Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó
A művelődés demokratizálása szocialista törsodoliook legfőbb érdeke 1974. VI. 16. 9 A nagy évfordulók magukban hordozzák a számvetés lehetőségét is. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a felszabadulás 30. évfordulója jó alkalom arra, hogy számot adjunk sikereinkről, felmérjük, honnan indultunk, mit hagytunk magunk mögött és hová jutottunk. Az oktatásügy, kérdéseivel foglalkozva, az alábbiakban vázoljuk eredményeinket és fogyatékosságainkat, s körvonalazzuk teendőinket, az oktató-nevelő munka hatékonyságának a növelésére, illetve a művelődés demokratizálására irányuló intézkedéseket. Mennyiségi és minőségi változások A felszabadulás után, de különösen a februári győzelmet követően az oktatásügyben hatalmas változások történtek. Ha figyelembe vesszük ezek nagyságát és lényegét, elmondhatjuk, hogy forradalmi változásokra került sor. Ennek érzékeltetésére elegendő néhány tényt említenünk. Míg Szlovákiában az 1945—46-os tanévben mindössze 335 óvoda (412 osztály) működött, s az óvodás gyermekek száma 21 528 volt, az 1948— 49-es tanévben már 1065 óvodánk (1278 osztály) volt 56 589 gyermekkel, az 1973—74-es tanévben óvodáink száma már elérte a 2790-et (5079 osztály), az óvodások száma pedig a 133 277-et. Még nagyobb fejlődésen mentek át az alapiskolák. Míg az 1945—46-os tanévben mindössze 3632 alapiskolánk volt, (11 342 osztály), s ezeket 448 704 tanuló látogatta, az 1948— 49-es iskolaévben már 4187 alapiskolánk volt (13 207 osztály) 507 995 tanulóval, s jóllehet az 1973—74-es tanévben már csak 3636 alapiskola működik, az osztályok száma elérte a 28 821-et, a tanulók száma pedig a 716 874-et; az alapiskolák számának csökkentését az osztatlan iskolák összevonása okozta, s ezt az integrálódást természetesen a kedvező fejlődési feltételek tették lehetővé. Szlovákiában az 1945—46-os iskolai évben csak 62 gimnázium (677 osztály) volt 26 823 tanulóval. Az 1973— 74-es tanévben az intézmények száma 126-ra (1553 osztály) emelkedett, a tanulók száma pedig meghaladta az 50 000-et. Hasonló képet mutat a szakközépiskolák hálózata is: az 1945—46-os tanévben számuk még csak 101 volt (403 osztály) 14 283 tanulóval, az 1973—74-es tanévben számuk már elérte a 182-t, (2383 osztály), a tanulók száma pedig a 70 ezret. Lényeges változások történtek a főiskolák fejlődésében is, hiszen az 1945—46-os tanévben csak 3 főiskolánk volt 12 karral és 8672 hallgatóval, az 1973—74-es iskolaévben a felsőoktatási intézmények száma már elérte a 13-at (34 karral), a hallgatók száma pedig a 44 656-ot. Gyors ütemben fejlődtek az oktatásügy egyéb területei is, például a szakmunkásképző intézetek növendékeinek a száma csak az utóbbi tíz évben a négyszeresére emelkedett, a gyógypedagógiai intézetek száma 18- ról 270-re nőtt, tanulóinak száma pedig csaknem elérte a 15 000-et. Az elmúlt tíz évben a napközi otthonok és iskolai klubok száma is gyarapodott; jelenleg ezeket 75 500 növendék látogatja. Az oktatásügy terén elért mennyiségi változások egyik fokmérője a nemzetiségi iskolák hálózatának a kiépítettsége is, mely jelenleg lényegében megfelel Szlovákia lakossága nemzetiségi összetételének. Napjainkban például 354 magyar tannyelvű óvoda, 524 alapiskola, 38 középiskola, 14 iparitanuló-iskola működik, a nitrai Pedagógiai Fakultásnak pedig magyar tagozata is van. Az oktatásügyi szervek Szlovákiában ezen a téren is következetesen valóra váltják a marxista—leninista oktatáspolitika alapelveit. Az oktatásügy hallatlan fejlődése kedvező anyagi feltételeket teremtett az oktatás és művelődés széles körű demokratizálásához. Ennek eredményeként a népi demokratikus, majd a szocialista társadalmi rendben lehetővé vált valamennyi gyermek beiskolázása; a művelődésnek demokratikus alapokra helyezésével a dolgozók széles tömegei előtt kitárulnak az iskolák kapui. Kedvező feltételek jöttek létre az egyenértékű műveltség megszerzésére valamennyi gyermek számára — nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül. Az oktatásügy fejlődésében történt minőségi változások elsősorban az oktató-nevelő munkában beállt változásokon mérhetők le. A szocialista pedagógia és a kommunista nevelés marxi—lenini elveiből kiindulva, az iskolák munkála elsősorban az általános politechnikai képzés fejlesztésére irányul, ami azt jelenti, hogy a tanulók értelmi és erkölcsi nevelése mellett mindenekelőtt a munkára és testi nevelésre helyezünk súlyt. A tanítóképzés főiskolai szintre emelése, az ú| tankönyvek, az oktatási módszerek fokozatos korszerűsítése, az iskoláknak modern segédeszkö>- zökkel való ellátása, a műhelyek, az iskolai telkek, a laboratóriumok — mind-mind a szocialista oktatási rendszer előnyeit igazolják, és megfelelő alapot teremtenek további fejlesztésére. Ez a fejlődés persze nem volt mindig egyenes ívű. Gyakran a reakciós erőkkel vívott küzdelem kísérte, és sajnos, nem mentesült a hibáktól és a félreértésektől sem. Ezért az oktató-nevelő munka minősége esetenként nem felelt meg az oktatási rendszer mennyiségi változásainak és a fejlőüő szocialista társadalom szükségleteinek. Megváltozott az oktatásügy helyzete A szocialista társadalomban gyökeresen megváltozott az oktatásügy helyzete is. Köztudott, hogy a kapitalistáktól örökölt oktatási rendszer a szociális elnyomás és igazságtalanság elvein alapul. Egészében véve a kapitalista rend érdekeit szolgálta, kiváltképp Szlovákiában, ahol a klerikális fasiszta állam kiszolgálója volt. Az oktatás célja és tartalma a reakciós burzsoá, majd később a klerikális fasiszta ideológiának volt alárendelve, s osztályszempontból diszkriminálta a munkás- és parasztfiatalokat; számukra a középfokú, de különösen a főiskolai továbbtanulás szinte elérhetetlen volt. Az oktatási rendszer burzsoá jellegét elit nézetekkel indokolták, s ezt az iskola „apolitikus“ elméletével kendőzték. A párt XIV. kongresszusának, valamint a júliusi plenáris ülésnek a határozataival összhangban ma már elmondhatjuk, hogy iskolánk szocialista iskola, a szocialista rend támasza, s ez így van rendjén. Hiszen Lenin is hangsúlyozta, hogy az iskolának a proletárdiktatúra fontos eszközévé kell válnia. Ebben van tehát az iskolák helyzetének lényege a szocialista társadalomban. Ezért csakis természetes, hogy az oktatásügy egyre inkább a figyelem középpontjába, a kommunista párt és a szocialista társadalom érdeklődésének fókuszába kerül. Sajnos, nem mindig s különösen az 1968—69-es válságos években nem így értelmezték az oktatási rendszer szerepét. Éppen ezekben az években élesztették újjá az iskolák szerepének „apolitikus“ értelmezését. Ismét elit nézetek ütötték fel a fejüket, a szakmai képzést szembeállították a politikai képzéssel, az osztályszempontokat a demokratikus és a humanista elvekkel. Az ilyen nézetekre találó választ adott már Lenin, az oktatásügyi és népművelési dolgozók összoroszországi kongresszusán; többek között megállapította: ...a burzsoá állam minél kulturáltabb voR, annál rafináltabban hazudott, és azt állította, hogy az iskola mellőzheti a politikát, és így is a társadalom egészét szolgálhatja... Mi azt