Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-01 / 128. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÄZATUNK FEKETEINGES KÍSÉRTET A z utóbbi időben a sajtóirodák jelentéseiben mind qyakrab- '' bán jelennek meg jelentések fasiszta csoportok mozgo­lódásáról a világ különböző részeiben. Egy hónapon belül ar­ról olvashattunk, hogy aktivizálódtak a fasiszta csoportok Ja­pánban, Indiában a fasiszták egybeolvadtak a szélsőjobboldal­lal, hogy közös pártot alakítva hatásosabb működést fejtsenek ki, az ŇSZK-ban is hallattak magukról a neonáci rendzavarók, különféle jellegű fasiszta csoportok az Egyesült Államokban megzavarták Martin Luther King és más, a fajüldözés elleni harcban életüket vesztett mártírok emlékére rendezett kegye­letes ünnepségeket, újabban pedig Mexikóban garázdálkodnak fasiszták olyannyira, hogy még a kormány párti sajtó is puccs­kísérlettől tart. Á fasiszták mozgolódását azonban Olaszország­ban a bresciai merénylet tetőzte be. 0 Duce és ducetto A Mussolini féle Salo Köztár­saság végnapjai óta Olaszor­szágban hivatalosan megszűnt a fasizmus. A háború utáni években még erősek voltak az olasz partizán mozgalom hagyo­mányai, a demokratikus erők kivívták, hogy az új alkotmány is örök időkre betiltotta a fa­siszta pártot, valamint mind­azon szervezeteket és tervezett új tömörüléseket, amelyek a fasizmus fedőszervezetéül szol­gálhatnának. Az 1946 óta köz- társasági Olaszországban a volt fasiszta és monarchofasiszta erők mégis megtalálták a rése­ket a törvényekben. 1947-ben megalakult az Olasz Szociális Mozgalom nevű neofasizsta párt (MSI), mely eléggé kendőzte igazi szándékait s ezért a de­mokratikus közvélemény talán nem is vette komolyan. E szer­vezet különösen azóta aktivizá­lódott, hogy az elnöki tisztsé­get egy nagy műveltségű tanár­ember, Giorgio Almirante, Mus­solini. egykori propugandafőnö- ke vette át, aki a párt megala­kulásakor a szociális demagó­giával fellépő ún. „balszárny“ vezetőjének számított. A kiváló szónoki képességű neofasiszta megragadott min­den alkalmat, hogy cáfolja pártja fasiszta jellegét, nem vállalta a kontinuitást Mussoli­ni feketeinges mozgalmával, de olykor kenetteljes szavai mö­gött észre lehetett venni a hi­deg valóságot: fasiszta típusú hatalomátvétel vágyát. Alinirante tekintélye pártjá­ban annyira megnőtt, hogy egyszerűen ,,ducetto“-ként em legetik, azaz a „kis ducet“ vagyis Mussolini utódját látják benne. A hatvanas évek derekán ki­robbant SIFAR-botrány, amely- lvel kapcsolatban kitudódott, hogy magas rangú tisztek Di Lorenzo tábornoknak, a csend­őrség főparancsnokának veze­tésével puccsot készítettek elő s végezni akartak többszáz bal­oldali vezetővel s még a pol­gári pártok számukra kényel­metlen politikusait egy messzi szigetre akarták deportálni, a közvélemény figyelme mindin­kább az ártalmatlannak tartott, de csendben szervezkedő neo fasisztákra terelődött. Nem vé­letlenül. A SIFAR-ügy kirobba nása óta több leleplezés történt Olaszországban s mindannyi­szor kiderült, hogy a neofasisz­ták aktív szerepet játszottak a háttérben. 