Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-24 / 147. szám, hétfő

A sport iránti érdeklődés felkeltése A felkészülés egyelőre jobbára a tornatermekben folyik a jövőre sorra kerülő országos Spartakiádra. JOZEF HAMAR A AZ SZNF SPORTOLÓJA Az ös~.z-szövetségi testnevelé­si tud ’tnányos kutatóintézet Togliatti város 1416 általános iskolás tanulóját vonta be abba a vizsgálatba, amelynek ered­ményeként meg akarta állapí­tani, hogy mely tényezők alkal­masak a testedzés és sport iránti érdeklődés felkeltésére. A vizsgálat azt mutatta, hogy a sport iránti érdeklődés kialakí­tására a legnagyobb befolyást a szülők, valamint az iskolában tanító pedagógusok tanácsai, a rádió- és televízióadások gya­korolják, valamivel kisebb a sportlapok és folyóiratok olva­sásának hatása. Az új, gyorsan fejlődő városokban, ahol még nem alakult ki a kulturális 'élet valamennyi fromája, a tanulók szélesebb tömegei jutnak hoz­zá a sportolási lehetőségekhez és a szülők sokkal többet tö­rődnek gyermekeik szabad ide­jének a megszervezésével. Így valamennyi tényező jelentősebb befolyást gyakorol a tanulók sport iránti érdeklődésének ki­alakítására, különösen a 12—15 éveseknél. A vizsgálat azt is bebizonyí­totta, hogy az általános isko­lákban állandó munkát kell ki­fejteni a tanulók sport iránti érdeklődésének irányított kiala­kítása érdekében. Ez egyik leg­fontosabb feltétele annak, hogy az iskolások szabadidejük egy részét sportolással töltsék. E mellett a sport iránti érdek­lődés irányított kialakítása elő­segíti majd több olimpiai sport­ág gyors fejlődését. A tudományos kutatók Tog­liatti város hat iskolájában vé­geztek kísérletet, amelyben te­vékeny részt vettek a testneve­lő tanárok is. A kísérletet fel­Fiatalok a szervezetben A HESZ modranyi szerveze­tében igen sok az aktív fiatal, akik tettekkel szolgálnak rá a megbecsülésre. A szervezet ve­zetősége az év elején céljául tűzte ki, hogy a közeljövőben egy új sportlövöldét épít. A szervezet néhány idősebb tagja a fiatalokkal karöltve be­bizonyította készségét és két hónap fáradságos munkája, a szabad idő aktív kihasználása révén elkészült az új létesít­mény. Az eredményes munká­hoz hozzájárult a hnb és az efsz is, méghozzá anyagi támo­gatással. A szervezet a fiatalokkal együtt örül munkája gyümöl­csének, és dicséretben részesí­tette a legaktívabban dolgozó­kat, mint például Szűri Istvánt és Gergelyt, Édes Sándort, és Szatmári Ferencet. Az új sportlétesítmény érez­tette hatását a szervezet ered­ményeiben is. A nemrég lezaj­lott Duklai emlékversenyen a HESZ modranyi szervezete há­rom első, egy második, egy harmadik díjat szerzett. így a kerületi versenyen ez az ala­kulat képviselheti a járást. Turányi János A bolgár súlyemelők dicsérete A bolgár súlyemelők a Veroná­ban sorra került EB-n nagy si­kert arattak. Ismételten meggyőz­tek arról mindenkit, hogy jó úton haladnak. Az utóbbi években elért világraszóló eredménysorozatuk nem a véletlen műve. Szakkörök­ben választ adtak arra a kérdés­re, kik nyerik a VB-t Manilában az egyes súlycsoportokban? A megkérdezettek közül többen Kirovót és Kolevet (bolgárok), Rizsenkovot és Alekszejevet (szov­jet versenyzők) tartják abszolút esélyeseknek súlycsoportjukban. A Bolgár Távirati Iroda munkatár­sa szerint lepkesúlyban a magyar Szűcs lesz a világbajnok. Többen jelölték az első helyen az Iráni Nasszirit. A félnehétzsülyban a szovjet Rigert és a bolgár Niko­lov, nehézben pedig a szovjet Pervusin, a bolgár Hrisztov és a szovjet Usztyuzsin között várható nagy küzdelem. • • * A bolgár sport egyébként me­gint nagy sikerekre számit. A Madridban megrendezésre kerülő Európa-bajnokság iránt bolgár részről nagy „étvágy“ nyilvánul meg. Bulgáriát a következő ver­senyzők képviselik: Angelov, Ki- rov, Sztefanov, Markov, Csifudov, Kolev, Dimitrov, Nikolov, Lozanov és Tomov. Közülük Kolev (74 kg) és Tomov 'nehézsúly) Igyekszik megvédeni tavalyi Európa-bajnoki elmét. világosító munkára alapozták. A tanulókat megismertették a különböző sportágak jellegével, előnyeivel, az egyes tulajdonsá­gok kifejlesztésére gyakorolt hatásuk sajátosságaival stb. Az előzetes felvilágosító munka nélkül szerzett kiindulási ada­tokat összehasonlították azután a kísérlet eredményeivel. A vizsgált iskolák tanulói sport iránti érdeklődése a kísérletig 20 sportágra terjedt ki, míg a kísérlet után már 35 sportágat ölelt fel. A kUlönféle sport­ágakkal foglalkozni kívánó ta­nulók száma majdnem a kétsze­resére emelkedett. A kísérlet közben jelentősen megnőtt a pedagógusok szerepe a tanulók sport iránti érdeklődésének az irányított kialakításában. Bebi­zonyosodott, hogy a pedagógus élő és meggyőző szavának nem kisebb a hatása, mint a rádió­vagy televízióadásnak. A tanulók szülei nagy jelen­tőséget tulajdonítottak annak, hogy gyermekeik rendszeresen foglalkoznak sporttal és test­edzéssel: 83 százalék szerint a sportfoglalkozás kedvezően hat az egészségre, 60,35 száza­lék szerint pedig a tanulásra. A szülők 62,77 százalékának az a véleménye, hogy a gyerme­kek a spurtfoglalkozás eredmé­nyeképpen önállóbbak lesznek. A szülők közül sokan azt is kí­vánták, hogy fejlesszék tovább a sportfoglalkozásokat. A javas latok közül a legfontosabbak: Hát igen a siker, a helyi fo­ci érdekében sok mindent és mindenkit megmozgat egy falu­si csapatot irányító edző. Pél­dául a futballisták feleségeit és menyasszonyait, a sógoro­kat és komákat, mert falun ed- zösködni nem könnyű dolog. De lehet. Méghozzá eredménye­sen. mint az 1500 lakosú Fel- sőpatonyban (Horný Potôň) G ö d ö i l e Béla. Öt évig Galántán (Galanta}, hét esztendeig Dunaszerdahe- lyen (Dunajská Streda) kerget­te a labdát. Aztán abbahagyta, viszonylag fiatalon. Illetve mégsem hagyta abba, játékos- edzőként folytatta. Hívták és ő szívesen ment, mert régi álma volt az edzősködés. 1970-ben, az őszi idény befejezése után vet­te át a járási bajnokság II. osz­tályában szereplő felsőpatonyi csapatot, amely három ponttal az utolsó helyen állt. Szóval rögtön „mély vízbe ugrott" Gödölle Béla. Mit te­hetett, „beszállt“ ő is a csapat­ba, mert nem volt elegendő já­tékosa. A falu fiataljainak nem nagyon ízlett olyan együt­tesben szerepelni, amely állan­dóan vereséget szenved. De ahogy a következő év tavaszán teltek a napok, úgy tért magá­hoz a csapat és a felsőpato- nyiak nem estek ki a II. osz­tályból! Sőt, annyit javultak, hogy 1972-ben az első helyen végeztek, és felkerültek az I. B osztályba! Azóta is ott játsza­nak. Az idén a hetedik helyet szerezték meg. Ilyen előzmények után. új edzővel, fiatal edzővel ez siker­nek számít. De hogyan is tör­bővíteni kell a nyári sport- és gyógytáborok hálózatát (92,02 százalék), egyszerű úszómeden­céket kell építeni úszástanítás céljára (97,51 százalék), a sportlétesítményeket a lakó- helyzhez közelebb kell megépí­teni (99,51 százalék), a kisebb körzetekben sportszer-kölcsön­ző fiókokat kell létesíteni (91,83 százalék), olcsó sportci­pőket és sportmezeket kell gyártani (88,72 százalék), a ki­sebb körzetekben sportegyesü­leteket kell létesíteni nemcsak az iskolásoknak, hanem a fel­nőtteknek is (96,82 százalék). Végül is a kísérletből a kö­vetkező tanulságot vonták le: A televízió és rádió sportadá­saiban, a sportsajtéban nagyobb figyelmet kell fordítani az is­kolai sport fejlesztésére, széle­sebb körben kell ismertetni a legnagyobb tömegeket átfogó