mondjuk — figyelmeztet Lenin —, az oktatásügyben végzett munkánk nem más, mint a burzsoázia megdöntéséért vívott harc; nyíltan hangoztatjuk, hogy az életen és a politikán kívül rekesztett iskola hazugság és képmutatás. Tudatában vagyunk annak, s a válságos évek tapasztalatai is ezt igazolják. hogy oktatási rendszerünk szocialista jellege nem magától értetődő, hogy állandó felújítására, megszilárdítására és elmélyítésére kell törekednünk. Eredmények, kiemelkedő sikerek A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy Szlovákia oktatási rendszere — egészét tekintve — dinamikusan fejlődött. Ez elsősorban a lakosság műveltségi szintjének emelkedésében jut kifejezésre. Ennek illusztrálására elegendő, ha megemlítjük, hogy míg 1930-ban hazánkban minden tizenkettedik polgár írástudatlan volt, addig napjainkban ez a jelenség már nemcsak visszavonhatatlanul a múlté, hanem a lakosságnak több mint a 12 százaléka teljes középiskolai, mintegy 3 százaléka pedig főiskolai végzettséggel rendelkezik. Az utóbbi 10 évben a közép- és főiskolai végzettségű szakemberek száma 5,02 százalékról 14,7 százalékra emelkedett. Elmondhatjuk, hogy az oktatásügy hallatlan fejlődésének eredményeként Szlovákia a műveltségi szintet tekintve viszonylag rövid idő alatt felsorakozott a világ legfejlettebb államai mellé. Persze, a legdinamikusabban azonban az óvodák fejlődtek; hiszen 1945 óta több mint a hatszorosára emelkedett az óvodások száma, a gyógypedagógiai intézetek növendékeinek a száma megtízszereződött, a főiskolai hallgatók száma az ötszörösére nőtt, az ipari tanulók száma csak az utóbbi 10 évben a négyszeresére emelkedett, a napközi otthonok és iskolai klubok növendékeinek a száma pedig a 3,5-szeresére emelkedett. Oktatásügyünk egyik legnagyobb eredménye, hogy egyre inkább szilárdul az iskolák jellege, és mélyül demokratizmusa. Hiszen míg 1945- ben Szlovákiában a munkás- és parasztszármazású gyermekek száma a középiskolákban nem haladta meg a 7 százalékot, most, az 1973—74-es tanévben ebben az iskolatípusban 70,07 százalék munkás- és parasztszármazású fiatal folytatja tanulmányait. Az 1947—48-as tanévben a főiskolai hallgatóknak csak 16,9 százaléka származott munkás- és parasztcsaládokból, az 1973—74-es tanévben arányuk elérte a 65 százalékot. Tervek, feladatok Az Oktatásügyi Minisztérium dolgozói jelenleg a kommunista nevelés egységes koncepciójának és az oktatási rendszer távlati fejlesztésének a javaslatán munkálkodnak. Egy sereg feladattal azonban menet közben kell megbirkóznunk. Jelentős gondot okoz számunkra az anyagi ellátottság, legfőképp az iskolaépületek és tantermek hiánya. Bár Szlovákiában az alapiskoláknak a kétharmada, a főiskoláknak 55 százaléka, a diákszállásoknak a 86 százaléka a felszabadulás után épült, ennek ellenére az alapiskoláknak mintegy 17 százaléka még napjainkban is két váltásban tanul, több ezer főiskolást pedig nem tudunk elszállásolni. Számos iskolában nincs laboratórium, műhely és tornaterem. Kevés az óvoda és a gyógypedagógiai intézet. Több szak- középiskola és szaktanintézet nem felel meg a követelményeknek. Oktatási rendszerünk igényes feladatainak teljesítése, az ifjúság szocialista nevelésének hatékonyabbá tétele, a fiatalok életre való felkészítése, az oktató-nevelő munka demokratizálása — oktatásügyünk anyagi-műszaki alapjainak a szélesítését teszi szükségessé. Ennélfogva számos sürgető feladat hárul az iletékesekre, főleg az iskolák építésében érdekeltekre; « feladatokat természetesen az egész társadalom, az üzemek, a