Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-24 / 173. szám, szerda

Aratási pillanatképek Mezőgazdasági üzemeinkben mindenütt alaposan felkészül­tek a gabonabetakarításra, de a szeszélyes időjárás nagyon lelassítja az aratási munkála­tok zavartalan menetét. A múlt hét végén a komáméi (komá­romi) járás két szövetkezetébe látogattunk el, hogy képet nyerjünk eddig elvégzett ara­tást munkálataik eredményei­ről. Rövid kőrútunk során először a Dolný Peter-i (Alsópéteri) Egységes Földművesszövetke­zetben álltunk meg. A szövet­kezet udvarán 11 kombájn so­rakozott Indulásra készen. Az udvaron várakozó kombájnosok egyikétől megkérdeztük, hogy hány hektárt sikerült eddig le­vágnia. — Eddig bizony elég keve­set, mert a tizenhetediket ki­adós eső következtében kétna­pos kiesésünk volt — felelt Kramperb losef, az Okfíneki Gtá dolgozója, a nymburki já­rásból, aki társával, Koula Ja- roslavval együtt már a harma­dik idényben arat Szlovákiá­ban. Az eredményekről és a hoza­mokról Terbák Zoltántól, a szö­vetkezet agronómusától kap­tunk bővebb tájékoztatást. — Bevezetőben röviden el kell mondanom, hogy a mi ha­tárunk nagy része homokos, illetve könnyű talajú — kezdte az agronómus. — Szövetkeze­tünk fennállásának 25 éve alatt ebben az évben sikerült először túlszárnyalni búzából és árpá­ból egyaránt az 50 mázsán fe­lüli átlagos hektárhozamot. Há­rom évvel ezelőtt csak 32, de tavaly már 42 mázsa búza ter­mett hektáronként. Éppen ezért az idei eredményeink, amelyek már biztosra vehetők, nagy elő­relépést jelentenek. összesen 2650 hektáron gaz­dálkodunk. Az idén 560 hektá­ron vetettünk búzát, amelynek az 50 százaléka Kaukaz, a töb­bi pedig Jubilejnaja és Aurora. Százhúsz hektáron termesztet­tünk árpát, amelyből 52—54 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. A tavalyi évhez vi­szonyítva az idén tíz nappal később kezdtünk aratni, s az állami gabonaeladási tervünket 120 százalékra teljesítettük. A kicsépelt gabona a nagy ned­vességtartalom miatt mind szá­rításra szorul, amit szüntelenül üzemelő saját szárítónkon vég­zünk. • * • A szomszédos Chotíni (Heté- nyi) Efsz-ben Lamy Mikulás­sal, a szövetkezet elnökével si­került beszélnünk az aratás, menetéről. — A 600 hektáron termesz­tett gabonánk aratását 9-én kezdtük meg. A nedvességtar­talom elérte u. 25—26 százalé­kot, ezért minden raktározásra kerülő gabonát három műszak­ban kétszer átszárítottunk. A tavalyi eredményeinkhez viszo­nyítva az idén búzából és ár­pából átlagosan 10 mázsával több termett. Árpából, aminek az aratásával már végeztünk, hektáronként 52 mázsát taka­rítottunk be. Minden jel arra mutat, hogy búzából is elérjük az 50 mázsás átlagos hektárho­zamot. Ha az időjárás is ked­vez, a hét elején a búza is a magtárainkba kerül. — Az aratás idején nem me­rültek fel különösebb nehézsé­gek ľ — Eddig minden jól ment, ami részben az alapos felkészü­lés eredménye. A gépekkel nem volt baj, az esetleges kisebb javításokat az Agrotechnika hurbanovói (ógynllai) kiren­deltségén keresztül biztosítot­tuk. Zavartalan az aratók üdí­tő italokkal és élelemmel való ellátása is, amit a Jednota fo­gyasztási