Új Szó, 1974. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1974-07-14 / 28. szám, Vasárnapi Új Szó
Mépgazdaságunk cementszükség- lete állandóan növekszik, ezért annak ellenére, hogy új cementgyárak Létesülnek, állandó a hiány. Sokan azt állítják, hogy a cement gyártásának növelésével ez a probléma megoldható, ám azt ls figyelembe kell venni, hogy a különböző építkezéseknél a cementfogyasztás indokolatlanul nagy. Hasonlóképp van ez a kisfogyasztóknál is, a családi házak, nyaralók, garázsok építése, a lakások korszerűsítése stb. területén, ahol sokan túlságosan bőkezűen bánnak a cementtel. Az ilyen építkezéseket sok esetben a hiányos tervkészítés is jellemzi. És ez okozza a legtöbb problémát. Bármilyen kis építkezés terv nélkül, saját erőből realizálva, kis szakmai tudással az esetek legnagyobb részében nem esztétikus, kivitelezése nehézkes, túlméretezett, amellett sok munkát igénylő és költséges is. Hogyan lehet tehát az Ilyen kisebb építkezéseken a cementtel takarékoskodni? A családi házak alapozásánál általában a jó teherbíró képessé- gű\talajban is fölöslegesen széles alapokat építenek Sokan azt a lehetőséget sem használják ki, hogy csupán a teherhordó felület feletti részt szélesítsék, az alap többi részét ugyanis a külső falak vastagságára lehet szűkíteni. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy szükségtelen a 45 cm vastagságú tömör téglából készült külső falak építése. A könnyebb szerkezetű épületeknél, például a nyaralóknál, amelyek fala különböző faanyagokból és szendvicselemekből készül, 30—40 cm-es alapot kizárólag csak az alap alsó részén kell készíteni a többit elegendő 20 cm-es vastagságban. Ez főleg azokra a területekre vonatkozik, ahol nincs terméskő. Ott, ahol ez beszerezhető, az alapokat maximálisan megengedett mértékben kell terméskővel átrakni. A családi házak, nyaralók, garázsok, stb. nem alápincézett helyiségeinél, ahol elegendő néhány cm vastagságú beton, sokszor fölöslegesen vastag padló alatti betonburkolatot legesen tömör, drága és cementre igényes betonból készülnek. Hiszen van elegendő fa és könnyűfém kombinációjából készült lépcsőzetünk. A kémények építésénél is takarékoskodhatunk a cementtel, kötőanyagra igénytelen előregyártót! téglaelemek fel- használásával. A kis kerti medencék és tartályok építésénél szintén ritkán alkalmazzák a korszerű műanyagokat. A családi házak építőinek rossz szokása a 80—130 cm-es terepszint feletHOGYAN TAKARÉKOSKODJUNK A CEMENTTEL? készítenek. Hasonlóan túlméretezettek az ablak- és az ajtóáthidalások, valamint a betonkoszorúk, főleg az emeleteknél. Természetesen, eleget kell tenni a teherbírás követelményeinek. A lapos tetők építésénél szintén nagy a betonszükséglet, ezzel szemben takarékoskodhatunk a tetőszerkezet építéséhez szükséges faanyaggal. Az építők a szép faereszek helyett többnyire betonpárkányt készítenek. A lapos tetővel épített házak pár- kányzatának és attikájának építésénél gyakran szintén indokolatlanul nagy a cementfelhasználás. Az' alacsony nyeregtetős családi házaknál a párkány fölé 2—3, sőt sokszor mind a négy oldalra attikát húznak fel, aminek nincs semmi funkciója, és nem is szép. A családi házak lépcsői még mindig vasbetonból, s a földszinti bejárathoz vezető külső lépcsők is fölösti magasságra emelt földszint építése, aminek következtében szintén növekszik a cementszükséglet. Az ilyen építkezéseknél mindig nagyobb a cementfogyasztás, különösen a nem alápincézett épületeknél, ami az építkezési költségeket tetemesen megnöveli. Sokan jelentéktelen dolognak tartják, mégis felfigyelhetünk rá, hogy számos helyen a kerti utak összefüggő, széles betonból, gyakran fölösleges betonszegéllyel készülnek. A szükséges elválasztó hézagok helyett sokkal ízlésesebbek a fűvel szabadon körülnőtt betonelemek. Valahogy feledésbe merültek a finomra tört színes kavicsból kiszórt járdák. Sok esetben az egész udvart, és a garázs előtti térséget is kibetonozzák, annak ellenére, hogy kocsimosásra maximálisan 250X500 cm-terület is elegendő. A család házak építése nincs összhangban a közművesítéssel, ezért csak évekkel később oldódik meg ezek csatornázása. Az illetékes nemzeti bizottság építészeti osztályán szerzett értesülések alapján az építőknek esetleg nem is kellene cementre igényes emésztőgödröket építeniük. iA családi házak körülkerítésénél a könnyű fa- és fémrácsozatot nem egyszerű alapblokkokban (30X30X80 cm] rögzítik, hanem ösz- szefíiggő betonalapokat építenek, amelyek akár egy egész ház súlyát is elbírnák. Mindez céltalan és észszerűben, ráadásul még cementpazarlást is jelent. Az egyéni építkezők megfontolt és hozzáértő magatartása népgazdasági szempontból is figyelemre méltó megtakarítást jelenthet. Ha az említett és a további javaslatokat széles körben alkalmaznánk, ez csupán Szlovákia területén egy egész vonatszerelvény cement megtakarítását jelenthetné. Ám igazságtalanok lennénk, ha a cement takarékosabb felhasználásának lehetőségeit csak az egyéni építkezőknél keresnénk. A lakótelepeken folyó komplex lakásépítkezéseknél is teljesen feledésbe ment a jó és hagyományos építőanyag, a kő, melynek használata előnyösebb és esztéti- kusabb a cementnél. Itt az ideje, hogy a lakóépületek tervezői és kivitelezői megváltoztassák nézeteiket, még mielőtt az egész életkörnyezetünket „bebetonoznák“. Láthatóan hiányoznak a füves területek, a kisebb medencék, s a téglafalak, a kő- és a faépítmények, főleg a díszítő elemek építésénél. Ing. arch. IVAN SiPIŠKA, CSc. AHOL A GYUFÁT ÉS A FAROSTLEMEZEKET GYÁRTJÁK lemezek alkalmazása nagyon széles körű. Az építészetben a hétvégi házak építésénél és a bútoriparban egyaránt jó kiegészítő anyagként hasznosítható 191)9- től bevezették a farostlemezek felszíni megmunkálását is, amivel lényegesen kibővült a vállalat gyártási programja. A korszerű gépsorokon előállított lakkozott felületű farostlemezek kedvelné váltak a hasai és a külföldi piacokon egyaránt. Magyarországra például évente 250—450 00Ü négyzetméter, felszíniig megmunkált farostlemezt exportálunk. A korszerű technológiai eljárásokkal különböző színezetű és mintázású farostlemezeket nyernek, amelyek között a csempeutánzattól kezdve a különböző színű fautánzatokig minden megtalálható. A termelés teljesen automatizált gépsorokon történik, s a lemezek úgyszólván emberi kéz érintése nélkül kerülnek a raktárakba. A Smrečina termelési programjához tartozik még a hangszigetelő elemek gyártása, amelyek iránt különösen a számítóközpontok tanúsítanak nagy érdeklődést. A szintén hulladékból előállított terméket a vállalat mergendelésre elkészíti, és szerelőcsoportja be is szereli a kívánt helyre. A vállalat pukaneci üzeme pedig az egyetlen Szlovákiában, ahol laboratóriumban alkalmazható bútorokat gyártanak. Banská Bystricán található Szlovákia egyetlen gyufagyára is, ahol a közelmúltban még a század elején felszerelt gépeken állították elő ezt a mindennapi közszükségleti cikket. A hatvanhárom éven keresztül szolgáló gépeket fokozatosan újakkal cserélték fel, s 1971 óta már működik az a teljesen automatizált gépsor, amelyen naponta megközelítőleg 50 millió „lángot“ állítanak elő. Az NSZK-beli ARI,AND vállalattól vásárolt automatikus gépsor működésével Tóth Irén ilyen automata gép segítségével készíti a gyulát lényegesen növekedett a vállalat gyufagyártása. Jelenleg folyamatban van a második ugyanilyen gépsor próbaüzemeltetése, amelynek beindítása után a vállalat kielégítheti a hazai és a külföldi igénylőket. A gyufagyártás az egész vállalat termelésének körülbelül 7 százalékát képezi. A vállalat, amelynek körülbelül 3000 alkalmazottja van, tervfeladatait mindig időben teljesíti. Ehhez természetesen hozzájárul az a tény, hogy a dolgozók 52 százaléka aktívan bekapcsolódik a vállalat keretében folyó szocialista munkaversenybe. Idei kötelezettségvállalásaik értéke 2 millió 837 ezer koronát jelent. A vállalatban példásan gondoskodnak a dolgozók munka- és életkörnyezetének állandó javításáról. A legnagyobb gondot számukra is a dolgozók lakásproblémáinak megoldása jelenti. Kidolgozták a vállalat 198ü-iig szóló szociális programját, amelynek megvalósításával az említett problémák nagymértékben megoldódnak. v!'; A korszerűsített gyárból úgyszólván teljesen eltűntek a hagyományos faipari szerszámok. A kézi fű-' részt és a baltát hatalmas teljesítményű gépek helyettesítik. A gyárba érkező faanyag szinte emberi kéz érintése nélkül kerül az egyik részlegből a másikba. Emelődaruk, futószalagok és víz — e három tényező segítségével juttatják tovább a fát az egyes műhelyekbe. A vállalat termelési terveit állandóan fokozzák. Feladataik nehézségével tisztában vannak, de azt is tudják, hogy a korszerű technika és technológia alkalmazásával ezek teljesíthetők. A vállalat kísérleti és kutatórészlegén, más faipari vállalatok és intézmények segítségével együtt állandóan újabb és újabb eljárási módszereket dolgoznak ki. Olyanokat, amelyek a fa komplex kihasználását és természetesen a technológiai berendezések hatékonyabb kihasználását teszik lehetővé. Csak így valósítható meg az, amit a farostlemezek gyártásával részben már el is értek, hogy ebből az értékes nyersanyagból a lehető legkevesebb kerüljön a hulladékba. PAKOZDI GERTRÜD A közép-szlovákiai faipar kezdete egészen a 16. századig vezethető vissza. A tű- és lomblevelű erdőkben gazdag vidék lehetőséget nyújtott a környék lakosságának a különböző faipari termelési ágazatok fejlesztésére. A felszabadulás utáni években. Szlovákia iparosítási programja keretében Banská Bystricán egy nagy faipari kombinát alapjait is lerakták. Az 1951 ben létesült vállalathoz ma már 13 faipari üzem tartozik. A „Smrečina“ néven ismert faipari kombinát gyártási programja a kezdeti évekhez viszonyítva lényegesen kibővült. Igaz ugyan, hogy termelésük alapját ma is a tűlevelű és a lomblevelű fűrészanyag gyártása képezi — évi termelésük csaknem eléri a 100 000. köbmétert —, de ezen kívül még gyufát préselt és nem préselt farostlemezeket, valamint egyéb fából készült termékeket állítanak elő, amelyek az építőiparban, valamint a bútoriparban hasznosíthatók. A további ipari ágazatokhoz hasonlóan faiparunkra is egyre fokozottabban vonatkozik az alapvető nyersanyagok komplex kihasználásával kapcsolatos feladatok megoldása. Bár a vegyipar fejlődése következtében számos fából készült használati tárgyat műanyagból készült termékekkel helyettesítettünk, a faipari cikkek iránti kereslet egyre növekszik. Ez érthető is, hiszen a bútor- és az építőiparban a fa nélkülözhetetlen alapanyag. A Smrečina nemzeti vállalat vezetői szintén erre gondoltak, amikor bevezették a farostlemezek gyártását. Ezeket ugyanis a fa fűrészelésénél keletkezett hulladékból állítják elő. Azelőtt a fa kérge teljes egészében a hulladékba került, ma pedig évente csaknem húszezer tonna préselt és 14 000 tonna nem préselt farostlemez gyártására szolgál. A farostA Gergely Mária vezette szocialista munkahrigád a hangszigetelő elemeket gyártja (A ČSTK felvételei)