szövetkezetek, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek segítségével kell fokozatosan megoldanunk. A párt júliusi plenáris ülését kővetően hozzáfogtunk a határozatok teljesítéséhez. Vegyük például a tanulók előmenetelét: bár az utóbbi három évben szlovákiai viszonylatban csökkent a bukott tanulók száma, ennek ellenére számuk még mindig 26 000; emiatt természetesen kisebbek az érvényesülési esélyeik is. Csaknem minden ötödik tanuló a tankötelezettségét nem a kilencedik, hanem az alsóbb évfolyamban fejezi be. Hasonló a helyzet a szakmunkásképző intézetekben, a középiskolákon is. Ezért rendkívül időszerű az Oktatásügyi Minisztérium módosított osztályozási rendszere, amely teljes mértékben összhangban van a szocialista oktatásügy humánus küldetésével. Kiváltképp komoly feladatok várnak ránk a szlovák nyelvoktatás színvonalának a növelésében, különösen a magyar tannyelvű iskolákban. A szlovák nyelv ismeretének a jelentősége a más nemzetiségűek számára — vitathatatlan. A korszerű nyagyipari termelési formák kilépnek a helyi keretekből, hiszen nem korlátozódhatnak csupán szűk területre; szervesen összefüggnek az egész országban, kapcsolatban vannak hazánk gazdaságával. Éppen ezért szükséges egy közös kommunikációs eszköznek az ismerete. A kommunista nevelés célja és elsőrendű társadalmi feladat, hogy valamennyi tanuló már az alapiskolában kellőképpen beszélje a szlovák nyelvet. Bár az utóbbi években javult nemcsak a- tanulók szlovák nyelvi ismerete, hanem a beszédkészsége is, ennek ellenére még nem felel meg az igényeknek. A magyar tannyelvű iskolák igazgatóira, a pedagógusokra, s legfőképpen a szlovák nyelv oktatóira rendkívül igényes feladatok hárulnak. Az oktatásügyben tett számos intézkedés közül megemlíthetném a tananyag módosítását, a tantervek és a tankönyvek korszerűsítését, az új segédeszközök bevezetését, a matematikaoktatás új módszereinek a kísérleti bevezetését az alapiskolák alsó tagozatán, az alapiskolák nyolcadik évfolyamából a középiskolába való átlépés lehetőségét, a^ óvodásgyermekek számának növelését, az osztatlan iskolák összevonását stb. Az oktató-nevelő munka javítása és hatékonyabbá tétele feltétlenül szükségessé teszi, hogy a tananyagot a társadalmi szükségletekhez igazítsuk. Azon fáradozunk, hogy a tantervekből és a tankönyvekből minden felesleges és elavult ismeretet eltávolítsunk, s ezeket a legújabb tudományos-technikai ismeretekkel helyettesítsük. Lényeges intézkedés a szakmunkásképzés módosítása és korszerűsítése is. Az 1973—74-es tanévtől kezdve kísérletileg bevezettük a négyéves, érettségivel végződő szakmunkásképzést, a fiatal dolgozók számára pedig egyéves bentlakásos középiskolát létesítettünk, hogy lehetővé tegyük főiskolai továbbtanulásukat. Ezek az intézkedések — melyeknek célja a hátrányos helyzetből adódó nehézségek felszámolása, a tehetséges fiatalok felkarolása, a munkás- és parasztszármazású fiatalok segítése, illetve az egyik iskolatípusból a másikba való átmenet megkönnyítése — az oktatás demokratizálásában újabb lépést jelentenek. Fontos intézkedéseket teszünk a felsőoktatási intézmények munkájának a javítására is. Ezek elsősorban a főiskolák felépítésében eszközlendő változásokkal, a politikai nevelőmunka színvonalának a növelésével, egy- egy kar vagy szak tanulmányi idejének a módosításával kapcsolatosak Ez természetesen maga után vonja a tantervek módosítását és a továbbképzés rendszerének a kiépítését is. (A cikk befejező részét a Vasárnapi Oj Szó következő számában közöljük) írta: Štefan Chochol professzor, az SZSZK oktatásügyi minisztere
