Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-18 / 168. szám, csütörtök

A CSEH ZENE ÚJÍTÓJA V. Novák életművéről A szép szó terjesztői 10 éves a József Attila Irodalmi Színpad Ahhoz, hogy egy-egy öntevé­keny kulturális csoport munká­járól érdeklődhessünk legtöbb­ször a próbák, illetve az elő­adások után kínálkozik alka­lom. Ezt a lehetőséget megra­gadva beszélgettem nemrég a CSEMADOK šahyi (ipolysági) helyi szervezete József Attila Irodalmi Színpadának tagjai­val is. Vas Ottó rendezőt, a Šahyi Gimnázium tanárát mindenek­előtt a csoport létrejöttéről, a kezdeti lépésekről kérdeztük. — Az irodalmi színpad 1963 szeptemberében alakult — em­lékezett vissza. — Tagjai gim­náziumi tanulók voltak és azok ma is. Első műsoraink még eléggé kezdetlegesek voltak, nem ismertük a mozgalom mű­faji szabályait, s így bizony egy kicsit a sötétben tapogatóz­tunk. Később sokat tanultunk az előttünk alakult együttesek­től, például a „Forrásától, s a műsoraink színvonala emelke­dett. A fejlődés útjelzőit, az iro­dalmi színpad legjobb előadá­sait sokan ismerik. Látták őket a Jókai-napokon és olvastak is róluk. Persze érdemes őket új­ra felidézni. — Az első jelentősebb sikert a Jókai-napokon a „Katona a hóban“ című előadással értük el —, mondta a rendező. — Ezt u műsort Jannisz Ritszosz és Vihar Béla egy-egy versiéből állítottuk össze. Később az „Ébredés“ című összeállítá­sunkkal a Jókai-napokat köve­tően eljutottunk u balassagyar­mati Irodalmi Színpadi Napok­ra Is, ahol a rendezvény nagy­díját nyertük el. Az említette­ken kívül legjobb műsoraink közé tartozik még a Jókai-na­pokon nagydíjat nyert „Le­láncolt Prométheusz“ és a ta­valy bemutatott „Petőfi nem al­kuszik“ című irodalmi össze­állítás is. — Segít-e valaki a műsorok Összeállításában, illetve a ren­dezésben? — A kollégák közül többen feegítenek — hangzott a vá­üresen konganak a tanter­mek. Ásít a csengő a falon. A szertárakban szenderegnek a kémcsövek. Véget ért a tanév a šahyi (ipolysági) alapiskolában is. Vakációzik mind a 46 taní­tó, mind a 660 diák. Pihen a tábla, a térkép, a földgolyó. Pihennek a diákok és a tanítók. A tantestületi szobában, az irodákban is csendesebb az élet, mint lenni szokott, de azért még mindig elég mozgal­mas. Mit csinálnak? A kérdés­re Köteles János igazgató egyetlen magyarázó mondattal válaszol: — A tényleges pihenés nem a tevékenység tagadása, a tel • Jes tétlenség, hanem az aktivi­tás, amelyet az előzőleg vég­zett munka jellege szerint vá­lasztunk meg. Eltelt egy hét a vakációból, s már nem a diákok tanulmá­nyainak értékelésével, nem az osztálykönyvek és az osztály- naplók lezárásával foglalkoz­nak a tanítók, hanem valami mással. Olyasmivel, mely teljes­sé, egésszé teszi a tanévet, elő­készíti a következőt. Ez érde­kes, mert átmenet, összekötő láncszem a két tanév között. Ezen a héten értékelték a ta­nítók politikai tanulmányait is. Békési István igazgatóhelyet­tes befejezte tanulmányait a marxizmus—leninizmus esti egyetemén. Kitüntetéssel. Bol- dis Miklós egyéves politikai is­kolán vett részt, Naaypál József egyhónaposon. Mindketten péi dós eredményt értek el. Külön értékelték azt a politikai isko­lázást, melyet