szövetkezet alkalma­zottainak köszönhetünk. • • • Útban hazafelé megálltunk a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat hurbanovói rész­legén, ahol Nagy Imre részleg­vezető-helyettessel beszéltünk. Kérdésünkre, hogy milyen mi­nőségű gabonát vásárolnak fel, hogyan szárítják és hol tárol­ják, röviden így válaszolt: — Kilenc szövetkezettől, egy állami gazdaságtól és egy me­zőgazdasági kísérleti állomástól vásárolunk fel gabonát. A be­érkezett gabona 65—70 százuk­ká' szárításra szorul, s a gabo­na nagy részét a szabad ég alatt tároljuk. Egy nagy telje­sítményű jugoszláv, gázfűtésre működő szárítónk van, amivel két 12 órás műszakban szárít­juk a gabonát. Ezzel a szárí­tóval óránként 3—3,5 százalék vizet párologtatunk ki, s mű­ködésével és teljesítményével egyaránt elégedettek vagyunk. Felvásárlási tervünket egyéb­ként 17-én 110 százalékra tel­jesítettük. (pákozdi) A Nové Zámky-i (ársekíijvári) járás Szlovákiában elsőként tel­jesítette a gabona állami felvásárlási tervét, s ezt még további 10 százalékkal akarják megtoldani. Vasárnap több mint 400 kombájn dolgozott a járás területén. A Lipovái Efsz-ben a re­pülőgépről vetett Mironovszkaja búza termése a becslések sze­rint a hatvan mázsát is meghaladja. Stefan Smatlák mérnök, a szövetkezet elnöke (középen) elégedetten szemléli a szépen fejlett kalászokat. (A ČSTK felvétele) Társadalmi összefogással Mezőgazdasági üzemeink a ga­bonafélék termesztésében né­hány éve kimagasló eredménye­ket érnek el. A búza és az ár­pa hektárhozamai a tökéletes agrotechnikai módszerek, a gépi technika, a műtrágyák és nem utolsósorban a nagy ter- mőképességü fajták jóvoltából a vártnál is nagyobbak és fo­kozatosan tovább emelkednek. Azt is elmondhatjuk, hogy a be­gyűjtési technika a termésát­lagok növekedésével párhuza­mosan fejlődik, és a korszerű, nagy teljesítményű gépek se­gítségével az aratási munkákat gyorsan, valamint minőségileg kifogástalanul tudjuk elvégezni. Ugyancsak fontos feladat a kicsépelt gabona betakarítás utáni megfelelő kezelése, vagy­is a tisztítás, a szárítás és a raktározás. E munkák minősé­gileg kifogástalan teljesítésé­re pórt- és állami szerveink határozataival összhangban már eddig is sokat tettünk. Az 19S4- es 24. számú kormányhatározat óta pl. Szlovákiában 40 torony­siló épült fel, és a rendelke­zésre álló gépek segítségével tavaly már 315 000 tonna ga­bona előtisztítását és 1 434 000 tonna gabona szárítását sike­rült elvégezni. Szocialista társadalmunk ezekre a beruházásokra millfár- dokat fordított, de raktárkapa­citásaink — elsősorban a ter­méshozamok dinamikus fejlődé­se következtében — még min­dig kevésnek bizonyulnak, a hiányt pedig egyelőre csupán társadalmi összefogással tud­ják pótolni. A gyakorlat igazolja, hogy ez a társadalmi összefogás megvan, létezik. Erről Oslanec Dezsővel, a Mezőgazdasági Fel­vásárló és Ellátó Vállalat ko- márnói üzemének igazgatójával folytatott beszélgetésünk során is meggyőződtünk. — Mindent elkövettünk — mondta az igazgató —, hogy a termést a kedvezőtlen időjárás ellenére is gyorsan és szem­veszteség nélkül takarítsuk be. Habár az aratást a szokásos július 