Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-16 / 166. szám, kedd

VÁLASZ OLVASÓINKNAK Vagyonjogi ügyek V. Gy.; A szülők életükben tulajdonukkal szabadon rendel­kezhetnek, feltéve, hogy ép plmével ós szabad akarattal kö­tik meg a jogügyletet. Önöknek Js joguk van eltartási szerződés keretén belül házukat esetleg inás személyre átruházni, aki ennek fejében kötelezné magát arra. hogy önt és feleségét ha­lálukig gondozná. Gyermekeik­nek. akik több mint 30 éve nem törődnek Önökkel, nincs pemmi jogi, sem erkölcsi jog­címük az ilyen szerződés meg­akadályozására. Az esetleges átruházási szerződés elkészíté­sével bízzanak meg hozzáértő jogászt (ügyvédet, vagy az ál­lami jegyzöséget). BE 100: Nézetünk szerint kí­vánatos, hogy férje szüleivel a vagyonjogi kérdéseket mi­előbb tisztázzák. Az eddigi helyzet szerint a telek férje édesanyjának nevén van, míg a ház tulajdonjoga bizonyos (fel­tehetően %) részben az Ön és férje osztatlan közös tulajdonát képezi, a másik fele pedig fel­tehetően férje édesanyjának a tulajdona. Az Ön anyósa életé­ben a ház tulajdonrészét ille­tően csak az Önök beleegyezé­sével r e n de 1 kezh et. M ó d j á ba 11 állna a házhoz járó tulajdon­részét és a telket is csak a fér­jének ajándékozni. Nézetünk szerint nem kell ragaszkodnia ahhoz, hogy anyósa Önt is meg­ajándékozza. Az ilyen ajándé­kozás esetén a többi testvér csupán azt kérheti az örökség letárgyalásakor, hogy az aján­dékként kapott juttatásokat férje örökrészébe számítsák be. Egyébként ajánljuk, hogy az ügyre vonatkozó iratok bemu­tatásával kérjék ki ügyvéd ta­nácsát. T. M.: Az Önök által aláírt adásvételi szerzjudés másolatát kérjék ki az ügyvédjüktől, eset­leg az állami jegyzöségen te­kintsenek be a szerződésbe és készíttessenek róla másolatot. A vételár hátralékos részéi az esedékességtől számított három éven belül a járásbíróságon be­adott keresetben kérhetik meg­ítélni. Előzőleg küldjenek a ve­vőnek ajánlott levélben fizetési felszólítást. T. Gy.: A háztáji füldjükbőt jogtalanul elszántó szomszéd­jukkal szemben a károkozástól számított egy éven belül a já­rásbíróságon beadott kereset­ben kérhetnek kártérítést. A keresetükben kérhetik, hogy a bíróság ítéletében tiltsa meg a további jogtalan beavatkozást. Munkajogi ügyek P. J.: Felesége az egyévi fi- Betés nélküli szabadsága után pem állt újból munkába és most más munkaadó vállalatnál szeretne elhelyezkedni. Az em­lített tényleges helyzettel auto­matikusan nem szűnt meg fe­lesége munkaviszonya. Feltehe­tő, hogy a munkaadó vállalat hajlandó lesz kölcsönös meg­egyezés alapján megszüntetni vele a munkaviszonyt, ellen­kező esetben felesége lenne- Kénytelen a munkatörvény­könyv 51. § 1. bekezdésé­ben felsorolt valamelyik törvé­nyes ok alapján vagy az 51. § 2. bek,, értelmében más ok — vagy indoklás nélkül —. de 6 hónappal a meghosszabbított felmondási idővel írásbeli fel­mondást adni. A munkaviszony megszűnését igazoló irat (a polg. igazolványban levő kilé­pési pecsét] nélkül felesége más munkaadó vállulaltal nem köthet érvényes munkaszerző­dést. S. K.: Feltételezzük önről, hogy ei'szttag és így Önre nem a raunkatörvénykönyv, hanem a szövetkezeti alapszabályok és munkarend vonatkozik. Ha esetleg kivételesen mun­kaviszonyban dolgozna az eísz- nél. a 26 hetes rendes szülési szabadsága letelte után, igénye lett volna arra, hogy ugyan­azon munkahelyre osszák be újból. Csak abban az esetben, ha a munka, vagy a munkahely megszűnt volna közben, lenne jogosult a