Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1974-07-16 / 166. szám, kedd

Gondolatok Forbáthról és Fábryról JIRÍ HÄJEK ÍRÁSA A TVORBÄBAN A cseh kulturális életben jól ismerik Jirí Hájek nevét. Nem­csak élenjáró kultúrpolitikai személyiségként, a cseh szelle­mi élet ismert szervezőjeként tartják számrjt felnöke a Cseh Nemzeti Ta;»ács kulturális és oktatásügyi állandó bizottságá­nak, tagja a Csehszlovák Újság- írószövelség Központi Bizottsá­gának), de elsősorban az általa szerkesztett politikai, tudomá­nyos és kulturális hetilap, a Tvorbu hasábjain megnyilvá­nuló elvszerü szerkesztői kon­cepciója révén. Hájek európai műveltségű kritikus, aki a cseh kultúrát a hazai kereteken túl­menően európai dimenziókban vizsgálja. Azok közé a marxista kritikusok közé tartozik, akik alkotó módon keresik a választ korunk nagy kérdéseire. Hájek ama kevesek közé tar­tozik a cseh kulturális életben, akinek figyelme kiterjed a csehszlovákiai magyar szellemi életre is. Ez nemcsak saját cik­keiben, de a Tvorba hasábjain is kifejezésre jut. A legutóbb például a Luis Fürnbergről, Forbáth Imréről és Fábry Zol­tánról szóló tanulmányában. Az esszé címe: Fürnberg — For­báth — Fábrg avagg az inter­nacionalizmus iskolája. A cseh kritikus és publicista tanúimé - hya érdemes arra. hogy felfi­gyeljünk rá. A szerző Fürnberggel, a mor­vaországi származású német költővel együtt Forbáthot és Fábryt azok közé sorolja, akik a húszas-harjnincas években munkásságukkal, közéleti tevé­kenységükkel egyesítették a Cseh és szlovák irodalom hala­dó, antifasiszta magvát a német és a magyar kultúra demokra­tikus, szocialista irányzatú érőivel. Rámutat, hogy ezek az alkotók egy frontban küzdöttek ä dolgozók érdekeiért a duch- fcovi, kosúti és a korompal sor­fűz áldozataival. Amikor a fa­šizmus a köztársaság léiét fe- hyegeti, a cseh és a szlovák ha­jadó értelmiséggel együtt eme­lik fel a szavukat a haladó kul­túra és az ország védelmében, fcseh és szlovák írótársaikkal fegyütt rokonszenveznek a spa- hyolországi szabadságharcosok­kal, s együtt hallatják hangju­kat a haladás mellett a nem- ée+közi értekezleteken. „A mün­cheni árulás az ő létüket is fenyegeti: kelten közülük csak emigrálással menekülnek meg a koncentrációs táboriól, s a harmadik, Fábry Zoltán, pedig rövidesén a Tiso rendszer Havai gyűjt ötáborával ismerkedik meg." Műveiket németül, illetve ma­gyarul írták. Ezeken a nyelve­ken alkották nemzeti irodal­muk szocialista korszakának alapvető értékei közé tartozó műveit. Életük ugyanakkor szo­rosan összefonódott Csehszlo­vákiával ... Más nemzeti kultú­rákban gyökerező alkotásaikat a cseh és a szlovák irodalom színeivel, árnyalataival, ösztön­zéseivel, inspirációival, haladó hagyományaival és élő jelené­vel gazdagították. Az értékek közvetítőivé váltak a cseh és a német, a cseh és a magyár, a szlovák és a magyar irodal­mak közölt . . . Ugyanakkor ré­szesei a csehszlovák irodalom­nak és kultúrának, társadalmi fejlődésünknek, népünk osz- tályharc'ainak. „Tudatában vQ- gyunk-e ennek kellőképpen?“ — teszi fel a kérdést Hájok. Felhasználjuk e ériékes alkotó saikat ahhoz, hogy erősítsük annak szocialista jellegét?... Legyünk őszinték, ez a feladat teljes szélességben még előt­tünk áll, s megvalósítása rend­kívül időszerű éppen napjaink­ban. Hájek sürgeti Forbáth felfe­dezését a cseh kultúra számá­ra. Idézi Laco Novomeský sza­vait arról, hogy mindmáig idő szerű „e prágai magyar költő“ felfedezése a cseh kultúra szá­mára, majd hozzáfűzi: „Nem­csak a költő Forbáthot kell fel­fedeznünk, de a prózaírót és esszéírót is. Forbáth főleg élete utolsó szakaszában fordult in­tenzívebben a próza és az esszé felé. Első cseh nyelven írt iro­dalmi alkotásai aforizmák, a Plamenben jelentek meg. Kétel­kedő, száraz humorával és szel­lemességével különösképpen közel áll a cseh alkathoz... Ez a naqy magyar költő egyidejű­leg két nemzeti kultúrába tar­tozik: egyik, ahonnan érkezett, s a másik, amellyel egész éle­tével összefonódott. Ha erről megfeledkezünk, akkor ez a fe- ledékenység elsősorban a mi kárunk“ — summázza meggyő­ződését Jifí Hájek. Jóllehet, Fábry Zoltán élet­művéből cseh nyelven csupán egy válogatás jelent meg (Na­še vlast, Evropu, 1967), s 1968 bán egy szlovák nyelvű válogatás (Pravda myšlienky a mieru), Hájek tanulmánya ar­ról tanúskodik, hogy jól tájé­kozott a XX. századi magyar szocialista gondolkodás e ki­emel kedő személyiségének alapállásáról a haladás, a na­cionalizmus, az európaiság kér­déseiben, valamint a csehszlo vákiai magyar haladó értelmi­ség hídszerepét Illetően. „Ta­nulmányaival Fábry különös képpen az ötvenes években közvetíteti a mi irodalmainkat érintő értékes ösztönzéseket a magyar kiadók felé. De már jó oál előbb, 1927 ben uz elsők kő zött szállt síkra Hušek Svejkjé nek világirodalmi jelentősége mellett" — írja Hájek, majd is­merteti Fábry elvszerű kiállá­sát a Švejk védelmében a hat-« vanas évek derekán. A cseh kritikus Fábry gya­korlati európaiságát például a harmincas évek Kárpátalja ki­zsákmányolt népe nyomorának felfedésében, a náci rendszer elől emigrációba kényszerülő Heinrich Munn-nak felajánlott segítségben, s továbbá a Cseh­szlovákia egysége melletti bá­tor kiállásban látja: — 1938 bán, amikor a hitleri agresszió közvetlenül fenyegeti Csehszlovákia létét, Fábry, együtt a haladó szlovák és cseh írókkal határozottan kiáll a köztársaság mellett... Mind­ez Fábrynak a legmélyebb tör­ténelmi és erkölcsi jogot adja ahhoz, hogy hazánknak a szov­jet hadsereg általi felszabadí­tása után, azokkal az eszmék­kel felvértezve, amelyekért egész életében harcolt, a leg­nagyobb nyomatékkel helyez­kedjen szembe a magyar népet a fasiszta Horthy rendszerrel azonosítani igyekvő irányzatok­kal, s azokkal, akik korlátozni akarták a szlovákiai magyar kisebbség jogait" — írja Hájek. A Československý spi sova tel kiadóvállalat az őszre tervezi Jirí Hájek tanulmányainak, esz- széinek kiadását (címe: Leto- rosty — Évjáratok), amelyben a most ismertetett tanulmány Is megjelenik. SOMOGYI MÁTYÁS Vallomások PETER JAROŠ NOVELLÁSKÖTETE Peter Jaroš fiatal szlovák J>rózaíró. Műveivel már talál­kozhatott a magyar olvasó is „A tenger mélyén“ (Tatran, 1966) és a „Megbékélés“ (Ma­dách, 1971) című antológiák­ban. A modern szlovák prózaírók közé tartozó szerző ezúttal a Vallomások című novellásköte- tével mutatkozik be a magyar nyelvű olvasóközönségnek. A kötet két novellát tartal­maz. Mind a kettő szorosan kapcsolódik a falusi világ egye­di és általános problémáihoz. A két novella erkölcsi kicsengése azonban jóval túl mutat a falu és a tanya határain: Jaroš vég­eredményben egy adott világ és emberi sdrson (sorsokon) ke­resztül jut el az emberi közöny művészi ábrázolásához. Jaroš mindkét novellájában az em­beri „sorsot“ írja. Boncolgatja az egyén és az adott közösség viszonyát, de mindig figyelem­be veszi azt is, hogy a közös­séget különböző pozitív és ne­gatív tulajdonságokkal rendel­kező egyének alkotják. Miért torkollt tragédiába Pa­vel Sapko élete? Miért nem ta­lálta meg a helyét a szűkebb közösségben? S ha optimista pillanataiban értezte Is életé­nek alkotó hasznos mozdulatait, miért nem tudott élni más, hoz­zá hasonló emberek életrecept- (e szerint? Ezekre a kérdések­re keres Jaroš választ a Zátony című novellájában. A novella hősének az élete rendhagyó. Sapkó élete sem egyszerre ju­tott zátonyra. Apja egy évvel az érettségije előtt így szólt hozzá: „Fiam, nem való neked a hivatali körmölés. Csákány, lapát vagy kasza, fejsze való (a kezedbe“. S apja kivette a ‘gimnáziumból, megtagadott tőle 'minden anyagi támogatást S ő paraszt lett a jókora birtokon, amelyen anyja belehalt a mun­kába. S bár látástól vakolásig dolgozott, mégis érezte magá­ban azt a belső törést, amelyet apja okozott. A belenyugvást lázadás követte a sorsa ellen, — meggyűlölte a birtokot, az embereket. Amikor Február után megalakult náluk a szö­vetkezet, már nem volt mivel belépnie. Elilta minden vagyo­nát. így került azután egy falu- közösség szélére, ahonnan már nem volt út semerre, ahonnan tnár csak a saját lelki egyen­súlyát elvesztve a szakadékba zuhanhatott. Amikor Sapko el­jutott az öngyilkosság gondo­latához, felismerte, hogy bár­mennyire is gyűtel i magát, annyira azonban mégis szereti, hogy embertelen módon nem árthat önmagának. Rájött arra is, liogy nem az élete értelmet­len, hiszen amit tett, arra szük­ségük van az embereknek, s nem is az emberek a rosszak, hanem csak a saját élete ke­rült zátonyra. A novella visz- sza- meg visszatérő motívuma a magányosság. Sapko hiába erős, egészséges ember, életé­ből — ő maga is tudta, hiány­zik valami, ami bekapcsolja a közösség termékenyítően ható szervezetébe. Érzi, hogy az embereknek szükségük van rá: azt teszi mindig, amit kívánnak tőle — egyszer sírásó, máskor kutat ás, néha az építkezése­ken dolgozik, a földeken vagy az erdőben segít. Pavel sorsán keresztül az író emberi életekből fakadó erköl­csi problémát vet fel. A novel­lában azonban erősen kirajzo­lódik a társadalmi háttér is, amelyen keresztül megértjük az epizódszereplők világszemléle­tét és a cselekvéseik mozgató rugóját is. A Vallomások című elbeszé­lés nem más, mint egy ese­mény elmondása, megvilágítása hat különböző szemszögből, ál­láspontról. Az elbeszélés fősze­replője Zofka, az öngyilkossá­got elkövető kisgyermekes fia­talasszony. Žofka anyja, apja, Iván (Žofka férjei és az ő any­ja, apja, valamint az erdész (az öngyilkosság szemtanúja) val­lomásaiból kikerekedik Žofka öngyilkosságának az oka. Az egyes vallomásokon keresztül megismerhetjük a vallomást te­vők múltját, jelenét, gondolko­dásmódját, mentalitását, jelle­mét és Zofkáboz való viszo­nyát. A maga módján mind kedvelte Žofkát, de — Iván ap­ja kivételével, aki megértet­te!?) Žofka gondjait, betegsé­gét, — végeredményben mind­nyájan magára hagyták őt gyermekével. S Peter Jaroš főleg erre, az emberek egymáshoz való közö­nyös magatartásmódjára hívja fel az olvasó figyelmét. Hiszen a megértéssel és az egymás gondjaira való odafigyeléssel elkerülhető lett volna a tragé­dia. A két novella közös vonása, mint ahogy a kötet fülszövege is mondja: „a főhős mindkét esetben a meg nem értés, az emberi közöny áldozata“. Jarošnak a modern próza eszközeivel sik írült ráirányíta­ni az olvasó figyelmét korunk enne betegségére. A kötetet a Madách Könyvki­adó adta ki 1974-ben. Ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy a ma­gyar olvasó Is megismerhesse a mai szlovák irodalmi alkotások legjobbjait. SZ1TÁS1 FERENC 0 J FILMEK EGY ÉJSZAKA KARLŠTEJNEN (cseh) Nagy közönségsikert aratott a Dolgozók Filmfesztiválja so­rán ez a cseh produkció, mely a szemle leglátogatottabb film­je volt. Az, Egy éjszaka Karl- štejnen Jaroslav Vrchlirký színműve alapján készült, s egy 14. századi történelmi mondát dolgoz fel — sok zenével, hu­morral, ötlettel. Zdenék Pod- skalský filmje ugyanis musical, s az ismert mondát sajátosan dolgozza fel. A zenés filmről a rendező ekképpen nyilatko­zott: a színmű történetét, kör­nyezetét, nem változtattuk meg, csupán tizenkét új dallal tol­dottuk meg. S tegyük hozzá, kellemes muzsikával, K. Svobo­da, és J. Staidl szerzeményei­vel. A film egy sereg cseh szí­nész: Vlastimil Brodský, Jana Brejchová, Miloš Kupecký, Ka­réi Höger és a közelmúltban elhunyt Jaroslav Marvan közre­működésével készült; zenés filmről van szó, mi sem termé­szetesebb, minthogy számos is­mert énekes tolmácsolja a da­lokat, így Wuldemar Mutuška, Karéi Hála, Josef Laufer, Petr Spálený és Karéi Egy éjszaka Karlštejnen — jelenet a cseh filmmusicalból ÜVÖLTŐ SZELEK (angol) Emily Bronte Üvöltő szelek című műve a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi regénye: egy magába forduló, romantikus írói lélek költő val­lomása a szerelemről és a szen­vedélyről. Az angol irodalom e klasszikus regénye elevenedik meg Róbert Fuest rendező film­jében. A romantikus történet nem első ízben került filmvá­szonra; évekkel ezelőtt már William Wyler és Luis Buňuel is átköltötte a film nyelvére. a hangsúlyt a szerelmi törté­netre, Cathy (Anna Calder-Mar- schall alakítja] és Heathcliff (Timothy Dalion kelti életre), végzetszerű tragédiájára he­lyezte, a csupa szenvedélyt és forrongást, az indulatokat, a vadságot és a gyötrelmet mér­téktartóan, fegyelmezetten áb­rázolta, bár filmjében nem tud­ta elkerülni a szentlmentaliz- must, a romantikát. Nem tudta kellőképpen érzékeltetni a vik- tóriaánus-korszak zord atmosz* Az Lvöud /.elek egyik kuckája; balra Tiinothy Daltun (Heath-' cliff), jobbra Anna Calder-Marsall (Cathy). A W. Wyler nevéhez fűződő változatban a főszerepeket olyan hírességek alakították, mint Laurenrr Olfvier és Merle Oberon. A korábbi fiimát ültetések hol a határtalan szerelmet, a vad­ságot és odaadást, a kegyetlen szenvedélyt hangsúlyozták, hol pedig a konvenciók elleni láza­dást domborították ki. Róbert Fuest arra törekedett, hogy a regény cselekményét kellőkép­pen kiaknázza (a külső felvéte­leket Yorksh re-ben készítette, ahol egykor a komor Bronté- csaíád éli); híven ragaszkodott az alapanyaghoz, hiteles kor­rajzot festett, s mivel filmjében féráját, a kibontakozó kapita-' lizmus viszonyait. Kétségtelen,* a regényt könnyebb átérezni,* mint kielemezni és filmen meg-, jeleníteni. így aztán az Üvöltő’ szelek filmváltozata nem azo-’ nos Emily Bronte regényével:’ hiányzik belőle az az érzelem,' ami féktelenül végigsüvölt a re­gényen, a szerelem, a gyűlölet,’ a bosszú, s az a vonzó erő,' mely olvasóit annak idején megbotránkoztatta, de el is bű­völte — a múlt század, a Vik- tória-korszak igazi szelleme, egy angol asszony sajátos tár­sadalmi helyzete és életszemlé-. lete, melyet Emily Bronte oly kiválóan érzékeltetett. Üjabb indiánfilmeí láthatnak a műfaj fiatal és idősebb ked­velői. A Német Demokratikus Köz társaság indiá nf i lm-soroza - tának nyolcadik darabját, az Apacsokat, A film főszereplője, s egyben a forgatókönyv írója is az NDK ko-rábbi indiánfilm­jeiből már jól ismert Gofko Mt- tics jugoszláv színész. Mint minden hasonló vadnyugati történetben, a gonosz fehérek és a naiv, de ió lelkű indiánok harcából ezúttal is az utóbbiak kerülnek ki győztesen. A sztori végén (mely nem szűkölködik harcokban, s halottat halottra halmoz), amint az már lenni szokott, a rosszak elnyerik mél­tó büntetésüket. —ym — APACSOK ___________________________________________(NDK beli)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents