Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
Festmény helyett — festett vászon Az élet és a halál csatornája 23 Az olasz rendőrség hetek óta eredménytelenül keres egy teherautót, amely különös „árut“ szállított: Picasso, Matisse, Chagall és Guttuso alkotásait, a modern művészet csodálatos alkotásait. A szállítmánynak mégis volt egy nagy hiányossága: minden kép — hamisítvány volt. Nyomtalanul eltűnt Evangelos Pasiolis, a „Rom-art“ műkereskedés tulajdonosa Is, aki a hamisítványokat nagyon borsos áron értékesítette. Február közepén tetszetős hirdetésekkel hívta fel a figyelmet arra, hogy Bari egyik szállodájában világhírű festményeket árvereztet, rendkívül előnyös áron. Az olasz felső tízezer tagjai — természetesen, akiknek ugyan sok pénzük, de kevés műértő ízlésük és tudásuk van — két nap alatt 100 millió líráért vásároltak festett vásznat. A botrány akkor tört ki, amikor két „szerencsés vevő“ utólag gyanakodni kezdett, és a műkereskedők nemzeti szövetségének egyik tagjától kért szakértői véleményt. A vélemény nagyon tömör, ugyanakkor kifejező volt: „Közönséges hamisítvány“. A becsapott vevők a rendőrséghez fordultak. A rendőrök elkobozták a még raktáron levő „mesterműveket“, és egy teherautón a rendőrigazgatóságra szállították. Az egyik — Renato Guttuso szignójával Jelzett — festményt bemutatták a világhírű festőművésznek, aki természetesen igazolta, hogy durva hamisítványról van szó. Ennek ellenére Bari közrendjének védelmezői egy sűlyos hibát követtek el. Amikor ugyanis a törvényszéMilliárdok a szemétdombon A hulladék eltávolítása a környezetvédelem egyik legfontosabb és legbonyolultabb problémája, amiről világszerte vitatkoznak a szakemberek. Ausztriában külön szociális problémát is jelent, ugyanis a kormány véleménye szerint a hulladék eltávolítása „az előállító“ kötelessége, vagyis: a költségeket fizesse a lakosság. Ugyanakkor régóta közismert tény, hogy a szemét jelentős része feldolgozható értékes nyersanyag. A bécsi Világkereskedelmi Főiskola egyik csoportja részletesen elemezte az elégetésre kerülő hulladékanyagot. A háztartási szemét — súlyban 32, terjedelmében 52 százaléka — csomagolóanyag, ami további feldolgozásra alkalmatlan, mert a vállalkozók nem „látnak hasznot“ a feldolgozásában. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a fától nem látják az erdőt. A múlt évben ugyan feldolgoztak 150 ezer tonna papír- hulladékot, de további 120 ezer tonna nyilván a tűz martaléka lett, és nem került a papírgyárak zúzógépeibe. A vizsgálatot végző csoport azt javasolta, hogy minden nagyobb városban állítsanak fel kétre- keszes szeméttartályokat, az egyik rekeszbe kerülne a közönséges szemét, a másikba pedig csak a papírhulladék. Arra is rámutattak, hogy ez igen sürgető feladat, mert eddig a szocialista országok exportáltak papírhulladékot, de a kivitelük a jövőben — a saját igények növekedése miatt — nyilvánvalóan csökken. Az egyik osztrák cég olyan technikai módszert dolgozott ki, amelynek segítségével értékesíthetik az acélgyártásnál keletkező sósavat, éspedig a vas oxidáló felületének a tisztítására. A módszer széles körű alkalmazása megakadályozná, hogy sósavtartalmú szennyvíz kerüljön a folyókba. Ausztriának külön környezetvédelmi minisztériuma van, de a jelek szerint a környezetvédelemmel összefüggő problémákat nem a lakosság érdekében, hanem a lakosság pénzén akarja megoldani, és ezt azzal Indokolja, hogy a szennyezéshez mindenki hozzájárul. Viszont nem akarja költségekkel terhelni azokat, akik — nyereségük érdekében — a környezetszennyezés elsődleges tényezői. ki szakértők meg akarták tekinteni a rendőrigazgatóságra szállított képeket, kiderült, hogy az egész gyűjtemény eltűnt. A tőkeerős vásárlók, akik azt remélték, hogy olcsó pénzért értékes műkincsekkel díszíthetik otthonukat, a pénzüket gyászolják. A csaló eltűnt, és a hatóság attól tart, hogy a rendőrségről ellopott gyűjtemény darabjait más tájon sózza hiszékeny és tudatlan emberek nyakába. Pasiolis „nagy húzása“ nem egyedülálló, és nem véletlen. Az infláció, az egyre súlyosabb gazdasági válság Olaszországban (de nemcsak ott) növelte a műalkotások iránti érdeklődést. A páncélszekrénybe zárt részvények a gazdasági válság idején nem értékálló befektetések, de a neves művészek falra akasztott alkotásai változatlan értékűek, sőt értékük a múló idővel együtt nő. Az Art Invest International Rt. körlevelet küldött a nyugatnémet pénzarisztokrácia tagjainak: „... Bizonyosan ismeri olyan világhírű művészek nevét, mint Picasso, Yves Klein, Chagall, Paul Klee stb. De van-e tudomása arról is, hogy például Yves Klein egyik képe, aminek az értéke 1957-ben 500 márka volt, ma már 50 000 márkát ér?“ A nagyburzsoázia menekül a romlandónak bizonyult pénztől, és az aranyon, drágaköveken kívül, műalkotásokba fekteti a pénzét. A francia Figaro és az amerikai Business Week már hosz- szabb idő óta közli a részvények értékei mellett, az úgynevezett műkincs-tőzsde árfolyamait is. Az olasz Corriere della Sera minden hónapban egy külön oldalon tájékoztatja az olvasókat a római festők alkotásainak legújabb pénzértékéről. A spekuláció nem érdeklődik a stílusirányzatok iránt, a vásárlást nem befolyásolja az egyéni ízlés, sem a hagyományos kispolgári hivalkodás, az egyetlen szempont: a biztonságos befektetés és a jövő nyereség ígérete. Az olasz Espresso közölte, hogy a közelmúltban egy milánói nagyiparos telefonon adott utasítást: vásároljanak számára 100 millió líráért műalkotásokat, és helyezzék el a bankja trezorjában. Látni nem óhajtja, mert nem érdeklik „a mázolmányok“. Mindez természetesen mozgásba hozta a fekete műkincskereskedelem kisformátumú csirkefogóit és nagy gengsztereit. Az engedély nélkül házaló ügynökök („Clandestini“] megfosztják a hivatalos műkereskedőket bevételük ötven százalékától. Fodrászok suttognak borotválás közben vendégeik fülébe címeket, ahol nagyon előnyösen vásárolhatnak festményeket. Fiatal és nagyon csinos nők házalnak ugyancsak kedvező árajánlatokkal, és bártulajdonosok ajánlanak vásárlásra képeket a vendégeknek. Az üzlet és vele együtt a szélhámosság virágzik. A francia és olasz képhamisító műhelyek, amelyek a múltban az amerikai milliomosoknak szállítottak „értékes műveket“, ma a nyugat-európai piac számára dolgoznak. Az a gyűjtemény, amelyet Evangelos Pasoilis Bariban úgyszólván az ügyész orra elől lopott el, a „titkos termelésnek“ csupán egy csekély töredéke. „A művészettörténet nagyobb része bűnügyi történet“ — jelentette ki, fanyar gúnnyal egy amerikai művészettörténész. A megállapítás részben helytálló: az olyan társadalom, amely még a művészetet is spekuláció tárgyává züllesztl, táptalaja a bűnügyeknek! KÍSÉRTET JÁR AMERIKÁBAN A kísértet: a nyomor! Az amerikai átlagfogyasztó asztalán kevesebb lesz a hús, mert a hús ára alig egy év alatt 20 százalékkal emelkedett. A hatalmas húsfeldolgozó és konzervipari konszernek heteken át visszatartották az árut, hogy elérhessék a drágulást. A szennyes trükk bevált. „Sok amerikai polgár kénytelen sokkal szerényebben élni, lemondani a nagyon szükséges, de költségesebb termékek vásárlásról, jelentősen csökkenteni a háztartási kiadásokat“, — állapította meg az US News & World Report. Ez a megállapítás azonban elkésett! Ugyanis 25 millió ember otthonában már régóta lakótárs a nyomor! A statisztikai hivatal kimutatása szerint 1973-ban 5,1 millió amerikai család (az összes családok 9 százaléka) az úgynevezett „nyomorszinten“ élt! „Ez senki számára nem újság“ — Jelentette ki Herman Badillo, a Demokrata Párt egyik New York-i képviselője. „Az a megdöbbentő, hogy a kormány semmit nem tesz azért, hogy felszámolja a gazdagok és a szegények közötti szakadékmély különbséget!“ Bizony a szakadék egyre mélyebb, mert Washington gazdaságpolitikája a nyomor melegágya. Minden századik család, amely 1972-ben még a közepes jövedelműek csoportjába tartozott, 1973-ban már anyagilag deklasszálódott, mert a dollár vásárlóereje jelentősen csökkent. Közel 5 millió ember volt munkanélküli az év elején, és a hatóságok becslése szerint az év végéig a munkanélküliek száma 8—9 millió lesz. „A történelemben alig fordult elő, hogy az ország ilyen súlyos terhekkel kezdje meg az esztendőt“ — írta a fent idézett lap. Azonban: a gazdasági válság nem mindenkit érint! Az amerikai lakosság 1,4 százalékának — vállalkozóknak, részvényeseknek, igazgatóknak — a jövedelme 1973-ban közel 35 százalékkal nőtt. A „Wallstreet Journal“ című lap pedig azt jósolja, hogy a „nagykeresők“ idei jövedelme 16—28 százalékkal emelkedik. A General Motors elnöke egy óra alatt 420 (négyszázhúsz!) dollárt keres! De a munkások milliói ezt az összeget csak egyhavi nagyon megerőltető munkával kereshetik meg, ha — nem munkanélküliek! A „gorillák" uralma Tíz évvel ezelőtt — 1964. április 1-én — a brazíliai tábornoki kar katonai puccsot hajtott végre, ami megbuktatta Goulart elnököt. Azóta a terror egyre nagyobb, de az ország népe is egyre határozottabban és egységesebben száll szembe az USA pártfogását élvező diktátorokkal. Az úgynevezett 314-es számú dekrétum kibocsátása után a „gorillák“ — ahogy a nép az uralkodó tábornokokat nevezi — meghirdették a kíméletlen harcot, ami felszámolni hivatott minden ellenállást, belföldön és az országhatárokon túl egyaránt. 1969-ben alakították meg a „halálszázadokat“, amelyek terrorizálják a tömegeket, bírói ítélet nélkül végeznek a demokratákkal, tetszésük szerint tartanak házkutatásokat és kobozzák el a magántulajdont. A halálszázad tulajdonképpen egy korlátlan végrehajtó hatalommal felruházott titkosszolgálati testület. Vezetője Sergio ParanBngdadtől délre, a Tigris partján öt hatalmas szivattyú emeli át a vizet egy mély csatornából a folyóba. A csatorna hosszan kígyózik, és mintegy kettészeli a sárga porral takart földet. Percenként tíz köbméter vizet emelnek át a gépek a folyóba, és a látványban az a megdöbbentő, hogy közben a föld tikkadtan várja az éltető vizet, és a nehezen megszerzett termőtalajt újra meg újra meg kell védeni az alattomosan, de gyilkos erővel terjeszkedő sivatagtól. Csak az öntözés jelenti itt az életet ősidők óta, jól tudják ezt az Iraki Köztársaság lakói és vezetői is. Termékeny a föld amint vizet kap, de néhány év múlva megjelenik a „fehér halál“, és az öntözött föld is só- mezővé változik. Az öntözővíz is sót tartalmaz, és további sómennyiséget mos ki a talajból, majd a felszínre húzódik, és mivel az ország átlagos hőmérséklete hat hónapon át 40—50 C fok, pillanatokon belül elpárolog. A szegényes növényzet nem tudja sem megakadályozni a párolgást, sem csökkenteni annak hevességét. Rövidesen fehér sótakaró borítja a földet. A múltban a földművelők nem tehettek mást, mint új földdarabot kerestek, felépítették nyomorúságos vályogkunyhójukat, és mindent kezdtek elölről. Ma azonban Irak korszerű és nagyhatékonyságú mezőgazdaság kiépítésére törekszik, tehát nem engedheti meg, hogy a termőföld a fehér halál martalékává váljon. A fő cél az, hogy saját termésből fedezhessék a lakosság ellátását, és később esetleg még exportálhassák is a mező- gazdasági termékeket. A marhacsordáknak legelő kell, a baromfifarmok számára is biztosítani kell a takarmányt, tehát földet kell rabolni a sivatagtól, a sztyeppétől. Bevezetni az öntözéses gazdálkodást, és sótalanítani a talajt — ez rendkívül költséges, de az egyetlen megoldás. Ezért húzódik már ma is két csatorna a "ftiezőgazdasági területek nagyob részén. Egyes helyeken alig néhány méternyire egymástól. Az egyikben hömpölyög a „tiszta“ víz a földek felé, a másikban pedig a sós víz, ar .it aztán a szivattyúk átemelnek a Tigrisbe. A Bagdad közelében üzembe helyezett szivattyútelep 60 ezer hektár föld víz-háztartását szabályozza. Nyerészkedők és áldozatok Évente átlag 30 ezer amerikai polgár hal meg gyógyszermérgezés következtében. Hárommillió dollárba kerül a gyógyszerkárosultak gyógykezelése. Ezeket az adatokat az az amerikai kormánybizottság hozta nyilvánosságra, amely a gyógyszeripari konszernek manipulációit volt hivatva kivizsgálni. Az iparágat kézben tartó öt konszern hat hónapig igyekezett megakadályozni a bizottság munkáját. „A lakosságot egy jól olajozott reklámgépezet állandóan befolyásolja, hogy szedjen — nevetségesen jelentéktelen tünetek ellen is drága gyógyszereket“ — jelentette ki dr. Sidney Merlis, New York állam tisztiorvosi hivatalának dolgozója. „Minden nap arra ösztönzik a lakosságot, hogy szedjen tablettákat, élénkítő- ket, altatókat, nyugtatókat. Az amerikai fogyasztóra rákényszerítik az orvosságokat, mert a gyógyszerek árusítása az egyik legjövedelmezőbb üzlet.“ Csupán 1 év alatt — 1972- ben — az USA őt legnagyobb gyógyszeripari konszernje 1,1 milliárd (I) dollárt költött hirdetésekre. Azonban — több szakértő véleménye szerint — a reklám többnyire megtévesztő, sőt: hazug. Ezt az orvosok is tudják, de „szent szövetségben“ a gyógyszeriparral, hallgatólagosan eltűrik. Elrettentő példaként említi Walter Sheridan, a bizottság egyik tagja, a Bristol-Meyrs Rt. lelkiismeretlenségét. A társaság nagy dobveréssel hirdette „Questran“ nevű készítményét, ami „jelentősen csökkenti a koleszterin-szintet“. A valóságban ez a preparátum más néven már 1971-ben forgalomba került, de mert hatástalan, sőt ártalmas volt, bevonták. Az „új“ gyártmányból 12 tabletta 6,96 dollárba került, és ami a legsúlyosabb: 4000 ember halálát okozta. Az USA lakossága évente legalább 11 milliárd dollárért vásárol orvosilag előírt gyógyszereket. Csakhogy a gyógyszerek nagyobb része inkább méreg, mint gyógyszer, és például az előírt antibiotikumok 60 százaléka teljesen hatástalan. Igen sok szakértő eskü alatt vallotta, hogy az egyes gyógyszerek káros mellékhatását szándékosan elhallgatják. Előfordult, hogy egy bizonyos gyógyszer tömeges megbetegedést okozott, és a páciensek 90 százaléka kórházi gyógykezelésre szorult. Az amerikai gyógyszeriparnak csak 700 — kötelező vizsgálatokkal igazolt — gyártmánya van, de az ipar 20 000 gyártmányt dob a piacra. A vizsgálat 240 gyártmányról megállapította, hogy több mint tíz különböző néven forgalmazzák, az egyik pedig 166 (!) hangzatos elnevezéssel kerül a piacra. Ugyanakkor az amerikai polgárok hétszer drágábban vásárolják meg azt a gyógyszert, amit Kanadában is forgalmaznak, de más néven és olcsóbban. A Valium és a Librium nevű nyugtatók Amerikában 81 különféle elnevezéssel kerülnek forgalomba. A Valium a nyugat-európai gyógyszertárakban 2,90 dollárba kerül (átszámítva), az USA-ban 6,66—8,40 dollárba. Ilyen körülmények között nem Is csodálható, hogy pld. a Roche-konszern nyeresége 1972-ben 200 millió dollár volt. hős Fleury, egy szadista hajlamú hivatásos rendőrtiszt, akinek már eddig több száz gyilkosság és nemzetközileg is bizonyított több mint 2000 kínzás szerepel a bűnlistáján. Emberei az önkényesen letartóztatottak lelki és testi kínzásával igyekeznek terhelő adatokat szerezni a diktatúra ellenfeleiről. Nem riadnak vissza a letartóztatottak családtagjainak megkínzásától sem, a foglyokat hetekig tartják éles reflektorokkal megvilágított cellákban, amelyekből hiányoznak a legelemibb higiéniai berendezések. Galeano, uruguayi író megállapította a brazíliai titkosszolgálat tagjairól: „Elhatározták, hogy visszahozzák a középkort!“ Luis Carlos Prestes, az Illegalitásba kényszerített Brazil Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára pedig kijelentette: „Országunkban a fasizálódás olyan méreteket öltött, hogy senki nem érezheti magát biztonságban!“ APROHiRDlrES Ä L L Ä S ■ A Balvanyi Magnemesitfi Állami Gazdaság, komárnói járás — gazdasági egysége felvesz: — zootechnikust — középiskolai végzettséggel. Családi lakást biztosítunk. OF-90 ÉRTESÍTÉS ■ A Dvory nad Žitavou-i Mező- gazdasági Szaktanintézet értesíti az érdeklődőket, hogy az 1974—75-ös tanévre tanoncvi- szonyba felvesz: — traktoros-mechanizátor hároméves szakra olyan fiúkat, akik sikeresen elvégezték a IX. osztályt, — mezfigazdász-mechanizátor kétéves szakra olyan tanulókat, akiknek nem sikerült befejezni a kilencéves Iskolát. A tanulók az iskola diákotthonában ingyenesen laknak és étkeznek. A II. osztály elvégzése után a technikumon folytatják tanulmányaikat, ahol 3 éven belül érettségit tehetnek. Az érdeklődők írásban vagy személyesen Jelentkezhetnek az iskola igazgatóságán, a köv. címen: Pofnohospodárske odborné učiliS- te. v Dovorch nad Zitavou, okres Nové Zámky. OP-101 ■ Eladó kitűnő állapotban levő 128-as FIAT — fehér. Varga, 943 54 Svodín, Pacsirta, okres Nové Zámky. Ü-690 ■ Eladó egy teljes fedélszék, családi házra — 9X10 m. Trúch- ly, Hrušková 60. Bratislava-Rača. Érdeklődés naponta 17.00 órától. 0-693 KÖSZÖNTŐ' ■ Zsabka Antalnak és feleségének, Mittenberger Máriának, Tal- lós, — drága szüléinknek házasságkötésük 40. évfordulója alkalmából minden elképzelhető jót kíván: leánya, fiai, menyei és J unokája. Ü-7Qf
