Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó
Az igazgatói előszobában magas, karcsú lány ül az íróasztalnál. Kimutatásokat készít, üzeneteket továbbít, közben feketekávét főz. Pomaj Éva a Gém. Horka-i (gö- mörhorkai) Cellulóz- és Papírgyár igazgatójának titkárnője. Beosztása egyoldalú, elvont munka — gondolhatta az idegen. Éva tartalmasnak és érdekesnek tartja, jóllehet ez a beosztás nemegyszer megterhelést és többletmunkát is jelent. A Domica melletti Dlhá Vesen (Hosszúszón) született. Nem a híres barlang, nem is a természet szépsége miatt említem ezt meg. Ez a tény azt jelenti: az öt osztály elvégzése után a mintegy nyolc kilométerre fekvő Pelső^re járt a kilencéves alapiskolába. Négy éven keresztül utazott oda és vissza. Utána a poprádi köz- gazdasági szakközépiskolába iratkozott be, vagyis ismét távol került az otthontól. — A gép- és gyorsírást igen szerettem. Diákkoromban versenyen vettem részt — mondja. — Egyik alkalommal — iskolai viszonylatban — a negyedik helyen végeztem. Az érettségi bizonyítvány magszerzése után került a gömörhor- kai Cellulóz- és Papírgyárba adminisztrációs beosztásba. Egy fél év múlva titkárnőnek nevezték ki. Ebijen a munkakörben ugyancsak hasznát veszi a gépírásnak, a gyorsírásra azonban csak ritkán van szüksége. Itt kell elmondani, hogy ma is rendszeresen részt vesz a járási és a kerületi ifjúsági gépírási versenyeken, és általában jó helyezést ér el. Ma is bejáró, mint i égen. Fél ötkor kel és délután háromkor, néha azonban csak este hatkor ér haza. ő ugyanis nemcsak az igazgató. hanem a SZISZ és a szak- szervezet üzemi bizottságának is a titkárnője, illetve tagja. így tehát ha gvúlést tart az egyik vagy a másik szervezet, ott kell lennie. Vezeti a jegyzőkönyvet, intézi az ügyeket — A SZISZ-szervezet nálunk 1971-ben alakult meg — mondja. — Azóta vagyok a vezetőségben. A szakszervezeti bizottságba egy évvel később választoltak be. Mindkét helyen igyekszem feladatomat közmegelégedésre elvégez ni, de ügyelek arra. hogv az ne menjen a munkám rovására. Amint mondja, úgy is cselek szik. Elégedett az igazgató, elégedett a SZISZ- és a szakszervezet is. Igazolja ezt az a tény is, hogy háromszor vett részt juta- lomüdülésen. — Pontos, rendszeretö, aktív és jókedvfi. Mindenkor és mindenütt feltalálja magát. Egy dolgot nem kell neki kétszer mondani — így jellemzi őt Gál Zoltán, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke Mit lehet még ehhez hozzá- rßznl. Csupán annyit, hogy miné’ több ilven aktív, fiatal titkárnő legyen az országban. —nj— Útkereszteződés a bratislavai régi hídnál. A közlekedési lámpa zöldet mutat. Célom a kereszteződés túlsó oldalán a bölcsészkar épülete. Naponta száz és száz egyetemista teszi meg ezt az utat. Fiatal filozófus-, pedagógus-, könyvtáros-, újságírójelöltek. Tele vagyok várakozással. Mint általában mindenki, aki egy érdekes emberrel vnló találkozóra indul. Ernest Sýkora, a bratislavai Ko- roenský Egyetem Bölcsészkara Pedagógiai Tanszékének tanára pedig érdekes ember. Nemcsak ősz haja teszi azzá — nyáron ugyanis már hatvanéves lesz —, hanem főleg az élete. Már a München előtti burzsoá köztársaság idején — egyetemista korában —, is kommunistaként dolgozott. Részt vett a fasiszták elleni harcban, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. A fel- szabadulás után nyolc évig a Szlovák Ifjúsági Szövetség elnöke volt. Még a harmincötöt sem lépte át, amikor 1949 áprilisában részt vett a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség egyesülő konferenciáján. „Sok ifjúsági funkcionárius volt olt Szlovákiából" — emlékszik vissza a 25 év előtti eseményre Sýkora elvtárs és neveket sorol:: „Rázus elvtárs, a CSKP KB dolgozója, Pezlár elvtárs, aki ma az SZLKP KB titkára, Litva] és Fűteje elvtársak, az SZLKP KB osztályvezetői, Lacek elvtárs, a Prágai Közlekedési Vállalat igazgatója stb., Az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos dolgokban Sýkora elvtárs polihisztor. Megemlítette például az 1922 es évet. A párt már akkor felismerte a fiatalok és gyerekek szervezetbe tömörülésének jelentőségét. Ezért a szovjet pionírok példáját követve ki akarta építeni az ifjú úttörők mozgalmát. Burzsoá körülmények közölt azonban ez nehéz volt. A gondolatok gyorsabbak mint a fény vagy' a villanyáram. Ezt akkor tudatosítottam, amikor Sýkora elvtárs elbeszélése nyomán a történelem valósággá (is „kézzelfoghatóvá“ vált. Kézzelfoghatóvá, mint az 1949-ben a CSISZ egyesülő konferenciáján elmondott beszédének vázlatai. „Elvtársak!“ — olvasom a szöveget a megsárgult papíron —, „engedjétek meg, hogy rövid felszólalásomban három dolgot érintsek ...“ Huszonöt év távlatából még tömörebben így elemzi felszólalását: „Mindenekelőtt az ifjúsági és gyermekszervezet egységének és a CSKP- vel való még szorosabb együttműködésnek a kialakítása volt a célunk. Olyan ifjúsági szervezetet akartunk létrehozni, amely népeink barátságának hordozója. Arról volt szó, hogy növeljük ifjúságunk közéleti jelentőségét, hogy megerősítsük nemzetközi helyzetét, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség keretén belül pedig a világ békemozgalmában való részvételét. Az egyesülésre, mint az ifjúság szocializmushoz vezető legrövidebb útjának alapjára tekintettünk.“ Miközben isszuk a feketét, beszélgetésünkkel pár évet visszakanyarodtunk. A felszabadulás utáni első évek. Az ifjú kommunisták, ifjúsági mozgalmunk szervezői — sokan közülük még tapasztalatlanok voltak, de — odaadó lelkesedéssel harcoltak a burzsoá reakció ellen, ifjúságunk jövőjéért. A párt irányította őket. A háború üszkeilöl bűzlő föld segítségért kiáltott. Pártunk minden ép kezet munkára szólított fel. A fiatalokat is. „1945 júliusában, Pezinokban, az ifjúság nyugat-szlovákiai kongresszusán Husák elvtárs is azzal a felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy kapcsolódjanak be az ország újjáépítésébe. Létrejöttek az első ifjúsági építkezések: Habura, Vyhne, Mokrance, Lidice, Most, Litvinov .. . Sok országból jöttek a brigádosok. Edződött a proletár internacionalizmus. Erre az időre esik a Hronská Dúbrava—Banská Štiavnica közti Ifjúsági Vasútvonal építésének megkezdése is, mely a győzelmes február előtti reakció el* lenállása felett aratott nagy győzelmet jelentette. Az ifjúsági építkezések öntudatos fiatal munkásokat, parasztokat, szervezőket, vezetőket, újságírókat, művészeket stb. neveltek. Az ifjú kommunisták nagy iskolája, az ifjúsági szervezet aktivitása kibontakozásának kezdete volt ez az időszak“ — mondta Sýkora elvtárs. „Nagy célok nélkül nem lehet nagy mozgalom sem. Minden fiatal nemzedéknek saját célokra van szüksége. A fiatalok és legfiatalabbak céljainak legmélyebb forrása pártunk programja. Tudom — mosolyog Sýkora elvtárs —, hogy ma nehezebb választani, mint régen. Ma, a tudományostechnikai forradalom korában sokkal több a lehetőség. A generációs különbség abban rejlik, hogy ma világosan látjuk a jövőt. A mai fiatalok sokkal többet tudnak a jövőről, mint az előző generáció tudott. Tapasztalatokból, tanulságokból meríthetnek és mindezt biztonságban. Ma nem fontos, hogy a cél egy építkezés legyen. A XV. pártkongresszusra való előkészületek jelentik a reális jövőt. Megoldásra váró problémák még ma is vannak. Pártunk ismeri ezeket a problémákat. Ma olyan időszakot élünk, amikor a fiatalok, munkások és mesterek, mezőgazdasági dolgozók és technikusok, tudományos kutatók az ifjúsági mozgalomban is saját jövőjük építésén dolgozhatnak. A célt aszerint értékelhetjük, mennyire kapcsolódnak az elképzelések a jövőt közelebb hozó tettekkel. Minden fiatal nemzedéknek vannak nélkülözhetetlen romantikus vonásai. A mai kor romantikáját az említettekben kell felfedezni. Az ifjúsággal és a gyerekekkel való bánásmód a legnagyobb tudomány. Éppen ezért a fiatal generáció nevelésének pártunk nagy figyelmet szentel. A SZISZ pionírszervezete számára például nagyon fontos a pionírvezetők képzése. A pionírszervezet eltér a burzsoá gyermekszervezetektől. Éspedig abban, hogy az iskola bázisán keletkezett. Nem szakítja el a gyerekeket az iskolától, hanem éppen ellenkezőleg, az iskolához vonzza őket. Fejleszti kezdeményező szellemüket, közösségi életre és munkára tanítja őket. Kialakítja bennük az érzést, hogy saját munkával kell kiérdemelni mindazt, amit a társadalomtól kapnak. Egyáltalán nem elavult a Makarenko elveihez való visz- sza térés.“ Ha Sýkora elvtársnak nem lettek volna tanári kötelezettségei is, a beszélgetést még sokáig folytattuk volna. A különböző funkciók betöltése mellett ugyanis előad a bölcsészkaron, a SZISZ Központi Politikai Iskoláján, eljár a Klement Gottwald Központi Pionírházba, a fiatal sportolók közé... „Nincs időm még megöregedni sem“ — mondja szinte mentegetőzve azért, mert olyan kevés az ideje. Az ideje, amit az ifjúsággal való tartalmas munka tölt Hl még ma is. FKANTlSEK schingler A Plzeni Nyugat-csehországi Papírgyár Su&icei Özemében suk fiatal dolgozik. Munkájukat lelkiismere tesen és pontosan végzik. (Foto: J. Vlach — ČSTK) 1974 VI. 2. A cél a jövő záloga Fürtűinkről nalBlDhnah
