Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-24 / 147. szám, hétfő

Ml az igazság a szovjet-kínai határkérdésekről folyó tanácskozásoktól ľ Izrael felelős a feszültségért TASZSZ-nyilatkozat a Libanon elleni izraeli támadásról Varsó — „A Szovjetunió ar­ra törekszik, hogy sokoldalúan, teljesen és véglegesen megold­ja a határproblémákat a Kí­nai Népköztársasággal, hogy a szovjet—kínai határ a béke ós a jószomszédság határává vál­jon, amilyen a közelmúltban volt és amilyen ismét lehet“, írja a Zycie Warszawy című lengyel lap a határkérdésekről folyó pekingi szovjet—kínai tanácskozásokról. A nyugati sajtóban az utób­bi időben cikkek jelentek meg a tanácskozások lényegéről. Ezek az információk Pekingből „erednek". Bizonyos idő óta ezek a „tájékozott“ emberek szívesen beszélgetnek azokkal, akik Kínába látogatnak, leg­gyakrabban a burzsoá újság­írókkal és e beszélgetésekben az egyik fél magatartását csak fekete színben, míg Peking magatartását csak rózsaszínben látják. Az eszmefuttatások lé­nyege, hogy Kína állítólag na­gyon óhajtja a határprobléma rendezését, míg a Szovjetunió ezt elutasítja. A lengyel lap hangsúlyozza, Jiogy a valóságban ez éppen ellenkezően van. A Szovjetunió abban látja a tanácskozások végcélját, hogy pontosan kijelölik a határvo­nalat, amely történelmileg ki­alakult és egész idő alatt jogi szempontból is rögzítődött az orosz—kínai szerződések okmá­nyaiban. Ezek helyett kellene új szerződést kötni a határok­ból és a határvidék rendszeré­ből. Tehát nem új szovjet—kí­nai határ kijelöléséről van szó, hanem csak a határvonal pontos meghatározásáról egyes szakaszokon. A Szovjetunió a határokról jnegkötött orosz—kínai szerző­dések alapján javasolja megol­dani a határkérdést ós az erre vonatkozó tanácskozásoknál az pgyenjogúság, a kölcsönös meg­értés, a kölcsönös engedmé­nyek elvét óhatja érvényesíte­ni és szem előtt kívánja tar- jani a helyi lakosság érdekeit is — írja a lengyel újság. „Azonban a Szovjetuniónak pz a tárgyilagos magatartása Pekingben nem talált kedvező Visszhangra“ — folytatja a szerző. „Peking nagy hangon hirdeti — hogy hajlandó megkez­deni a szovjet—kínai határ­kérdés rendezését, azonban egyidejűleg különböző kifogá­sokkal makacsul elutasítja a gzovjet—kínai határvonal pon­tos kijelölését, holott ez az a probléma, ami a lényegi meg­oldást jelenti. Ahelyett, hogy a határvonallal foglalkoznak, a Kínai képviselők azt állítják, jiogy állítólag ki kell alakí­tani valamilyen „feltételeket a tanácskozásra“. A cikkíró leszögezi, hogy #dva vannak a tanácskozás Összes feltételei. A Szovjetunió jnár a tanácskozás kezdete előtt megtette a szükséges in­tézkedéseket a határokon. A határőrség parancsnoksága uta­sítást kapott, hogy feltétlenül tartsa be a normális kapcsola­tokat a szovjet és kínai határ­őregységek között és a hivata­lok között, s tartsa fenn a ha­tárokon a status quot. Az adott utasítások értelmé­ben minden határproblémát jóakarattal és korrekt módon kell elbírálni, hogy a határo­kon a jószomszédi viszonyok érvényesüljenek, ki kell zárni .a fegyver és az erő használa­tát. Az utasítások kiterjedtek arra is, hogy figyelembe kell venni mindkét ország határte­rületén élő lakosság érdekeit, a gazdasági tevékenység terü­letén is, ki kell zárni a másik fél ellen irányuló propagandát a határon, beleszámítva a hangszórók használatát is. A kínai fél kijelentette, hogy hasonló lépéseket tett. „Mindez hivatott volt hozzá­járulni a kedvező légkör ki­alakulásához mind a két or­szág kapcsolatainak területén, mind a normális határviszo­nyokban. Mindez tehát tárgyta­lanná teszi a tárgyalásokat a szükséges feltételek fogyaté­kosságáról“ — írja a szerző. A cikk rámutat Peking kö­vetkezetlenségére, ami abban nyilvánul meg, hogy a kínai fél szerint a szovjet—kínai határon fenntartandó status quo-t rögzítő egyezmény meg­vitatására adva vannak a fel­tételek (ezek a tanácskozások 1969 október óta folynak), míg a határvonalakról szóló tanács­kozások feltételei hiányoznak. A szerző arra a következtetés­re jut, hogy Peking javaslata, miszerint előbb ideiglenes szerződést kell kötni a status quo fenntartására, „egyrészt nem az adott helyzetből ered, másrészt maga a kínai kor­mány is beismerte 1969. októ­ber 7-i nyilatkozatában, hogy ez a javaslat meghaladja a szovjet és a kínai kormányfő 1969. szeptember 11-i egyez­ményének keretét és csak utó­lagosan terjesztették elő.“ Világos volt, hogy az ideig­lenes egyezmény megkötéséről folytatott tanácskozások csak végtelen időhalogatást jelent­hetnek, különösen a határvo­nalak tanácskozása szempont­jából, ami a probléma lénye­gét jelenti. Amint az előrelát­ható volt, hamarosan bebizo­nyosodott, hogy Peking éppen erre törekszik. A szovjet fél bebizonyította, hogy a problémák megoldásá­hoz vezető leggyorsabb üt a határvonal kijelölése. De ami­kor azt látták, hogy Kína nem akar egyetérteni ezzel a javas­lattal, a szovjet képviselők az álláspontok közeledése, vala­mint a tanácskozások előreha­ladása érdekében beleegyezett az ideiglenes szerződés kidol­gozásába. Feltételezhető volt, hogy ha a kínai fél bármilyen okból nem hajlandó tanácskozni a határvonalakról és egyszer s mindenkorra megoldani a 'ha­tárkérdéseket, akkor legalább az ideiglenes szerződés kidol­gozásával kapcsolatban kell konstruktív álláspontra helyez­kednie. Peking magatartása azonban egészen más volt. „Anélkül hogy mérlegelné az objektív valóságot, makacsul arra törekszik, hogy fenntar­tás nélkül fogadják el követe­léseit, jóllehet e követelések teljesen indokolatlanok.“ A követelések lényege az, hogy Peking a határkérdések­ről folytatandó tanácskozások megkezdését függővé teszi at­tól, hogy a szovjet fél egyol­dalúan egyezzen bele abba, hogy a jelenlegi egyezményes határokat több szakaszon mé­lyebben helyezzék át szovjet területre, igen jelentős hosszú­ságban. Sőt a kínai fél „a ka­tonaság elválasztása“ ürügyé­vel azt követeli, hogy a Szov­jetunió számos szakaszon egy­oldalúan vonja vissza a határ­ról fegyveres erőit, beleszámít­va a határőrséget is, míg a kínai katonaság a megelőző állásokban marad. Vajon milyen vonalon kelle­ne — a kínai fél elképzelése szerint — kijelölni a határokat és hová kell áthelyezni a szov­jet határőrséget? A szovjet kormány kezde­ményezéséből 1964-ben a Szov­jetunió és Kína kétoldalú ta­nácskozást folytatott a határ­kérdésekről. E tanácskozásokat Peking hibájából nem fejezték ba Akkor a két fél kicserélte a térképeket. Bebizonyosodott, hogy a kínai térképeken a szovjet terület számos szaka­szát Kínához csatolják és a határvonal jelentős hosszúság­ban, mélyen a szovjet terüle­ten húzódott. A kínai fél a „határvonalat“ önkényesen húzta meg minden olyan doku­mentum nélkül, amely igazolta volna álláspontját és tekintet nélkül a határok valódi hely­zet éra Amikor e térképeket „gyár­tották“, amelyek tagadták az orosz—kínai hatűrszerződése- ket, Peking makacsul követel­ni kezdte, hogy a szovjet fél ismerje el eczek jogi érvényes­ségét. A szovjet területnek azok a szakaszai, amelyek a kínai térképeken a jelenlegi szerző­dések határvonala és a kínai fél által önkényesen meghú­zott határvonalak között van­nak, „vitás területnek“ minő- sítendők. Ez azonban csak ürügy, mivel Peking egyidejű­leg a „vitás“ kifejezésen a szovjet fél „meghátrálását“ érti, és azt állítja, hogy a „vi­tás“ területek a valóságban kétségtelenül kínai területnek számítanak. „Jóllehet Peking szavakkal nem tiltakozik uz ellen, hogy a határokat a szerződések alapján rendezzék, a valóság­ban arra törekszik, hogy meg­bontsa a szovjet—kínai határ szerződéses jogi alapjait és bár­milyen tanácskozás előtt lega­lizálja a „vitás területek“ koncepciót és egyoldalú elő­nyökhöz jusson tekintet nélkül a másik fél állami és nemzeti érdekeire“ — állapítja meg a cikk. „Mindez azt bizonyítja, hogy a maoisták mindenekelőtt sa­ját bel- és külpolitikai céljaik elérése érdekében blokkolni igyekeznek a Szovjetunió min­den reális javaslatát és nem akarják megengedni, hogy köl­csönösen elfogadható egyez­ményt kössenek a határok sta­tus quo-jának fenntartásáról". A szerző szerint a Szovjet­uniónak az az álláspontja, hogy pontosan meg kell hatá­rozni a határvonalat. Ezt ugyanis nem jelölték ki teljes hosszában és több helyen fel­színi változások történtek, megsemmisítették a határjelzó- seket, stb. „A helyzet az, hogy a felek az egyes szakaszokon eltérően értelmezik a határvo­nalat, de nem a határvonal valamilyen felülvizsgálásáról vagy revíziójáról van szó“ — hangsúlyozza a cikk. „A Szovjetunió azt javasol­ja, hogy a tanácskozásokon dolgozzák ki a határvonalak egységes értelmezését, a hatá­rok teljes hosszúságában és az érvényes szerződéseket helyet­tesítendő új szerződéseket kös­senek a határokról és valósít­sák meg a megfelelő demar- kációt. Ha mindkét fél szilár­dan áll a valóság és a doku­mentumok talaján, akkor min­den nehézséget áthidalnak és biztos lesz az eredmény. Ha a tényeket vizsgáljuk és a valóság kópét látjuk, az a benyomásunk, hogy Pekingnek nem érdeke semmiféle gyakor­lati és reális egyezmény a Szovjetunióval, hogy nem igyekszik megegyezésre, ha­nem szándékosan eltúlozza a határproblémákat, mindezt sa­ját szovjetellenes és soviniszta céljaik érdekében“ — állapítja meg a szerző. A Szovjetunió álláspontjáról hamisított változatokat terjesz­tenek és a nagyszámú valót­lanságok között vezető helyen áll „a fenyegetés északról“ és „a nyomás“, amit a Szovjet­unió állítólag Kínával szemben érvényesít a tanácskozások so­rán. A szerző megcáfolja ezeket a valótlanságokat és rámutat, hogy a Szovjetunió számtalan­szor javasolta, hogy a felek magas szinten külön államkö­zi jegyzőkönyvben kötelezzék magukat arra, hogy kölcsönö­sen lemondanak egymás meg­támadásáról. Ezeket és a Szov­jetunió más békeszerető javas­latait Pekingben nem támogat­ták. A kínai vezető képviselőknek azért van szükségük arra, hogy makacsul elutasítsák a Szov­jetunióval megkötendő olyan szerződést, ami rögzíti, hogy lemondanak az erő alkalmazá­sáról, az egymás ellen intézett támadásokról, valamint „a fe­nyegetés északról“ mítosz ki­használására, hogy állandó feszültségben tarthassák a kí­nai népet és eltereljék figyel­mét a belső nehézségekről — állapítja meg a cikk. „De Pekingnek azért Is szük­sége van a Szovjetunió Kína ellen megnyilvánuló „agresz- szivitását“ felhasználó rágal­makkal alátámasztott szovjet- ellenességre, hogy igazolhassa a világ előtt szovjetellenes po­litikáját és a nemzetközi ügyekben fenntarthassa a fo­Moszkva — A TASZSZ szov­jet hírügynökség szombaton nyilatkozatot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy Izrael bar­bár bombatámadásokat intézett libanoni települések ellen. „Az izraeli katonai klikk tovább fo­kozza a feszültséget a Közel- Keleten. A hírügynökség ezután leszö­gezi: az izraeli támadás áldoza­taivá békés libanoni emberek és palesztin menekültek — gyermekek, nők és öregembe­rek váltak. Az izraeli vezetés­nek az az igyekezete, hogy magyarázatot keressen ezekre a terrorakciókra, teljesen lehe­tetlennek bizonyul. Az egész világ előtt ismert, hogy éppen Izrael évek óta agresszív, erő­szakos és terror politikát folytai a vele szomszédos arab orszá­gokkal szemben. Az izraeli ural­kodó köröknek tudniok kell, hogy a térségben nem lehet bé­ke mindaddig, amíg az arab or­szágok nem kapják vissza min­den megszállt területüket és nem biztosítják a palesztin arab nép törvényes jogait. A TASZSZ szovjet hírügynök­séget illetékes helyen felhatal­mazták annak kijelentésére, hogy mindezekért a provoká­ciós cselekményekért és a fe­szültség fokozásáért teljes mér­tékben az izraeli kormányt ter­heli a felelősség. Kairó — Izmail Fahmi egyip? tömi külügyminiszter Kairóban fogadta Lumír Hanákot, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság kairói nagykövetét és tárgyalás sokat folytatott vele a két or: szág kapcsolatairól. Ezzel kap­csolatban a miniszter hangoz; tatta, hogy Egyiptom tovább kí: vánja fejleszteni együttműködé­sét valamennyi szocialista or­szággal. Hazánk nagykövete egyéb; ként megbeszélést folytatott más hivatalos egyiptomi ténye­zőkkel is. Kairóban egyébként hivatalo: san közölték, hogy Fahmi egyiptomi külügyminiszter a kormány több tagjával együtt Moszkvába utazik, hogy tárgya­lásokat folytasson a szovjet ve­zetőkkel a kétoldalú kapcsola­tok erősítéséről és elmélyítésé­ről. Szadat egyiptomi elnök nyi: latkozatot adott egy amerikai tv-társaságnak, amelyben azt az óhaját fejezte ki, hogy még a genfi közel-keleti konferencia felújítása előtt újabb kétoldalú megbeszélésekre kerüljön sor Egyiptom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és több aratj ország képviselőivel, beleértve a palesztin felszabadító mozgal? mák képviselőit is. FAGGYEJEV NYILATKOZATA A SZÓFIAI ÜLÉSSZAKRÓL Szófia — Nyikolaj Faggye- jev, a KGST titkára a jubileu­mi ülésszak befejezése után tartott sajtókonferencián kije­lentette, hogy a 28. ülésszak tanácskozását az elvtársi együttműködés és megértés szelleme hatotta át. Kijelentet­te, hogy a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsába tömö­rült szocialista országok sok­oldalú politikai és gazdasági együttműködésének újabb el­mélyülése következik. Ezután néhány adattal illusztrálta a szocialista országok közössége gazdasági szervezetének jelen­tőségét. Elmondotta, hogy a bárom földrészről több mint 360 millió lakost képviselnek a szervezetbe tömörült tagálla­mok. Az elmúlt 25 év során a KGST nemcsak hogy bebizo­nyította életképességét, de nagy nemzetközi tekintélyre is szert tett. A KGST-tagállamok gazdasági fejlődése a legerő­teljesebb a világon. A tagálla­mok nemzeti jövedelme 1973- ban pl. az 1948-as évi szinthez viszonyítva 8-szorosánál ma­gasabb volt és az ipari terme­lés volumene 12 szer maga­sabb az említett időszaknál. Ezzel szemben a tőkésorszá­gok nemzeti jövedelme ugyan­ebben az időben csak 3,2-del növekedett. Faggyejev elvtárs elmondot? ta, hogy a szófiai ülésszakon nagy figyelmet szenteltek a tagállamok népgazdaságfejlesz­tési terveinek összehangolásá­ra. A tagállamok tüzelőanyag? bázisának biztosítása szempont? jából rendkívül nagy jelentő­séggel bír az Orenburgi gázve­zeték megépítéséről kötött egyezmény, amely számos szo­cialista országon keresztül, köztük Csehszlovákián át i$ szállítja majd a fontos nyers­anyagot. Hazánkkal kapcsolat? bán a KGST főtitkára elmon? dotta, hogy Csehszlovákia a KGST-tagállamok iparilag leg­fejlettebb országai közé tarto­zik. Az ülésszakon a „KGST 25 éve“ Emlékéremmel tüntették ki Joszip Broz Tito elvtársat, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság és a Jugo.- szláv Kommunisták Szövetsé­gének elnökét, a Jugoszlávia és a KGST-tagállamok közötti gazdasági és tudományos-mű- szaki együttműködés fejlesz­tése terén kifejtett érdemeiért. Ugyancsak a „KGST 25 éve* Emlékéremmel tüntették ki Fi­del Castrót, a Kubai Kommu­nista Párt főtitkárát és a for­radalmi kormány elnökét. SZOVJET JEGYZÉK KÍNÁHOZ Moszkva — Vasžilij Kuznye- cov, a Szovjetunió külügymi­niszterének első helyettese jegyzéket nyújtott át a Kínai Népköztársaság moszkvai ideig­lenes ügyvivőjének azzal kap­csolatban, hogy a kínai ható­ságok már több mint három hónapja visszatartják a szovjet határőrség helikopterének há­romtagú legénységét, akik kényszerleszállást hajtottak végre a Kínai Népköztársaság területén. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hivatalainak ellenséges maga­tartása nyugtalanságot vált ki a szovjet katonák sorsa miatt mind családja és ismerősei, va­lamint a szovjet közvélemény széles rétegeiben. A szovjet kormány követeli, hogy azonnal szolgáltassák ki a helikoptert és legénységét. szültséget. „Ilyen politikával Peking szovjetellenes érveket ad az imperializmus politiku­sainak és ideológusainak és ezekért cserébe különféle kö- nyöradományokat vár az im­perializmustól.“ Kína zavarossá teszi a területi problémákat és komplikálni akarja a nemzet­közi helyzetet, összejátszik a revansiszta erőkkel ós ezeket nyíltan arra ösztönzi, hogy minden vitás kérdést csak erő­vel oldjanak meg. A Szovjetunió nagy figyelem­mel kíséri a nemzetközi ese­mények fejlődését és a többi országokhoz fűződő kapcsola­tot. A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a fenyegetéseket, eredjenek azok bárhonnan és mindent elkövet azért, hogy szilárdan biztosítja a szovjet nép békés munkáját. Ennek semmi köze sincs a „szovjet fenyegetésről“ terjesz­tett mesének és természetesen — ahogyan a szovjet vezető képviselők kijelentik — nem kell hogy aggassza azokat, akik nem terveznek semmit a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nyilatkozatai­ból, de különösen gyakorlati tevékenységéből mindenki meg­győződhet arról, hogy a Szov­jetunió abból az álláspontból indul ki, hogy a szovjet és a kínai népnek nincs oka a konfliktusokra, hogy alapvető hosszútávú érdekeik azonosak, azonban az is teljesen világos, hogy a szovjet—kínai kapcso­latok normalizálása valameny- nyi függőben lévő kérdés meg­oldása, tehát a határkérdések megoldása is. Csak mindkét fél ilyen irányú erőfeszítései alap­ján érhetők el és semmiféle más úton. A ZYCIE WARSZAWY CIKKE

Next

/
Thumbnails
Contents