Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-21 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 VII. 21. 7j 1944 tavaszán kezdődött... Most, az ódon városháza falai közül visszaemlékezve, úgy tűnik, mintha az elmúlt három évtizedben mesebeli táltos hátán száguldott volna az idő. Hiszen Brezno — ez a festői szépségű Garam menti város — aligha ismer önmagára. A háború vérzivatar« messze elvonult felőle, zsibongó utcáin a felnövekvő nemzedék a mának örvend, a holnap beteljesedő ígéretei felé tekint. És most a városháza falai között megelevenedik a múlt. Deres halántékú férfiak emlékeznek, élő tanúk, akik a háború üszkös romjain új életet teremtettek. A felkelés előkészítését a párt vette a kezébe. Krúteľ, Vavrovský, Húsenica és Dobrík elvtársak tapasztalt kommunisták voltak, ők és társaik szőtték kitartó, aprólékos munkával az életet jelentő jövő láthatatlan szálait. A párt illegalitásban tevékenykedő sejtjei erejüket megfeszítve dolgoztak. Élesztgették az ellenállás tüzét, bátorságot, hősi elszántságot öntöttek az emberekbe. Nehéz, nagyon nehéz idők jártak erre. * A forradalmi nemzeti bizottság már 1944 márciusában megalakult, majd májusban módosult az összetétele. Fö feladatául mindenekelőtt a partizánmozgalom támogatását tűzte ki. De sikerrel teremtett kapcsolatot az antifasiszta gondolkodású tisztekkel, a helyi rendőrkapitányság embereivel. A környező hegyekbe ekkor érkeztek meg a partizánok első de- szant^alakulataii. A város lakói tudták, megértették, hogy az erdők sűrűjében rejtőző harcosokat — szabadságuk első hírnökeit — minden erejükkel támogatniuk kell. Élelmiszert, ruhát, lábbelit szállítottak a hegyekbe, pénzt, fegyvert gyűjtöttek, készültek a felkelés kitörésének nagy napjára. A forradalmi hangulatot jellemezte az a tény is, hogy a partizánok egyre sűrűbben jelentek meg nyilvánosan is a város gyáraiban, üzemeiben, a környező falvakban. És megérkezett Jegorov kapitány is, aki rögvest kapcsolatot teremtett a párt vezetőivel, az illegális csoportokkal. De a „hivatalos szervek“ ekkor már felfigyeltek a gyanús mozgolódásra. Átfésülték a környező erdőket, házkutatásokat ártották, ám „honnan, honann nem“ a partizánok mindig idejében értesültek ezekről az akciókról. De előfordult, hogy a felderítő őrjáratba kiküldött alakulatok parancsnokai — a kaszárnyába visszaérkezve — komoly létszámcsökkenésről tettek Jelentést feletteseiknek. Mert a partizánok értettek a katonák nyelvén, jól tudták, hogy az elnyomók egyenruhájába bújtatottak közül sokat megnyerhetnek az igaz ügy számára. Peregtek az események, egyre közeledett a felkelés kitörésének a napja. Óráról órára, percről percre feszültebbé vált a helyzet. Augusztus 25-én a partizánok nyilvános toborzást rendeznek, megszállják a vasútállomást, és igazoltatják az utasokat. Éjjel támadást indítanak a járási hivatal ellen, lefoglalják a fegyverraktárat. Ám megjelennek a partizánok alakulatai a kaszárnyák környékén is, ahol hamarosan megfelelő biztosítékokat kapnak: a katonaság az elkövetkező órákban egységesen a felkelés oldalára áll. Augusztus 26-án a felkelők már ellenőrzésük alatt tartják a hadsereget és a közigazgatást. És ekkor érkezik meg — természetesen civilben — Gross úr, Hitler bratislavai katonai missziójának az embere. Mindenekelőtt a katonai helyőrség parancsnokával óhajt tárgyalni. Hamarosan „megérti“, hogy a parancsnoknak „nincsen ideje“. Sőt, nincsen számára hely a kaszárnyában sem. Gross úr, magától értetődően katonai „díszkísérettel“ a szállóban kénytelen letelepedni. De meddig? A partizánok még aznap este elfoglalják a várost, és hát... Gross urat is „biztonságos“ helyre szállítják, aki pedig oly önfeláldozó akarással szeretett volna lelket önteni Hlinka híveinek mind jobban gyérülő soraiba. Így érkezett el a felkelés napja. A kaszárnyákban megjelentek a partizánalakulatok parancsnokai, a tisztek és altisztek túlnyomó többsége Jegorov kapitány kezébe leteszi a partizánesküt. Így került sor arra, hogy a breznói helyőrség a felkelés első partizánhely- örségévé vált. S most, mintha az ódon városháza levegő- . jét kicserélték volna, a homályos, zegzugos folyosók megtelnek élettel. S akik mesélnek? ... Arcukon különös tűz vibrál... Nehéz, nagyon nehéz volt meggyőzni az idősebb elvtársakat, hogy önkéntesként nem jelentkezhet mindenki a felkelők soraiba, hiszen a gyárak sem állhatnak le, az utánpótlásra is feltétlenül szükség van. A járási pártszervek egyre sürgetőbben szorgalmazták az acél és a hengerelt vas gyártásának a felújítását. A jelszó így hangzott: mindent a felkelés támogatására. S Brezno városa mozgósította erőit. Fegyvert, élelmiszert szállított a felkelőknek, s amikor a fasiszta túlerő a város térségébe érkezett, polgárai fegyvert ragadtak, hogy fedezzék a partizánok visszavonuló alakulatait. Október utolsó napjai... Nem, a felkelést nem sikerült vérbefojtani. A partizánok a legnehezebb körülmények közepette is vállalták a harcot. És vállalta a polgári lakosság is. Annak ellenére, hogy Breznóba hamarosan Ges- tapo-különítmény érkezett, a börtönök megteltek hazafiakkal. S a városházán? Nos, .^vigadtak“ az SS-prlbékek, fegyvereikkel célba vették az értékes olajfestményeket. Hasonló sorsra jutottak a menekültek lakásai is. A Vörös Hadsereg csapásai alatt szűkölő hitle- rista alakulatok nem ismertek pardont, öltek, raboltak, pusztítottak végső dühükben. Ilyen körülmények között Breznóban nem akadt ember, aki a város irányításáért felelősséget vállalt volna. S bár az ellenség — legalább látszatra — otthonosan érezte magát, félelmét elárulta az a tény is, hogy elaknásította Brezno környékét. De ekkor már közel jártak a Vörös Hadsereg alakulatai. Brezno lakosságát semmi sem tudta megfélemlíteni. Továbbra is önzetlen segítséget nyújtott a hegyekben harcolóknak. A rejtjeles üzeneteket a kerékpárok kormányaiba, tejeskannák fenekébe rejtették a hírvivők, ösz- szekötők. A múlt, a hősi múlt emlékei szemtanúk szájából hangzottak el. Hiteles híradásként szállnak majd nemzedékről nemzedékre. S a város? Él, gyarapszik. A helyi földművesszövetkezet sem véletlenül viseli a „Csehszlovák—Szovjet Barátság EFSZ“ nevet. Több mint négyezer hektáron gazdálkodik, s eredményeire büszkék lehetnek Broz- no lakosai. Ám Brezno mindenekelőtt ipari létesítményeiről ismert, mégpedig világszerte. A breznói darukat öt világrészbe szállítják. Az elmúlt harminc esztendő alatt több mint 2200 lakást kaptak a város lakosai, további négyszáz épül fel az ötéves terv vegéig. Persze, a breznóiak minden lehetőséget megragadnak, hogy építsék, szépítsék városukat. A „Z“ akció keretében több mint egymillió korona értékű zöldövezet, kisebb-nagyobb játszóteret stb. létesítettek az elmúlt esztendőben. A sportolók fedett uszodát, tornatermet kaptak, kiépült az alap- és középiskolák hálózata, de épül á7 új kórház is, amelyet még ebben az esztendőben átadnak rendeltetésének. Három évtized... Tulajdonképpen nem nagy idő, mégis alapvetően megváltoztatta a város arculatát. Az új nemzedék korszerű lakásokba költözött, modern iskolákban folytatja tanulmányait. És emlékezik a múltra. A város hősi múltjára, az ádáz küzdelemre, amely lehetővé tette a boldogabb, szabadabb életet. A breznói városházán kíváncsi kérdésekre válaszolnak az egykori harcok résztvevői. De elmondják, hogy harcukat a felszabadulást kő vető években is folytatták. S ez szintén harc, küzdelem volt a javából. A Szlovák Nemzeti Felkelés jubileumi évében kegyelettel emlékezik Brezno az eleseti hősökre, baráti öleléssel fogadja keblére a harcok még élő résztvevőit. A nagy ünnepet értékes kötelezettségvállalásokkal, boldog holnapot építő lelkesedéssel fogadja. Azzal a lelkesedéssel, amelynek gyökerei három évtizedre nyúlnak vissza. A breznói utcákon sétálgatva, fel sem ötlik az emberben, hogy itt tulajdonképpen minden ház, fa történelmi idők tanúja. S a történelem jő tanítómester. Tudják ezt Breznóban. Éppen ezért, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ifjúság tovább vigye, folytas sa az apák forradalmi örökségét. S a barázdált homlokú, hajlott korú egykori harcosok, a hegyek, erdők rettenthetetlen hősei örömmel vehetik tudomásul: az ifjúság tisztelettel, hálával emlékezik dicső harcukra. Szívesen látja őket körükben. Hiszen Breznóban nincsen iskola, nincsen pionírcsapat, SZISZ- szervezet, amely az elmúlt napokban ne kereste volna fel a felkelés résztvevőit, amely lehetőségeihez mérten ne járult volna hozzá, hogy emléket állítson a hősöknek. Az emlékszobák, vörös sarkok lassan-lassan megtelnek a hősi harcokat idéző tárgyakkal, fényképekkel. Íme, ékes bizonyítékául, hogy a város, a város fiataljai nem felejtenek!... (ulk) Korszerű lakónegyedek magasodnak a hegyek közölt. Breznóban több száz lakás épül az ötéves terv folyamán. ame~ lyek kényelmes otthont biztosítanak a dolgozóknak. A breznói gépgyár a Munkaérdemrend tulajdonosa. Gyártmányait öt világrészen ismerik. A breznói daruk szinte valamennyi építkezésen megtalálhatók hazánkban is. Az unokák... Hősök unokái.., (A ČSTK felvételei) Panuansírok u város felett. Orok emlékezetül a húsi küzdelemre.