0 Kettős szerep Az olaszországi neofasizmus anatómiája sokszínű képet mu­tat. Egyrészt itt van Almiran­te, az MSI párt „szalonképes figurája“, aki hivatalos megnyi­latkozásaiban elhatárolja magát minden erőszaktól, a „jog és törvény“ bajnokának a színé­ben tetszeleg. Fennen hangoz­tatja a küzdelem parlamenti módját, a parlamenti játéksza­bályokat. Ez lényegében a párt­jának az érdeke: az MSI fasisz­ta lényege már régen kiderült, de valami formai akadály min­dig van annak útjában, hogy hi­vatalosan betiltsák. Almirante beszédei éppen ezért ködösíté­sül hangzanak el a közvéle­mény szamára. Ugyanakkor a neofasiszta pártnak hivatalos tagjainál is több egyszerű, szürke híve van, akiknek jórészét — éppen is­meretlenségük miatt — erősza­kos akciókra — utcai vereke­dések előidézésére, merényle­tekre, garázládkodásra használ­ják fel, sőt titokban kiképzést kapnak, hogy az MSI párt fegy­veres osztagaiként használhas­sák fel őket. Az elmúlt évek­ben nem egy esetben titkos fegyverraktárakat lepleztek le, rendszerint titkos kiképzőtele­pek szomszédságában, ahol konspirációs módon megszer­vezve, akciójukra fedőcímet használva képezik ki a fasiszta suhancokat. Voltak ilyen lelep­lezések, letartóztatások is tör­téntek, a közvélemény értesült a dolgokról, a fasiszta szervez­kedés gyökereit mégsem irtot­ták ki. Itt következik a nagy kérdő­jel, amelynek helyéire valójá­ban felkiáltójel kívánkozik. Ugyanis az MSI kettős szereire — Almirante hajolgása és a neofasiszta suhancok garázdál­kodása kapcsolatban van egy harmadik szere|)(>el, amelyet olyasvalakik játszanak, akik hi­vatalosan nem tartoznak a neo­fasiszták közé, a valóságban azonban egy húron (rendülnek velük. 0 Bürokrácia és tisztikar Ezt a szerepet az olasz tiszt­viselőkar bizonyos rétege, va­lamint a katona- és rendőrtisz­tek, magas állású személyek bizonyos köre játssza. A háttér­ben pedig erős tőkés érdekelt­ségek húzódnak meg. Erre kü­lönösen Di Lorenzo tábornok leleplezése óta derült fény. Az­óta a neofasiszták legnagyobb akciója az 1969. december 12-én a milánói mezőgazdasági bank épületében előidézett robbanás volt. A merénylet elkövetésé­vel tudatosan az anarchistákat vádolták azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet az iga­zi tettesekről. Az ártatlanul letartóztatott Pietro Valpreda „egészen véletlenül“ kiugrott a rendőrség épületének második emeletéről s nem védhette ma­gát, ugyancsak „ismeretlen tet­tesek“ végeztek a túlbuzgó Cu labresi felügyelővel, aki az iga zi tettesek nyomára akadt. Sok más szemtanú, aki bizonyítani tudott volna az igazság kiderí­tése érdekében, „véletlenül“ el­tűnt — ki baleset, ki merény­let áldozata lett. Hogyan történhetett ez? Csakis úgy, hogy a neofasisz­táknak szövetségeseik vannak az államigazgatásban, a rendőr­ségnél, a katonaságnál, s ezek Idejében figyelmeztetik fasiszta cimboráikat. Amos Spiazzi ezredes, vala­mint a vele kapcsolatban álló, genovai De Marcchi ügyvéd, az ortonovoi Casucci orvos letar­tóztatása a közelmúltban szé­lesen elágazó fasiszta szervez kedésre vetett fényt. A „szür­ke“ és prominens fasiszták le­bukásai azonban nem jelentik a rákfene kiirtását, mert a gyö­kerek maradnak s ez az olasz társadalom egyik legfőbb baja. 0 Brescia után A neofasisztákat a kormány- alakítással, majd hivatalosan a válás kérdésében tartott nép szavazás eredményével érzé­keny vereség érte. Bebizonyo­sodott, hogy nincs nagy társa­dalmi súlyuk. Ezért hangoskod nak és fordulnak mindinkább erőszakhoz. A bresciai szakszer­vezeti antifasiszta gyűlésen tör­tént bombamerénylet, amelyet az 1969-es milánói merénylet óta a legnagyobb fasiszta ak­ciónak tartanak, felrázta az olasz közvéleményt. Az olasz dolgozók válasza félnapos fi­gyelmeztető sztrájk volt s egy­re szélesebb társadalmi körök követelik a kommunisták veze­tésével, hogy szánja rá maqát a kormány és erélyesen szá­molja fel — kibúvók nélkül — az országszerte garázdálkodó fasiszta csoportokat, Mussolini feketeingeseinek utódait. L. L. ANDREI GRECSKO marsall, szovjet honvédelmi miniszter, aki Bumediennek, az Algériai Forradalmi Tanács elnökének meghívására látogatást tett Al­gériában, visszaérkezett Moszk­váim. A MOZAMBIK bennszülött la­kossága ellen a portugál gyar­matosítók által elkövetett bűn­tettek kivizsgálásával foglalko­zó ENSZ-bizottság befejezte a szemtanúk kihallgatását és a közeljövőben a bűntettek hely­színére utazik, amennyiben a portugál kormány is beleegye­zését adja ehhez. AZ NSZK területén befejező­dött a NATO kétnapos hadgya­korlata. Ezt követően megkez­dődött a „Forró talaj“ fedőne­vű újabb NATO-hadgyakorlat, amelyen belga, nyugatnémet, olasz, brit, amerikai és nyugat­német egységek vesznek részt. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT élesen tiltakozott Kína párizsi nagykövetségének dön­tése ellen, mivel az elutasította Henry Fiszbin kommunista kép­viselő vízumkérelmét, hogy a FKP parlamenti küldöttségének tagjaként Kínába utazzék. A SZUEZI-CSATORNA tisztí­tása gyors ütemben halad elő­re, olyannyira, hogy egy héten belül felújítják a közlekedést Port Said kikötőben a csator­na északi részén. BRAZÍLIÁBAN letartóztatták Dávid Capistrant, a kommunis­ta párt KB tagját, ismert köz­életi személyiséget. Capistran argentínai emigrációban élt és a napokban tért vissza hazájá­ba, ahol azonnal letartóztatták. KAMBODZSÁBAN a hazafiak egységei Phnom Penh előváro­sában, Chak Angreban és Kom- pongthom tartományi központ közelében sikeres rakétatá­madásokat hajtottak végre a Lón Nol-csapatok ellen. ADDIS ABEBÁBAN a techni­kai személyzet sztrájkja követ­keztében már négy napja nincs távközlési összeköttetés a kül­világgal. A sztrájk miatt a fő­város rádióállomása is kényte­len volt megszakítani adásál. Japán „kemény álláspontja” Tokió — Japán diplomáciai körökben megkezdődött a ja­pán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötésére irányuló tárgyalások „lélektani“ előké­szítése. Ennek legfőbb jellem­zője, hogy a japánok „kemény álláspontra“ helyezkednek egyes kérdésekben, hogy az­után a tárgyalások folyamán fokozatosan engedjenek és végül is elérjék céljukat. Megfigyelők ezzel magyaráz­zák Ohira külügyminiszter parlamenti nyilatkozatát, amely szerint Japán nem hajlandó megkötni a békeszerződést Kínával, ha a kínaiak ragasz­kodnak a területi kérdés ren­dezéséhez. A fő problémát a Szenkaku-szigetek jelentik. Amikor az Egyesült Államok ezeket a szigeteket Okinawá- val együtt visszaszolgáltatta Japánnak, Kína közölte, hogy a Szenkaku-szigeteket Kína felségterületének tekinti. Kína eddig még nem reagált a japán megnyilatkozásokra. BEFEJEZŐDÖTT A JKSZ X. KONGRESSZUSA Joszip Broz Tito a párt örökös elnöke Belgrád — A Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének X. kongresszusa, mint már jelen­tettük, csütörtökön záróiilésé- vel befejezte munkáját. A kongresszus összesen két alapvető és 16 akciójellegű ha­tározatot hozott. A két alapve­tő határozat hosszabb távra ha­tározza meg Jugoszlávia bel , Illetve külpolitikáját, és a kom­munisták ezzel összefüggő teen­dőit. Szó van ezekben az ön­igazgatás fejlesztéséről, a