5-i időpont helyett tel­jes ütemben csak július 13—14- én kezdtük meg, ma már el­mondhatjuk, hogy a leviceiak felhívására adott válaszunk feladatait maradéktalanul telje­sítettük. Az időjárás okozta ne­hézségeket és eltolódásokat úgy ellensúlyoztuk, hogy a ki­dolgozott felvásárlási tervtől eltértünk, és a kombájnok át­csoportosításával összhangban a felvásárlás szakaszán is át­csoportosítást végeztünk. így, az átcsoportosított gépek segít­ségével arató szövetkezetekben nem halmozódott fel a gabona, mivel a begyűjtőit termést nemcsak az eredetileg kijelölt helyre, hanem átmenetileg más körzet átvevő helyére is elvi- hették. Ez a szárító kapacitá­sok jobb kihasználását is lehe­tővé tette, mivel a szárítók nem várták tétlenül, amíg kör­zetükben is megindulhatott az aratás. Persze, amint az igazgató is hangsúlyozta, ez nem jelenti azt, hogy azok a mezőgazda- sági üzemek, amelyek korábban kezdhették' meg az aratást, az aratásra még várakozókat ki­szorították a raktárakból. Ilyes­mi nem fordulhatott elő, hi­szen a felvásárlás így is az elő­re kidolgozott terv szerint tör­tént, és egyik szövetkezet, vagy állami gazdaság sem léphette túl a tervben megszabott lead­ható gabonamennyiséget. — A terv szerint az állami alapokba 4443'vagon gabonát vásároltunk fel, ezt a mennyi­séget még megtoldjuk. Különös figyelmet fordítunk a vetőmag­ként szolgáló gabonák tárolá­sára. Ezek aratásának megkez­dését csak megbízottunk enge­délyezhette, aki előbb meggyő­ződött a mag teljes biológiai érettségéről. Társadalmi össze­fogás és segítség nélkül gabo­náinkat e gondos előkészületek mellett sem tudtuk volna elfo­gadható módon kezelni és tá­rolni. Az egész termésnek mintegy 62 százalékát tudjuk azonnal felvásárolni, de ennek is 18 százalékát pótraktárakban helyezzük el. Ami a pólraktára- kat illeti, a nem mezőgazdasá­gi üzemeknél is nagy megértés­re találtunk. Átmenetileg kü­lönböző helyiségeiket bocsátot­ták rendelkezésünkre. Minde­nekelőtt a Čilizská Radvaň-i (csilizradványi) paprikaüzemet, a komárnói (komáromi) és a hur­banovói (ógyallai) útkarban­tartó vállalatot, a Jednota fo­gyasztási szövetkezetét, vala­mint a gép- és traktorállomás egyes brigádközpontjait szeret­ném kiemelni, akiktől a legna­gyobb segítséget kaptuk. A segítség valóban sokat |e- lent, hiszen még így is mint­egy 1400 vagon gabonát átme­netileg szabadon, betonfelüle­ten tárolnak és szárítanak. A garmadában történő szárításnál nagy segítséget nyújtanak az alkalmi brigádosok, elsősorban a diákok, de több helyen, így a Zemlanská Olőa-i (nemes- ócsai) felvásárló központban már külön az erre a célra vá­sárolt traktorral forgatják a gabonát. És természetesen a szövetkezetekről sem feledkez­hetünk meg, ahol a gabona át nem vehető részét készséggel és nagy gonddal tárolják. EGRI FERENC A CSEH SZOCIÁLIS FESTÉSZET ÚTTÖRŐJE Jösef Václav Myslbeknek, a 19. század legnagyobb cseh szobrászának tehetséges festő fia műveit kevesen ismerik. Életéről és munkásságáról elő­ször 1954-ben jelent meg egy kiadvány, ám a szerző kissé tizük látókörű felfogásban fog­lalkozik a festővel. A könyv írója (Z. Piláf) igyekezett Ka­réi Myslbek egész életművét beleszorítani a szociális tárgyú festészet hatókörébe, amivel jócskán elszegényesítette a mű­vész sokoldalú kifejezési mód­ját. Igaz ugyan, hogy K. Mysl­bek egyike volt a cseh szociá­lis festészet úttörőinek. Sőt, ö volt talán a legelső, aki már nem eszményítve, romantiku­san ábrázolta az egyszerű nép­rétegeket, hanem mélyrehatóan, meggyőzően. A jogot, majd bölcsészelet tanult fiatal Myslbek — nyelv­tanári működése mellett, apja helytelenítése ellenére — ti­tokban járta a festőiskolát (Pirner, majd 1890-tól Hynais tanítványa volt). Mint kollégái­nak zöme, nemsokára ő is a MÄNES nevű festőtársulat tag­ja lett, részt vett közös kiállí­tásaikon. Akárcsak társaira, eleinte rá is hatott a francia impresszionizmus. Első festmé­nyei — a „Bikaviadal“ és a „Tó hajóval“ (1904-ből), majd nővére arcképe (1905-ből) — szabadban készített képek, a ple- nérlzmus jellegzetes jegyeivel. De már ekkor észrevehető raj­tuk részint a realizmushoz, ré­szint pedig a dekoratív stilizáló irányzathoz érzett rokonszenve (főleg a spanyol festészet be­folyása alatt). Velascjuez és Goya példája nemsokára döntő hatással lett a művész további fejlődésére. Szembeszállva az akkor dívó impresszionista ler- mészetábrázolással, s az ember­nek csak másodrendű szerepel­tetésével a képen — a külön­ben félénk és melankolikus festő saját útjára lépett, a fi­gurális festészet útjára. A „Kosztümtanulmáni/" című ké­pe 1905-ből első lépés ezen az úton. A kép — a 20. század­ban oly rilka egyflgurás meg­oldásával — visszatérést jelent a múlthoz, az ember jelentősé­gének rehabilitálásával viszont megelőzte emberséget áhító ko­runkat. A folttechnika elhagyá­sával itt már tömbszerűségre, valósághűségre és lélekábrázo- lásra törekedett a festő. Mivel egyre többet Időzött az egy­szerű emberek körében, az őket ábrázoló képei sosem felülete­sek. A „Vidéki cirkusz előtt“ című olajkép a vándorartisták életének fénytelen, ismeretlen oldalát mutatja. Igazságszerele- te fokozatosan teljesen a ki­zsákmányolt rétegek nyomorá­nak ábrázolására késztette. „A vak", a „Kivándorlók“, a „Szerencsétlenség“, a „Pihenő munkások“, a „Koldusok" mind ezt az őszinte rokonszenvezést, együttérzést bizonyítják, s köz­ben távolról sem üres frázisok, vagy szentimentális pillanatké­pek. A „Szerencsétlenség“ egyébként az első festmény, melyen Myslbek a városi mun­kásokat örökítette meg. Az asz­faltos alapozástól sötét tónusú „Kivándorlók“ és a „Hulláskam­ra“ című képek (1907-1908- ból) nagyvonalú, mély realiz­musukkal, nyomasztó hangula­tukkal a kapitalista rendszert bírálják. A „Kórházban“ című kép uralkodó szürkéi, szinte liánként kúszó ecsetvonásai is a kétségbeesett kiúttalanságot fejezik ki. „Fekete bohóc“ mintha saját lohangoltságának szimbóluma lenne. Az említett képeken mindenütt az embert helyezte előtérbe alkotójuk. Önálló kiállításon 1908-ban és 1910-ben mutatta be műveit. 