Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-20 / 170. szám, szombat

A PARLAMENT IMÁDKOZIK

Morvaország déli részén az elsők között a Prnšánkyi Efsz kom- bájnusai kezdték meg a gabona betakarítását. Képünkön: Ladislav Zigáček kombájnos és Jaromír Ištvánek brigádvezető az árpa minőségét ellenőrzik

A CSÚCSFORGALOM KÜSZÖBÉN

ODlN, az Edda-dalok képzeletszülte istene, ismét kidugta sörényes üstökét a Hvannadal- shnúkur vulkán kráteréból és szeme a távolt kutatta, talán a partvidéket, ahol a selftenger halpadjain vonagló, ezüst érként húznak a heringrajok, talán Reykjavikot, ahol az al- thing, az izlandi parlament puritán falai között, a gódok 60 leszármazottja hallgatja Gelr Hallgrimssonnak, az új koalíAz izlandi parlament épülete

ciós kormány elnökének az ígéreteit.

Mert azokban a napokban, amikor az Izlandi Köztársaság fennállásának 30. és a település kezdetének 1100. évfordulóját ünnepelte, Olafur Johanes- són volt miniszterelnök, a Haladó Párt vezetője, elvesztette parlamenti többségét és Eldjam köztársasági elnök Hallgrims- sont, a legtöbb szavazatot kapott Függetlenségi Párt vezetőiét. bízta meg az új kormány alakításával.

Jobb távlatokkal biztat ez az Őrségváltás? Nemi A Haladó Párt a közép- és nagyparasztok pártja és támogatja a NA- TO-politikát, a Konzervatív és a Liberális Párt egyesüléséből 1929-ben alakult Függetlenségi Párt pedig az ipari és a kereskedelmi burzsoázia képviselője és a keflavíki NATO-tá- maszpont fenntartásának buzgó támogatója.

A sziget elsó lakói a 8. század végén remetéskedő ír szerzetesek voltak. Azonban a 9. század hetvenes éveiben, Norvégiában, Harald Harfagr, a „Széphajú“ király, uralmának elismerésére kényszerítette a helyi hűbéri hatalmasságokat, a földre pedig adót vetett ki. A hűbérurak egy része ezért elhagyta az országot és Izland- ban telepedett le. A földfoglalás abban az Időszakban ment végbe, amikor az őstársadalom már szétesett, és katonai demokrácia állt fenn. A letelepedés formája általában a tanya vagy a majorság volt, ezeket hűségfogadalom fejében juttatták a parasztoknak. A majorságok tulajdonosai, a gódok, területükön nemcsak az igazságszolgáltatás vezetői voltak, hanem vallási funkciókat is be töltöttek. A 10. században községek alakultak, amelyek ügyeiket a thing elé vitték. Az alkotmány kialakítása a 930- ban első ízben összeült al- thing, az izlandi népgyűlés és legmagasabb törvényhozó, valamint igazságszolgáltató szerv létrejöttével fejeződött be.

A nép mindig szegény volt, a nép ma is szegény. 1262-bcn a norvégok szállták meg a szigetországot. A norvégokat a dánok követték. A dán nemesség és a kereskedők elnyomó, kizsákmányoló tevékenysége, a legelőterűletet szűkítő földren gések, vulkánkitörések és a gyakori rossz termés a lakosság számának csökkenését és elszegényedését idézte elő. Csak 1943. december 23-án sikerült a dánokat kiutasítani és 1944. Június 17-én népszavazással kiáltották ki a polgári köztársaságot.

A SEBESSÉGVÁLTÓ hiányzik a fejlődés, a haladás hajtóművéből. Nincs gyorsulás, nincs kirobbanó előretörés a nemzetek nagy gazdasági mezőnyében, mintha még mindig a ködökbe burkolt, tunya germán Istenektől várnák a jót és a rosszat.

Az ország nagyobbik része

a szubpoláris övezethez tartozik. A tél hosszú és kemény, a nyár pedig rövid és hűvös. A növénytermelés területe mindössze 55 ezer hektár, ahol elsősorban burgonyát és répát termelnek, az állattenyésztésben pedig a juh és a szarvas- marha dominál.

Az élet forrása a tenger. Az ország partjait kísérő selfek (a kontinentális talapzatot borító 2—300 méternél nem mélyebb

tenger) halpadjain nagy tömegben élnek a különböző hering- fajták, de megtalálható a tőkehal, a tengeri csuka és a vörös sügér Is. A halfogás mennyisége kb. évi 1,2 millió tonna és a zsákmány 90 százalékát exportálják.

De még ez sem zavartalan! Az Imperialista hatalmak még ezt az egyetlen megélhetési forrást is irigylik lzland népétől. Annak ellenére, hogy Iz- land 12 tengeri mérföldön állapította meg az állam területéhez tartozó övezetet, a nagy imperialista hatalmak (jelen esetben éppen Nagy-Britannia) ma is ragaszkodik az egykori 3 tengeri mérföldes ún. „parti tengerhez“. Hangsúlyozni kell, hogy ezzel nem a tenger szabadságának elvét szolgálják, hanem arra törekszenek, hogy megkönnyítsék a maguk számára más államokkal szemben az agresszió és a beavatkozás lehetőségét. Nagy-Britannia ilyen irányú agresszív magatartása már többször idézett elő válságos helyzetet nemcsak !z- land viszonylatában, hanem az angol halászhajók norvégiai kalózkodása miatt keletkezett vitában 1951-ben a Nemzetközi Bíróság hozott — Angliát elmarasztaló — határozatot.

Reykjavik kikötője

Emellett a tengeri halászatnak nemcsak természeti, hanem közgazdasági-társadalmi tényezői is vannak. Korszerű flotta, fejlett feldolgozó ipar, tudományos fogástechnika nélkül ma már nem lehet versenyképes, nagy teljesítőképességű tengeri halászatot megvalósítani. Erre kellene törekedniük az orszáeot kormányzó erőknek. Az előző kormány már elért bizonyos eredményeket, mert a Haladó Párt koalíciós partnere az Izlandi Szocialista Egységpárt volt, ami 1938-ban alakult az 1930-ban alapított lzland Kommunista Pártja és a baloldali szocialisták egyesülése révén. Ez a párt mindenkor a nép jogaiért, a külföldi beavatkozás ellen vívott harc vezető

ereje volt és mint koalíciós partner gyorsabb lépésre kény- szerítete a tébláboló nagyparasztokat.

Az előző koalíciós kormány — a baloldali partner nyomására, kidolgozta az ország iparosítási tervét. (1972-ben 150 kapitalista üzem működött a szigeten, egyenként kb. 20 alkalmazottal.) Az új vállalatok Irányítása 51 százalékos arányban az állam kezében összpontosult volna. Ez természetesen nem tetszett az ipari burzsoáziának, amely például egy svájci konszernnek ajándékozta az alumíniumkohászatot. A terv számolt a vízi energiával, amit ma csak 8 százalékos arányban használnak ki. Ha figyelembe vesszük, hogy a koalíció baloldali partnere kiharcolta a nyugdíjak és a rokkantjáradékok javítását, harcot indított a hatalmas méretű telek- spekuláció és a lakásuzsora ellen, akkor nem csodálhatjuk, hogy a konzervatív-liberális körök megkondították a vészharangot és a tőke — a kalandor szerencsejátékosok régi fogását alkalmazva — leverte a lámpát, hogy a sötétben kifoszthassa a bankot. A kormánynak, ami a haladás irányában munkált, távoznia kellett.

AZ ALTHING tagjai —, a gódok 60 utódja minden bizonynyal továbbra is úgy kezdi a parlamenti üléseket, mint eddig: előbb istentiszteleten vesz részt, az ülésteremben pedig a miniszterelnök hangosan kiáltja a megnyitó jelszót: „Éljen lzland/"

De hogyan éljen? jelenleg 33 százalékos az infláció, az állami szabályozó rendeletek hatástalanok, mert az áremelkedés a társadalmi rend és a tőkés piactól való függés eredménye!

A burzsoázia hű szövetségese helyben van! 1949-ben ugyanis az izlandi kormány — a nép tiltakozása ellenére — aláírta az Észak-atlanti Szerződést és Keflavikban NATO-tá- maszpont létesült. Jelenleg 3700 amerikai katona állomásozik lzland földjén. A támasz pont tévé-állomása Reykjavikot is elárasztja az „american way of life“ giecsével és perverz szadizmusával. És természetesen hangzatos propagandával támogatja a burzsoá pártok politikáját. Jellemző, hogy a tévéállomás ellen már igen gyakran tüntettek, a demokratikus erők követelték haladéktalan eltávolítását és éppen a Függetlenségi Párt sajtója, a „Mor- gunbladid" minősítette ezeket a tüntetéseket „kommunista izgatásnak".

Halldór Laxness, a világszerte Ismert Nemzetközi Lenin- békedíjas és Nobel-díjas izlandi író, számtalan írásában mutatott rá kíméletlen őszinteséggel az izlandi valóságra (Független emberek, Északi lány, Az éneklő hal. Izlandi pör. Atomállomás j, de szavát ma még — éppen saját hazájában — elnyomja az amerikai bombázók süketítő dübörgése.

Az új kormány nyilván Ismét koldulni akar a tőkés hatalmaktól, jóllehet 1960-ban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettől 12 millió, a Nemzetközi Valuta Alaptól pedig 8,4 millió dollár hitelt vett fel.

ODÍN, az Edda-dalok képzeletszülte istene, eltűnik a kráter mélyében, csak haragja füstje száll a bombázóktól barázdált ég felé.

P. GY.

Habár a terményfelvásárló vállalatok dolgozóit nem számítjuk közvetlenül az aratók közé, még azokat sem, akik a gabona átvételénél és szállításánál szorgoskodnak, ettől függetlenül az aratás náluk is csúcsidényt jelent, és a termésbegyűjtés idején az ő igyekezetükre és kezdeményezésükre is hatványozottan szükség van.

Erről győződtünk meg a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó vállalat senecl (szenei) üzemegységében. A tetővel ellátott, betonozott területen hatalmas búzahalmaz várt szárításra, annál is inkább, mert az előző este és hajnalban is Szene és széles környékének határában kiadós eső volt.

— Ma elsősorban a seneci, vajnori és a Most na Ostrove-i (hidasi) szövetkezetek szállítják a gabonát — mondta Pal- čo Dezider, az üzem vezetője. — A mag tisztaságával elégedettek vagyunk, sajnos a gabona szárazsága már kevésbé kielégítő. A legtöbb szállítmány nedvessége meghaladja a 18—

20 százalékot. Mindössze 3 szárítónk van, és ezek napi együttes teljesítménye 18 százalék körüli nedvesség mellett is csupán 12 vagon.

Szavairól a helyszínen is meggyőződhettünk. Éppen Ka- vecký Anton, a helyi szövetkezet traktorosa fordította le a gabonát, melynek nedvessége

21 százalék felett volt.

— Az idén a tavalyinál sokkal nedvesebb gabonákat kapunk — mondta Madarász Ildikó laboráns, aki a gabona nedvességét ellenőrzi. — A legtöbb szállítmány nedvessége 20 százalék felett van, sőt a 23 százalékos is gyakori. A nedvesség nagyságát másodpercek alatt meghatározzuk, mire le- mázsálják a rakományt, már ki is töltjük a nedvességtartalmat kimutató cédulát.

A mérés valóban csak másodpercekig tart. Éppen a vajnori szövetkezet teherautósa jött be a kapun és megállt a mázsán. A vezető még jóformán ki sem j szállt a kabinból, és a felvásárló üzem dolgozói már mintát vettek a rakományból és vitték a laboratóriumba. Ebből Madarász Ildikó pontosan negyed kilót beöntött a műszerbe, majd megnyomott egy gombot és két másodperc múlva már a számtáblán megjelenő számok mutatták a nedvességtartalom százalékban kifejezett értékét. A műszer teljesen megbízhatóan működik, és pontosságát hagyományos módon végzett méréssel naponta többször is ellenőrzik.

— Bizony a szárazságra ügyelni kell, mondta Palčo Dezider, amikor már az irodában beszélgettünk. Üzemünk korszerű toronysflója 1000 vagon tárolására alkalmas, egy kamrájába 100 vagon szem fér be. Ennyi mehetne tönkre, ha a laboratóriumban csak egyetlen szállítmány 15,5 százalékon felüli nedvességű gabonát is átengednének, és az szárítás nélkül jutna a száraz közé.

Körzetünkbe egyébként 21 mezőgazdasági üzem tartozik, és összesen 2550 vagon gabonát vásárolunk fel tőlük. Még az aratás idején a másik toronysiló is elkészül, ebben a próbaüzemeltetés idején 7000 vagonnal fogunk tárolni. A hiányzó mennyiséget régebbi, sőt provizórikus raktárakban fogjuk tárolni, a takarmányalap egy része pedig a szövetkezetekben marad. Ezt a szövetkezetektől fokozatosan vesszük át, ahogy majd a tárolt tartalékaink fogynak.

Az aratás idején egyébként a gabona felvásárlása szigorú rendben, pontosan kidolgozott terv szerint történik. Mindegyik mezőgazdasági üzem tudja, melyik napon, melyik átvevő helyre és mennyi gabonát szállíthat. Az igazság az, hogy az átvevésre kerülő napi mennyiség jóval kisebb annál, amit a szövetkezetekben egy nap alatt képesek learatni, de ezen mi segíthetünk, legalább Is addig, amíg el nem készül a silók nagyságához mért nagy kapacitású gabonaszárító. A körzet szövetkezetei közül azok vannak előnyben, amelyek saját szárítóval rendelkeznek, és már megfelelően száraz gabonát hoznak. Ezek az egész lekötött mennyiséget bármikor behozhatják.

Az esős időjárás a felvásárlási terv teljesítésében is problémát okoz. Az aratás a körzetben nyolc napot késik. Vannak szövetkezetek, elsősorban Malacky, Modra és Pezinok térségiében, ahol az aratást még meg sem kezdték. így az igazi csúcsforgalom még az átvevő üzemben is hátra van. A megújuló esőzések a körzet további szövetkezeteiben is megszakítják az aratást. így például, mialatt bent beszélgettünk, hatalmas zápor zúdult a vidékre.

Ačai Júnnal, a helyi szövetkezet csoportvezetőjével már a kapun kijövet találkoztam. Elmondta, hogy a zápor miatt tíz kombájnjuk kényszerpihenőre vonult és örülni fognak, ha másnap reggel folytathatják a munkát. Pedig lenne mit aratni, hiszen a 800 hektár gabonából a csütörtöki kényszerpihenőig csak 120 hektárt arattak le. Ez üröm az örömben, amit a szép termés okoz. A learatott Jubilejná-50 például 57 mázsás hektárhozamot adott, az Ametiszt pedig 55 mázsát. A még lábon álló Kaukaztól 60, a Topáztól pedig 55 mázsát várnak. Még elmondta, amint lehet folytatják az aratást, még akkor is, ha nagyobb lenne a gabona nedvességtartalma. Hiszen jobb, ha nedvesebben is, de a magtárban van, ahol forgatással megszáríthatják, mintha egy esetleges huzamos és tartós eső következtében a földön kicsírázna.-ej-