gaz­daság gyorsabb ütemű növelésé nek és az ország el nem köte­lezettségi külpolitikájának meg­valósításával összefüggő felada tokról. Az akció jellegű határozatok rögzítik a (KSZ álláspontját a legfontosabb külpolitikai (Kö­zel-Kelet, Indokína, Chile, a fel­szabadító mozgalmakhoz fűződő viszony, az olasz területi köve telesekkel kapcsolatos állás­foglalás), és olyan belső kérdé­sekben, mint az új alkotmány megvalósítása, a káderpolitika, a honvédelem fejlesztése és a biztonság növelése, a mezőgaz­daság fejlesztése és más fela­datok. A határozatok elfogadása után a kongresszus felmentette tisztségéből a párt vezető tes­tületének volt tagjait, majd megerősítette tisztségében a 165 főből álló új központi bi­zottságot, amely két kongresz- szus között a párt legfelsőbb szerve lesz. A kongresszus végül megvá­lasztotta a párt elnökét. A küldöttek hosszan tartó tapssal fogadták, és egyhangú­lag jóváhagyták azt a javasla­tot, hogy Joszip Broz Titót mandátumkorlátozás nélkül vá­lasszák meg a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­kévé. A JKSZ X. kongresszusa néhány perccel 18 óra után, Ti­to pártelnök zárszavával, az Internacionále eléneklésével fe­jezte be munkáját. A JKSZ Központi Bizottsága csütörtökön este Belgrádbau megtartotta első ülését, ame­lyen megválasztotta 38 fős el­nökségét és a 12 tagú végre­hajtó bizottságot. EREDMÉNYESEN KIBONTAKOZIK A SZOVJET-OSZTRÁK EGYÜTTMŰKÖDÉS Kreisky moszkvai sajtóértekezlete Moszkva — Pénteken délután Moszkvában Koszigin szovjet miniszterelnök „korlátlan idő­tartamú“ zárómegbeszélésre hívta meg Kreisky osztrák kan­cellárt és ideiglenes államelnö­köt, aki a szovjet kormány meg­hívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, A kancellár ezt megelőzően Ko­szigin miniszterelnökkel és Pud- gornijjal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével tár­gyalt. A látogatás szombaton ér véget. Útban hazája felé az oszt­rák kormányfő megállót tervez Szovjet-Ukrajna fővárosában. A Kosziginnal folytatott utol­só eszmecsere előtt, melyen az eddigiekben nem érintett kül­politikai kérdéseket vitatják meg, pénteken délben Kreisky sajtóértekezletet tartott, ame­lyen közölte, hogy moszkvai megbeszéléseit sikeresnek tart­ja, különösen az osztrák—szov­jet kapcsolatok tekintetében. E kapcsolatok kérdéseiben „szin­te egyáltalán nincsenek ellen­tétek" Ausztria és a Szovjet­unió között — mondotta. Az eddig megvitatott világ- politikai témák közül a kancel­lár az európai biztonsági érte­kezlet befejezésének kérdését emelte ki. Az értekezlet harmadik sza­kaszának időpontját illetően megjegyezte, hogy kormánya a szovjet kormányhoz hasonlóan annak mielőbbi összehívására tö­rekszik. „Nem hiszem — mondta —, hogy egy ilyen találkozót olymódon kellene előkészíteni, hogy a részvevőknek már csak bólogatniuk kelljen, mert elő­zőleg mindent elvégezlek he­lyettük“. Ugyanakkor hangsó- lyozta, hogy a biztonsági érte­kezlet kimenetele nemcsak ar. osztrák és a szovjet álláspont­tól függ, hanem „olyan egyen­let, amelyben ismeretlenek is vannak". Részletesen foglalkozott az osztrák kormányfő a gazdasági együttműködés kérdéseivel, kü­lönösen a szovjet földgáz- és olajszállítások helyzetével. Utalva arra, hogy Ausztria föld­gázszükségletét teljes egészé­ben, kőolajszükségletét pedig részben szovjet importból fede­zi, kijelentette: annak ellenére, hogy az energiaválság nyomán az „olajöntudat“ az egész vi­lágon jelentősen növekedett, tapasztalata szerint a Szovjet­unió nem érdekelt abban, hogy csökkentse a szállításokat, s ezekben az energiaválság ide­jén a legkisebb fennakadás sem volt. A legközelebbi jövőben a két ország szakértői Bécsben folytatják a tárgyalásokat a földgáz- és olajszállítások kö­vetkező szakaszáról. Előreha­ladott tárgyalások folynak a linzi VOEST-művek részvételé­ről a kurszki kohászati komple­xum felszereléseinek szállításá­ban. GUS HALL; KUDARCOT SZENVEDETT A HIDEGHÁBORÚ New York — Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára sajtóérte­kezleten ismertette azokat a benyomásokat, amelyeket az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége szerzett a Szovjetunióban, Magyaror­szágon, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelor­szágban telt látogatása során. — Küldöttségünk tagjait — mondotta Guss Hall - mindennél jobban meglepte, hogy mennyit haladlak a szocialista országok a népjólét fellendítésében. Új kormány Thaiföld ön Bangkok — Szunja Dharma- szakti thaiföldi miniszterelnök pénteken reggel átnyújtotta új kormányának névsorát Bhumi- bol királynak. Az uralkodó jó­váhagyta az új kormány össze­tételét, amely a korábbi 28 helyett 30 tagú. A testületben 19 „újonc“ van — írja az AP. Változatlan u külügyminiszter és helyettese személye, és mint u kormányszóvivő közöl­te, az ország külpolitikája sem változik. A miniszterelnök rövid be­szédében közölte, hogy fő fel­adatának a kisparaszti gazda­ságok felkarolását tekinti és azt, hogy az ország új alkot­mányt kapjon. Egyidejűleg a thaiföldi fő­parancsnokság bejelentette, hogy megállapodás jött létre az Egyesült Államok és Thai­föld között, és ennek értelmé­ben június folyamán hatvan­nal csökkentik a Thaiföldön állomásozó több mint ötszáz amerikai repülőgép számát, öt­venegy vadászbombázót és ki­lenc B 52 es nehézbombázót vonnak ki. A közlemény sze­rint a két fél képviselői foly­tatják tárgyalásaikat, hogy a korábban kidolgozott program értelmében ez óv régéig való­ban 27 000 főre csökkenjen a jelenleg Thaiföldön állomásozó mintegy 35 ezer amerikai kon­tingens létszáma és kivonják a katonai gépek egyharmadát is. A küldöttség a moszkvai látogatás idején találkozott Leonyid Brezsnyevvel, Mihail Szuszlovval, Borisz Ponomar- jovval, Mihail Zimjanyinnal. Á megbeszélések fő témáját az enyhülési politika perspektívái alkották annak az ingatag helyzetnek fényében, amely az utóbbi időben a kapitalista vi­lágot jellemzi. Az Egyesült Államok Kom­munista Pártja abból indul ki, hogy az Egyesült Államuk uralkodó osztálya a nemzet­közi enyhülés politikájának folytatása mellett döntött, mi­vel meggyőződött a hideghábo­rús politika teljes eredmény­telenségéről. Ehhez hozzá kell fűzni azt az elvileg fontos kö­rülményt, hogy az enyhülési politika megfelel az amerikai nép, a munkásosztály érdekei­nek és élvezi annak teljes tá­mogatását, — hangsúlyozta a főtitkár, s hozzátette: a nem­zetközi enyhülés irányvonalá­nak egyedüli alternatívája a hidegháború, amely végérvé­nyesen kudarcot szenvedett. Végezetül Gus Hall tájékoz­tatta a sajtóértekezlet résztve­vőit arról, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban ki­alakult általános vélemény szerint megérett az idő a kom­munista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezletének ösz- szehívására.

Next

/
Thumbnails
Contents