jegyzetek a XIX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválról Egy olyan fesztivál, amely igényt tart arra, hogy a világ filmművészetének a legújabb haladó alkotásait vonultassa fel, színvonala elsősorban attól függ, milyen eredményeket ér­tek el, milyen csúcsokat hódí­tottak meg a világ különböző tájain élő és munkálkodó, al­kotók. S ha töredékes képet kapunk is a filmgyártás egé­széről, mégis megismerhetjük a filmművészet fő vonulatait és törekvéseit. A múlt héten befejeződött XIX. Karlovy Vary-i nemzetkö­zi filmfesztiválra éppúgy vo­natkozik ez a megállapítás, akárcsak bármelyik más szem lére, hisz már a megalapítása­kor körvonalazott koncepciója azt <1 feladatot tűzte ki, hogy átfogó képet nyújtson a világ filmterméséről, kiváltképp a haladó filmművészetről. S Kar­lovy Varyt — akárcsak Moszk-„ vát — mindig is az a sajátos­ság különböztette meg a többi, nyugati filmszemlétől, hogy megkülönböztetett figyelmet szentelt a szocialista filmművé szelnek, az itt vetített filmek tehát új lehetőségeket és egy új világot tártak a nézők elé. A Nyugalmi érkezett filmszak emberek egy újfajta, értő, a haladó áramlatok fejlődésében érdekelt közönséggel találták magukat szemben, s a látott filmek alapján jobban megis­merhették a szocialista művé­szetet és az általa képviselt vi­lágot. Itt találkozhattak a fej­lődő afrikai, ázsiai és latin­amerikai filmművészettel, azaz a „harmadik világot“ reprezen táló alkotásokkal, a gyarmati rabságból felszabadult országok müveivel, melyek igyekeznek létrehozni saját nemzeti film­gyártásukat, hogy harcukat és munkájukat méltóképpen örö­kíthessék meg. • ■* * A filmfesztivál ünnep, de egyben komoly viták színtere is. A kéthetes találkozó ugyan­is nemcsak versenyt, az egyes országok filmgyártását képvi selő filmek seregszemléjét és vetélkedőjét jelentette, hanem a népek közeledésének ügyét is szolgálta. A különféle orszá­gok — öt világrész — küldöt­teinek tapasztalatcseréje, a m a g á nbeszél get ése k azon os célt követtek: segítették az együvé tartozás, a népek közti béke és barátság ügyének ápo­lását, a fesztivál jelszavának — A népek nemes kapcsolatáért, a nemzetek tartós barátságáért — Valóra váltását. A Karlovy Vary-i fesztivál mindig is e cél elérését tartotta legfőbb külde­tésének, ezt a magasztos esz­mét tűzte zászlajára, s ez év­ben Is ennek jegyében zajlott le. A szemle műsorának össze állításánál ezért tekintetbe vet­ték az egyes filmek tartalmi, eszmei mondanivalóját, vagyis azt, hogy a bemutatott művek mennyiben járulnak hozzá az emberi haladáshoz, ápolják a béke, a népek közötti barátság eszméit, azaz mennyiben felel nek meg a fesztivál hagyomá­nyos jelszavának. A szemlén azok a filmek nyerték el a zsíi ri és a közönség elismerését, amelyek realista élet- és em­berigenlő jellegükkel tűntek ki és korunk létfontosságú prob­lémáival foglalkoztak. * « • Úgy mondják, a fesztiválok a filmművészet olimpiai játé­kai; csakhogy az objektív mér­ce itt sokkal inkább hiányzik. De lehetséges e egyáltalán ver­seny a művészetben? Hiszen egymástól annyira eltérő ihle tésű és rendeltetésű műveket, mint amilyeneket a szemlén láthattunk, hogyan is lehet ösz- szevetni, mikor legfeljebb any- nyi közösséget mutatnak, hogy mindegyik mozgó képből áll? Mi lehetne itt a közös mérték, hiszen minden alkotás külön világ és eredetisége éppen olt kezdődik, hogy egyénien beszél a világról. S ha ezek után azt kérdez­zük, van e közös vonása, jel­legzetessége az itt látott fil­mek sokaságának, azt kelt mon­danunk: általában igen. Bár­mennyire is más-más kultúra, ízlés, műfaj kifejeződései, va­lamiféle egységes irányzatot, (különbözőségük ellenére is mu­jelena Korenyeva (balra) A .szerelmesek románca című nagy­díjas szovjet film egyik jelenetében. tatnak. Ez pedig a gondolatéb­resztés. A hagyományos érte­lemben vett cselekmény, tör­ténet helyét egyre inkább az elemzés, az elmélkedés foglal­ta el, a kérdezés, a vallatás és a vizsgálódás került előtérbe. Múltunk, jelenünk problémáit, az ember lelkiismeretét, a cse­lekvés és az emberi akarat ha­talmát és erejét mutatják, er­kölcsi-etikai kérdéseket bon­colgatnak, társadalmi és eszmei problémákat vetnek fel. Szinte már szabállyá vált, hogy a szakmabeliek az éppen befejeződött fesztiválról megál­lapítják: alacsonyabb színvo­nalú volt, mint a korábbi. Vall- iuk be őszintén, hogy bár­mennyire is helytálló ez az ösz- szehasonlítás, mégiscsak na­gyon hálátlan és viszonylagos; mert a közönség a művészettől mindig többet és többet vár, kegyellen módon hajlamos ar­ra, hogy ne vegye figyelembe az alkotók emberi mivoltát. De ezen a magatartáson, az örök elégedetlenségen aligha lehet­ne változtatni. Ha az elmondottak után mér­leget próbálnánk készíteni, az eredmény azt mutatja, hogy a versenyen egyetlen rendkívüli alkotást sem láttunk, a díj­nyertes filmek is csak a közép­szert képviselték. Tömören fo­galmazva: érdekes témák — gyenge feldolgozásban. Igen sok volt u könnyű kézzel ké­szült alkotás, amely felszínesen ábrázolta az emberi, társadalmi problémákat, gyakran csak fe­lületesen átsiklott felettük, „vonatablakból“ szemlélte az égető kérdéseket, anélkül, hogy a lényegre tapintott volna. A filmek tehát nem tudták meg­felelő szinten egyesíteni ma­gukban az igazi művészetet és a közönség igényeit. Helytelen lenne azonban, ha ezért csak a szervezőket okolnánk, és őket hibáztatnánk azért, hogy a ver­senyműsor elég sok kifogásol­nivalót hagyott maga után. A vetélkedőn harminckét já­tékfilmet tűztek műsorra; a ver­senyfilmek többsége — sokré­tűségük ellenére — tematikai­lag három csoportba sorolha­tó. A rendezők élénk érdeklő­déssel fordultak a történelmi múlthoz, hogy abból merítsenek tanulságot a ma emberének er­kölcsi és politikai küzdelmei­hez. Közvetve-közvetlenül a má­sodik világháború eseményei­ről vallottak, a filmek a fasiz­mus felett aratott győzelem és a felszabadulás 30. évfordulójá­hoz kapcsolódtak. Megállapítá­sunk igazolására csak néhány alkotást említsünk: A nap, amely nem múlik el (szlovák), Lako­dalom (jugoszláv). Hószakadás (magyar], Sötét folyó (len­gyel), A háború és az emberek (japán), A felügyelő vádol (ro­mán), A gyalogos (nyugatné­met). Ezek közös vonása, hogy egyazon témát dolgoznak fej, csak más-más változatban, mű­fajban, a megvalósítás külön­böző színvonalán elevenítik fel a harminc év előtti eseménye­ket, a nép felszabadító parti­zánharcainak mozzanatait, az ellenállás hősi példáit. Ezekhez kapcsolódnak a politikai jelle­gű filmek, mint az Önöké a szó (kubai), a Quebracho (ar­gentin) és a Fő ellenség (bolí­viai). A történelmi, u háborús té­májú filmeik mellett a fesztivá­lon előtérbe kerültek a szociá­lis. társadalmi problémákat fel­vető alkotások, mint a Lakóko­csi (finn), a Conrack (ameri­kai), a Hálátlan (indiai); bizo­nyos vonatkozásban ide sorol­ható a Gyökértelen Ja (bolgár) és a Ráncba szedem Amerikát (olasz) is. Nem csekély azok­nak a filmeknek a száma, me­lyek szerelmi történet kapcsán komoly kérdéseket, égető tár­sadalmi mondanivalót vetettek fel (A szerelmesek románca — szovjet, Túl fiatal a szerelem re — NDK-beli, Szerelmesek az első évben — cseh), vagy bí­rálták a fogyasztói társadalom viszonyait (Rövid vakáció — olasz, La Choca — mexikói). • # * Már szinte közhelyszerűen hangzik az a megállapítás, hogy a nemzetközi zsűrinek nem volt könnyű dolga. Ez két­ségkívül így igaz, hiszen olyan objektív mércét kellett találnia, melynek segítségével mérni le­hetett az eltérő politikai és tár­sadalmi rendszerű országok kü lönböző értékű és színvonalú filmjeit, s közös nevezőre hoz­hatták a szocialista országok, a fejlett kapitalista államok és a függetlenségért harcoló, il­letve forradalmi változásokat élő országok alkotásait. A bí­ráló bizottság azokat a filmeket Igyekezett kiemelni, amelyek arra késztetik a nézőt, hogy el­gondolkodjék a jelenkor ko­moly problémái felett, vagy művészi megoldásban hoztak valami újat. Ezeket a szempon­tokat és követelményeket fi­gyelembe véve a rangsorolás a zsűri megfontolt ítéletéről ta­núskodik és kifejezésre juttat ja azokat a valós értékeket, melyek ez évben Karlovy Va- ryban a világ filmművészetét képviselték. Az igazán szép, nemes gon­dolatokban gazdag, művészi filmek ez évben valahogy hiá­nyozlak a fesztiválról. Az ere­deti téma, az egyéni szemlélet és a sajátos alkotói stílus csak itt-ott, elvétve mutatkozott meg, az új utak keresését csak ritkán követhettük nyomon. Nemcsak az útkeresés szem­pontjából, hanem mondanivaló­jánál fogva is a szemle egyik legérdekesebb s legnagyobb visszhangot kiváltó alkotása A szerelmesek románca című szovjet film volt, mely a feszti­vál nagydíját nyerte. Ugyan­csak figyelemre méltó mű a bolgárok versenyfilmje a Gyö­kértelen fa. Egyik film sem mentes némi pátosztól, de ezek az alkotások az embert mutál­ják a filmvásznon, keresetlen őszinteséggel, eszküztelon mű vészi tisztasággal. Nincs szándékunkban elemez­ni az egyes díjnyertes alkotá­sokat, hiszen napi tudósíta sainkban már megtettük azt, így csak ismételnénk önmagun­kat; annyit azonban minden­képpen meg kell jegyeznünk, hogy a harmadik világ filmjei­nek jóformán mindegyikénél nyomon követhető a nemzeti sajátosság és a formanyelv iránti igény. Megrendítő él­mény volt a Fö ellenség című bolíviai alkotás, s ugyancsak emlékezetes marad számunkra a szenegáli Bronzkarkötö is. « # * összegezésül csak annyit: a XIX. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál ez évben jobbára csak a folytonosságot szavatol­ta, nem pedig a színvonalat. A szervezők — a jövőt illetően ezért nehéz feladat előtt áll­nak, annál inkább, mert a meg­oldás nem kizárólag tőlük függ. TÖLGYESSY MÁRIA A BRATISLAVAI KATONAI MŰVÉSZEGYÜTTES ÉS A JELENTŐS ÉVFORDULÓK Bemutató a Szlovák Nemzeti Felkelés és a duklai harcok jubileuma tiszteletére A Ján Nálepka századosról, a Szovjetunió Hőséről elnevezett bratislavai katonai művész­együttes 30 évvel ezelőtt le­játszódott történelmi esemé­nyekből meríti haladó és el­kötelezett művészi műsorának témáját. Az „Üdvözöllek, dicső nap“ címet viselő műsor ösz- szeállítói Jön Goutli és Štefan Ladížinský, zenéjét Milan No­vák alezredes, érdemes művész, az együttes vezetője szerezte. A műsor első felél a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emléké­nek szentelték és az „Erdei gyászdal“ egyfelvonásos jele­nettel, a „Partizánballada“ táncjelenettel és a „Vedd le sapkádat“ című énekszámmal (Miroslav Švába énekli) em­lékeznek meg az elesett hősök­ről (az Opus vállalat hangle­mezre játssza az énekszámot és az SZNF 30. évfordulójának al­kalmából kiadja). Elhangzik továbbá két énekszám is: az „Emlékezés“ (énekli Éva Bi- haryová) és az „Erről a fűről van szó“ (énekli Éva Biharyo- vá és Viliam Sobolie). A műsor második felében a testvéri országok pattogó üte­mű és ritmikus dalaiból mu­tatnak be néhányat. A nézők soraiban legnagyobb sikere a szovjet „Balalajka“ (a szlovák szövegeket Ján Strasser írta A. Pahmutov zenéjére) és a len­gyel „Fehér kikötő“ (zenéjét J. Kukulski szerezte, a szlovák szöveget P. Brhlovič írta) énekszámoknak volt. Az utób­bit a katonai művészegyüttes a lengyel haditengerészet Flotylla nevű művészegyüttesé­től szerezte meg. Az éüekszá- rnot Éva Biharyová és Jana Cúlová éneklik. Jóllehet a mű­sor második része a jelenből, hadseregünk mai életéből me­ríti témáját, nem feledkeztek meg a harminc évvel ezelőtt lezajlott harcok haladó hagya­tékának alapeszméiről sem, A műsor összeállítói nem tér­tek ki a jelen égető problémái elől és műsorukba iktatták Frank Schöbl „Rózsák Chilé­ből“ című énekszámát, amelyet Éva Biharyová adott elő. Az 1974. évi „Aranybuzo­gány“ dalversenynek a „Bevo­nul hozzánk az ének“ című győztes énekszáma is hallható a műsorban. Ezt Miroslav Svá­ba énekli. Az „Elsősegély“ tré­fás táncjelenetben a táncegyüt­tes női tagjai, a „Zuhany“ cí­mű tánc jelenetben pétiig az együttes férfi tagjai mutatják be művészetüket. E jelenet azoknak az egyike, amelyet a „Legyen szabad a boldogság útja“ című legutóbbi nagy si­kerű műsorokból vettek üt az új programba. Ide tartozik még a „Nyugodj le napocska“ című énekszám, a „Ha barátok ta­lálkoznak“ című táncjelenet és a „Felhívás“, amelyben Éva Biharyová a Varsói Szerződés hadseregeinek testvéri egységé­ről énekel. A műsor jelentős számának tekinthető a „Holt vízről“ című táncjelenet, amely egy új háború gyújtogalói el­leni éberségre és az ellenállás szükségességére int. A katonai művészegyüttes „Üdvözöllek, ilicsű nap“ című műsora, amelyet, a Szlovák Nemzeti Felkelés s a duklai har­cok emlékének szentellek, kife­jezésre juttatja összeállítóinak művészi szándékát, s minden kétségei kizáróan rámutat ar­ra, hogy a szocializmus építé­sével és védelmével kapcsola­tos feladatok teljesíiésével a Varsói Szerződés országai és hadseregei internacionális egy­ségének keretében egyúttal népünk hősi felszabadító har­cának hagyatékát is teljesítik. S. AMBROZ alezredes BOLDOGSÁG ÉS TITOKZATOS ARC Blanka Votavová grafikái A cseh fővárosban született Blanka Votavová, a Prágai Ipar- művészeti Főiskolán 1959-ben fejezte be tanulmányait Hoff- ineister és Muzika tanároknál. A szabad grafika mellett első­sorban gyermekkönyv-illusztrá- lással foglalkozott. 1967 óta több hazai kiállításon és ren­dezvényeken a BIB-en is, majd Barcelonában, Bolognában, Ang­liában és Norvégiában szere­peltek munkái. A bratislavai Majerník Galé­ria kainarntárlatün az utolsó négy évre visszapillantó anya­gát érzelmi mélység, kifino­multság jellemzi. Votavová öt­letei, gondolatai, hangulatai költői mondanivalóvá érlelőd­tek, néha álomszerűvé oldód­tak. De nem szakad el a való világ adta lehetőségektől. Ér­deklődése középpontjában az ember, főképp u nő áll. A le­tompított alapszínből előtűnő, határozott kontúrok közé fo­gott lila, sápadtzöld, rózsaszí­nű és szürkés alapon a szépen hajló vonalak, Votavová tónus­választó és képépítő tehetsé­gével ragadják meg a szemlé­lőt. Minden lapját néhány ujj­nyi széles, dekoratív rajzú ke­ret veszi körül. Az olykor kis­sé plasztikusan alakított min­ta részben népművészeti, rész­ben pedig reneszánsz ornamen­tikával rokonítható. Az 1970-es Folyó az örök változást jelző hullámzó víz útját érzékelteti. A következő és Kariatidája fején díszes cse­répkorsót hord. S a későbbiek is az arcjáték mellőzésével, csak a forma és a mozdulat erejével fejezik ki a Titokzatos arcot, az1 Anyai boldogságot, vagy a Kert nyíló virágai kö­zé foglalt nőalak lelkiállapotát. A legtöbb figurát fehér haj­szál vonalak szövedéke, lenge fályol, vagy csipkefüggöny le­begi körül. Homlokukat eseten­ként koszorú, vagy párta öve­zi. Nyakukat, fülüket tompán csillogó aranyékszer díszíti. A Pianissimo habos, fehér lepel­be burkolt alakja halk zenét szólaltat meg, emocionális tar­tózkodással. Blanka Votavová a témavál- tozatokkal, az ismétlődő motí­vumokkal, rajzos lendületű vo­nallal, tiszta és finom tartalma­kat fejez ki. A száguldó min­dennapokban a megfáradt em­ber számára üdítőt, megnyugta­tót és biztatót üzen. BÁRKÁNY IENÔNÉ 1974. VII. 26. A LEGELŐN M. Anger felvétele 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents