Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-19 / 143. szám, szerda

Helyes úton

Párttagok és pártonkívüliek összefogása 0 Jelentős létesítmények 0 Nótával köszöntik a legjobbakat

Aki a Duna menti Dobro- hošťra (Doborgazra) látogat, azonnal észreveszi, hogy szorgalmas, tevékeny emberek lakják a községet. A díszfákkal kiültetett utcák, a portalanított utak s az új létesítmények mind arról tanúskodnak, hogy a falu sikeresen teljesíti választási programját. Vagyis nemcsak a képviselők aktívak, hanem a lakosság is. Ezzel kapcsolatban a kommunista Stifter István, a hnb elnöke ezt mondja:

— Képviselőink munkájával általában elégedettek lehetünk. Összesen 17 képviselőnk van,

ebből 10 párttag. Nagyon aktív például a veterán pártharcos, Vendrics Mihály, Bartalos József, Naszádos Boldizsár, a pártonkívüliek közül“ pedig mindenekelőtt Matus Margit és Nagy Júlia.

A helyi nemzeti bizottság fő feladatának tartja, hogy a helyi feltételek között teljesítse a XIV. pártkongresszus határozatát. A nemzeti bizottság jó munkájához nagyban hozzájárul Crman Katalin elvtársnő, aki hivatali dolgozó a hnb-n.

Ezt annál is inkább fontosnak tartja megemlíteni Stifter elvtárs, mivel hnb-elnöki tisztségét másodállásban látja el. Munkahelye a helyi alapiskola, melynek az igazgatója.

Az új óvoda.

A 700 lakosú község új létesítményei közül kiemelkedik az 1 millió koronát érő óvoda, melyet három hónapja adtak át rendeltetésének. Az új épületben napközi otthon és iskolai étkezde is létesült. Talán mondani sem kell, hogy a szülők az új épület környezetének rendezését társadalmi munkában végezték ... Ugyancsak új létesítmény a vendéglő udvarán levő táncparkett, melynek az értéke 72 000 korona. Nemrég ravatalozó Is épült a faluban, s bekerítették a temetőt.

— A falut járva az az érzésem támadt, hogy a lakosság azért verseng, kinek a háza előtt a legszebb a zöld sáv — jegyzem meg.

— Igen, ez így is van — mondja az elnök. — A legszebb eredményeket elérő polgárokat havonta egyszer nótával köszöntjük a helyi hangszóróban.

Hirdetőtábla is van a faluban. Ez főleg a helyi rendezvényekről tájékoztat. Például a nemrég megrendezett nyugdíjasok találkozójáról.

— Megtudhatnánk bővebben is valamit erről a rendezvényről?

— Vasárnap délután tartottuk a nyugdíjasok találkozóját, melyre 80, hatvan éven felöli polgárnak küldtünk meghívót. Az összegyűlteket köszöntöttük, majd emléklapot adtunk át nekik.

A találkozón az iskolások

Stifter Istvánné tanítónő vezetésével egyórás kultúrműsort adtak az idős polgároknak. Az iskola citerásainak muzsikájára több nyugdíjas táncra Is perdült. A találkozót a hnb, a Nő- szöveitség, a Vöröskereszt és a tűzoltók helyi szervezete a bnb-vel karöltve rendezte meg. Anyagilag a szövetkezet is támogatta.

A tömegszervezetek közül jól működik a faluban a Nőszövetség helyi szervezete Barta Rozáliával az élen, a Vöröskereszt szervezete, melynek Cafík Rozália az elnöke és a helyi tűzoltók Hamar Jánossal az élen. A tömegszervezetek az SZNF és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére

kötelezettséget vállaltak 3000 óra ledolgozására a községfej Jesztésben.

Szólni kell a falu kulturális tevékenységéről is. Mindenekelőtt az egész környéken ismert, 12-tagú furulyazenekarról, mely egyebek közt a gab- Cíkovóí (bősi) CSEMADOK-ün- nepségen lépett fel. A zenekart az iskola igazgatója vezeti. Az iskolában tánccsoport is létesült... Citera még csak kettő van a faluban, de a hangszeren már hatan tudnak játszani. A citerások vezetője Juricin Sándor bácsi. Egyelőre minden rendezvényt az iskolában tartanak meg, mivel művelődési ház nincs a faluban. A doborgaziak azonban remélik, hogy a jövőben a .^“-akcióban felépíthetnek egy művelődési házat.

FÜLÖP IMRE

A topofníki (nyárasdi) pionírok a pionírszervezet megalakításának 25. évfordulója alkalmából meghívták Fehér Lidi nénit, aki annak idején a faluban tartott első pioníravatáson a vörös nyakkendőket kötötte a pionírok nyakába. A gyerekek sok . kérdést tettek fel neki, érdeklődéssel hallgatták, milyen volt az élet szülőfalujukban negyedszázaddal ezelőtt. Általános derültséget váltott ki, amikor az egyik kislány megkérdezte, vajon eljön-e Lidi néni szervezetük fennállásának 50. évfordulójára is. Csak Lidi néni vette komolyan a kérdést, válaszolt is, hogy ö bizony nagyon szívesen eljönne. — Nagyon jó érzés látni, hogy az idősebb nemzedék nehéz küzdelme, sok nélkülözése és megpróbáltatása nem volt hiábavaló. Az élet teljesen megváltozott, ma már nem látni szegény embert, mindenki, aki becsületesen dolgozik, jól élhet.

Fehér Gáborné, akit a dunaszerdahelyi járásban nagyon sokan Lidi néninek hívnak, is kivette részét ebből a küzdelemből.

— Nehéz volt az élet, de szép. Ha még egyszer élhetnék, akkor sem csinálnám másképpen — mondja.

Hatgyerekes, szegény zsellércsalád harmadik gyermekeként született VlCanyban (Vágfar- kasdonj. Úgyszólván nem volt gyermekkora. Kilencévesen elszegődött szolgálónak a sók- szelőcei paphoz. Több gazdag háznál megfordult, majd elkerült Bratislavába.

— Nem volt könnyű a sorom, sokat dolgoztam, de ennek ellenére nagyon szép emlékek fűznek ehhez az időszakhoz. Ismerősöm, Száraz Mariska vitt el először a munkásotthonba, amely sokunk számára a második, jobbik otthont jelentette.

Az ifjúmunkások között nagyon jól érezte magát, és bár még csak ösztönösen, de fokozatosan bekapcsolódott a mozgalmi életbe.

— Talán ha tudom, hogy milyen kockázatot vállalok, nem csináltam volna. Gyakran röp- iratokat vittem a gyárakba azok helyett, akiket a rendőrség állandó megfigyelés alatt tartott. Személyesen ismertem Major István és Steiner Gábor elvtárssakat, akik szívesen tartattak előadásokat a fiataloknak. Amikor Major elvtársat a kosúti sortűz után letartóztatták és mi megtudtuk, hogy mikor viszik a tárgyalásra, nagyon sokan összegyűltünk a bíróság épülete előtt. Futótűzként terjedt el a hír, s aki csak tehette, eljött, Hangosan tiltakoztunk letartóztatása ellen, s követeltük: bocsássák szabadon. Csak akkor oszlottunk szét, amikor a rendőrük gumibotokkal támadtak ránk. Nekem is jutott az ütésekből.

Egyre közelebb került a munkásmozgalomhoz, s ebben segítette őt férje, Fehér Gábor is, akivel ebben az időben ismerkedett meg. Férje szervezett munkás volt. Együtt veitek részt a párt által irányított kommunista ifjúsági szervezet akcióiban. Sok felejthetetlen közös emlékük van.

