Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-06 / 132. szám, csütörtök

Kommunisták o forradalmi folyamat élén

(Folytatás az 1. oldalról j

cialista országok kommunista pártjainak nagyfokú elkötelezettségét, a kommunista- és munkáspártok, valamint a nemzetközi munkás- és a. nemzeti felszabadító mozgalmak valamennyi forradalmi áramlatai egységét és aktivitását. Beigazolódott a tanácskozás döntése, miszerint „az imperializmus képtelen visszaszerezni elvesztett történelmi kezdeményezését, képtelen megfordítani a jelen világ fejlődési irányát. Az emberiség fejlődésének fő irányát a szocializmus, a nemzetközi munkásosztály és valamennyi forradalmi erő határozza meg.“

E döntő fontosságú mozgató-, erő egységének és harci szolidaritásának megszilárdítása szavatolja, hogy a haladásért, a békéért, a szocializmusért és az imperializmus ellen vívott küzdelem továbbra is eredményesen fejlődik. Ennek az egységnek a bázisa, hogy szüntelenül mélyül az ellentét az egyik oldalon az imperializmus, a másik oldalon a fizikai és szellemi munkát végző emberek egyre nagyobb száma, a nemzetek szociális rétegeinek érdekei között. Az emberiség nem békélhet meg az imperializmus bűntetteivel, az Imperializmussal, amely a sok millió áldozatot követelő két világháború kirobbantásában bűnös. Az imperializmus okozta, hogy ma is hatalmas tömegek élnek nyomorban, betegségben, Írástudatlanságban, hogy az emberi értelem, a tudomány és a technika legnagyobb vívmányai az emberiség érdekei ellen fordulnak.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a bolygónk valamennyi földrészén eszmélésre késztette a kiz|ók- mányoltak és elnyomottak százmillióit. A szocialista közösség kialakulása és különösen a Szovjetunió hatalmas gazdasági és katonai ereje, a szocializmus eszméinek vonzereje és a reális szocializmus példája is megteremtették a szocializmus történelmi győzelmének feltételeit. Ezt ellenségeink is tudják, és ezért legfőbb törekvésük az, hogy megmentsék osztályuralmukat és ezért támadnak a szocialista országok ellen, a Szovjetunióhoz fűződő egység ellen, a marxizmus és leninizmus tisztasága ellen. E cél érdekében mozgósítják egész burzsoá és kisburzsoá Ideológiai fegyvertárukat, és a szovjetellenességben, a nacionalizmusban és a cionizmusban reménykednek.

Mindenki, aki ismeri a kommunista és munkásmozgalom történelmét, a reális szocializmus építésének történetét, aki figyelembe veszi az osztályszempontból megosztott világ realitását, megérti a Szovjetunió és kommunista pártja pótolhatatlan szerepét és történelmi küldetését. Husák elvtárs tapasztalatainkkal összhangban jogosan jelentette ki a moszkvai tanácskozáson:

„Csehszlovákia Kommunista Pártja elvszerű marxista—leni- nista okokból, történelmi aspektusokból és népeink fejlődési lehetőségének szempontjából is a Szovjetuniót és a Szovjetunió Kommunista Pártját tartja a szocialista tábor és a nemzetközi kommunista mozgalom fő támasznak“.

A történelmi igazságnak megfelelően meg kell állapítani, abban, hogy a hidegháborúról sikerült eredményesen áttérni a békés egymás mellett élésre, döntő része van az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának, amelyet a világ valameny- nyi haladó, demokratikus és békeszerető erői támogatnak.

Az elmúlt öt esztendő eseményei szemléltetően és meggyőzően igazolták az 1969. évi nemzetközi tanácskozásnak azt a megállapítását, hogy a kapitalista rendszer egyre labilisabb. Az elmúlt öt esztendőben kiéleződött az osztályharc, tovább aktivizálódott a munkás- mozgalom, egyidejűleg a sztrájkharcoknak, az osztályharc legtömegjellegűbb formájának páratlan méretű kibontakozásával. Csupán a fejlett tőkésországokban 1969—1973-ban 225 millió dolgozó sztrájkolt,

vagyis négyszer többen, mint az előző öt esztendőben. A sztrájkmozgalom fejlődésében mindenekelőtt a sztrájkok anti- kapitalista irányzata erősödik. A dolgozók egyre inkább tudatosítják, hogy a monopóliumok ellen nemcsak a gazdasági de a politikai harc is nélkülözhetetlen. Az osztályharc központjában a kommunista pártok állnak, amelyek aktívan védelmezik a munkásosztály érdekeit és megszervezik a szolidaritási mozgalmat a sztrájkotokkal. A nemzetközi tanácskozás okmányaiban megfogalmazták az imperialistaellenes harc egyik alapvető feladatát:

„A kor követelménye 1gy hangzik: véglegesen megtisztítani bolygónkat a gyarmatosítás szennyétől, felszámolni utolsó tűzfészkeit, megakadályozni feltámadását új, álcázottabb formákban.“

Az elmúlt öt esztendő alatt megerősödtek az imperializmus és az újgyarmatosítás elleni harc kollektív formái. 1970-ben az el nem kötelezett országok II. lusacai konferenciáján 54 küldöttség vett részt és az 1973. évi IV. konferencián már 75 ország 107 küldöttsége jelent meg és ebből 60 küldöttséget az államfő, vagy a miniszterelnök vezetett.

Az elmúlt öt esztendőben tovább erősödött a gyarmatosítás maradványainak általános bomlása mind a gazdaság?, és politikai, mind katonai és kulturális területen. Ennek legújabb bizonyítéka a portugáliai gyarmatosítók fasiszta diktatúrájának bukása és csődje. A nemzeti felszabadító harc győzelmes előnyomulását az imperializmus ma már nem állíthatja meg.

Azok a változások, amelyek az utóbbi időben az osztályok erőviszonyában és a nemzetközi politikában is bekövetkeztek, nemcsak a ml nemzedékünket érintik, hanem befolyásolják az emberiség egész további fejlődését. A békés egymás mellett élés célja nem jelenti az osztálybékét. A békés egymás mellett élés nem változtatja meg sem a szocializmus, sem a kapitalizmus szociális lényegét és világnézeti alapjait. Az a cél, hogy az ellentétes társadalmi rendszerek történelmi küzdelme a békés kapcsolatok keretében menjen végbe, hogy az emberiséget megmentsük az új és még borzalmasabb háborús katasztrófától. A világméretű szociális és forradalmi folyamat előnyo- mulóban van és semmi nem állíthatja meg, semmi nem térítheti vissza. Igaz, ez nem azt jelenti, hogy az imperializmus egyes helyeken nem kísérelheti meg katonailag a fejlődés akadályozását, amint azt a chilei tragikus események bizonyítják. A forradalmi változásoknak azonban objektív jellegük van és történelmi távlatban ezeket senki nem állíthatja meg, ez nem sikerül a chilei fasiszta juntának sem.

A világméretű haladás hordozója és szavatolója a forradalmi erők és élcsapatuk, a kom-, munista világmozgalom hatalmas növekedése. Egy kis ősz* szehasonlítás: Száz évvel ezelőtt a világon kb. csak 400 kommunista volt, 50 évvel ezelőtt mintegy 400 000, és a moszkvai tanácskozás idején 89 kommunista és munkáspártnak 48 millió tagja volt. Ma már számuk több mint 50 millió. A kommunisták állnak a forradalmi harcok élén, és értékes tapasztalatokat nyernek győzelmeikből és vereségeikből is. Már a mozgalom keletkezésének időszakában a burzsoázia egysége ellen a Kommunista Kiáltvány kiadta a jelszót: „Világ proletárjai, egyesüljetek!“ A jelenlegi bonyolult problémákat ma sem oldhatja meg csupán egyetlen kommunista párt. A célok és a problémák Is közösek, és a végleges győzelmet csak valamennyi forradalmi erő közös, egységes fellépésével lehet elérni. És ezen túlmenően minden pártnak szüksége van a többi párt támogatására és szolidaritására. öt évvel ezelőtt mi Is olyan helyzetben voltunk, amikor erre szükségünk volt és hálásak voltunk a testvérpártok szolidaritásáért, amely lehetővé tette a belső válság leküzdését, valamint az imperializmusnak az országunk nemzetközi elszigetelését célzó kísérleteinek elhárítását. Minden egyes pártnak nemcsak saját munkásosztálya előtt kell éreznie a felelősséget, hanem az egész világ kommunista és munkásmozgalma előtt, mert a forradalmi mozgalom gyengítése, sőt veresége egy országban gyengíti az egész forradalmi világmozgalmat. Ebből ered pártunknak és a többi kommunista és munkáspártnak az az igyekezete, hogy szüntelenül mélyítsük az egységet, összetartást, az együttműködést és a kapcsolatokat a többi forradalmi párttal, és a jelenlegi antiimperialista világmozgalom erőivel.

Az utolsó tanácskozás őta eltelt öt év igazolta, hogy a jelenlegi körülmények között a testvérpártok tanácskozásai a kommunista és munkáspártok közötti kapcsolatok leghatékonyabb formái. Ezt bizonyítják a regionális találkozások, az elméleti konferenciák és a sokoldalú kapcsolatok más formál.

Ebben az évben két Ilyen találkozóra került sor. Január elején tartották meg Prágában 67 kommunista párt tanácskozását, amely foglalkozott a Béke és Szocializmus című folyóirat munkájának kérdéseivel. Január végén tartották meg Brüsszelben a nyugat-európai kommunista pártok konferenciáját. E találkozások alkalmával a testvérpártok képviselői többször szóltak arról, hogy a tanácskozások elérték a kitűzött célokat és oiyan új tendenciák és folyamatok alakultak ki, amelyek megkövetelik a közös elbírálás és az új stratégiai és taktikai célok kitűzését.

Az utóbbi öt esztendő fejleményei teljes mértékben igazolták Leonyid Iljics Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának azokat a szavait, amelyek a kommunista és munkáspártok tanácskozásának befejezése után hangzottak el:

„Büszkén jelenthetjük ki, hogy még soha semmiféle politikai mozgalom, eszmei áramlat nem játszott az emberiség életében olyan átalakító szerepet, mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom. Valamennyi kommunista és < munkáspárt erejének és egységének növekedésétől függ az emberiség jövője huszadik évszázadunk utolsó harmadában.“

Ezeket a szavakat nem jóslatként értjük, hanem mint a kommunista és munkáspártok valódi jelentőségének és objektív feladatainak meghatározását a forradalmi világmozgalom további fejlesztésében. Úgy értelmezzük, mint valamennyi haladó erő szent kötelességét harcolni az emberiség megmentéséért.

Pártunk abból indul ki, hogy a moszkvai tanácskozás döntései alapján elért eredmények értékelése, a nemzetközi helyzet jelenlegi folyamatainak, irányzatainak, jelenségeinek és fejlődésének elemzése, valamint a kommunista pártok egységes akciói irányvonalának meghatározása az új feltételek között, megköveteli a testvérpártok közös elbírálását. Ebből Indul ki több testvérpártnak az a kezdeményezése, ami a kommunista és munkáspártok európai konferenciájának összehívását célozza az 1967. évi Karlovy Vary-i konferencia mintájára. Pártunk örömmel fogadja ezt a kezdeményezést és készen áll mindent megtenni a kommunista és munkáspártok európai és később az új világtanácskozása előkészítése érdekében, mert az a meggyőződése, hogy ez nélkülözhetetlen a világszocializmus, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom valamennyi fő Imperialistaellenes áramlata további közös eljárásának meghatározásában.

A DÉL-VIETNAMI KÖZTÁRSASÁG EREDMÉNYEI

Phan-Minh-Hien, a Délvietnami Köztársaság csehszlovákiai nagykövete a tegnapi prágai sajtóértekezleten a DVK és az Ideiglenes Forradalmi Kormány politikai és gazdasági eredményeiről, felszabadult hazája társadalmi és kulturális életéről, népe életszínvonalának emelkedéséről beszélt. — A Dél-Vietnami Köztársaság ma már több mint negyven országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat — utalt hazája sikeres békepolitikájára a nagykövet, majd az USA és a saigoni csapatok napirenden levő provokációira hívta fel a figyelmet. A saigoni csapatokat az USA látja el fegyverekkel, üzemanyaggal és élelmiszerekkel. Az amerikaiak „tanácsadói“ — számuk 25 000-re tehető — az amerikai csapatok kivonása után sem hagyták el Dél-Vietnamot.

Dél-Vietnamban ma már a szakszervezeti mozgalom is terebélyesedik — folytatta a nagykövet, majd köszönetét fejezte ki a csehszlovák párt- és kormányszerveknek, a Nemzeti Front szervezeteinek s az egész csehszlovák népnek azért a nagyfokú segítségért, amelyben hazáját részesítik.

Ezután Jirí Kubka, a Nemzetközi Újságírószövetség főtitkára, a nemrégiben Dél-Vietnamban járt küldöttségünk vezetője értékelte Dél-Vietnam felszabadított részeiben, elsősorban az egészségügy és a művelődés terén elért eredményeket.

—km—

Mozgósítsuk erőforrásainkat és tartalékainkat

(Folytatás az 1. oldalról}

ki a mezőgazdaság kollektivizálása 25. évfordulója alkalmából adományozott emlékéremhez.

Huszonöt év az ember életében sokat jelent, ám a társadalom életében rövid időnek számít. Amikor azonban ma mezőgazdaságunknak az elmúlt 25 év alatt elért eredményeit mérlegeljük, joggal büszkék lehetünk ezekre az eredményekre, s egyben arra Is, hogy legszebb éveinket nemes ügynek szenteltük, amely a szocialista Iparosítás mellett a szocializmus sikeres építésének egyik döntő alapfeltétele volt Csehszlovákiában. Hiszen már V. I. Lenin is az egyik legfőbb, egyben legbonyolultabb feladatnak tartotta a kisparaszti termelésnek szocialista nagyüzemi termelésre való átalakítását, miután a munkás- osztály magához ragadta a politikai hatalmat. Ezért tehát a kistermelőknek a magántulajdonos mentalitásából, a szubjektivizmusból és az individualizmusból való kitörése, a kollektív termelési és munkafolyamatba való bekapcsolása a párt, a munkásosztály és aktivistáink mérhetetlen igyekezetének és munkájának, a kis- és középparasztok helyes elhatározásának, a CSKP programja iránti egyre növekvő bizalmának volt az eredménye. Ez a Szovjetunió felmérhetetlen segítségének az eredménye, ahonnan a tapasztalatokat szereztük, ahonnan hazánkba jöttek a kollektív mezőgazdaság hírnökei, a magasfokú kitüntetések hordozói — beleszámítva a szocialista munka hőseit, a kiváló kombájnosokat és gépesítőket.

Igen, huszonöt év alatt hazánkban kialakult egy új, büszke, tapasztalt és művelt osztály — a szövetkezeti parasztság osztálya, amely a munkás- osztállyal és a szocialista értelmiséggel egy kötelékben a munkásosztály és élcsapata, a CSKP vezetésével szocialista társadalmunk alapköve. Ez az osztály munkájának eredményeivel nyilvánította ki és nyilvánítja ki ma is pozitív magatartását a szocializmus Iránt. Ezt bizonyítja az a tény Is, hogy ellenségeink és az opportunisták különféle törekvései és számításai ellenére 1968—1969-ben szövetkezeti dolgozóink egy esetben sem engedték meg az efsz-ek feloszlatását. Ellenkezőleg. A szocialista mezőgazdasági vállalatok, a szövetkezeti dolgozók, az állami gazdaságok dolgozói az utóbbi években magascrn túlszárnyalják a tervfeladatokat és a szocialista mezőgazdaság a népgazdaság fontos ágazataként társadalmunk stabilizálódásának és normalizálódásának jelentős tényezője.