o’impiai sportágakat, mélyeb­ben feltárva azok előnyeit és gyakorlati jelentőségét. Fokozni kell a sport szóbeli népszerűsítését. Különösen fon­tos, begy ezzel az iskola pe­dagógusai is foglalkozzanak. Az iskolán kívüli testnevelési és sportniunka megszervezése közben számításba kell venni a sport iránt már kialakult ér­deklődést. Több figyelmet kell fordítani a tanulók lakhelyéhez közel eső legegyszerűbb sportlétesít­mények és sportpályák építésé­nek. tént a „megújhodás”? Csak­ugyan Gödölle Béla edző „te­het“ mindenről? A faluban és a környéken erre esküsznek, sőt a járáson is hasonlóan véleked­nek. Es mit szól mindehhez a „szenvedő alany“? Elhárítja a dicséreteket. Azt mondják ilyen volt játékos ko­rában is. Szerény. Pedig kitű­nő középhátvéd hírében állt, so­káig hordta a dunaszerdahelyi együttesben a csapatkapitányi karszalagot is. — Nem csináltam én égbe­kiáltó dolgokat Felsőpatonyban — mondja mosolyogva. — Csak felmértem a nem éppen kecseg­tető helyzetet és elkezdtünk dolgozni. Mert a munka, a gya­korlás az alapja mindennek. Igen, a munka, a gyakorlás. Es Gödölle mindent együtt csi­nált játékosaival a pályán. Ez tetszett a fiúknak. Akárcsak a változatos edzések. Igaz, elein­te volt egy kis probléma velük, de a focisták megértették: csak így lehet valamit elérni. — Mindig tudtam, hogy szót lehet érteni a játékosokkal, csak meg kell találni a megje­lelő hangnemet. Megmagyaráz­tam nekik: erőnlét nélkül ma már az alacsonyabb osztályú bajnokságokban sem lehet sike­resen szerepelni, vagy legalább­is úgy, hogy büszke legyen rá­juk a falu lakossága. Megszív­lelték, aztán eqyütt róttuk a kilométereket... Néhány edzés után Gödölle Béla rögtön észrevette: a tech­nikával, a labdakezeléssel nincs baj a felsőpatonyi labdarúgók­nál, — falun általában sehol Még 1951-ben történt. A Ba­ník Prievidza—Spartak Tmava „B“ labdarúgó mérkőzésen egy­szeriben a két csapat egy-egy játékosa mintha megfeledkezett volna a játékról. Egymára néz­tek, majd átölelték egymást. A nézők eleinte nem értették meg, miről van szó. Az történi, hogy Jozef Hamara és Milan Moravec, akik a Szlovák Nem­zeti Felkelésben együtt harcol­tak, hét év után ilyen körülmé­nyek között találkoztak. Jozef Hamara szívélyes, min­dig jókedvű 50 esztendős, szív- vel-lélekkel sportember. Sze­rencsét próbált az ökölvívásban, az asztaliteniszben, a tekesport­ban, de leginkább a labdarúgást kedvelte. Annakidején neki sem volt ínyére a népellenes fasiszta po­litika és megcsodálta a szovjet nép igazságos harcát a fasiz­mus ellen. Ezért nem volt meg­lepő, hogy az első' adandó al­kalommal fegyvert ragadott a német betolakodók és gárdista kiszolgálóik ellen. Vele együtt sok sportoló in­dult küzdelembe. Bafovanyból több százan is tagjai voltak a felkelő egységeknek. A Hama­ra család férfitagjai közül az apát, s.a két fiút augusztus 29-én a felkelő hadseregbe so­rolták. Ma így emlékszik vissza a harcokra: — Amikor az első ütközet­ben részt vettünk, hősies ellen­állást tanúsítottunk, de a túl­erő akkora volt, hogy néhány órás tűzpárbaj után a hegyekbe kellett visszavonulni. Az Ala­sincs baj ilyen értelemben — de az erőnlét, a fegyelem an­nál gyengébb. No és az elké­nyelmesedés. Véleménye sze­rint azért szerepel kevés csa­pat a dunaszerdahelyi járásból az I. B. osztályban, tehát a já­rások közötti bajnokságban, mert ilyen tekintetben marad­nak el a csapatok a többiek mögötti Es ráadásul kevés is az úgy-ahogy képzett edző, aki észrevenné ezt a lemaradást és igyekezne azt kiküszöbölni kü­lönféle módszerekkel. Még egy figyelemre méltó problémát említett Gödölle Bé­la. Mintha a járás iskoláiban elhanyagolnák a labdarúgást. Minden más sporttal foglalkoz­nak tervszerűen, csak éppen a futballal nem. Es ez meglát­szik a fiatalokon. A dunaszer­dahelyi járás iskoláiban „diva­tos sport“ most az atlétika, a kézilabda, az asztalitenisz, de mintha „kiment volna a divat­ból“ a labdarúgás. Nem az fáj a felsőpatonyi edzőnek, hogy ezek a sportágak „a menők“ hanem az, hogy a labdarúgás elenyé­sző támogatást élvez az iskolá­kon. No de egy kicsit letértünk a témától. Maradjunk csak Felső- patonynál. Szóval az új edző szakmai tudása meglátszik a csapat játékán. De csak a szak­mai tudáson múlnak a dolgok? — Messziről sem! Sok min­den közrejátszik abban, liogy jó labdarúgás legyen falun. Emlékszem, amikor Gresso ed­zette a divízióba bekerült duna­szerdahelyi csapatot, szuveré­nül beszélt velünk, nem na­gyon érdekelték a mellékes csony-Tátra sűrű erdei jó búvó­helyül szolgáltak és új erőt meríthettünk a további harcok­hoz. — Az újabb hadszíntér Dono­valy volt, azután Banská Byst­rica felé meneteltek. A kisebb partizánegység egy 300 főből álló, jól felfegyverzett német alakulatba ütközött. Hamara * lövöldözés során fogságba esett. Banská Bystricáról sikerült a börtönből megszöknie, de Hron­ská Dubravánál újra elfogták. A mühlbergi gyűjtőtáborba vit­ték, amely Berlintől 100 kilo­méterre van. Onnan kegyetlen vallatások után kényszermun­kára került. Jozef Hamara nagy örömmel emlékezik a szabadság első óráira: — Május 8-án hajnalban a németek eltűntek a gyárból. Ügy kilenc óra felé a szovjet hadsereg egy hadnagya lépke­dett felém. Arcára még ma is emlékszem. Számomra a szabad­ság jelképe lett, a szovjet nép fasizmus fölötti győzelmének szimbóluma. Hazatérve ismét aktív labda­rúgó lett. A csatársorban ját­szott, Társai különösen sport- szerűségét értékelték nagyra. Mintegy 19 éves labdarúgói te­vékenysége során sohasem ál­lították ki, sőt még nem is figyelmeztették. A labdarúgó-ci­pőt 40 éves korában szögre akasztotta, ám a labdarúgáshoz hű maradt. Előbb a Prievidza „B“ csapatát edzette, majd az ifjúsági csapat edzője lett. Még ma is élénken érdeklődik a labdarúgás eseményei iránt. problémák, csak az edzéseken és a mérkőzéseken nyújtott já­ték. Falun szinte mindent fi­gyelembe kell venni. Itt nincs anyagi hasznuk a játékból a futballistáknak. Éppen ezért meg kell velük beszélni a szak­mai és a pályán kívüli dolgo­kat is. Baráti alapon, mert csak így van hatása. Gödölle például elérte azt, hogy egy két nappal a mérkő­zés előtt a játékosok ne láto­gassák a kocsmát. Megértették. Gyakran elbeszélget a focis­ták feleségeivel. Mert ugye ha a feleség egyszer ezt mondja, hogy nem mehetsz focizni... Az edzőnek erre is kiterjedt a figyelme. Nem is fordult elő, hogy a feleség családi „hábo­rúval" fenyegetve nem enged­te volna játszani a férjét. — Amint látja, nem is olyan egyszerű a falusi labdarúgás. Én igyekeztem sok körülményt figyelembe venni, mindenkivel együttműködni. Á felsőpatonyi futballisták eredményei igazolják, hogy ér­demes összefogni. A szövetke­zet, — élén a labdarúgás nagy szerelmesével, R e ne zé s Sán­dor elnökkel és országgyűlési képviselővel — messzemenően támogatja a futballcsapatot. Az elnök és a többi munkatársa tudják: a focisták is öregbítik a falu jó hírnevét. Tudják ezt a szurkolók is; idegenben sem hagyják cserben a csapatot. Es nagyon szeretik az edzőt. Pe­dig nem is „bennszülött“. De nem is ez a fontos, hanem az, hogy ki milyen ember és ho­gyan érti a dolgát. (T. V.f A labdarúgó-világbajnokság csoportmérkőzéseinek egyik legizgal- masabbja a túlzottan kemény Brazília—Skócia találkozó volt. Sö­tét mezben a skót játékosok. Falun edzősködni... GÖDÖLLE BÉLA A FELESÉGEKKEL IS BESZÉLGET

Next

/
Thumbnails
Contents