1910 után megnövekedett ér­deklődése a természet iránt. Mintegy öt nagyobb tájképet festett. Ez irányú érdeklődése azonban szoros kapcsolatban állt figurális festészetével, mi­vel természettanulmányai fő­ként a háttér kitöltésére kor­látozódtak. Legkedvesebb témái a furcsa, bütykös, kicsavarodotl fák, fantasztikus sziklaképződ­mények, kőbányák puszta tér­ségei, súlyos ólomfelhőkkel. Legtöbb tájképe a japán festé­szetre emlékeztet. K. Myslbek grafikával is foglalkozott, mint­egy 10 grafikát készített mara­tással és hideglű technikával. Grafikái olajképeinek változa­taiként születtek. Akárcsak fi­gurális és tájképein, grafikáin is főleg Goya és a szecesz- szió (a század elején uralkodó stílus) halasa tükröződik. K, Myslbek 1915-ben, sajátkezűleg oltotta ki életét, a világhábo­rú, az erőszak elleni tiltakozás­képp. Jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a modern szociá­lis festészet egyik alapító tag­jának számít, hanem abban is, hogy be tudott kapcsolódni ko rának legfrissebb mfívésžetí áramlatába, melynek segítségé­vel kifejezést adhatott saját énjének. L. GAí,Y TAMARA ■ Vincent BeneS kiállításon eddig nein szerepelt alkotásait állították ki a napokban a prá­gai Műnesben. A kiállított ké­pek többségét a művész 1908 és 1916 között festette. E3 Aiario Pelliciolli, a világ­hírű képzőművészeti alkotások egyik legrangosabb restaurálója nemrég, 88 éves korában, az észak-olaszországi Bergambai* elhunyt. APRÓHIRDETÉS © A Dunajská Stieda-1 Mezőgaz­dasági Műszaki Középiskola igaz­gatósága 1974. szeptember 1-től felvesz: — 1 nevelőt — pedagógiai vég­zettséggel. Férfi, testnevelési szakkal, előny­ben részesül. Cím: SPTŠ — Dunajská Streda. 0F—109 © Eladó 350 cm3 es oldalkocsis motorkerékpár jó állapotban. Gyártási év 1969. Ár megegyezés szerint. Cím: Kupček Jozef, ul. 1. mája 34, Kllakovo. 0—843 ® Eladó kertes ház (2 szoba, konyha és éléskamra). Jelige: Azonnal. 0—845 © Eladó Skoda 110 L — 34 000 kilométerrel. Fekete Arpád, Juro- vá 118, Dunajská Streda-j járás. 0—847 © Ezúton mondok köszönetét mindazoknak a rokonoknak, jó barátoknak, a Polana n. v. dol­gozóinak, szomszédoknak. Ismeró síiknek, akik szeretett jó férjem, Trebitscb flanns temetésén megjelentek, s koszo­rú-, virágadományaikkal soha el nem múló fájdalmamon enyhíteni igyekeztek. A gyászoló feleség. 0—839 © Fájó szívvel mondunk köszöne­tét mindazon rokonoknak és Is­merősüknek, akik 1974. Június 23 án elkísérték utolsó útjára a drága jó feleséget, édesanyát; anyóst, testvért és nagymamát. Szabó I.ajosné Kázniér Erzsébetet a hodosl temetőbe, és vjrágado- monyaikkal, részvétükkel enyhí­tették mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0—841 © Fájó szívvel mondunk hálás köszönetét minden kedves rokon­nak, jó barátnak és ismerősnek; akik elkísérték utolsó útjára id. Gecse Antalt 1974. június 26-án a sajószentkl- rályj temetőbe, és virágadomá­nyaikkal igyekeztek enyhíteni mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0—844 © Aki szerette, az nem felejti el, aki ismerte, az megemlékezik a most egy éve elhunyt fiunkról, testvérünkről. Battka István, kajalj lakosról. Nagy fájdalommal, könnyes szemmel emlékezik édesapja, édes­anyja és testvére feleségével együtt. Ezúttal mondunk köszöne­tét mindazoknak, akik részvétük­kel igyekeztek enyhíteni fájdal­munkat. Soha nem felejtjük ell

Next

/
Thumbnails
Contents