Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-23 / 172. szám, kedd
ÖTLETEK ÉS FOKOZATOK Éva Kyselicová és Kopócs Tibor kiállítása Ezekben a napokban Éva Ky- selicová horgolásokkal, csipkével ékesített festményei és Kopócs Tibor grafikái kapnak nyilvánosságot a Dunamenti Múzeumban. Varázslatos világba lép a látogató. Élményt nyújtó meglepetés éri, hiszen olyan képekkel találkozik, amelyek valóban egy új festői technikának immár kikristályosodott formanyelvét igazolja. A zselízl születésű Éva Kyselicová festői logikával formálja képeinek tudatosan mérlegelt tónusértékeit, színösszhangját. Esztétikusán tarka képein úgy tömöríti a természet jelenségeit, hogy azok szinte valóságfeletti jelleget, eszményi értelmet kapnak. Mesemotívumok, forró égövi virágok, pillangók, évszaki hangulatok költőies ütemezésükkel örvendeztetik meg a nézőt, aki egy cseppet sem tiltakozik, hogy foglya lett a felkínált varázslatnak. De ennek a látszatra vágyakozó már-már nosztalgikus érzelemvilágnak nemcsak hogy értelme, hanem időszerű töltete is van, mert ízléses mog- hatódottságot, tömör művészi mondanivalót tolmácsol. Közérthető témafelvetésük az árnyalatokban eltérő képek hangulati különbségeit is érzékeltetik. Éva Kyselicová ugyan szabadabban bánik a formákkal, az organikus kapcsolatok rendjét mégsem bontja meg. A növényzetek, a tárgyak (ritkábban az állati vagy emberi alakiatok) alapvető sajátságait meghagyja. Ezt a magatartását az elvontabb konstrukciókban is tiszteletben tartja. A természet Szépségeit megéneklő vásznai (Az erdő változásai, A száraz nyár, Öreg kert, Októberben a tengerparton stb.) jobbára az áttételes kifejezés jegyében fogantak és főszerephez juttatták a színt. S éppen erre a sokszínűségre applikálja Kyselicová a horgolt virágmotívumokat vagy pókháló-szövéssel díszíti nz orchideák kelyheit, a pillangók, szitakötők szárnyait. Éva Kyselicová magas mércével mér. ízlése kifinomult. Ké- J)i átírásai esztétikusak. Magát az átírást a vezérlő eszme dekoratív rendjébe zárja. A Színfoltokat ügyesen cserélgeti. Vigyáz a vonalritmus arabeszk- jeire, a térérlékek egyensúlyáfa. Most bemutatott képeinek többsége a nonfiguráciő határát érintik. Kyselicová ügyel arra is, nehogy bizonyos „tárgyia- sító“ elem meghagyásával tartalmi szándékai eltorzuljanak. Nyilván az a törekvése, hogy a tárgyi valóság festői ábrázolása felismerhető legyen és érzelmi benyomásait is jellemezze. Gazdagon tagolt színeit, olykor ko- morabb árnyalatú színösszetételeit belső feszültség hevíti. A bogáncs, Három citrom, Ballada, Őszi kikirics, Páva, Az élet vize vagy a Változatok holland témára című képei sorra igazolják, hogy a sok frappáns ötletvillanás, a kép és részlet továbbra is keresi majd a még felhasználásra érdemes témákat. Ügyelnie kell arra, hogy festményein a látványra jellemző mozzanatok, valamint a tudatos és a spontán feltörő érzelmi benyomások külcsönhakomáromi kiállításán. Grafikai anyagát a technikák többfélesége jellemzi. S ezek az eljárások — mint külső alkotási módszerek — tudatosan és hatásosan befolyásolják a fiatal művész stílusát, alkotási módját. Régente a fametszetnek és a rézkarcnak, és ezek változatainak volt gyűjtőneve a grafika. Az utóbbi időben számos új eljárás keletkezett. Főleg a korszerű sokszorosítási eljárások révén bővültek a lehetőségek újabb, korszerűbb, tetszetősebb nyomatok előállítására. Komoly, becsületesen emelkedő művészpályát képvisel Kopócs Tibor kamarakiállítása a Dunamenti Múzeumban. Ezt az Kopócs Tibor: KAKAS (linónyomat) tásba kerüljenek eredeti felfogású alkotásaiban. • * • Rézkarcok, vegyes eljárással készített grafikai lapok, fekete és színes rajzok, linómetszetek tartalmas mondanivalóval lepik meg a látogatót Kopócs Tibor Tűz mellett fáztunk Július és szombat este. Langyos széltől hullámzó akácerdő karjaiban ring a királyhel- meci szabadtéri színpad. Deszkáin szép lányok, legények csizmái dobolnak, a hangszóróból Jelhőket űző népdalok szállnak az ég Jelé. A Szőttes 1974-BEN SZŐTTÜK című műsorának számai peregnek. Lobog a tűz. Őszintén és tisztán. Mégis, valahogy nem érezzük azt a melegséget, lázat, amely eldönti az embert, amelybe beleborzong, ha a színpadon megelevenedni látja a nép gondolat- és érzésvilágát. Valami hiányzik: a közönség. A közönség, a szereplőkkel szemben ülők, az ösztönzők. A közönség, amely Jeltétele a színvonalasabb produkciónak, amely jelszabadítja a szereplőket. Amely összejátszik a szereplőkkel, egymást ösztönözve — egymásért, az élményért. (Nem véletlenül, mégcsak nem is nagyvonalú gesztusból hívnak közönséget a televízió stúdióiba. És a nézőnek is szüksége van társakra. Emlékezzünk csak a legutóbbi labdarúgó VB-re, amikor a lengyel-brazil mérkőzés közvetítése közben „elment“ a közönség hangja. Mennyire hiányzott, a hömpölygő zúgás! Mintha a játék is egyszerre más lett volna.) Igen, mintha a Szőttes sem nyújtotta volna azt, amit megszoktunk tőle. Pedig azt nyújtotta — fegyelmezetten, becsületesen, mint máskor. Mégis, nem éreztük a melegséget, a lázat, mert hiányzott a közönség. Reneszánszát éli a népművészet — szinte minden műjaja; százak és ezrek vesznek részt újrafelfedezésében, interpretálásában, százak és ezrek élményforrása, gyönyörűsége. És a királyhelmeci szabadtéri színpad nézőterén alig van száz ember. Vajon mi lehet az oka? Miért van egyik helyen értő közönség, csordultig telt nézőtér, a másikon alig néhány ember? (Az a néhá-"’ is furcsán érzi magát, hisze — akarva- akaratlanul — egy a kulturális rendezvények iránt érdektelen közösség képviselőjévé válik.) Nem tettem volna szóvá ezt a csekélységnek látszó elzárkózást a népművészettel szemben — mert műsor van bőven, és a Szőttes sem csak Krály- helmencen lépett fel — ha nem lennék biztos abban, hogy egy más profilú (mondjuk beat- együttes) csoport előadása még a környező akácfákra is ültetett volna nézőket. A közönség megnyilvánulási formája (létszám, taps, fütty stb.j a műsorról, a szereplőkről és alkotókról kiállított bizonyítvány. Értéke vitatható, nz esetleges tévedések néhánya megbocsátható. De nem mindegyik. Mint ahogyan a pedagógiában sem, amikor — tételezzük fel — a tanító rossz osztályzatot ad a tanulónak anélkül, hogy megismerte volna annak igazi képességeit, színvonalát. BODNÁR GYULA anyagot, nem is olyan régen, a fővárosi Cyprián Majerník Képtárban is láthattuk. A Nagy- ke-sziről származó Kopócs Tibor, akinek grafikai, illusztrátor vagy akár szcénográfiai munkáit már több ízben láthattuk és értékelhettük, nem tartozik a hangoskodó divatozók közé. Szerény és szorgalmas alkotó- művész. Amit tud, annak hitele, tartalma van. Formarendszere alapvetően a szociográfiára és a népművészetre épül. Akár fi- lozófikus, akár ábrázoló igénynyel közeledik a valósághoz, egyformán a stilizálás eszközével él, még akkor is, ha bizonyos szakmai jártasság szükséges alkotásainak a megértéséhez. Olykor zsúfoltnak tűnő rajzain elmaradnak a fölösleges díszítőelemek és a forma mindig alárendelődik a téma céljának. i Az érkező és a távozó tünetei című, több változatban látható lavírozott tusrajza a számvetésre és önvizsgálatra ébredő lelkiismeret szembesítését sürgeti. Rézkarcai közül a Vágyódás, Tavaszelő, Emlékezés vagy a Ballada a szerelemről megjelenítése, ha olykor fanyarnak tűnnek is, hangvételük mégis a költészet varázsát hirdetik. Választ keresnek az egyén és a társadalom morális-etikai kérdéseire, az emberi magatartások, a mikéntek és a hogyanol mai mértékeire. Kopócs drámai ereÁí, költői hangvételű hármas felosztású rázkarca, a Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről című triptichonja kerül mégis az előtérbe. Nagyszabású összefoglalása ez a kép egy történelmi szakasznak. Az egymás mellé és fölé helyezett jelenetek egymásrautaltságából a fasizmus fölötti győzelem öröme kap emlékezetes megfogalmazást. Az itt kiállított 36 grafikai lap szemlélésekor, Kopócs Tibor művészetének néhány igen lényeges területén oda próbálunk eljutni, hogy megértsük, amit számunkba mondani akar. SZUCHY M. EMIL Ű J FILMEK A SZÉP BÉKÁK VÖLGYE (cseh) A gyermek- és ifjúsági filmek közelmúltban lezajlott fesztiválján Jirí Hanibal az egyik legrangosabb elismerésben részesült; éppen A szép békák völgye című filmjével aratott sikert. Alkotása Stanislav Rudolf elbeszélése alapján kr>korúak lelkivilágát. így hát nem csoda, hogy vállalkozása kevésbé volt sikeres, az az érzésünk, hogy kissé felületesen boncolgatja a serdülőkorúak problémáit, nem tudja finom ecsetvonásokkal, árnyaltan megfesteni a serdülőlány eljelenet A szép békák völgye című cseh filmből szült. A kalandos történet egy pionír táborban játszódik, s egy tizenöt éves serdülőlányrél szól. A mű főhőse, Jana soksok nehéz percet, gyötrelmet él át, sokat vívódik önmagával, míg megtalálja a közösséghez vezető utat. A serdülökorúakra jellemző tünetek ezek, s a „baj“ orvoslása sok-sok türelmet, megértést, tapintatos bánásmódot igényel, és a gyermeki lélek beható ismeretét feltételezi. Kétségkívül, hogy a rendező igényes feladatra vállalkozott, amikor fellebbentette a „titkok“ fátylát, s feltárta a serdülőlentmondásos jellemét, s nem tud mit kezdeni a fiatal szereplőkkel sem. A fogyatékosságok ellenére filmjét azonban nagy tetszéssel fogadták azok, akiknek szánta. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a gyermekek szívesen lapozgatják Stanislav Rudolf könyvét, melynek alapján a film készült, másrészt hálásak: örömmel fogadnak minden nekik és róluk szóló filmet. Jifí Hanibal alkotása minden bizonnyal hézagpótló munka, hiszen valljuk be őszintén, mennyire kevés a gyermek- és ifjúsági filmek száma. SZABAD LÉLEGZET (magyar) Fontos kérdésekkel foglalkozik Mészáros Márta filmje, a Szabad lélegzet.« Sokrétű kérdéskört vet fel: a munkásfiatalok és a diákok kapcsolatát, azt, hogyan él, hogyan érzi magát a munkásság. Élő, mai probléma, hiszen az életben is találkozni vele. Az alapkérdés: mi történik, ha egy munkáslény és egy egyetemista között szerelem szövődik? Komoly feladat felkutatni, elmélyülteti megvizsgálni a dolgozó fiatalok és a továbbtanulók kapcsolatát. Mészáros Márta erre a feladatra vállalkozott. Egy korábbi dokumentumfilmjében egy fonógyári munkás- lány arról vallott, hogy társ aságban a fiúknak mindig azt füllenti, hogy egyetemista, mert a fiúk nem szívesen szórakoznak munkáslányokkal. Az efféle egészségtelen jelenség valóban létező probléma, tehát megérdemelte, hogy közelebbről is megvizsgálják. Ugyan miért szégyen ma munkásnak lenni abban az országban, ahol a munkásosztály a hatalom birtokosa? Mészáros Márta feleletet próbált adni erre a kérdésre, egy fiatal textilgyári munkáslány szemszögéből. A kiindulópont remek, s kiváló lehetőséget kínált a nyugtalanító jelenség okainak feltárására, társadalmi és lélektani összetevőinek vizsgálatára. Csakhogy a rendező nem jut el az általánosítható társadalmi magyarázatig, sőt el is kerüli ennek lehetőségét — veszélyét, mellőzi a jelenség felmérését, de még az egyedi esettel sem foglalkozik beható* an, nem fordít kellő figyelmet alakjainak jellemére, magatar* tdsfira. A lehetőségek kiakná* zásában tehát félúton reked, 9 lényegében semmit sem tudunk meg arról, miben gyökereznek ezek az egészségtelen társadalmi jelenségek, mi tartja fenn őket. Hiányoznak az érvek. Így aztán Jutka, a munkáslány és András, az egyetemistá kapcsolata a szerelmes együtt* létre szűkül, anélkül, hogy a rendező akárcsak sejtetné is A valódi megoldást, hogy a munkásfiatalok és a diákok is találhatnak közös nyelvet, közös témát. Nem sokat árul el a film a lányok munkájáról, munkahelyéről sem, csupán a textilgyári gépek fel-felzúgása jelzi, hol dolgoznak a fiatalok, A film bemutatja azt a környezetet, melyben Jutka és András felnövekedett. Mindketten kispolgári családból jöttek, mégis kétféle életszemléletet, felfogást hoztak magukkal. Kár, hogy az igényes művészi feladatra vállalkozó Mészáros Márta az izgalmas kérdések megválaszolásával adós maradt. A szép, hatásos részletek ellenére is hiányérzetünk marad, s a lényeges hibákat ä színészek (Kútvölgyi Erzsébet, Nagy Gábor, Kállai Ferenc, Moór Mariann) játéka sem tudta ellensúlyozni. -ym1974. VII. 23. Kútvölgyi Erzsébet és Nagy Gábor a Szabad lélegzet főszerepében