— Sohasem felejtem el azt, amikor a munkásotthonban elbúcsúztunk azoktól a társainktól, akik a spanyol szabadság- harcosok megsegítésére Spanyolországba utaztak. Nem mondták, s nem is mondhatták el hova mennek, de mi éreztük, hogy nagyon fontos feladatra készülnek — mondja Fehér néni — Vidám emlékeim is vannak — folytatja. — 1932-ben azzal bíztak meg, hogy május else;e előestéjén segítsek a Puna-part egyik szakaszának feldíszítésében. A csoportot Dinga Rózsi néni vezette, akinek férje szobafestő volt és így létrát, ecseteket könnyen tudott szerezni fin kabátom alá rejtettem a plakátokat. Éppen megálltunk egy ház előtt, a ragasztáshoz készülődtünk, amikor hátulról elkapott egy rendőr. Meghűlt bennem a vér. Egy idősebb elvtárs Is velünk volt, ő futásnak eredt. Rózsi néni azonban nem ijedt meg, vil: lámgyors mozdulattal a rendőr fejére borította a vödröt, amelyben a ragasztóként haszEz a felvétel a nyugdíjasok találkozóján készült.

Nehéz volt, de megérte

FELEJTHETETLEN EMLÉK

núlt rozskovász volt. Amíg a rendőr magához tért, pii már messze jártunk.

1934-ben férjhez ment.

— Házasságunk talán azért sikerült ilyen jól, mert közös harcokban edződtünk meg, közösen küzdöttük le az akadályokat, egy cél vezetett bennünket megismerkedésünk óta — jegyzi meg Lidi néni.

Valóban sok megpróbáltatás várt még rájuk. Mivel férje ebben az időben megfigyelés alatt állt, jobbnak látták, ha Vágfarkasdon telepednek le. Boldogságukat, nyugodt családi életüket féltve, Lidi néni megígórtette férjével, hogy abbahagyja a politizálást. Gabi bácsi első dolga mégis az volt, hogy felkereste a faluban élő kommunistákat. Rövid időn belül ő is belátta, hogy helyesen cselekedett.

— Láttam, hogy férjemet szeretik és tisztelik. Én is megváltoztam, egyre közelebb kerültem a párthoz, ráébredtem, hol u helyein. Bár hivatalosan csak 1946-ban lettem a párt tagja, már ebben az Időben is részt vettem a mozgalomban.

Életük nem volt könnyű. Férje nagy nehezen borbélyüzletet nyitott. Többnyire a kispénzűek látogatták, a módosabbak nem jártak a kommunista borbélyhoz. A csendőrök is felfigyeltek rájuk. Különösen azután, hogy férje vörös sportnapot rendezett. Több mint 13Ü ifjúmunkás jött el Bratislavű- hól, az udvarukban gyülekeztek, forradalmi dalokat énekeltek. A hatóságok veszélyesnek tartották azt az embert, aki ilyen sok elv társsal áll kapcsolatban. Fehér bácsi ifjúsági szervezetet is alapított a faluban, színdarabokat tanítottak be, előadásokat szerveitek.

Különösen nehézre fordult a sorsuk- 1938 után. Egyre többet nélkülöztek, gyakoriak voltak a házkutatások és férjét sokszor elhurcolták a csendőrök. 1944- ben Komáromba vitték és ő magára maradt két kisfiával. A nyilasok és a kulákság őt sem hagyták nyugton, meghurcolták és ahol csak tehették, megnehezítették életét. Kis üzletüket katonák foglalták el. Még fiaikat is kiközösítették, a gyerekek nem akartak a „ronda kommunistákkal“ játszani.

— Helyzetünk már szinte reménytelennek tűnt, amikor a csendőrök egyszerre faggatni kezdték, hol a férjem, mit tudok róla. Az egyik házkutatás a másikat követte. Rájöttem, férjem bizonyára megszökött. Ettől kezdve csak azért izgultam, nehogy újra csendőr- kézre kerüljön.

Rövidesen jelentkezett. Otthon nem maradhatott, több szökött katonával és üldözött elv- társsal egy romos régi házban rejtőzött. Nagyon hideg volt, fázták, és ezért úgy döntöttek, hogy a ház alatt egy vermet ásnak és ott várják meg a felszabadítást, A vermet egy éjszaka alatt kiásták.

— Nagyon féltem, hogy az udvarra kihordott friss földhányásra felfigyelnek a katonák. Reggel nem akartam hinni a szememnek, friss hóréteg borította az árulkodó földkupacokat. Ettől a perctől szilárdan hittem, hogy életben maradunk, megérjük a felszabadulást.

— Fegyverekkel a fiam látott el bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Fehér bácsi. Egy alvó német katona nyakából gépfegyvert akasztott le. Pisztolyt is lopott, de a németek elfogták és megverték. Tízéves volt, de nem árulta el, kinek viszi: feltalálta magát, azt hazudta, hogy egyedül élő anyját akarta megvédeni.

A felszabadulás Fehérék életében is nagy változást hozott. Határtalan lelkesedéssel ünnepelték az első szabad május elsejét, amelyen a falu lakosai mind csatlakoztak a vörös zászlók alatt vonuló proletárokhoz.

1946-tól 1950-ig Csehországban éltek. Gyárban dolgoztak, munká'sörök voltak. Amikor visszatértek, váratlan fordulat történt Fehér néni életében.

— Felszólaltam egy pártgyű- lésen, és úgy látszik, megtetszett, amit mondtam, meg kevés is volt ebben az időben

az olyan asszony, akit funkcióval bízhattak meg. Elküldték egy tanfolyamra. Nehéz volt, hiszen csak elemi iskolába jártam, de azért férjem segítségével elvégeztem. Akkor jártam először a helyi nemzeti bizottságon, amikor Nyárasdon elfoglaltam a titkári hivatalt.

Fáradságos időszak következett. Nappal lekötötték hivatalos teendői, este a szervezeti munka, közben háztartást vezetett, gyermekeket nevelt. Bekapcsolódott a szövetkezetesítésbe, járta a falvakat, szívvel- lélekkel agitált.

— Jó érzéssel tölt el, hogy ma azok Is szeretettel üdvözölnek, akik annak idején haragudtak rám, mert a közösbfl hívtam őket. Belátták, hogy nekünk volt igazunk.

Közös harcokban edződtünk.

Később Hroboňovón (Alistá- lon), majd Dunaszerdahel yen

dolgozott. A megfeszített munkatempó megviselte egészségét, megbetegedett, és 1963-tól nyugdíjba kényszerült. A párt- munkától nem szakadt el, s amint említette, ez tartja lélekben fiatalnak. Több tisztséget tölt be és bármilyen pártfeladatot kap, szívesen teljesíti. Dunaszerdahel yen laknak, de amint kitavaszodik, kiköltöznek eperjesi nyaralójukba, ahová mindig sok szeretettel várják unokáikat.

Fegyverekkel a fiam látott el bennünket.

— Gyerekeink rum hoztak ránk szégyent, mindketten párttagok, s megállják a helyüket az életben. Az idősebb, Havi- rovban bányász, tagja annak a kollektívának, amely a fedésben világrekordot ért el. A fiatalabb baleset miatt kénytelen volt szakmát változtatni, s ma géplakatosnak tanul.

Örömmel látják, hogy járásuk gyors ütemben fejlődik, az emberek égyre jobban élnek. Élénk figyelemmel kísérik az eseményeket, megvitatják a problémákat. Nagvon szeretik a fiatalokat.

— Nem igaz, hogy rossz a mai fiatalság. Persze vannak köztük olyanok, akik rossz útra térnek, de többségük becsületesen dolgozik. Azáltal folytatják a mi küzdelmünket, hogy helytállnak a munkában, elsajátítják a tudományos. ismereteket, teljesítik feladataikat.

A fiatalokat a múlt is érdekli. Fehéréket sokszor meghívják maguk közé és kérdéseik arról tanúskodnak, hogy tanulni akarnak az idősebb nemzedéktől. Fehér Lidi néni és férje, akiktől igazán sok érdekeset és tanulságosat hallhatn .k. nagyon szívesen mesélnek nekik azokról az Időkről, amelyeket ők szerencsére már csak elbeszélésből ismerhetnek.

CSIZMA R ESZTEK