Mezőgazdaságunk kollektivizálásának gazdasági hatékonysága ma kiemelkedő. A termelésnek országos viszonylatban való általában egyenletes növekedése mellett viszonylag gyorsabban növekedik a termelés és a felvásárlás az SZSZK-ban, tehát kerületünkben is. Szlovákiában ma kétszer annyit termelünk, mint 1937-ben, az árutermelés négy és félszeresen emelkedett. Mezőgazdaságunk ma a közélelmezés számára négyszer több

marhahúst, nyolcszor több sertéshúst, három és félszer több tojást ad. Az utóbbi évek terméshozamai kapcsán hazánk az európai országok élvonalába került. A nyugat-szlovákiai kerület ezekben az eredményekben rendkívüli érdemeket szerzett a bruttótermelés és az árutermelés terén egyaránt.

A CSKP KB és az SZLKP KB múlt év végén tartott plenáris ülései értékelték a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa népgazdaságfejlesztéssel kapcsolatos határozatainak teljesítését és háromévi tapasztalatok összegezésével kitűzték a további tennivalókat az ötödik ötéves tervidőszak hátralevő kétévi feladatainak még következetesebb megvalósítására, ugyanakkor a hatodik ötéves terv progresszív célkitűzései számára a legjobb feltételek megteremtésére.

A tények örömmel és büszkeséggel töltenek el bennünket. Nem ringathatjuk magunkat azonban önelégültségbe. Az élelmiszerek mennyiségével és minőségével szemben támasztott fokozott követelmények, a lakosság reáljövedelmének növekedése, az élelmiszereknek a kapitalista piacon való egyre bonyolultabb és nem előnyös beszerzése, az egy lakosra eső mezőgazdasági termőtalaj terjedelmének csökkenése, mindez arra késztet bennünket, hogy kutassuk és használjuk ki a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés növelésének további forrásait és lehetőségeit.

Pártunk a legbonyolultabb feladatok és programok kitűzésekor mindig az embert — a munkást, a szövetkezeti földművest, az értelmiség tagjait tartotta és tartja a legfontosabb tényezőknek. A párt nagyra értékeli azt a tényt, hogy a mezőgazdasági dolgozók a mező- gazdaság és az élelmiszeripar szolgálatában tevékenyen és öntudatosan harcolnak a CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa feladatainak teljesítéséért. A pártszervek és szervezetek, az irányító gazdasági szervek és a társadalmi szervezetek hivatottak az olyan állapot megteremtésére, amikor az ember tudja, hogy mit követelünk tőle, hogy azt miért akarjuk és hogy azt miként kell elérni. Tudatosítjuk, hogy a feltételek az igényes feladatok megvalósítására egyre bonyolultabbak, mégpedig a tudományos-műszaki fejlődéssel és az egyre többet, értékesebben és olcsóbban termelni követelménnyel kapcsolatban egyaránt. Ezért a politikai és szakmai műveltségről való gondoskodás programjai, az oktatások, szemináriumok a tapasztalatcserék tervei, az ember szociális kérdéseiről és kulturális fejlődéséről való gondoskodás kerüljön a pártszervek, a gazdasági szervek és szervezetek figyelmének középpontjába.

A kommunisták és kerületük minden dolgozója nagy erő, amely még a legbonyolultabb feladatok megvalósítására Is képes. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet, miszerint meghatványozzák erejüket és az eddigihez hasonlóan a jövőben is sikerrel teljesítik a népgazdaság fejlesztésének, a nép ellátása rendszeres javításának további igényes feladatait. Ehhez sok munkasikert, jó egészséget és életükben megelégedettséget kívánok.