Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-10 / 135. szám, hétfő

EGY HÉT A BELPOLITIKÁBAN Az elmúlt héten több kül­döttség is járt nálunk a szo­cialista tábor országaiból és tőkiésállamokből is. Pártunk és államunk vezetői jelentős évfordulóról is megemlékez­tek, mégpedig a Dél-vietnami Köztársaság Ideiglenes Forra­dalmi Kormánya megalakulá­sának ötödik évfordulójáról, s ebből az alkalomból üdvözlő táviratot intéztek a Dél-viet­nami Köztársaság vezetőihez. Bratislavában, majd Rimavská Sobotán (Rimaszombatban) kerületi, illetve járási aktíva- értekezletet tartottak, ame­lyen megemlékeztek mezőgaz­daságunk szocializálásának 25. évfordulójáról. Más ki- sebb-nagyobb eseményről is számot adhatnánk, de mégis az elmúlt hét belpolitikai vi­szonylatban általában híján volt a jelentősebb események­nek. Viszont egy cikkre fel­tétlenül fel szerelnénk hívni a figyelmet, mégpedig Vasil Bifak elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának írására, amely csütörtökön a Rudé právoval egyidejűleg megje­lent lapunkban is. A KAPCSOLATOK LEGHATÁSOSABB FORMÄJA Arról van ugyanis szó, hogy ez az írás, amely részle­tesen elemzi és méltatja a kommunista- és munkáspártok öt évvel ezelőtt megtartott moszkvai tanácskozása óta el­telt évek eredményeit, termé­szetesen pártunk vezetőségé­nek nézetét fejti ki, mégpe­dig olyan fontos kérdésben, amilyen a kommunista- és munkáspártok további „csúcs­találkozójának“ előkészítése. Nagyon helyes a cikknek az a megállapítása —, ami kü­lönben csak megerősítése mozgalmunk sarkalatos fon­tosságú alapelvének —, hogy minden egyes pártnak nem­csak a saját munkásosztálya előtt kell felelősséget érez­nie, hanem az egész világ kommunista és munkásmoz­galma előtt is. Hazai, nem is olyan régi tapasztalataink is arról tanúskodnak, hogy a forradalmi mozgalom gyengí­tése egy országban gyengíti az egész forradalmi világmoz­galmat. Ezért kell szüntelenül mélyíteni az egységet, az együttműködést és a kapcso­latokat, nemcsak a kommu­nista és a munkáspártokkal, hanem az antiimperialista vi­lágmozgalommal is. Az elmúlt öt év igazolta, hogy az ilyen kapcsolatoknak leghatásosabb formáját, a test­vérpártok tanácskozásai, pl. a regionális találkozók, az el­méleti konferenciák stb., ké­pezik. Az utóbbi időben több kommunista párt is javasolta, hogy rendezzék meg a kom munista és munkáspártok eu­rópai konferenciáját, mégpe­dig a 1967. évi Karlovy Vary-i konferencia mintájára. Bifak elvtárs ezzel kapcsolatban cikkében leszögezi: „Pártunk abból indul ki, hogy a moszk­vai tanácskozás döntései alap ján elért eredmények értéke­lése, a nemzetközi helyzet je­lenlegi folyamatainak, irány­zatainak és fejlődésének elem zése. valamint a kommunista pártok egységes akciói irány­vonalának meghatározása az új feltételek közölt, megköve­teli a testvérpárlok közös el­bírálását ... Pártunk . .. ké szén áll mindent megtenni a Kommunista és munkáspártok európai és később további vi­lágtanácskozása előkészítése érdekében, mert az a meg­győződése, hogy ez nélkülöz­hetetlen a világszocializmus, a nemzetközi munkásosztály és nemzeti felszabadító moz­galom valamennyi fő imperia- listaellenes áramlata közös el­járásának meghatározásában.“ Ügy hisszük, ehhez nem kell kommentár, hiszen pár­tunk álláspontja egyértel­műen, pozlív és világos. NEM TANULTAK A TÖRTÉNELEMBŐL Osztályszempontból megosz­tott világban élünk, s bár az elmúlt néhány esztendőt — a Szovjetunió békepolitikája sikereinek köszönhetően — a feszültség fokozatos enyhülé­se jellemezte, az osztályharc nem szűnt meg. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a tőkés világ harc nélkül nem adja fel pozícióit, örvendetes tény, hogy ebben a világban is kezd felülkerekedni a józan ész, amely a békés egymás mellett élés politikája elvei­nek elfogadását diktálja. De vannak itt és nem kis szám­ban olyan erők, amelyek ko­nokul ragaszkodnak kiváltsá­gaikhoz, illetve terveket sző­nek minden elveszített had­állásuk akár erővel, fegyver­rel történő visszahódítására. A sok példa közül hadd említsünk meg egyetlent. Az elmúlt héten Nürnbergben im­már 25. ízben tartotta meg nagygyűlését az ún. szudéta­német Landsmansshaft. Ma­gyarán mondva, a volt szudé­tanémet revanslsták gyűltek össze, hogy tiltakozzanak „jogtalan“ kitelepítésük el­len, amely szerintük „a leg­nagyobb bűntett volt Cseh- és Morvaország történetében“ és valamiféle elvitatott jogokat követeljenek vissza. Nem is voltak kevesen ezen a talál­kozón, hiszen a résztvevők számát több mint százezerre becsülik és ott volt körükben olyan illusztris vendég, ami­lyen pl. Habsburg Ottó, vagy Goppel bajor miniszterelnök és természetesen azok is, akik ilyen jellegű összejövetelről nem maradhatnak el — a csehszlovák fasiszta emigrá­ció tagjai is. Természetesen tudjuk, hogy az NSZK hivata­los kormánypoli likája egé­szen más, mint amit ezek a kisebb-nagyobb revansisták követelnek Nürnbergben. Még sem hunyhatunk szemet az ilyesmi felett, hiszen — a töb­bi között — ezen a találko­zón elhangzottak olyan köve­telmények, hogy ne ratifikál­ják uz NSZK és CSSZSZK közti szerződést. Ezzel ma­gyarázható Külügyminiszté riumunk sajtótikárának mina­pi erélyes hangú nyilatkoza­ta, amely elmarasztalja a nürnbergi hangokat, hangsú­lyozva: „A nürnbergi nagy­gyűlés lefolyása igazolta, hogy az NSZK-ban továbbra is vannak erők, amelyek nem tanultak a történelemből...“ A nyilatkozat megállapítja, hogy az ilyen erők tevé­kenysége zavarja a két ország kapcsolatait, de a békebon­tók és a revansisták tevé­kenysége nem térít el ben­nünket a jószomszédi viszony politikájától. BEFEJEZŐDÖTT A PRÁGAI TAVASZ Végül legalább röviden szóljunk arról, hogy a hét derekán befejeződött a világ zenei életének egyik legna­gyobb eseménye, a Prágai Ta­vasz. A zene, éppúgy, mint a többi művészet, közelebb hozza egymáshoz az embere­ket és a népeket, s ezért — bármennyire is furcsán hang­zik, — politikai funkciója is van. Ezt aláhúzza a a tény, is, hogy a fesztivál záróhang­versenyén, amelyen hagyomá­nyosan elhangzott Beethoven IX. szimfóniája, megjelent Vasil Bifak és Ľubomír štrou- gal elvtárs, a CSKP KB El­nökségének tagja és állami, valamint, közéletünk más sze­mélyiségei is. Ez idén mint­egy 120 hangverseny és ope­raelőadás szerepelt a Prágai Tavasz műsorán és becslés szerint a hálás közönség ö,sz szesen mintegy 80—90 000 főt tett ki. Megjegyezzük, hogy a Prágai Tavasz befeje­zése után további rangos ze­nei rendezvényekre kerül sor az ország számos városában, elsősorban a Cseh Szocialista Köztársaságban. Ez az óv ugyanis tudvalevőleg a Cseh Zene Eve. lydlyj Az ifjú parancsnok A kelet katonai körzet fia­tal parancsnokainak konferen­ciáján Rostislav Smaržík mér­nök hadnagy, szólalt fel első­ként. Őszintén és nyíltan be­szélt parancsnoki munkájáról. Az Otakar Jaroš százados, a Szovjetunió Hőse nevét viselő katonai főiskola befejezése után az egységénél első perc­től kezdve érezte feletteseinek és munkatársainak segítségét. Ahhoz az alakulathoz jött, amely ,,A Szlovák Nemzeti Felkelés tüzérezrede“ dicső ne­vét viseli, s amelyik a kötele­zettségvállalások terén az egyik legjobb alakulat. S ez nem csupán bizalom, hanem egyben kötelezettség is volt. A fiatal tiszt, aki jól ismer­te az elméletet, itt kezdett megismerkedni a parancsnok munkájának gyakorlati kérdé­seivel. Legelső feladata a kol­lektíva egybetömörítése volt. „A tapasztalt parancsnokok kol­lektívája segített nekem a szak­mai előkészület valamennyi „titka“ elsajátításában“— mon­dotta —, még az olyanokban is, amelyek nem találhatók meg a szolgálati szabályzatban ... Az elvtársak készségesen adták át több évi tapasztalataikat. Ami­kor pedig megbíztak a politikai oktatás vezetésével, számomra ez az elismerést, a bizalmat jelentette. Kezdetben sokat se­gített az osztály parancsnoka, aki tapasztalt pedagógus: ta­nácsokat adott uz írásbeli elő­készületek kidolgozásánál, majd módszertani szempont­ból is.“ Rostislav Smaržík hadnagyot, aki pártonkívüli, a SZISZ tag­jaként megválasztották a SZISZ üzemi szervezetének bizottsá­gába, ahol a szocialista mun­kaverseny szervezését bízták reá. A SZISZ-szervezet rendsze­resen tanácskozik a harci, a politikai felkészülés helyzeté­ről, a politikai iskolázásban elért eredményekről és a fe­gyelemről. A legjobb eredmé­nyeket u kérd és-fel elet verse­nyek keretében érték el, ame­lyeket rendszeresen megren­deznek a jelentős évfordulók­kal. kapcsolatban. A SZISZ-tagok állnak annak a vállalási mozgalomak az élén is, amelynek végső célja megszerezni „A példás egység“ címet. Már az első eredménye­ket Is felmutathatták — 18 ka­tona megszerezte a „Példás ka­tona“ jelvényt, 3 pedig az el­ső, s ugyancsak három a máso­dik osztályú minősítést. Az üteg gépkocsivezetői teljesítik az üzemanyaggal való megta­karítás érdekében tett felaján­lásukat. Az üteg tagjainak 80 százaléka megszerzi „A mun­kára, harcra készen“ katonai jelvényt. Az éleslövészeten tel­jesítették vállalásukat, a kézi­fegyverekkel, kiváló eredményt értek el. Négy paracsnok vál­lalta, hogy ágyúval az első lö­vésre célba talál. Nem feled­keztek meg a szálláskörlet szé­pítéséről sem, ahol a szubot- nyikok keretében az üteg min­den tagja 20 órát dolgozik tár­sadalmi munkában. Rostislav Smaržík hadnagy 1951-ben született. Prešovban érettségizett, onnan került a katonai főiskolára. Már két éve nős, Rostislav fia öt hónapos. Nagyra becsüli, hogy parancs­nokai jól bánnak a fiatal pa- racsnokokkal. Munkájáról a következőket mondja: „Hivatá­som nagyon tetszik, annak el­lenére, hogy igényes. Be kell vallanom, hogy az iskolában alkotott elképzeléseim merőben eltérnek a valóságtól, nem tűnt minden olyan bonyolult­nak és nehéznek, mint ahogy ez most itt alakult. Feleségem — óvónő — megértést tanúsít munkám iránt, akkor is, ha munkámat gyakran hazaviszem és' nem jut sok idő a csalá­dom számára. Már harmadik osztályos korom óta bélyeg- és virággyűjtö vagyok, szeretem a történelmet és a színházat." Az alakulat politikai tisztje Smaržík hadnagyról a követke­zőket mondotta: „A egyik legjo' b üteg parancsnok, a SZISZ üzemi alapszervezete bi­zottságának tagjaként jól dol­gozik, jó pedagógus, igényes és gondos tiszt. Igen jó eredmé­nyeket ér el a szakmai és a politikai előkészületben, jó ki­látásai vannak magasabb be­osztás elérésére. Értékeljük azt a jó hatást, amelyet Kučera őrnagy, a SZISZ üzemi szerve­zete bizottságának tagja, Smar­žík felettese gyakorolt reá. Számítunk arra, hogy Smaržík hadnagyot felvesszük a pártba tagjelöltnek." S. AMBROŽ, alezredes HELYTÁLLNAK Hosszú és nehéz hajózás után visszatért támaszpontjára bz a tengeralattjáró, melynek pa­rancsnoka G. Ayafonov száza­dos. A tengerészek jeladatukat kitűnőre teljesítették. A tá­maszponton jól ismerik a ten­geralattjáró flotta katonáinak nehéz munkáját, és visszatéré­sükre gondosan felkészültek. A hivatalos üdvözlés után a tengerészek találkoztak hozzá­tartozóikkal. A csendes-óceáni flotta tengerészei, akik a távoli hajózások alkalmával kiválóra teljesítik valamennyi feladatu­kat, állandóan érzik felette­seik és hozzátartozóik támoga­tását, akik a szülőföldre való visszatéréskor várják őket. (Krasznaja Zvezda nyomán — ambj A korabeli felvétel a csehszlovák katonák egy csoportját a duktai harcok szünetében örökítette meg. A legszebb hazafias tett Dr. Zbynök Kiosewetter ezredes, docens, a tudomá­nyok doktora, a szövetségi főügyész helyettese, kato­nai főügyész, egyszerű ka­tonaként kezdte pályafutá­sát. Megkértük, válaszoljon néhány kérdésünkre, ossza meg nézeteit és tapasztala­tait olvasóinkkal. • Mit adott önnek a ka­tonaság? — Igen sokat. Mielőtt az egyenruhát magamra öltöt­tem, kereskedősegéd vol­tam. A néphadseregben tet­tem le az érettségi vizsgát, itt szereztem főiskolai vég­zettséget is. Azt is állítha­tom, hogy itt a katonaságnál faragtuk belőlem embert. • A katonai szolgálat minden állampolgár legszebb hazafias kötelessége. Egye­sek azonban szeretnének ez alól kibújni. Mi erről a véle­ménye? — Valamikor nagy szé­gyen volt, ha valakit nem találtak katonai szolgálatra alkalmasnak. így volt ez a háború utáni években is. Hogy most egyesek a „kóik katonai könyv“ után sóvá­rognak, annak oka, a béke megőrzésének furcsa értel­mezése és a kellő hazasze­retet hiánya. Hogyan lehet valaki jó hazafi, ha szükség esetén nem tudja megvéde­ni hazáját. Ha fiataljaink mindezt kellően tudatosít­ják, s valóban jó hazafiak, akkor a katonai szolgálathoz is másképpen viszonyulnak. /* Mit tanácsol azoknak a fiataloknak, akik nemrég kezdték meg tényleges kato­nai szolgálatukat, illetve, akik a közeljövőben vonul­nak be? — A katonai szolgálatot a szó szoros értelmében ve­gyék sportszerűen. Igyekez­zenek a legjobb teljesít­ményt nyújtani. Ezzel ma­guknak is örömet szereznek. Törekedjenek jó kollektívát létrehozni. S még valamit. Minden szakmát, foglalko­zást szeretni kell. Ez a ka­tonaéletre is vonatkozik. Ha az ember csak azért csinál valamit, mert „muszáj“, ak­kor abban nem leli örömét. Ha viszont megszeretik a katonai szolgálatot, akkor két év múlva jóleső érzés­sel mondhatják el magukról, hogy sokat adott nekik a katonaság. ® Milyen kihágásokat szoktak elkövetni a kato­nák? — A katonaságnak megvan a maga különleges helyzete, de ennek ellenére elmond­hatom, hogy a kihágások hasonlóak, mint a polgári élet más szakaszain, örven­detes tény, hogy csökken a bűnözés. A legkomolyabb kihágások közé tartozik az egység engedély nélküli el hagyása, valamint a parancs felületes teljesítése. Mi an­nak örülünk, ha minél ke­vesebb dolgunk akad. Ezért járjuk az egységeket és be­szélgetéseket tartunk a tör­vényességről. • Befejezésül mit aján­lana a katonáknak? — Csupán annyit, hogy szabad idejüket fordítsák önművelésre. Igyekezzenek egységüknél jó kultűrmun- kát kifejteni. Sehol sem vol­na szabad hiányoznia a jó könyvnek, filmnek. A kul­turáltság és a szolgálati szabályzat megtartása egy és ugyanazon érem két ol­dala. —né— 9/9’ m' % N f f • '' ■ " te, • v: : . .• b >É. ■ tete-ŕte í:te;:: • ■ >• .. í:i£:; . te;v/:.- ^ - rí í *- -ii-v -■■■■■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents