Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-25 / 148. szám, kedd
Ül FILMEK A LONDONI FÉRFI (cseh) Bűnügyi vígjáték a javából Hynék Boöan filmje, melyben Jirí Sovák alakítja a főszere j>el, az a tehetséges és sokoldalú színész, akit legutóbb A három ártatlan című komédia hármas szerepében láthattunk. Most egy dörzsölt kasszafúró szerepében ismerünk rá; ő az a londoni férfi, aki évek múltán visszatér hazájába, hogy „megélhetés“ után nézzen, önmagához hűen, ml mást is teltetne, ha nem egy páncéls/.ek rényre vetne szemet? A trezor nagy zsákmánnyal kecsegtet... A londoni férfi egykori hazájában azonban új viszonyok kai, emberekkel találja magái szemben. A megváltozott feltételek, körülmények nem igen kedveznek a gondosan élőké szítéit „látogatásnak“, bár kétségtelen, hogy az új viszonyok ellenére itt-oU még burjánza- nak a kispolgári nézetek, az előítéletek, a túlhaladott életforma. A film alkotói nem mulasztották el annak lehetőségét, hogy a szatíra eszközeivel ostorozzák ezeket a káros tüneteket. Hynék Boöan rendező u bűnügyi történetet eredeti humorral fűszerezte. Ismét bebizonyosodott, hogy a komédia olyan műfaj, mellyel komoly dolgokról is lehet beszélni. Az ötletes vígjátéknak parádés a szereposztása; a címszerepet firi Sovák játssza, partnerei: Kőét a Fialová, Ľubomír Lipský, lan Libiček, Václav Rabka, J i rí Krampol és mások. Befejeződött a Dolgozók Filmfesztiválja és a szemle során bemutatott filmek fokozatosan forgalomba kerülnek. Ezek egyike a Törött patkó, melynek forgatókönyve Verne ténetben — amint az már lenni szokott — az aljas árulók és cinkosaik elnyerik méltó büntetésüket, a jó ügy támogatói pedig jutalmukat. A szovjet alkotók legfőbb érJelenet a Törött patkó című szovjet filmből Gyula regényeinek alapján készült. Vlagyimir Vlagyimiron író, a Rejtelmes sziget és a Grant kapitány gyermekei című népszó rfl szovjet filmek alkotója évek múltán ismét visszatért a francia íróhoz, hogy ötletet merít- lan műveiből. Ennek eredményeként — Szemjon Aranovics rendezővel együttműködve — született meg a Törött patkó, melynek kalandos, mozgalmas, romantikus színekben viliódzó története a múlt század végén, Észtországban játszódik. A tördelne, hogy teljes egészétjen helyesen értelmezték a Verneregények mondanivalóját, s a történetben nem csak a kalan dót, a romantikát keresték, hanem a mélyebb értelmet — az író humanizmusát. A cselekmény központi alakja egy francia tudós-utazó, vérbeli verneí hős, aki igazságszeretete, becsületessége, az emberbe vetett hite révén győzedelmeskedik. A Törött patkó megőrizte a Verne-művek stílusát, atmoszféráját, a romantikus-álmodozó író igazságszeretetét, szellemességét és ötletgazdagságát. HOGYAN TOVÁBB, DOKTOR (amerikai) Barbra Streisand, az egyik legnagyobb amerikai filmcsillag tündököl a Hogyan tovább, doktor című komédiában, melyet Peter Bogdanovich, az amerikai filmművészet egyik legfiatalabb és legtehetségesebb rendezője alkotott. A bolondos történet egy szórakozott fiatal zenetudósról, menyasszonyáról és ellenállhatatlan vetélytársnőjéről szól; az egyébként Is mozgalmas cselekmény ráadásul még három utazótáska „történetével“ bonyolódik. Helyzetkomikumok füzére, egész sor hajsza, fordulat, hatásos csattanó — megfelelő mértékkel adagolva, mindvégig izgalomban tartja a nézőt, nem engedi lankadni érdeklődését. Peter Bogdanovich érti a mesterségét: komédiája a negyvenes évek amerikai filmvígjá- tókainak és groteszkjeinek a legjobb hagyományait folytatja, azonban nem utánozza; a film eredetisége, rendhagyó cselek •menye — vitathatatlan. A komédiát a rendkívül tehetséges Barbra Streisand' játéka, ragyogó alakítása teszi teljessé. Partnere Ryan O'Neal, a Love Story főszereplőjeként vált ismertté. —ym — Barbra Streisand és Ryan 0' Neal a Hogyan tovább, doktor című Amerikai film főszereplői. JEGYZETEK A NEMZETKÖZI TV FESZTIVÁLRÓL A nemzetek közötti megértésért Befejeződött a XI. nemzetközi tv-fesztivál. Egyetlen hét alatt 36 ország 26 drámai és 20 zenés filmalkotását tekinthettük meg és leszűrhettük belőlük a tanulságot. Ha csak felületesen értékelnénk az elmúlt napokat, talán ennyivel is megelégedhetnénk: a nemzetközi tv-fesztivál filmjeivel — mondanivalójukat és ábrázolási módjukat tekintve — általában elégedettek lehetünk. Ennél azonban többre törekszünk. Szeretnénk részletesebben foglalkozni a bemutatott filmekkel, mindenkelőtt pedig leszögezni, hogy a lesztivál a jelszavában kifejezett célját — A képernyő a nemzetek közötti megértést és megismerést szolgálja — teljes mértékben elérte. A filmek ugyanis mai életünkbe, gondjainkba és örömetekbe nyújtottak bepillantást, a természetesség erejével hatottak. A különböző műfajú drámai alkotások — akár az öregek mai helyzetének, akár a fiatalok érvényesülési lehetőségeinek, vagy az emberek közötti gyűlöletnek a kérdését vetették fel — arról győzték meg a nézőt, hogy a problémák szerte a világon néhány szempontból hasonlók, és többé-ke- vésbé minden országban találkozhatunk ilyenekkel. Más kérdés azonban, hol, hogyan reagálnak rájuk az emberek, milyen módon igyekeznek megoldani nehézségeiket. A nyugati országok tv-íilmjeiből a társadalomnak az egyénekkel szemben megnyilvánuló könyörtelensége csendül ki. Ilyen például a „Hat hét a G. testvérek életéből“ című megrázó nyugatnémet film, amelyben két fiú attól rettegve, hogy esetleg vissza kell térniük eredeti „otthonukba“, az elhagyott gyermekek házába, öngyilkos anyjuk holttestét a la kasukban rejtegetik. Kétségtelen, hogy ezek az alkotások — noha szerzőik a nehézségek okai után kutatnak és igyekeznek rámutatni a problémák eredetére, céljuk tehát a segíteni akarás — többnyire pesszimista hangvételük miatt célt tévesztenek: a raKULTURÁLIS HÍREK ■ A nemzeti daluk fesztiválját első ízben rendezték meg a napokban České Budéjovicén. Az ünnepségen a Prágai Nemzeti Színház és a Dél-csehországi Nemzeti Színház operaénekesei és más népszerű előadóművészek vettek részt. A fesztivál keretében szemináriumot is rendeztek. ■ A kultúra és a sport fesztiválja címmel rendezett ünnepséget a napokban Medzilabor- cén az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége. Az ünnepségen több mint 1500 szereplő, köztük számos ukrajnai, lengyelországi vendég vett részt. ■ Új állandó kiállítást nyitottak meg nemrég a Želiar nad Sázavou-i Könyvmúzeumban. A múzeumot évente mintegy 30 ezer hazai és külföldi érdeklődő keresi fel. ■ A hivatásos bábjálszó együttesek ez idei seregszemléjét hazánkban az első együttesek létrejöttének 25. évfordulója alkalmából Plzeňben rendezik meg. A fesztiválon, melynek műsorában a bábjátszás időszerű kérdéseivel és küldetésével kapcsolatos országos szeminárium is szerepel, szovjetunióbeli, lengyelországi, magyarországi, NDK-beli, bolgár és román vendégművészek is részt vesznek. ■ A szovjet hadsereg művészegyüttese ezekben a napokban hazánkban szerepel. A vendégegyüttes, melynek repertoárjában a szovjet zeneszerzők művein kívül hazánk nagy zeneszerzőinek a müvei is helyet kaptak, első hangversenyét a prágai várban tartotta. ■ Nagy sikert aratott nemrég a szófiai nemzetközi zenei fesztiválon a Brnói Állami Színház balettegyüttese. A művészek az ünnepségen a Plovdivi Filharmónia szimfonikus zenekarának a kíséretében, melyet Miroslav Hoňka vezényelt, Dvoŕák Szláv táncok című szerzeményét, adták elő. mény helyett inkább a kilátás- talanságot hangsúlyozzák. Éles ellentétben állnak tehát a szocialista országok alkotásaival, a szocialista ember problémáinak megoldását célzó filmekkel. Ezért is állt oly közel hozzánk az Intervízió és az újságírók díjával kitüntetett „Kettcu az úton“ című szovjet film, vagy az Arany Prága és a csehszlovák nézők díjával jutalmazott „Rafan“ című csehszlovák film, melynek minden egyes jeleneiéből — annak ellenére, hogy a problémák sem hiányoznak belőfük — szinte sugárzik a derűlátás. Hasonlóan kellemes benyomást keltett „A pro f essz u r az úton“ című lengyel komédia is, mely a továbbtanuló, műveltségük kiegészítésére törekvő felnőttek vidám társaságába kalauzolja a nézőket. Kitűnő ötlet volt a zenés tv- aikotások műsorra tűzése. Alkotóink külföldön nem egy figyelemre méltó sikert arattak velük. Ezek a tapasztalatok bátorították lel és késztették őket erre, a külföldi szervezetek részéről is nagy visszhangra talált kezdeményezésre. Igaz ugyan, a szükséges tapasztalatok híján nem sejthették, hogy az egyes zenei műfajok (opera, balett, komoly- és könnyűzene, vagy népi zene stb.) összehasonlítása nem oly egyszerű és ezzel meglehetősen Igényes feladat elé állítják a fesztivál résztvevőit és a zsűri tagjait is, ennek ellenére helytállásukért dicséretet* érdemelnek. A lesztivál előkészítő bizottságának köszönhető tehát, hogy a szemle közönsége betekintést nyert J. Mravinszkijnek, a Szovjetunió egyik legnagyobb karmesterének a munkájába, megismerkedett Szokolay Sándornak, a fiatal magyar zeneszerzőnek a „Vérnász“ című operájával, valamint a „Holnap“ című tv-operával. Az Intervízió díjával kitüntetett „Szláv táncok“ is minden bizonnyal újabb élménnyel gazdagította a nézőket. Ám a komoly zene mellett népi zene és háborúellenes dalok is szerepeltek a fesztiválon. így például a vietnami dalokat és táncokat szemléltető svéd tv-alkotást megérdemelten tüntették ki az újságírók díjával. De nem folytatjuk a felsorolást, hiszen lehetetlen lenne valamennyi filmet megemlíteni, elégedjünk meg tehát any- nyival, hogy a prágai Vigadó Smetana termében az elmúlt napokban sugárzott zenés műsorok felejthetetlen műélvezetet nyújtottuk a fesztivál kö-' zönségének. Beszámolónk azonban nem lenne teljes, ha nem tennénk említést az időszerű politikai problémákkal vagy a forradalmi munkásmozgalom történetével foglalkozó filmekről. Kettő közülük élő problémákat vet lel. Az egyik a „Rákbetegség“ című ír film, az Írországban folyó vallási zavargásokat mutatja be hitelesen; a másik „Győzelem“ címmel a chilei fasiszta puccs előtti időszakot, elsősorban az Allende politikájával egyetértő lakosság odaadását és lelkesedését tárja a nézők elé. A „Szakadék“ című finn film az NÜSZF utáni polgárháborúval, a „Testvérek, új nap kezdődik“ című dán film pedig a múlt század nyolcvanas éveinek szociáldemokrata mozgalmában bekövetkezett