Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
m A FÉLELEM OKA — Valahányszor, ha szollá' lati ölről térek vissza, elfog a félelem — vallja be Kovács. — Csak nem azért, mert attól tartasz, hogy a felesésedet rajtakapod valakivel^ — kérdi Kis. — Attól éppen nem. De mindig egy halom mo<satlan edény vár... IDEGENFORGALOM — Nem is tudom, mi lesz a városkánk vonzerejével, ha Bözsike Idősebb lesz. Sajdik Ferenc rajza SKÚT TAKARÉKOSSÁG — Nem gonaoija, Mr. MacPuffer, hogy a fésfl ős a selyempapír helyett ideje lenne már egy trombitát venni? Balázs-Piri Balázs rajza HATAS Az új plébános megkérdezi a fiatal káplántól: — Hogy tetszenek a prédi kációim? — Ö, nagyon hatásosak, tisztelendő' atyám — feleli a kap Ián. — Amíg ön ide nem érke zett, hírből sem ismertük a fé leimet... TANÚ A rendőri'elügyelő kihallgatja *>igy íényes nappal elkövetett gyilkosság szemtanúját: — Tehát maga azt állítja, hogy hallotta mind a két lövést. — Igen. Amikor először lőtt a gyilkos, én cirka 25 méterre voltam a tett színhelyétől. — És amikor a második lövés eidörrent? — Pontosan megmondom: hatszázötven méterre. KÉRDÉS . r ■■ - ' f . • ■ — Papa, miért neve zik a Holt-tengert Holt tengernek? Csak nem Kait meg? — De igen, fiacskám. — És miben halt meg? — Talán tengeribe tegsógben. . .. [ÜSNONÉL — ön egy magas, szőke hölgyet fog feleségül venni: rendkívül elegáns, szép és gazdag hajadont. — Nagyszerű! De nem mondaná meg: mit csináljak most már azzal az alacsony, kövér, csúf, barna nővel, akinek ráadásul egy fityingje sincs? RENDŐRSÉGEN f — Vannak önnek különleges lsmertetőjelel? — Ezt okvetlenül fel kell tüntetni? — Igen, van egy Ilyen rovat. — Akkor írja be, hogy mozgatni tudom a fülemet. LAKÓTELEPI SIVATAG Egy antikváriumot! Csak egy antikváriumot! Hegedűs István rajza A LÁTOGATÁS Egy skót januárban látogatóba megy a barátjához. Júniusban még mindig ott van. A barát, hogy megszabaduljon a vendégétől, így szól: — Nem lenne helyesebb, ha a nyarat a családoddal tölte- néd? — Igazad van — feleli a skét. — Azonnal táviratozok nekik, hogy jöjjenek ... RUTINKÉRDÉS % ' : \- ' ■■ ' . A Scotland Vácion a nyomozó jelenti a felettesének , — Felügve ö úr, « feleségemnek kislánya született1 — Hm. S kire gyanakszik? — kér di elmerengve o felügyelő. 19 SZOVĽG NÉLKÜL Gabriel Levický rajza ÉLELMJE8 HÁZMESTER ÉÍHH friftr rajza A PELDÄTLÄN HŰSÉG PÉLDÁJA Egy te ver i lm ma rgojara Amióta feltalálták a televíziót, /ótékony volta mellett szinte várhuzamosan hánytor- gatják ártalmait is. Nem szaporítanám róluk a szót még én is, ha épven nem fómaqam fedezem jel egy újabb válfajukat, amelyet a tudományos számbavétel kedvéért a történelmi tévéjáték-ártalom eímjelfíléssel illet' nék Néhány héttel ezelőtt a gr eichen jcigers- tahfberai tévéadó műsorában alkalmam volt véqignézni a történelmi idealizmus egyik rogyoqó alkotását, A kis kornétás című, monacói —tahiti koprodukcióban készült tévéjátékot, amely a tavalyelőtti Cannes-r filmfesztiválon egy halmazaiban elvitte az Elszabadult Kamera-díjat, a Kétbalkezes Rendezők Naaydíját, valamint a leqjobb színészeknek iáró Hammerstück Oszkár díjat. Azoknak, akik esetleg nem figyeltek jel rá. szívesen elmesélem a film rövid sztoriját, amely qall földön, a frondőrök 1568-as zendülése idején játszódik. A film alkotói két naqy tablót készítettek. Az egyik a lázadás előestéjét mutatta be, a másik magái a dicstelen végű ütközetet. Volt ebben a filmben minden. Viharos kép- váltások, rafinált áltűnések, bravúros ka- mer gátlásokból felvett meredek pozíciók kánráztatták a nézőt. Minthogy a zavargás előestéjén derekas tivornya folyt a frondő- rök hadiszállásán, a film forgatócsoportja tobzódott léleqzet-elállító ötletekben: a zűrzavaros sátortáborban, a csapra vert hordók közt s a messziről viliódzó csillagok alatt határozottan Walpurgis-éj szaqa voll a leveaőnek. A film rejtett mondanivalóját — voltaképp a kisszerűség talapzatra emelését — az egyik szattyánbőr gúnyás fegyverhordo- zó, eay Aíx-en-Prnvencs-i húsvágó mester fia, Charles Funéőre jelképességre törő, maníros játéka képviselte. Különben az ifjonc szatellita — a kor lovagi szokása szerint — hadra kelésével éppen élete első szerelmi élményét akarta kiheverni. Kitépni kebléből Antoinette-nek, a bájos kis zárdaszűznek az emlékét, aki a szerelmi következmény árulkodó domborulata miatt egy óvatlan pillanatban lúgkövet ivott az avigno- ni klastrom mosókonyháján. Nos miután az utolsó békeajánlattal küldött követeket Is megdöbbentették már huncut hitszegősködésükkel a lázadók, pity mollal kor megfújták a kürtöket. A hajnalpírtól meghintett frondőr sereg a „Mához egy hétre már nem leszek Itt“ kezdetű koráit zúgva, hisztérikus galoppírozásba kezdett. Elöl a machiavellis vezérek nyargaltak, szorosan a nyomukban az alamuszi honoráciorok, őket pedig a léha landsknechtek és félrevezetett urbánusok bandériumai követték — bretonok, flamandok, provanszálok vegyest. A kis Charles-nak, aki alatt holmi Rori- nante-szerű lókísértet ímbolygott, egy bu- zérvörösre hevült képű kapitány skorpió jegyével ékesített zászlócskát nyomott a markába —• azzal mintegy kornétássá ütve öt. Az ifjú Funébre-t ez a hebehurgya gesztus olyannyira megrészegítette, hogy kurta spádéjával tétova jeleket írva a levegőbe, belső monológ formájában kimondta a kimondhatatlant: „Inkább a touloni várbörtön, mint ez a reves végvári élet ľ4 Ettől függetlenül a csata sorsa mihamar eldőlt. A per- szonálunió erős, központosított seregének harcosai, kardjukat hüvelyükből ki sem vonván, csupán skarlátszínű köpenyük csücskét lobogtatva, a környező mocsarakba kergették a frondőröket. A nagy kavarodásban a politikusnak is, hadfinak is egyaránt tájékozatlan kornétást kevés híján maqa alá temette kócos sörényű, síksági jószága — bárha egy ideig két lábon is veszettül forgatta még magát, vaktában suhogtatva vasát, szinte valamennyi égtáj felé. A reménytelen hűség szívszakasztó látványa volt ez a jelenet. Tulajdonképpen ezzel a momentummal már be is fejeződhetett volna a film, mert ennyi anakronizmussal bőven jóllakhatott a fejlettebb ízléskultúrájú közönség. Ám a rendezés bizonyára rá akart még hajtani egy újnak vélt formabontó elemmel, tény, hogy valahonnan a mocsár ködéből savó- szemű rózsalovag karéjozott elő, s Charles fiút nekiuszította egy másik film forgatására készülő stábnak. A megtépázott svad- ronör, talán mert bántotta a szemét a fel- felvillantott jupiterlámpa fénye, fergeteges vagdalkozással rontott az egyik világosítóra, s felajzott dühében leköpáöste annak cipője orrát, ami a nagy csizmás fegyver* hordozók körében a kihívás kétségbevonhatatlan jele volt. Valamint azé, hogy újabb alpári típus született a filmvilágban. Ezt az értelmetlen és gusztustalan zárójelenetet minden valamirevaló gyártásvezető lekevertette volna. Hiszen ki-ki megítélheti: a zavaros művésztörekvéseken vagy a gyanútlan közönség átverésén kívül lehet-e más értelme az ilyen rendezői agyrémnek? Ha netán mégis volna, akkor én valamelyik bazárban eladom a tévékészülékemet, s az árán a gyermekeikben csalódott, elárvult szívű rendezői édesanyák megvigasz- talására karmelitaesöppeknek nevezeti ánizslikőrt veszek. MIKUS SÁNDOR ti ü