munkaadó vállalat más, a munkaszerződésnek, vagy legalább is minősítésének megfelelő munkahelyre beosz­tani. Minden további szerződés­változás csak kölcsönös egyez­ség értelmében, illetve kivéte­lesen a munkatörvénykönyv 37 §-a rendezései értelmében le­hetséges. H. K.: A május 1. fizetett ün­nep és igénye van a megfelelő fizetés-megtérítésre. A felvonu­láson a dolgozók saját meggyő­ződésük alapján vesznek részt. A gyülekező helyre való elju­tás csak másodlagos kérdés és feltételezhető, hogy a közeljö­vőben ön is megtalálja a mód­ját, hogy a felvonuláson részt- vehessen. Azért, hogy a mun­kahelyére kerékpáron jár^ be, nem jár semmiféle térítés. A. I.: Az autóbusz gépkocsi- vezetőkre (egyúttal a kalauzi teendőket is ellátja) az emlí­tett kérdésben feltehetően a Közlekedésügyi Minisztérium 1962/42 sz. hirdetménye 12. § 7. vagy 8 pontja vonatkozik. A 7. pont értelmében a két járat között a várakozási időre a díj­szabás 50 százaléka jár és az ilyen fizetett várakozás nem számítódik be a munkaidőbe. Azonban az sincs kizárva, hogy az ön esetében megosztott mű­szakról van szó, és ebben az esetben csak 10 korona össze­gű pótlékra lenne igénye. Feltehető, hogy ezeket a kér­déseket a kollektív szerződé­sük szabályozza. Erre vonatko­zóan a vállalat bérosztályán kérjen felvilágosítást. Különböző ügyek F. G. Senec (Szene): Polgári törvénykönyvünk 476. §-a ér­teiméiben érvényes végrende­letkétféle módon készíthető (az első a teljes szövegében az örökhagyó által sajátkezfileg készített végrendelet) az ilyen iratból ki kell tűnni, hogy vég­rendeletről van sző, a végren­deletet az örökhagyóval teljes neve feltüntetésével alá kell írnia és fel kell benne tüntet­nie az aláírás évét, hónapját és napját (tanú aláírása nem szükséges, de engedélyezett) a másik forma a jegyzői végren­delete, amelyet az állami jegyző az örökhagyó végnyilatkozala alapján foglal hivatalos jegy- zőségi okiratba. A polgári törvénykönyv idé­zett rendelkezése szerint több személy közös végrendelete érvénytelen. Ha tehát a házas- társak egymást figyelembevéve egyidejűleg érvényesen akar­nak végrendelkezni, akkor vég­akaratukat külön-külön vég­rendeletbe kell foglalniuk. Mi­vel gyermekük nincs, senki sem jogosult „kötelező részre“. Erre csak az utódoknak (gyer­mek, unokák stb.) lenne jo­guk: a kiskorú utód törvényes örökrészét végrendelettel nem lehet korlátozni, míg a nagyko­rú utódét legfeljebb az örök­rész egynegyedével. Megjegyez­zük, hogy a túl élő házas társ­nak a házasság alatt szerzett osztatlan közös tulajdonból rendszerint Vi rész jár tulaj­donjog alapján, tehát ez a rész nem tartozik az örökségbe és nem is kell utána illetéket fi­zetni. J. F.: A iiévlia'szuálatról az 1950/55. sz. törvény és az 1949/ 268. sz., az anyakünyvek veze­téséről szóló törvény rendelke­zik további végrehajtási utasí­tásokkal. A kérdéses vezeték­nevet oly módon kell a polgári igazolványba beírni, ahogy az a születési, ill. házasságlevél szerint szól, nőről lévén szó az -óvá képző hozzáadásával, még akkor is, ha kétségtelenül ma­gyar nemzetiségű nőről lenne szó, aki egyébként nevét ma­gyarul jogosan használhatja és írhatja -óvá képző nélkül. Š. T.: A polgári törvénykönyv 234, 235, 236 és 265 §-a értel­mében a szerelés késedelmes végzése miatt joga lenne a szerződéstől elállni. Ebben az esetben köteles lenne megfizet­ni a már elvégzett munkát, ha a szerelő vállalat nem tudná azt másként felhasználni. Ha a körülmények következtében ra­gaszkodni kénytelen, hogy a szerelő vállalat a munkát elvé­gezze, a polg. törvénykönyv 269 §-a és az 1964/46. sz. hir­detmény 5. §-a alapján minden 7 napi késedelem után 50 koro­na árengedményre, de legfel­jebb 30 százalék arányban és legfeljebb 150 korona összeg­ben lenne igénye. Dr. F. ]. AZ AUDIO-VIZUÁLIS TECHNIKA JÖVŐJE A tudományos-technikai fejlődés jelen szaka­szában a tájékoztatás, az oktatás és képzés ha­tékonyságának a növelése egyre sürgetőbben igényli a korszerű audio-vizuális eszközök és módszerek széles körű és intenzív alkalmazását. Ez a követelmény főleg azért igényel mielőbbi új megoldásokat, mert a növekvő mennyiségben születő tudományos és technikai eredményekről kielégítően kell tájékozódnunk és a szükséges új ismereteket mielőbb el kell sajátítanunk. A gyorsan fejlődő és változó ismereteket ma már nem lehet a régi módon közvetíteni. Nap­jainkban az ifjúság egyre nagyobb, s a felnőt­teknek is jelentős része a modern hírközlési esz­közök: mozgókép, televízió, rádió útján tájé­kozódik, szerez ismereteket a világ különböző eredményeiről. Az oktatás, a képzés és a szak­mai tájékoztatás terén azonban még nagyrészt el vagyunk maradva a technika által produkált és a modern hírközlésben, a tömegtájékoztatás­ban általánosan használt hatékony audio-vizuá­lis módszerektől, szinte azt lehel mondani, hogy ma még a jövő nemzedéket is jórészt a múlt eszközeivel oktatjuk, képezzük, tájékoztatjuk. Ma még tudatosítani kell azt, hogy a hang és a kép útján történő, közös nevén audio-vizuá­lis ismeretközlés és ismeretszerzés rendkívül gyors, hatékony, és hogy az e téren a technika úttal produkált eszközök lehetőségeit mi rend­kívül kis mértékben használjuk fel. Tapasztalatai és kísérleti adatok alapján tör­tént általánosítás szerint ismereteink egy szá­zalékát ízlelés,' 1,5 százalékát tapintás, 3,5 szá­zalékát szaglás, 11 százalékát hallás és 82 száza­lékát látás útján szerezzük meg. Azt is megál­lapították, hogy a szóbeli, vagy a szöveges is­meretközlés hatékonysága jelentősen megnövek­szik, ha megfelelő képekei is alkalmazunk. Az ismeretszerzés hatékonyságára jellemző, hogy tartósan megmarad emlékezetünkben az olvasott információk 10 százaléka, a hallott in­formációk 20 százaléka, a látott információk 30 százaléka, a hallott és látott információk 50 százaléka, a hallott, látott és megtárgyalt in­formációk 70 százaléka. Ezek az adatok és az audio-vizuális eszközök alkalmazásával szerzett tapasztalatok igazolják, hogy az ismeretközlési- ísmeretszerzési folyamai hatékonyságának növe­lését jelentős mértékben az audio-vizuális esz­közök megfelelő alkalmazásával érhetjük el. Az elmúlt két évtizedben ugyan az oktatás terén egyes audio-vizuális eszközökben (pl. dia­vetítő, filmvetítő, magnetofon, televízió) jelentős növekedés történt, azonban a jelenlegi ellátott­ság még számos eszköz tekintetében messze alatta van egy szerény normatíva alapján kia­lakított előirányzatnak. Az audio-vizuális eszkö­zök alkalmazása —■ a film kivételével — ugyan­csak igen kis méretű a tájékoztató és a propa­gandatevékenységben is. Az audio-vtzuális eszközök fejlesztése több irányban folytatódik az ismeretközlési feladatok egyes csoportjai szerint. A formák, az arányok és a színek érzékeléséhez például képek, minták, modellek szolgálnak. Tipikus tálaló eszközök az álló- és mozgókép-vetítők, melyeknél a fejlődés mindenekelőtt az alkalmazás gyakoriságúban és az eszközök minőségében mutatkozik. Nagy fe­lületen, természetes színekben vetített kép be­nyomást keltő ereje jelentősen meghaladja a hagyományos képek közvetlen szemlélete által keltett hatást, vagy akár a legjobb könyv kép­leírását. A fejlődés további lépcsője a képpel egyidejűleg az űn. „szinkron“ magyarázó hang alkalmazása. Készséget igénylő műveletek, technológiai el­járások, műtétek, ellenőrzési műveletek bemu­tatása, vagy olyan folyamatok szemléltetése, amelyek a lefolyás gyorsasága (pl. robbanás benzinmotor hengerfejében), vagy lassúsága (pl. virág növekedése) miatt közvetlen szemléléssel nem tanulmányozhatók, különleges berendezése­ket igényelnek. Tipikus ismeretközlő eszközök e csoportban a mozgóképvetítő (fekete-fehér és színes), valamint a zártláncú, ún. ipari televízió. Az ismeretközlési feladatok további csoportját képezi a hanghoz kötött készségek gyakorlása és elsajátítása, ami elsősorban nyelvtanulásnál fordul elő, de kiterjed a színészi és az előadói (közösségi) tevékenységek, valamint a személyi érintkezés számos területére. Fő közvetítőelem itt a haliig, tipikus közlő eszköze a magneto­fon. Programozott tananyagok tálalásához — leg­több esetben ellenőrzésre (és vizsgáztatásra) is alkalmas gépi eszközöket — ún. „oktatógépeket“ — használnak. A tananyag nagy részénél az in­formációközvetítés, a látás, vagy a hallás szervén keresztül történik. Általában a vizuális tálalás a gyakori. Tipikus eszköze az értékelő szerke­zettel kiegészített állóképvetítő. Egyéni és kol­lektív oktatásra szolgáló programozott oktató­gépek kialakításában mutatkozik a legnagyobb változatosság. A vizsgálógép nem közöl új is­meretanyagot, csupán az ismeretek ellenőrzését célzó kérdéseket, rögzíti a vizsga eredményeit, megkönnyíti a tanár számára a vizsgáztatás ru­tinrészének elvégzését. Alkalomszerű és helyhez kötött információk közlésére szolgálnak a különféle informátor­berendezések, melyek kiállításokon, múzeumok­ban és egyéb nagy látogatottságú helyen felál­lítható készülékek. Rendszerint hordozható zárt szekrényben vannak elhelyezve és gombnyomás­ra, vagy pénzbedobósra üzemelnek. Funkcionális eszköze többnyire az állóképvetítő, sokszor szinkronhanggal kiegészítve. A már gyakorlatilag is jól bevált audio-vizuá­lis berendezések közül most bemutatunk néhá­nyat. Ilyen például a kollektív oktatóberendezés. Tanári asztalból, nappali vetítő-szekrényből és tanulónként egy-egy válaszadó gombcsoportből áll. A visszacsatoló berendezés egyidejűleg akár negyven tanuló munkájának ellenőrzésére szol­gál. Használata során a tanár előadása közben ellenőrző kérdéseket ad fel és ezzel egyidejűleg közöl maximum öt válaszlehetőséget, melyek kö­zül a tanulók kiválaszthatják a helyesnek vélt megoldást. A válaszadás a tanulók elé telepített öt-öt nyomógomb segítségével történik. Ha a kérdésfeladással egy időben a tanár a központi berendezés kapcsolóival megjelölte, hogy a variánsok közül melyik a helyes, akkor a gondolkodási idő végén megnyomott regisztrá­ló gomb hatására a berendezés: 1. lámpumezőn megmutatja, hogy ülésrend szerint kik adtak he­lyes feleletet; 2. kimutatja a helyesen felelők számát, vagy arányát; 3. a tanár által megsza­bott normák szerint, a helyes feleletek száma alapján minősíti a kollektívát és feltünteti az eredményt; 4. a mért eredményeket tanulónként és u kollektíva egészére vonatkoztatva regisztrál­ja és további feldolgozás céljából elektromosan kicsatolja. Nagy jövő vár a nyelvoktató berendezésekre is, amelyet sok helyütt már sikeresen alkalmaznak. A nyelvtudás kiugróan gyors ütemű fejlesztése egyre inkább megnyilvánuló társadalmi igény­ként jelentkezik. Ez tömeges egyéni igény, mely­nek egyik forrása az utazni vágyók és utazók növekvő száma, másik forrása a konferenciákon, tárgyalásokon részt vevők emelkedő száma, a harmadik forrás pedig az egyének törekvése egyrészt az idegen nyelven elérhető szakismere­tek megismerése, másrészt a nyelvtudással elér­hető jobb pozícióra, jobb anyagi helyzetre, jé segítséget nyújt itt a nyelviskolákban és egyes középiskolákban és egyetemeken már alkalma­zott nyelvoktató berendezés, amely nélkülözhe­tetlen például a helyes kiejtés elsajátításánál, amely csak hosszas gyakorlással, mégpedig el­lenőrzött gyakorlással érhető el. Manapság csaknem valamennyi fejlett ipari országban foglalkoznak audio-vizuális berende­zések bevezetésével, gyártásával. Közismertek a hazai diavetítők, magnetofonok, kollektív oktató­berendezések. A jövőben az audio-vizuális tech­nika módszertani fejlesztése terén is szükséges kihaszálni azokat az előnyöket, amelyek a ha­sonló problémák megoldásain dolgozó szocialis­ta országokkal történő együttműködés kialakítá­sában rejlenek. RUHÁZKODÁS VEGYI SZÁLLAL A ma emberéi aligha szükséges meggyőzni a vegyi szálak előnyeiről, hiszen a szembizlos ny­lonharisnya, a csupán kézi mosást igénylő szin­tetikus fehérnemű és kötöttáru, a vasalás nélkül is hordható férfiing, a gyűrődésmentes ruliakel- me nélkülözhetetlen tartozéka az életnek. S nem­csak mennyiségben, hanem minőségben is rend­kívül gyors ütemben fejlődő vegyiszál-gyártás ma már tömegszükségletek kielégítésére képes, sőt állandóan újabb és újabb igényeket ébreszt. A vegyi szálak közül az úgynevezett műszálak, a természetes alapanyagból, cellulózból készült viszkózszálak az idősebbek. A XX. század elején meginduló müszálgyártás gyorsan népszerű lett, jelentősen bővítette a textilipar nyersanyagainak választékát. Az igazi, valósággal forradalminak mondható változás azonban a textiliparban a szintetikus szálak (nagy molekulájú szerves vegy­ipari anyagból állítják elő) megjelenésével kö­vetkezett be. A poliamid, majd a poliakril s a poliészter szálak tetszetősségük, gazdaságosságuk és prak­tikus voltuk révén nem csupán alárendelt he­lyettesítői, pótanyagai, hanem mindinkább egyenrangú, sőt bizonyos tulajdonságaikat tekint­ve (pl. szilárdság, kopásállóság stb.) magasabb rendű vetélytársai a természetes gyapjú és gya­pot alapú anyagoknak. 1960 és 1970 között a szintetikus szálak vi­lágtermelése 702 000 tonnáról 4 890 000 tonnára, tehát csaknem hétszeresére növekedett. Miig az 1960-as termelés mindössze öt százaléka volt a teljes textilrost-felhasználásának, 1970-ben a szintetikus szálak felhasználási aránya már el­érte a 23 százalékot, s a pamutanyagok felhasz­nálása a tíz év alatt 69 százalékról 54 száza­lékra csökkent. Ez a fejlődési irányzat a hetve­nes években is folytatódott, s hasonló arányok­ban megnyilvánul a csehszlovák iparban is. Azok a vegyi szálak, amelyekből ruházkodunk, különböző vegyi alapúak és sokféle nevet visel­nek. Poliamid alapú köznapi nevén a Nylon, a Kapron, a Perion vagy a Silon. A poliészter a mindennapi életben Trevira, Tergál, Terylene, Terlenka, Griplén stb. néven kerül forgalomba. S ugyancsak a poliamid pozícióinak visszaszo­rításával erősödött népszerűségében a harmadik alaptípus, a poliakril szál is, amelyet a vásárlók orlon, dralon, leakril, kasmilon stb. néven ismer­nek. (dj)

Next

/
Thumbnails
Contents