ellentétekkel foglalkozik. Összegezésként: az idei prágai nemzetközi tv-fesztivál műsorai nagy élményt jelentettek valamennyiünknek. Jó szolgálatot tettek a tv-filmek alkotóinak,- mert híven tükrözték az egyes országok tv-stúdiójának munkáját, produkcióik színvonalát, a fesztivál résztvevőinek pedig betekintést nyújtottak a kultúra, illetve a művészet egyik háza tájára. Véleményünk szerint mindkét fél teljes megelégedésére. KARDOS MÁRTA Hívj titok el Hetit... Zenés mesejáték a Magyar Területi Színház műsorán Hosszú idő után zajos gyermeksereg ül a nézőtéren és várja a Magyar Területi Színház előadását. Amíg felgördül a függöny, arra gondolok, hogy nálunk a színházak még mindig nem eléggé törődnek a gyermekekkel, hiszen Szlová- kia-szerte kevés a jó mesejáték, ifjúsági előadás. Ez pedig nagy hiba, mert a gyermekek nevelésében a színház fontos szerepet tölthet be. S egyébként is: van-e szebb dolog, mint gyermekeknek játszani, s létezik-e őszintébb, meghittebb légkör az ifjúsági előadásokénál? Közben a parányi vidéki kul- túrházban megkezdődött az előadás, s a gyermekek csillogó szemmel figyelik a Mesemúzeum egyik helyiségében kibontakozó történetet, önfeledten vesznek részt a mesében, ők is szereplőknek érzik magukat, hiszik, hogy félrevezetik Dirr-Durrt, a gonosz cirkuszigazgatót és segíthetik a mesejáték hősét, Lekvár Petit. Hálásak és őszinték, szerencsére még nem ismernek különböző színházi „bontanokat“: bármikor mernek tapsolni, éljenezni, ha tetszik nekik a mese, de minden gátlás nélkül szórakoznak a szomszédjukkal, zörögnek a székekkel, amikor nem tartják érdekesnek valamelyik jelenetet. Nem sokat teketóriáznak akkor sem, amikor a színészek arra kérik őket, hogy együtt énekeljék el a mesejáték egyik dallamos számát. Néhány röpke perc és már kívülről fújják a meseindulót. Sármándi Pál és Dénes Margit zenés mesejátékén tehát jól szórakoznak a gyermekek. Tetszik nekik, hogy a mesében János vitéz, s a boszorkány mellett szerepel két mai hős is: az űrpiióta és a tévéből Ismert fogmosó Maci. A gyermekek nem törődnek azzal sem, hogy azért itt-ott nem a legszerencsésebb a mese logikai rendje, s az egyébként kitűnő dalok szövege túlságosan igényes, csaknem lehetetlen első hallásra teljesen megérteni. De hát Varsányi Marika, a mesejáték főszereplője. ez csupán a kritikusok megái* lapítása, s a zajos nézősereg ilyenekkel mit sem törődik. Csongrádi Mária, a Déryné Színház rendezője igényes munkát végzett. Nyilvánvalóan is* meri a vidéki kultúrházak szín* padjainak szűk méreteit, s en* nek megfelelően állította szín* padra a cselekményt. Sok talá* ló ötlettel, jó beállításokkal a csaknem minimális lehetőségek* bői a maximumot hozta ki. Fel* szabadultán, s mindvégig jól játszottak a színészek is. A Lekvár Petit életre keltő Var* sányi Marika, Dráfi Mátyás f János vitéz), Udvardi Anna (bo* szorkány), Bugár Béla (űrpilóta és Tóth László (Dirr-Durr), valamint a többi szereplő tel* jesítményét elismerés illeti. Tetszettek Platzner Tibor színes, a mesejátékhoz jól illeszkedő díszletei is. Néhány nap múlva itt a vakáció, s a mesejáték szereplői is pihenni fognak. De ősszel, amikor megkezdődik az új tan év, újra találkozhatunk Lekvár Petivel és társaival. Gyerekek, ne feledkezzetek meg róla, hív játok el őket -iskolátokba, s meglátjátok, jól fogtok ezóra kozni -yf TÖRÖTT PATKÓ __________________________________________(szovjet)
