Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-11 / 136. szám, kedd

Aióta mór messze járunk...

LÁTOGATÁS EGY MŰVELŐDÉSI OTTHONBAN

Horná Potôňban (Felsőpa- t ony bán] csaknem 10 évvel ezelőtt jártam először. A szomszédos Nagylég alapiskolájának pedagógusaival abban az időben színdarabot játszottunk, és ellátogattunk ebbe a faluba is. Jól emlékszem még arra a szegényes alacsony házra, amelyben felléptünk, s a szűk helyiségben tolongó közönségre, mely lelkes tapssal jutalmazta szereplésünket. Most, hogy újra itt járok, a volt művelődési otthont már hiába keresem. Azóta újat építettek, szépet, modernet, olyat, mint Galántán, Levicón és sok más helyen szerte az országban — igazi kultúrpalotát.

— A régi kultúrház valamikor parasztistálló volt — emlékszik vissza Tóth Vince elvtárs, a hnb elnöke, akivel az új épületben találkoztunk. — Az 50-nes évek elején alakítottuk át „kultúrházzá“. Jóformán a semmiből indultunk, s amint látja, most már messze járunk... A falut szocializáltuk, s az embereknek sok lehetőségük van a szórakozásra és a művelődésre. A kultúrház hétmillió négyszázezer körömi ba került, de ebben benne van az egységes földművesszövetkezet mintegy kétmillió, s a „Jednota“ 1 496 000 korona támogatása is. Az épületet már 1972 ben átadtuk rendeltetésének, de a nagytermet és a vetítőkamrát csak tavaly sikerült berendezni.

Ilorina Mátyással, a kultúr- ház igazgatójával végigjárjuk az épületet. A virágokkal díszített világos és tágas előtér, a felvillanó reflektoroktól opá- los színben fürdő 400 férőhelyes nagyterem, a kisebb helyiségek berendezései, a szép környezet mély értelmet ad annak a kétnyelvű sárgabetűs feliratnak, amely az épület homlokzatán messzire hirdeti: Kultúrház. De vajon ugyanez elmondható a tevékenységről is?

Az igazgató még nagyon fiatal, a kultúrházban csupán a múlt év októberétől dolgozik. Éppen ezért a kulturális és népművelési tevékenységről fokozott kíváncsisággal érdeklődöm.

— Amikor idejöttem, az első dolgom az volt, hogy megismerjem a körülményeket — mondja. — Mindjárt az első napokban felvettem a kapcsolatot a hnb-vel, az iskolával és a szövetkezettel. Decemberben színjátszókört alakítottunk. Jelenleg 30 tagja van. Munkaterv szerint dolgozunk, a próbákoh és az előadásokon kívül szemináriumokat is rendezünk. Az idén már kétszer látogatott el hozzánk a MATESZ, s az előadást, a színészek játékát mindkét esetben megbeszéltük a szakkör tagjaival. A csallóközi kulturális napokra Lovicsek Bélának, a Szlovák Nemzeti Felkelésről szóló „Tűzvirág“ című drámáját tanultuk be. Az egyik próbánkra meghívtuk

Konrád Józsefet, a MATESZ rendezőjét, aki hasznos tanácsokat adott. A színdarabot már többször előadtuk.

Az igazgató néhány szóban vázolja az előadások propagálását, majd újabb szakköröket említ.

— Februárban Gálfjy Ferenc vezetésével fényképészeti kört alakítottunk. Huszárlk János elvtársnak, az iskola igazgatójának a vezetésével pedig ateista kört is szerveztünk. Ebben tízen tevékenykedünk. Kéthetenként ülésezünk, s egy-egy alkalommal előadást rendezünk a világnézeti nevelés kérdéseiről. A kultúrházban hétfőn, szerdán és vasárnap filmvetítés van, s esetenként az említett témával kapcsolatos rövidt'ilmet is vetítünk. Az év második felében „Vallás és tudomány“ címmel kiállítást szeretnénk rendezni. A tudományos világnézet terjesztéséről egyébként a pártalapszervezet vezetőségének és a hnb tanácsának az ülésein, melyekre rendszeresen meghívnak, gyak ran beszélünk.

A tanfolyamokkal kapcsolatban az igazgató a főzőtanfolyamot említi, melyet ez év első hónapjaiban rendeztek meg — nagyszámú részvétellel.

Amikor a kultúrházban lezajlott akcióról érdeklődöm, időrendben sorolja a nagyobb szabású ünnepségeket:

Megünnepeltük az egységes földművesszövetkezetek megala kulásának 25. évfordulóját. Egy alkalommal ellátogattak hoz zánk a bratislavai művészek is, akik a gyermekeknek tartottak nevelési jellegű előadást. Áprilisban itt rendeztük meg a bábegyüttesek és a gyermekkarok járási fesztiválját, május 9 én, hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából, pedig a járás népi tánccsoportjainak alkotó versenyét. A gyermekkarok fesztiválján részt vett a helyi Iskola kórusa is.

— Mit terveznek a legközelebbi időszakban? — kérdez tem tőle végezetül.

— A közeljövőben mindenekelőtt szeretnénk megalakítani a népművelési tanácsot, továbbá az irodalmi kört és a hangszórós kört. Az utóbbi „félig- meddig“ létezik, azonban szükséges, hogy az eddigieknél e r ed ni én y esebb en t ev é k en y k ed - jen. Az iskola és a szövetkezet ebben támogat bennünket. A színjátszó csoport egyébként a „Tűzvirágon“ kívül ebben az évben még egy új, 35 szereplős színdarabot is szeretne bemutatni. A falu lakosai közül sokan varrótanfolyamra szeretnének járni. Ezt a Nöszövet- ség helyi szervezetének vezetőségével közösen akarják megrendezni. Gondoltunk a szórakozni vágyó fiatalokra is. Az érdeklődők az idén társas-tánc- tanfolyamon vehetnek majd részt.

TOZSÉR LAJOS

A humennéi Chemkostav n. v. dolgozói munkásszállót építenek a bratislavai Barónka lakónegyedben. A nyolcemeletes épületben 400 építőipari dolgozót helyeznek el, akik 400 lakásegységet építenek a Trávniky lakónegyedben. A munkásszállóban étterem, kávéház, expresszó és az Állami Takarékpénztár egy fiókintézete is elhelyezést kap. A munkásszálló építését decemberben fejezik be. A lakásépítkezés befejeztével rendes szállodává alakítják át a munkásszállót. Felvételünkön: Az épülő munkásszálló.

IFelvételt tfr A. iagar — CSTK)

A LÉZEREK ÚJABB ALKALMAZÁSAI

1902-ben Martinique szigetén váratlanul kitört a Mont Pelée tűzhányó. A vulkán közelében levő San Pierre városára 800 Celzius-fok hőmérsékletű perzselő felhő zúdult és egy szempillantás alatt megsemmisített minden életet. Ez a borzalmas katasztrófa némi fényt vet arra, mit is jelent annak a hőmérsékletnek csupán a tízszerese is, amelyet az ember képes elviselni. (A Martin-kemencék közelében dolgozó emberek ugyanis általában 80 fokra felhevült levegőben végzik a munkájukat).

De vajon van-e arról valamilyen fogalmunk, elképzelésünk, milyen az ember által elviselhető hőmérséklet tízezerszerese? Létezik-e a természetben egyáltalán ilyen magas hőmérséklet?

Létezik. A csillagok belsejében is — esetenként többször tízmillió fokos hőmérsékletek uralkodnak. Elképzelni azonban ezt már nem vagyunk képesek.

Régebben csak elméleti úton, azaz számítások segítségével követhettük nyomon azt, mi is történik az anyaggal ilyen óriási hőmérsékleten. A lézerek segítségével laboratóriumokban már képesek vagyunk milliós fokos hőmérsékletek előállítására, és így közvetlenül vizsgálhatjuk, miként is viselkednek az anyagok ilyen elképzelhetetlen, de nem megvalósíthatatlan körülmények között.

Ahhoz azonban, hogy minderről beszélhessünk, fel kell idéznünk egyet mást atommagfizikai ismeret einkből.

A periódusos rendszerben szereplő elemek atommagjait, azaz az ezeket alkotó protonokat és neutronokat különböző nagyságú erők tartják össze. Ezeknek az úgynevezett magerőknek értéke a periódusos rendszer két végen, tehát a legkönnyebb és a legnehezebb atomok esetében a legnagyobb. Ha tehát sikerül a könnyű elemek atommagjait egyesíteni, vagy a nehéz elemek atommagjait széthasítani, akkor óriási energiák szabadulnak fel, mivel az egyesítéskor kapott nehezebb magok, illetve a maghasadáskor nyert könnyebb atomsúlyú elemek magjai csekélyebb kötési energiával rendelkeznek. Az eredeti nagyobb és az eredményül kapott kisebb energiájú magok kötési energiája közötti különbség szabadul fel. Az atommagokat összetartó erők azonban rendkívül nagyok. Ezért az említett eljárások nem egykönnyen valósíthatók meg. A magegyesítésre példa a hidrogénbomba robbantása, illetve a csillagokban — így u Napban is — termelődő energia; a maghasadáskor nyerhető energiákat viszont a reaktorokban, illetve az urán- és plutóniumbombákban felszabaduló energiák illusztrálhatják.

Ezzel összefüggésben foglalkozni kell azzal a kérdéssel is: mi tulajdonképpen a plazma? A plazmát az anyag negyedik halmazállapotaként is szokták emlegetni, Lényegében olyan sok százezer vagy több millió fok hőmérsékletű gázról van szó, amelynek atomjai ionizálva vannak. Kifelé elektromos szempontból többé-kevésbé semlegesen viselkedik. Az atomok ionizálása úgy történik, hogy külső energia bevezetésével eltávolítunk néhányat az atommag körül keringő elektronok közül.

Az ionizációt okozó külső energia lehet nagy- energiájú sugárzás, de lehet hőenergia is. Az anyag erőteljes felhevítése annyira fokozhatja atomjaink hőmozgását, hogy már az egyes atomok egymással való ütközése is elegendő energiát közöl a külső elektronok leszakításához.

Ennek megtörténte után az addig elektromosan semleges atom kifelé pozitív töltést mutat majd. Ha nem távolítjuk el a leszakított elekro- nokat az adott térfogattól: előttünk áll a plazma, amely Ionizált atomokból és elektronokból áll. Ezt újabb energia bevezetésével tovább hevíthetjük és ionizálhatjuk. Elérhetünk olyan hő- mérsékleti értéket, amelynél a teljesen ionizált, „csupasz“ (minden elektronjuktól megfosztott) atommagok akkora energiával — olyan nagy sebességgel — ütköznek, amely képes legyőzni a pozitív töltésű magok között fellépő taszító erőt és a kél mag egyesül — fúziónál — egymással.

így egy nehezebb elem magja alakul ki, és ezzel voltaképpen megvalósul az alkimisták régi álma: -az elemek átalakítása. Ha ilyen módon — magasabb hőmérsékletű plazmában — egyesítjük a könnyű elemek atommagjait, akkor is hatalmas energiát szabadíthatunk fel.

A fúzióval való energiatermelést — magas hőmérsékletű plazma segítségével — az atomenergia békés felhasználására irányuló törekvések serkentették. A hidrogénbombában a fúzióhoz szükséges rendkívül magas hőmérsékletet ugyanis egy urán- vagy plutóniumbombának a felrobbantásával érik el. Mivel ezt az utat az energia munkára fogásához lehetetlen követni, ezért fordultak a kutatók a rendkívül • magas — több milliós fokos — hőmérsékletek előállítása terén más módszerekhez: plazma előállításához.

A plazma előállítására és további hevítésére eleinte csak az elektromos kisülés látszott alkalmasnak. Sokszor ezer amper áramerősségü villamos ívkisülésekben próbálták elérni a szükséges néhány millió fokos hőmérsékletet. Az elektromos ívkisülésnek azonban több hátránya is van. Először is: elektródok között kell ezt létrehozni. Ezeknek anyagából azonban okvetlenül szennyeződés kerül az ívbe. Másodszor: a kisülés viszonylag hosszú idő alatt megy végbe, így a plazmának sok idő áll rendelkezésére a környező térbe való hőkisugárzás útján történő lehűlésére. Harmadszor pedig: villamos íveknél nem sikerült nagy energiakoncentrációkat megvalósítani.

Magas hőmérsékletű plazmát lézerekkel is lehetséges előállítani. Az első út: átütés előállítása gáznemű közegben; ez a lézersugárzás fókuszállásának hatására képződik. A fókuszpont-, bán előálló roppant energiakoncentráció lavinaszerű ionizációs folyamatot indít meg. Leszakít* ja az atomok külső elektronjait, amelyek további atomokat ionizálnak. A heves ütközések és a töltött részecskéknek a nagy térerősség által keltett gyorsulása olyan mértékűvé képes fokozni az anyag hőmérsékletét, hogy a plazmává alakult gáz a gyújtópont környezetében izzó tüz- labdaként világít.

A fókuszált lézersugár teljesítménysűrűsége elérheti négyzetcentimélerenként az egybillió kilowattot is! Az ilyen és ebhez hasonló teljesítmények esetén néha olyan keveset emelkedik a plazma hőmérséklete és nyomása, hogy a fókuszpontból a felhevült plazmacsomó robbanásszerűen ömlik ki a lézersugár egyenesében. Ez az úgynevezett lézerszikra vagy fényszikra jelensége.

A gyakorlatban csúcsteljesítmények eléréséhez legjobban a szilárdtest lézerek váltak be. mégpedig az ún. óriási impulzusú kapcsolásban. Régebben szinte kizárólag a mesterséges rubinkristályt használták a több millió kW teljesítményű impulzusok előállításához. Később a kedvezőbb tulajdonságú, neodimmal szennyezett üveglézerekre tértek át. Francia kutatóknak ilyen lézerrel sikerült 1967-ben 50 millió kilowattos teljesítmény előállítaniuk. Már ez összehasonlítható a világ legnagyobb áramfejlesztő telepeinek teljesítményével. Igaz ugyan, hogy a lézer ezt a gigászi teljesítményt csak a másodperc néhány ezredmilliomod részéig képes fenntartani. Az ilyen magas hőmérsékletű plazma előállítását azonban ez a rövid időtartam nem hátráltatja. Ellenkezőleg: kifejezetten előnyös, mtt vel a plazmának ezalatt nincs módja hősugárzás útján való lehűléshez. Érthető tehát, hogy az 50 millió kilowattos lézeróriás sugarait a levegőben fókuszolva 10 millió fokos plazmát sikerült előállítani. Nagyságrendileg ilyen hőmérséklet uralkodik a Nap középpontjának környezetében.

A plazma hőmérsékletének mérési módszerei egyelőre meglehetősen pontatlanok. Csak bizo* nyos fenntartásokkal fogadhatók el a több mii* liós fokos hőmérsékleti értékekről közölt ada* tok. Ám a plazma részben szórja a lézer rendkívül nagy energiájú egyszínű fénysugarát. En* nek a szórt lézerfénynek színképelemzéssel vég* zett vizsgálata támpoltul szolgálhat a plazma hőmérsékletének megméréséhez, azaz inkább kiszámításához.

A jelenleg leggyorsabban működő egyik elekt. ronikus számítógép, a CDC 6500-as másodper* coliként 3 millió művelet elvégzésére képes! Óriási sebesség már ez is —, de kutatások folynak a fokozására. Az eddigi gépekben alkal* mázott elektromos jelátvitel azonban korlátot szab ennek. Az elektromos jelzések nem terjedhetnek a gépben fénysebességgel. Az elektromos jelzésekkel működtetett logikai elemeknek a kapcsolási sebessége is alatta marad a fénynyel működtetett hasonló elemekének. Tetemes számolási sebességnövekedés remélhető akkor, ha sikerül majd ezekben a gépekben áttérni a fényre, mint információhordozóra. Bászov Nobel-díjas szovjet fizikus szerint a már ma is meglevő félvezető lézerekből másodpercenként néhány milliárd művelet sebességű gépek alkothatok!

A számítógépben való felhasználás céljára a félvezető-lézerek eszményiek, hiszen igen kicsik — mindössze néhány tized mm élhosszú- ságú kockák. Hatásfokuk (a villamos energia fényenergiává való átalakításának aránya) megközelíti a 100 százalékot. Kapcsolási idejük — vagyis az az idő, amely alatt a beérkező jelre válaszjelet képesek adni — a másod|)erc törtrésze. Ily módon félvezető-lézerekből minden eddigi számítógépet magasan felülmúló gépek szerkesztésére nyílhat lehetőség.

A CSILLAGOK KORA

Bizonyos jelenségekből a csillagászok arra következtetnek, hogy a világmindenség általunk észlelhető részében a csillagrendszerek általában távolodnak tőlünk és egymástól, mintha a régmúltban valamilyen gigantikus robbanás indította volna útra őket. A feltevések és számítások szerint e csillagrendszerek anyaga mintegy 10 milliárd évvel ezelőtt még egyetlen ösz- szegű tömeget alkotott.

Tízmillíárd év azonban csillagászati értelemben véve nem nagy idő — alig valamivel ‘több, mint kétszerese a Föld eddigi életkorának. Épe ezért súlyos problémát okozott az a kérdés, vajon a világegyetemnek ebben a „szögletében" miként fejlődhettek ki a csillagrendszerek „alig“ tízmilliárd év leforgása alatt? Egyébként is — más módszerek segítségével — saját tejútrendszerünk korára 15 milliárd évet kaptak. Az pedig teljességgel lehetetlen, hogy a mi csillag- rendszerünk idősebb lenne, mint kozmikus környezetünkben az összes többi tejútrendszer.

Dr. Altan Sandage, a Mount Wilson és a Mount Palomar csillagvizsgálók munkatársa kimutatta, hogy a közelebbi csillangrendszerek tényleges távolsága a valóságban kétszerte akkora, mint korábban gondoltuk. Ha ennek az adatnak alapján végzünk számításokat, kiderül, hogy a világ- egyetem általunk megismert része fejlődésének jelenlegi szakaszába nem 10, hanem 20 milliárd évvel ezelőtt lépett. Ezt az Időt tekinthetjük a világegyetem általunk ismert része „korának“. A még korábbi időkben az Itteni összes mai csillagrendszerek anyaga egyetlen, roppant méretű, magas hőmérsékletű gázködöt alkotott.

(djj