a tanév során a kommunista pedagógusok és a polgári ismereteket oktató ta­nítók számára szerveztek. Nem maradt el a többi pedagógus részvételével megrendezett po­litikai iskolázás értékelése sem. SZAKMAI TEREN mértékadó az igényesség ebben az Iskolá­ban. Jó példával az iskola igaz­gatója jár elöl, aki egyetemi -tanulmányai után most a dok­iasz. — Elsősorban Lánczos Tamást kell megemlítenem, aki árgus szemmel figyeli min­den próbánkat és fellépésün­ket. A bírálatára szükség van, mert én is szerepelek, s így nehéz követnem az előadás menetét. — Előfordult-e már, hogy a műsort nem úgy sikerült össze­állítani, mint ahogyan elkép­zelték. — Nagyon nehéz erre vála­szolni — mondta kissé zavar­tan —, hiszen minden ember más-más versekkel, i 1 let ve pró­zarészletekkel valósítaná meg ugyanazt az elképzelést. Áz idei Jókai-napok műsorfü­zetében azt olvastam, hogy az irodalmi színpad a megalaku­lása óta 21 irodalmi színpadi összeállítást mutatott be, s csaknem százszor lépett közön­ség elé. Az adatokat kiegé­szíthetjük azzal is, hogy az irodalmi színpadban a régi ta­gokkal együtt eddig összesen 97 diák szerepelt. Érdeklődtem az iránt is, 4iogy a Jókai na­pokon kívül hol szerepelt az együttes. — Legtöbbször Ipolyságon — kaptam a választ Vas Ottótól —, de nagyon sokszor fellép­tünk a környező falvakban is. Ezenkívül kétszer voltunk Ba­lassagyarmaton, s tavaly a Pe­tő li-összeá II ítással magyaror­szági turnén vettünk részt. Az idei Jókai napokon egyébként az „Ember, vigyázz!“ című mű­sorral léptünk fel, melyet Rad­nóti versekből állítottunk ösz- sze. A szereplők előadása színvo­nalas volt, főleg Vas Ottóé, aki a legjobb férfialakítás dí­ját nyerte el. Ezt hozzá kell tenni, sőt azt is, hogy a sike­res szereplés nagymértékben függ a próbák rendszerességé­től. Mint megtudtam, a csoport a Jókai napokra a múlt év szeptemberétől készült, s a próbák hetente két órát vettek el a diákok szabad idejéből. Főleg a nyelvjárási ele­mek leküzdése okozott nehéz­séget — jegyezte meg a rende­tori cím megszerzésére készül. A vakáció első hetében a tan­tárgybizottságok’ az igényesség jegyében külön üléseken fog­lalkoztak a tapasztalatok össze­gezésével, s azoknak a mód­szereknek a megbeszélésével, melyeket a következő tanévben alkalmaznak. A járási nemzeti bizottság oktatásügyi osztálya Is szerve­zett két szakértekezletet. Külön a matematikusok, s külön a szlovák nyelv oktatói számára. A tantestület hathat tanítója vett részt az értekezleteken. Az 1.—5. évfolyamokban a jövő tanévben már a modern matematika követelményei sze­rint fogják megszervezni az ok­tatást. Erre persze fel kell ké­szülni. Pásztor Gábor tanító a megszervezést előkészítő isko­lázáson vett részt, hogy ínég az új tanév kezdete előtt átadhas­sa tapasztalatait az 1—5. évfo­lyamokban működő pedagógu­soknak. A magyar nyelvet és irodal­mat oktató pedagógusok szá­mára Kežmarokon rendeztek or­szágos találkozót. Oda Köteles Jánosné és farkas Zoltánná utazott el, s majd az új tan­évet előkészítő héten, tehát a vakáció utolsó hetében ök fog­ják a magyar szakos tanítók felkészülését Irányítani. EGYÉB TENNIVALÓ is akadt. Boüzsár László tanító, az isko­la pályaválasztási megbízottja elkészítette a tanulók elhelye­zéséről szóló jelentést. Sikeres volt a múlt tanévben ez a te­vékenység: a köz- és az egyéni érdek a legtöbb esetben egyez­tethető volt. Szabó Mária taní­tónő az iskola szakkönyvtárá­nak vezetője valósággal átren­dezte a könyvtárat, hisz az át­tanulmányozott köteleket már beadták, s a vakáció idejére újabbakat kértek. Képes Tibor- né, dr. Pompos Edéné pedig a diákkönyvtár köteteit rendez­ték, s értékelést, kimutatást ké­szítettek a „forgalomról“. ző, majd a közben körénk se­reglett szereplőket mutatta be. Előbb uz Ipolyságiakat: Gyeb- nár Évát, Kristóf Beátát, Imler Györgyöt és Harna Bélát, aztán a vidékieket: Balík judUot, Molnár Imrét, Nikolou Évát, Pásztor Piroskát, Belák Rózát, Pénzes Évát, Török Gábort, Ju­hász Lászlót, Abelovszky Má­riát, Ruzsík Zoltánt, Varga Gá­bort, Lendvai Tibort és Csáky Pált. — Mit nyújt a szereplőknek az irodalmi színpad? — kér­deztem tőlük. Többen is vála­szoltak. Molnár Imre: — Az irodalmi színpadiján való szereplés en­gem és azt hiszem, másokat is felemelő érzéssel tölt el. Ami­kor a tagjai közé kerültem, büszke voltam, hogy olyan iro­dalmi színpadban szerepelhe­tek, amely a Jókai-napokon dí­jukat nyert. A próbákhoz és a fellépésekhez sok élményem fűződik. Közülük a szalkszent­mártoni a legkedvesebb, hiszen más országban adtuk elő műso­runkat nagyszámú közönség előtt. Ilarna Béla: — Az irodalmi színpadnak nagy szerepe van az irodalmi művek megismeré­sében és megértésében. Az is­kolában tanulunk az irodalom­ról, azonban egészen más, ha azzal foglalkozunk, dolgozunk is. Ruzsík Zoltán: A próbák sok időt vesznek igényije, de meg­éri. Itt szerettem meg igazán az irodalmat. Belák Rózsa: Az irodalmi színpadnak az irodalom és a költészel megismerésén kívül a helyes és szép magyar beszéd elsajátításában is nagy szere­pe van. És sorolhatnánk még tovább a válaszokat, idézhetnénk Gyebnár Évát, Kristóf Beátát, valamint a Radnóti Miklós, Jó­zsef Attila és más költők mun­kásságát jól ismerő több diá­kot is. Egy bizonyos: az irodal­mat és tanárokat is valameny- nyien nagyon megszerették. TÖZSÉR LAJOS Nem szakadt meg az iskola és a diákok kapcsolata sem. fankovics Ferenc, a pionírcsa­pat vezetője már hetekkel előbb megszervezte, megtervezte a pionírok nyári tevékenységét. Természetesen úgy, hogy a tan­testület fiatalabb tanítói is részt vegyenek ezeken a rendezvé­nyeken. A sportjátékokon, a tá­borozáson. MINDEZ MÁS munka, mint a tanévben megszokott oktató-ne­velő tevékenység. Olyan érte­lemben más, mint ahogy /. M. Szecsenov szovjet íizioJógus az aktív pihenés magyarázatát ér­telmezte: a fáradt jobb kéz mun­kaképességének megújulását meggyorsítja a bal kéz munkája a szünetben. A pedagógusok aktív pihené­se szervezett. Úgy tényleges pi­henés, hogy olyan tevékenység, amelyet az előzőleg végzett munka jellege szerint válasz­tottak meg. Annak a lendület­nek a. megújulása érdekében, melyre az új tanévben szükség lesz. HAJDÚ ANDRÁS ALKONYI SÉTÁN Huszonöt évvel ezelőtt halt meg Vítézslav Novák nemzeti művész, aki Smetana és Dvorak mellett a modern cseh zene egyik legjelentősebb személyisége volt. Mint a mai szlovák zeneszerzők tanítója nagymértékben hozzájárult a szlovák nemzeti zenei stílus ki­alakításához, tehát kétszeresen is indokolt, hogy a cseh zene évében megemlékezzünk érde­meiről. Vítézslav Novák (1870—1949) Jindfichűv Hradecban érettsé­gizett, majd a prágai Károly Egyetemen jogot és filozófiát, ugyanakkor a konzervatórium­ban zeneszerzést tanult, ahol J. Sukkal együtt A. Dvorák leg­jobb tanítványa volt: Itt zenei tehetsége rohamos fejlődésnek indult. Zenei tehetségével és in­tellektuális érettségével magya­rázható, hogy már a tanulás idején, majd a századforduló éveiben merész újítónak tartot­ták, jóllehet ekkor még nem tudott megszabadulni a, ha­gyományok bizonyos terhétől, ami azzal is indokolható, hogy újító, útkereső lendülete a ha­zai földben gyökerezett és so­ha nem vezetett öncélúsághoz. Fokozatosan alakította ki sa­játos zenei stílusát, egyrészt a hazai Smetana—Dvorák hagyo­mányok teljes átértékelésével, másrészt azzal, hogy korának zenei Irányzataiból, Debussy im­presszionizmusából és * R. Strauss késői romantizmusábói a leglényegesebbet, a leghala- dóbbat őrizte meg. Zenei kifeje­zésmódjára erősen hatottak a morva, a morvaszlovák és a szlovák népdalok, népi életfor­mák. Műveiben a népdalt vagy közvetlenül idézte, mint bizo­nyos konkrét hangulat jelképét és kifejezését, vagy pedig nagy­szerű átfogalmazásban adta vissza. Novák a század első éveiben a cseh modern zene fejlődésé­nek vezéralakja volt. Gazdagí­totta a zenei gondolkodást és nagy érdemeket szerzett a for­maalkotásban is. Programzenét alkotott, de nem leíró módon, Petrarca 1304-ben született Arezzóban, de joggal nevezhető firenzei származásúnak, mert apja, aki a fehér guelfekhez csatlakozott, Firenzében volt jegyző, onnan futott száműze­tésbe, amikor a pápapárti fe­kete guelfek ragadták maguk­hoz a hatalmat. Carpentrasban, Montpellierben majd Pisában és Bolognában végezte tanul­mányait, 1326-ban Avignonban felvette az egyházi rendet, né­hány év múlva pedig Colonna bíboros szolgálatába állott. Flandriái utazása során érte a másik nagy élmény; emberi eszményét találta meg Cicero „A kötelességekről“ című böl­cseleti értekezésében, ami igen nagy szerepel játszott a föl­emelkedő polgárság ideológiá­jának a kialakításában. Amikor elnyerte u lombezi kanonoksá- got, visszavonulhatott az udvar­tól. Megírta híres latin eposzát az „Africát“-t és költői híre ek­kor már olyan nagy volt, hogy 1341-ben két meghívás érkezett hozzá a költővé koronázásra egy a Sorbonne-ról és egy Ró­mából. Az utóbbit fogadta el és 1341. április 8-án a római Ca- pitoliumon átvette a babérko­szorút. JELENTŐSÉGE elsősorban az, (M. Vodéra felvétele) hanem nagy eszmei koncep­cióktól ihletve. Hagyatékában a szimfonikus költemények állnak az első helyen (A Tátrában, To­man és az erdei tündér, Pán), ezt követik a kantáták (Vihar), a programszimfóniák, operák, műdalok, népdal-feldolgozások, kórusmfívek, zongorakompozí- ciók és kamarazenei alkotások. A nagy gondolatok és érzelmek egységes zenei kifejezésére tö­rekedett négy operájában is. Novűk a nagy eszmék zene- költője volt. Ezek között első helyen áll a heroizmus, a huza- fiság, a szülőföld és a nép sze­retettnek eszméje. A Morva­szlovák és a Dél cseh szvit és számos más alkotás mellett, életművének egyik nagyszerű darabja a Májusi szimfónia, amelyben a hazánkat felszaba­dító Vörös Hadsereg hősiessé­gét örökítette meg. Nem feledkezhetünk meg No­vák pedagógiai érdemeiről sem. Dvorák után éppen Novák ha­tására alakult ki egy széles medrfl szerzői iskola. Nemcsak a cseh, hanem a szlovák szer­zők elkövetkező nemzedékeire is hatott. Novák tanítványai voltak a mai legjelentősebb szlovák zeneszerzők, az olyan nemzeti művészek, mint A. Moyzes, E. Suchoň, /. Cikker, az érdemes művészek közül Andrej Ocenáš, Ladislav IIolou- bek, Dezider Kardoš, valamint Jozef Kresánek, a zenetudós és zeneszerző. Novák jelentős mér­tékben hozzájárult a szlovák nemzeti zenei stílus megszüle­téséhez és zeneszerzőink ezt nemegyszer hangsúlyozzák és büszkén vállalják a mester ha­gyatékát. Novák már a harmin­cas években kialakította a cseh és a szlovák zene köl­csönhatásának alapjait, ami az­óta természetesen jelentősen bővült és elmélyült. Ezért élet­műve kulturális és zenei tuda­tunknak elválaszthatatlan tar­tozéka és a szlovák zenei élet­ben az eddiginél nagyobb meg­becsülést érdemel. ALFRÉD GABAUER hogy míg Dante felvillantotta az új kor fényeit, Petrarca az új szellemű irodalom Igazi megteremtője volt, az első hu­manista, aki újra felfedezte és megmutatta az antik világ ér­tékelt és szépségeit. Felkutat­ta Cicero addig alig Ismert le­veleit, szövegeket másolt és javított és megalapította a klasszikus filológiát. De halha­tatlanságát az olasz verseinek, a többszáz szonettnek, sestiná- nak és canzoncnuk köszönheti. A Canzoniere szentimentaliz- musa költői póz volt. Mint va­lami mágikus szellemidéző hív­ta új életre Ovidius elégiáiból a melankolikus, mindig szen­vedő, mindig reménytelenül vá­gyakozó szerelmes alakját és ezzel megalkotta évszázadokra az epekedő költészet műfaját. DE a legnagyobb alkotása a petrarcai versforma — u szo­nett, ez a szigorúan csiszolt csodálatos ékszer, a kristály- tiszta és kristálykemény költői forma, ami azonban csuk nagy mesterek kezében, válik remek­művé, míg az epigonok kezé­ben csak csillog, de hiányzik belőle a mondanivaló mély tü­ze. belső fénye. Két kor határán élt és ezzel magyarázhatók az egyéniségé­ben feszülő ellentétek. Rajong a szabadságért, de sötét zsar­nokok udvarának vidám lakója, a világi javak hiábavalóságát hirdeti, de a pápától javadal­makat koldul, reménytelenül eped Laura után, de közben másokkal van viszonya, és cserbenhagyja Cola di Rienzi-t, az egyetlent, akiért lelkesedett. Valójában csak a könyvekért rajongott és ami a könyvtárán kívül volt, az megszűnt szá­mára, még a szerelem is, ami halhatatlanná tette. 1370-től a Pndova-környéki dombos vidék egyik kis helységében, Arquá- ban élt és 1374. július 18-án holtan találták íróasztala mel­lett — könyvre hajtott fejjel. Dante megálmodta az új kort, Petrarca éber, figyelő szemmel, ujjongva csodálta a középkor sötét égboltját meg­világító reneszánsz fényeit. PETERFI GYULA t k lív au p ennek Látogatás egy alapiskolában A TRECENTO VARÁZSLÓJA Petrarca halálának 600. évfordulója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents