Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
Ulánbátorban található, ahol három bőrgyár évente 3 millió nyersbőrt dolgoz fel. Az egész országban évente 4 millió marhabőrt készítenek ki Már épül egy újabb nagy kapacitású gépgyár és a fővárosban megkezdte működését az ágazat kutatási és kísérleti központja, ahol a gvártási technológia javításával, ú) termékek — ezek között szőrmék — előállításával és a belföldi bőrfeldolgozó ipar fejlesztésével foglalkoznak. De ugyanilyen heves ütemű az élelmiszeripar /Ulánbátor), a faipar /Szühbátorj és az utóbbi évtizedben a gépipar és a vegyipar fejlődése is. Egyre több barnaszenet termelnek a Nalajha bányában, egyre több kőolajat a Gobi-sivatagban, és ami a legfontosabb iparfejlesztési tényező: egyre több villamosenergiát a fővárosban, Tojgoltiban, Darhanban. Emelkedik a bulgani aranytermelés, egyre több wolf- ramot és rezet bányásznák az ország középső és keleti részen, és talán jellemző adat, hogy pl. 1956— 1960-ban a KGST tagállamai közül Mongóliában érték el az ipari termelés legnagyobb arányú növekedését. JELENLEG Mongóliában is a tudományos-műszaki potenciál bővítése a gazdasági fejlesztés döntő tényezője. A MuNK Tudományos Akadémiájának nyolc intézetében több mint 600 dolgozót foglalkoztatnak, ezen belül több mint 400 tudományos munkatársat. Az Intézetek 1966—1971-ben kb. 100 nagyobb, tudományosan kidolgozott javaslatot terjesztettek elő, amelyeknek a legtöbbjét inár bevezették a termelésbe. Az országban nagy eredményeket értek el a szakemberképzés területén. Amíg a felsőfokú tanintézetekben 1950- ben 1500 diák tanult, addig 1970-ben számuk elérte a 8400 főt. Mongóliában minden ötödik ember tanul, és a tanulók létszámának viszonylatában számos fejlett tőkésországot is felülmúl: 10 ezer emberre Ott diák jut. Ismét azt kell hangsúlyozni, hogy ebben az országban a forradalom előtt a lakosság döntő többsége írástudatlan volt, hogy ipar nem létezett, csak a fővárosban működött négy manufaktúra, és ezekben egyenként 25 munkás — istenszobrokat készített a kolostorok számárai A valóban elismerést érdemlő fejlődés a Mongol Népi Forradalmi Párt vezető bölcsességén, a mongol dolgozók példamutató igyekezetén kívül a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió segítségének köszönhető. Igazolják ezt J. Cedenbal elvtársnak a szavai is: „A Szovjetunió segítsége Mongólia részére mindig mindenre kiterjedő volt, és marad is, és országunk társadalmi életének minden oldalát felöleli. Nincs népgazdaságunknak és kultúránknak egyetlen ága sem, amely a Szovjetunió segítsége nélkül kifejlődött volna, köztársaságunkban nincs egyetlen sarok sem, ahol ne lenne érezhető a szovjet nép testvéri segítsége“. MONGÓLIA korszerű mezőgazdasága nemcsak a lakosság élelmiszer- és az ipar nyersanyagszükségletét elégíti ki, hanem az exporttermékeknek is több mint 80 százalékát állítja elő. Fejlődésének legnagyobb eseménye a szocialista átszervezés volt, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek létrehozása és szervezeti gazdasági megszilárdítása, a szüzföldek meghódítása, a földművelés fejlesztése, a mezőgazdasági munka gépesítése. A mezőgazdaság gépesítésének fejlődése: 1960 1970 1971 traktor (1000 db) 1,7 5,5 6,2 kombájn (db) 1114 1946 2002 teherautó (db) 1667 2956 3249 Napjainkban a szövetkezetek az állati termékek fő szállítói. Ezek rendelkeznek az állatállomány több mint 73 százalékával, ezektől vásárolják fel a hús 86, a gyapjú 77 és a tej 84 százalékát. A szövetkezeteké a vetésterület 75 százaléka, és ezek termelik a gabona 72, a burgonya és a zöldségfélék 71—74 százalékát. Az országban 2000 állategészségügyi intézmény működik, és 1970-ben az újonnan alakított összes vízforrásokból 65 millió hektár legelőt, az ország legelőterületének majdnem a felét öntözték. Az 1971—1975. évi tervidőszakban a nemzeti jövedelem további 30—35 százalékkal, a termelési ágazatok állóalapja 45—50, a gyártmánymennyiség pedig 31 — 35 százalékkal emelkedik. A megfontolt beruházási politika elősegíti a mezőgazdaság — elsősorban az állattenyésztés, az energetika, az ércfeldolgozó és a közszükségleti Iparágak gyors fejlődését, de jelentős összegeket fordít a szocialista Mongólia a népművelés, az egészségügy és a tudomány fejlesztésére, és emellett a tervidőszakban 27—30 százalékkal emelkedik a nyugdíj, a családi pótlék, az ösztöndíj, vagyis a szociális juttatások összege is. * * • RÉGÉSZEK vallatják a földet Nőin Ulában, a szovjet tudósok által felfedezett világhírű lelőhelyen, feltárták a Dul- ga Ul, a Sisak-hegy lábánál található temetőt, ahol megtalálták az eddig ismert legrégibb vaskengyelt, néhány nap múlva magyar régészek kezdik meg a Szelenga folyó völgyében felfedezett 16—18 sírból álló temető feltárását, hogy minél többet tudjunk Mongólia múltjáról. DE a sivatagban vaskígyó húzódik — az olajvezeték. És a jurtákban élő öregek is tudják, hogy ez a jövő igazi jelképei P. GY. AZ ÖREG áll a jurta előtt, nézi a Hangai hegység csúcsait, mozdulatlan alakjára csordul a napfény aranyesője. A Nap nagyon Öreg. Ugyanez a Nap látta az öregember őseit, akik valamikor a 12. században jelentek meg a világtörténelem színpadán, látta Temudzsin kagánt, akit Dzsin- gisz kán néven tanult meg ismerni és rettegni az akkori világ, látta a „sánta Ti- múrt“, a hatalmas, de halála után rövidesen széthulló birodalom uralkodóját, Amurszana fejedelmet, aki a mandzsu hódítók ellen kezdett reménytelen harcot, és látta üamdingin Szühebátort, a forradalmárt, aki életét adta a mongol nép szabadságáért. Az öregember az unokájára gondol, aki a darhani téglagyár mérnöke. Ritkán jön látogatóba, mert kevés az ideje, városi ember lett belőle, pedig valamikor ő is lóháton járt iskolába. Az öregember belép a nemezsátorba. Megéhezett. Nagy étvággyal fogyasztja az árult, a szárított túrót, tarakkal, kefirrel öntözi. Egy pillanatig arra gondol, hogy megajándékozza magát egy két korty kumisszal, de lemond róla, hiszen a kumisz ünnepi ital... Azt mondta az unokája, hogy a városban már gyárakban készült a kumisz, de ő ragaszkodik az ősi módszerekhez, bőrtömlőben erjeszti a lótejet... A városi Vajon milyen lehet? Azt mondják, ott nincsenek jurták, csak kőből épült házak, és az utcák éjszaka is fényesek. Milyen sokszor hívták őt a városba, de minek menjen, ő már nagyon öreg... a város legyen a fiataloké, mert a jurta: a múlt —, a város: a jövő. • • • A MÚLT elmerült a sivatag homoktengerében, a jövőbe ívelő jelen ötven évvel ezelőtt, 1924. július 13-án kezdődött, ami* kor megalakult a Mongol Népköztársaság, Területe 1565 000 négyzetkilométer, da egy négyzetkilométerre még egy ember sem jut. Talajtakarója övezetek egymásutánjaként terjeszkedik el, és az ország 6,1 százaléka tajga, 20,6 százaléka erdős- sztyepp, 37,5 százaléka száraz sztyepp, 25,6 százaléka sivatagi sztyepp és 10,2 százaléka sivatag. Mongólia fejlődése, átalakulása szinte egyedülálló. Egy fél évszázada felszabadult nomadizáló nép lépett át — kihagyva a fejlődés klasszikus fokozatait — az ősi életformából a legfejlettebb társadalmi alakulatba: a szocializmusba. Természetesen ez még ma is érezteti hatását, és a közép-európai embert meghökkentik a szélsőségek: a kisiskolás lóháton jár az iskolába, a jurtákban tranzisztoros rádió szól, Mongóliában szervezték meg a világon egyedülálló repülőgépes állatorvosi szolgálatot, Ulánbátorban, az ország fővárosában tízemeletes modern lakóépületek magasodnak; és ami szintén a fejlődés páratlanul gyors ütemét bizonyítja: a lakosságnak 56,4 százaléka ma már a fejlődés élcsapatához, a munkásosztályhoz tartozik.» , Az országnak 1950-ben 780 ezer, 1960- ban 953 ezer, 1970-ben 1 millió 265 ezer lakosa volt, és ez a szám 1980-ra, az előzetes számítások szerint, meghaladja az 1 millió 650 ezer főt. • * * A KÖLTÖ, Cendín Damdinszüren, negyven évvel ezelőtt írta meg „Búral édzs mi ni“ — Öszhajú anyám című híres versét. Igen, az anyák megőszülnek és a mongol anyák sötét haját évszázadokon át nagyon hamar ezüstösre festette a gond, a nélkülözés, a feudális jobbágyélet keserűsége, mert mindig könnyes volt a szemük, és a sírás dereslti az édesanyák fürtjeit. Csak öt évtizeddel ezelőtt szárította fel a köny- nyeket a szabadság ragyogó fénye. PEDIG ebben a távoli országban még nagyon sok a probléma, nem kövezett út vezet a jövő felé, hanem néha meg kell állni ösvényt vágni, legalább keskeny csapást építeni ott, ahol a megkövesedett múlt tornyosul makacs tilalomfaként a haladás elé. De a nép, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével bizakodva, győzelme tudatában ostromolja a jövőt. Ezt a bizakodást indokolják az iparfejlesztésben elért eredmények. A MoNK Ipari termelésének fejlődése: 1930 1940 1950 1960 1970 termelés (mii. tugrikban) 1,0 125 243 677 1719 növekedési index — 100 l,9x 5,4x 14,Ox Amióta Mongólia a KGST-hez csatlakozott (1962), megkétszereződött az ipar részaránya a nemzeti jövedelemben. Fejlődési irányát alapvetően az állati termékek határozzák meg, de jelentős szerepet játszanak az ásványi kincsek is, továbbá — a szocialista országok segítség- nyújtásának eredményeként — a bányászaton és az élelmiszeriparon kívül a dinamikusan fejlődő olyan iparágak, mint a könnyűipar, az energiaipar, az építő- és építőanyagipar, valamint a faipar. Szemléltető példaként említhetjük az ország egyik döntő fontosságú iparágának, a bőr- és cipőgyártásnak a fejlődését. Mongóliának ma csaknem 1,3 millió lakosa van, és ezek több mint 30 millió szarvasmarhát nevelnek, tehát bőven van nyersanyag. A birkák száma mintegy 18 millió, és viszonylag igen nagy a kecske-, teve- és szőrmésállat-állomány is. Nagyon sok a mormota és jelentős a szőrmeexport a nyugati- országokba. Az ágazat — csakúgy mint az ország egész ipara — lényegében csak az elmúlt húsz esztendő alatt fejlődött. A bőrgyártás közel 90 százaléka Állategészségügyi gyógyszervegyészeti koinliiiiát Ulánbátorban A darhani mészégető és szilikontégla-gyár Aruház a fővárosban 14
