Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
VOLT-E CSODA LEINE PARTJÁN ? A northeimi pótválasztás története • Beszélgetés a bonni parlament folyosóján • Hangsúlyeltolódás az NSZK-poli- tikában • Schmidt kancellár az adóreformról A nyár nemcsak sok esővel, hanem politikai izgalmakkal is köszöntött Nyugat Németországra. Alig emésztette meg a közvélemény a nagy szeméiy- cserét, Willy Brandt távozását a kancellári székből és Helmut Schmidt bevonulását a Schaumburg palotába, az NSZK kormányelnökének hivatali épületébe, máris fel kellett készülni az alsó-szászországi tartományi választásra. Első pillanatban meglepőnek tűnhet, hogy egy tartományi választást (Alsó-Szászország ugyan területileg második az NSZK szövetségi államainak sorában és lakossága közel hét és fél millió) az országos politikában is sorsdöntőnek tekintsenek. Márpedig június elején egész Nyugat Németország Hannoverre figyelt. E sorok írója Bonnban, a CĎU központ felhőkarcolójában beszélgetett a kereszténydemokrata vezérkar tagjával: „A szociáldemokraták a legutóbbi tartományi és helyi választásokon súlyos szavazatveszteségeket szenvedtek, a koalíciós partner, a szabaddemokrata párt sem remekelt. Ez azt mutatja, hogy a koalíció elkopott — és majd most Alsó-Szász- országban . kiderül, hogy az ellenzék iránti bizalom óriásira nőtt“ — hangzott a derülátó, magabiztos kereszténydemokrata jóslás. Hannoverben pél dául Hasselmann, a CDU listavezetője és miniszterelnök-jelöltje a választás délelőttjén a televízióban már arról beszélt, hogy az új, általa alakítandó kormány „érvényteleníti az elódök vörös iskolapolitikai rendeleteit“. A CDU-jelölt természetesen túlzott, szó sincs valamiféle „vörös iskolapolitikáról", mindössze az történt, hogy a szociáldemokrata 'kormányzat az alapfokú Iskolák ügyintézésében az eddigieknél valamivel nagyobb beleszólást enge deft a helyi hatóságoknak, és a szülőknek is ...) FÜTTYKONCERT ÉS PARADICSOM STRAUSSNAK Jó néhány alsó szászországi választási gyűlést hallgattam végig; meg kell mondanom, hogy a legnagyobb érdeklődés Franz-fosef Straussnak, a bajor CSU főnökének, a bonni ellenzék leg- eröszakosabb személyiségének breme- ni nagygyűlését előzte meg. A téren, az emelvény körül valóban igen nagy tömeg várta a szónokot — Strauss azonban nem tudta beszédét szinte megkezdeni sem a füttykoncert, a kiáltozás miatt. Összesen 20 percig állt az emelvényen, néhányszor eljutott 15—20 mondatig, aztán abba kellett hagynia: záptojás és paradiesomeső késztette végül is távozásra, a gyűlés felfüggesztésére. Ha nem is ilyen erő teljes, de mindenképpen határozott ellenkezéssel találkozott a tartomány ipari jellegű körzeteiben, városaiban az ellenzéki fellépés. Wolfsburgban, a Volkswagen fellegvárában például a választás előtti héten szervezett 15 gyűlésből csak kilencet tudott meg rendezni a CDU, a többire nem jött össze a hallgatóság. Ugyanakkor a meglehetősen elmaradott mezőgazda- sági vidéken, ahol a katolikus szava zók biztos bázist jelentenek az ellenzéknek, a koalícióban részt vevő szabaddemokrata pártnak sikerült néhány népszerű helyi személyiséget fölvennie listájára. Végül is a választás estéjén olyan helyzet alakult ki, hogy a hannoveri számítási központban több órán keresztül azt mondották: annyire fej- fej melletti a küzdelem, hogy csak az 'eredeti elképzeléstől eltérően, késő es te mernek eredményt mondani. Végű! is a szociáldemokraták a szavazatok 43 százalékát, a szabaddemokraták 7,1 százalékát kapták — és ez akkor azt jelentette, hogy a szociáldemokrata párt 67 és az FDP 11 képviselője egyfőnyi többséggel vonulhat be a tartományi parlamentbe. Még aznap este elhangzott az első kommentár: a kölni televízióban szólalt meg az egyik szociáldemokrata kommentátor, és azt mondotta: „A Lei ne partján, Hannoverben csoda történt: abbamaradt a szociáldemokrata szavazatveszteségek sorozata — Helmut Schmidt mint kancellár máris megerősítette pártja hadállásait.“ GÜNTER LUDWIG KARAMBOLJA Azonban a választás estéjén már nyilvánvalóvá vált, hogy még egy csa tát meg kell vívni Alsó-Szászországban — egy kerületben pótválasztást kell majd kiírni. Az történt ugyanis, hogy a northeimi kerület CDU-jelöltje, Günter Ludwig piinkösd hétfőjén karambolozott a Hannover felé vezető autópályán, szörnyethalt, és az NSZK választási törvényei szerint csak akkor dönthet képviselője személyéről a választókerület, ha minden pártnak van jelöltje. Ezért került sor Northeimben pótválasztásra, ezért számitgattak még mindig reménykedve a keresztényde mokraták, akiknek az alsó szászországi választással nagyratörő elképzeléseik voltak. Alső-Szászországban ugyanis lehetőség volt egy az egész NSZK-ra érvényes kereszténydemokrata elképzelés megvalósulására. Ha Hannoverben győznek, akkor, még az 1976-os választások előtt — itt és ekkor remélnek visszakerülni a kormánykerék mellé a CDU/CSU politikusai — olyan helyzetet teremthetnének az országban, hogy a szociáldemokrata-szabaddemokrata koalíció kormányon lenne ugyan, de nem tudna kormányozni. Úgy emlegették CDU-körökben e sorok írója előtt ezt a tervet, mint a „Bundesrat lehetőséget“. Arról van szó. hogy az NSZK-törvényhozás második házába a negyvenegy tagot a tartományok küldik be, mégpedig az ott kialakult választási eredmények alapján, jelenleg 21:20 a szavazatarány a CDU/ CSU javára. Már maga ez a szavazat- arány is lehetőséget ad meglehetősen sötét mesterkedésekre. így került sor például arra, hogy a Bundesrat (a szövetségi tanács) elutasította a csehszlovák—nyugatnémet szerződés ratifikálását, és júliusban egy újabb ülésén kellett döntenie a szerződés ratifikálásáról. Ilyen és ehhez hasonló manővereket tervezett még a pótválasztás előtt a kereszténydemokrata vezérkar. Ennek a tervezgetések alapja persze nemcsak az alsó-szászoršzági választások esetleges megnyerése volt, hanem az is, hogy ebben az esztendőben még két tartományi választáson kellene győznie a kereszténydemokratáknak, hogy a jelenlegi egyszavazatos többségük 26:15 arányra változzék, mert akkor a szó szoros értelmében meg tudják bénítani a kormánypolitikát. Az ősszel Bajorországban és Hessenben lesz tartományi választás — Bajorországban p. pillanatban kényelmes keresztény- demokrata többség van. ELLENZÉKIEK, BÁNATOS TEKINTETTEL A pótválasztás azonban egyáltalán nem váltotta be az ellenzéki reményeket. Northeimben a CDU jelölt (a dúsA lemondott Willy Brandt kancellár a párt elnöke maradt. Itt a parlamenti •saták egyik leghangosabb vezetőjével, Herbert Wehnerrel fog kezet Schmidt kancellár és Genscher al- kancellár-kiiliigy miniszter egy megbeszélésen gazdag Carstens kerámiagyáros, aki nem sajnálta a pénzt a mintegy 20 000 választópolgárból álló kerület alapos megdolgozására, minden választónak levelet írt, és nem fukarkodott üzeme gyártmányainak mintaként való osztogatásával sem) csak a szavazatok 45,4 százalékát kapta meg, tehát kevesebbet, mint pártja tartományi átlaga. Átalakult tehát a parlamenti arány is, 68 szociáldemokrata, 11 szabaddemokrata, azaz 79, a koalíciós kormányt támogató képviselővel szemben csak 76 ellenzéki ül Alsó Szászország parlamentjében ... A csata tehát véget ért, és megkezdődött az előkészület az új ütközetre: a bajorországi és hesseni választásra. A nyugat-németországi hangulatot aligha mutatja jobban más, mint egy, az egyik legnagyobb példányszámú polgári lapban, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent kis karikatúra, amely a három keresztény- demokrata vezért, Kohlt, Carstenst (csak névrokona a bukott northeimi jelöltnek) és Strausst ábrázolja, lehajtott fejjel, bánatos tekintettel. Az aláírás ez: „Óh, csak a régi, kedves, drága ellenfél, Brandt kancellár meglenne még .. .!“ Nem vált be ugyanis az az ellenzéki reménység, hogy Willy Brandtnak a kancellári székből való eltávolításával olyan zavart keltenek a szociáldemokrata párt soraiban, amely lehetőséget nyújt vagy a koalíció szétszakítására, vagy olyan „nagykoalíció“ megteremtésére, amelyben a kereszténydemokraták is részt vennének. Mindenekelőtt: ahogy a bonni parlament folyosóján mondotta e sorok írójának egy bajor CSU képviselő: „Az ellenzék alaposan bevásárolt ezzel a Schmidt-te." Heln^ut Schmidt kancellár ugyanis egészen más alkat, más politikai iskola embere, mint a simu- lékony, még a politikai csatákban is mindig a formákra ügyelő, udvarias Willy Brandt. Helmut Schmidt neve mellé pártjában is, a másik oldalon is különböző jelzőket tettek, amikor bonni beszélgetéseim során jellemezték őt. Felírtam a jelzőket: A szociáldemokraták által hangoztatottak közölt az első ez volt: céltudatos, majd sorrendben ezek következtek: alapos, az ellenféllel szemben kíméletlen, a részletekben is sokat követelő, sokszor türelmetlen. Az ellenzéki jelzők: kegyetlen, könyörtelen, durva, erőszakos, kiabáló — és használták ezt a kifejezést is: „Schmidt- Schnauze, azaz „nagy pof ájú". Annyi bizonyos, Helmut Schmidt tel sokkal nehezebb dolguk van a CDU/CSU embereinek, mint elődjével: et a kancellár azonnal odaüt, ahol a másik oldal érzékeny pontját látja, és egyáltalán nem véletlenül kapta már kormányelnöki tevékenysége második hetében ezt a dicséretnek mondott újabb jelzőt: vaskancellár. A nyugat-európai országok közül kétségkívül éppen a Német Szövetségi Köztársaság büszkélkedhetett el azzal, hogy viszonylag ott volt a legkisebb az egész Nyugatra érvényes infláció- növekedés, és ugyancsak ott volt viszonylag legnagyobb a külkereskedelem mérlegtöbblete. És az új szociáldemokrata kancellár máris bejelentette, hogy hamarosan hozzálátnak néhány, már előbb elhatározott reform megvalósításához a gazdasági élet területén. Itt jutunk el a kancellár-változás egyik igen jelentős következményéhez: az NSZK-politika egy általános hangsúly eltolódásához. ELŐTÉRBEN A BELPOLITIKA Willy Brandt kancellárt azért övezta általános megbecsülés, mert a világpolitikában felismerte a realitásokat: a szocialista országokkal való szerződések sorozatával valóban segített a feszültség csökkenésében, az európai és világhelyzet stabilitásának megvalósításában. Brandt politikai tevékenységének döntő többsége a nemzetközi színtéren zajlott. Helmut Schmidt első politikai nyilatkozatai azt mutatják, hogy ő a belpolitikára helyezi a fii súlyt. (Bár nagyon lényeges az a kijelentése, amit legutóbb tett a Süddeutsche Zeitung nak adott nyilatkozatában a „keleti politikáról“: „A jelehlegi kormány nem különbözik elődjétől‘ ugyanazokat a célokat követi. Ha közelebbről megnézzük, mit ért el až NSZK négy és fél év alatt ezen a területen, akkor megállapíthatjuk: ezeket a célokul igen nagy sikerrel valósította meg. Ezt a politikát kell folytatni* — mondta Schmidt, aki egyéb* ként egy másik nyilatkozatában elmondotta, hogy az elődjének szóló meghívás alapján még az idén Moszkvába látogat. Az első reformintézkedés az adózási rendszer bizonyos korrekciója lesz-. Schmidt kancellár: „1975. január 1-től az adófizetők összesen 12 milliárd márkával kevesebbet fizetnek, mint ameny- nyit az eddig érvényes adótörvények alapján fizetniük kellene. A munka- vállalók reáljövedelme 1975-ben ennek az adóreformnak kapcsán (és a családipótlék bizonyos emelésével) több mint három százalékkal növekszik. Et igen sok, ha az utóbbi évek reáljöve-- delem-növeked ésével összehasonlítjuk.“ Éppen ez az adóreform, illetve annak végrehajtása a következő politikai küzdelmek legfőbb tárgya lesz. Mert bár a 12 milliárdot a kancellár szerint úgy kell „behozni“, hogy az állami kiadásokat kell csökkenteni, dolog egyáltalán nem ilyen egyszerű. (Schmidtet pénzügyminiszter korába#! haragosan tisztelték minisztertársai, mert hallatlan kíméletlenséggel faragta le a költségvetési kiadásokat, most pedig újabb szigorú takarékossági intézkedéseket jelentett be.} A 12 milliárd ugyanis nem egyformán oszlik meg. Tulajdonképpen előr- ször az NSZK történetében, most nagyobb adókedvezményt kapnak a munkavállalók, és lényegesen kevesebb adóelengedést a kistökések, középtőkések és a nagy cégek. Nem minthh a szociáldemokrata pártnak nem lennének nagypénzű és nagyhatalmú támogatói tőkés körökben, — de ezúttal a nagytőkés érdekek nyílt védelmére a kereszténydemokratáknak kell majd a nagy nyilvánosság előtt vál- lalkozniok. És ez egyáltalán nem népszerű feladat. Más kérdés, hogy a középtőkések, középvállalkozók érdekében fellépő koalíciós partner, a szabaddemokrata párt Is szembe fog kerülni Schmidt kancellárral és a szociáldemokratákkal. Schmidt elsősorban gazdasági szakember, és mint a tőkés világ egyik legtekintélyesebb országának vezetője, nemrég kijelentette, hogy „világgazdasági válság van, bár ez teljesen más jellegű, mint az 1930—1932. évi válság volt. A jelenlegi világgazdasági válság oka a nyersanyagok erős drágulása és a világpiacokon az ipari termékek számára elérhető árak relatív csökkenéseMagabiztosan és határozottan mondotta Schmidt, hogy az NSZK-t mindez talán nem érinti súlyosan. Most etr ty kancellárnak úgy kell irányítania kormánya munkáját, hogy a derűlátó kijelentéseket tények támasszák alá. GÁRDOS MIKLÓS 1974. VII. 21. 8
