Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-09 / 23. szám, Vasárnapi Új Szó

Vízvezeték és távvezeték Luther Márton ágostonrendi szerzetes, a wittenbergi egye­tem tanára 1517. október 31-én 95 tételt függesztett kii a wit­tenbergi vártemplom kapujára, amelyekben tiltakozott a bú­csúárusítások körüli visszaélé­sek ellen, és kétségbe vonta, hogy a pápának joga vagy ha­talma volna a búcsúk engedé­lyezésére, a bűnök megbocsá­tására. Ezzel kezdődött a XVI. században a - katolikus egyház­zal szemben kibontakozó vallá­si mozgalom, a reformáció. Wittenberg a külföldi turis­ták szerint ma is a Német De­mokratikus Köztársaság egyik legszebb „ékszere“. Évente 40 —50 ezer vendég érkezik a vá­rosba, de a jelentős évforduló­kon számuk megkétszereződik. Igv például 1960-ban, amikor Philipp Melanchton halálának 400., 1967-ben amikor a refor­máció 450., vagv 1972-ben. ami­kor id. Luces Granach születé­sének 500. évfordulójáról em­lékeztek meg, a városban jóval több volt a vendég, mint a he­lyi lakos. Évszázadokról mesél a váro­si templom toronyórája, ami tizenöt év óta Max Horn órás­mester jóvoltából mutatja a 1974. VI. 9. 23 pontos időt, éti egész szerke­zete, a számlaptól a legkisebb csavarig kézimunka; a híres nyolcágú vízvezeték, amit 1556-ban építtetett hét jómódú városi polgár — köztük L. Cra­nach is — és a nyolcadik el­ágazás Melanchton házába ve­zetett. Évszázadokról mesél­nek a gótika, a reneszánsz és a barokk csodálatos szépségét őrző falak, de a város lakói először a legfiatalabb emlék­művet mutatják meg a vendé­geknek: a Vártemplommal szemben, magas talapzaton egy T 34-es tank emlékeztet 1945 áprilisára, amikor a szovjet hősök felszabadították a vá­rost. A város peremén szorgos ke­zek írják a jelén történetét: itt zakatolnak a vegyiművek gépei. A gyár udvarában egy kis. látszólag jelentéktelen épület emelkedik, egy szivaty- tyúállomás. A látogatót csak az lepi meg, hogy ez az 5000 kilométer hosszú Nordlicht földgázvezeték utolsó állomá­sa. A világ leghosszabb föld- gázvezetéke a kelet-szibériai Tyumenyben kezdődik. A szovjet földgázból gyárta­nak nitrogénműtrágyát. 1970- ben az NDK mezőgazdasága 549 ezer tonna műtrágyát hasz­nált fel, és ezt a mennyiséget az NSZEP VIII. kongresszusa határozata értelmében 1975-ig 800 ezer tonnára kell növelni. Ennek jelentőségét akkor ért­jük meg, ha tudjuk, hogy egy kiló nitrogénműtrágya 7—11 kilóval növeli a hektárhoza­mokat. Nagyon egyszerű lenne a fej­lődést képletbe szorítani: Tyu- menyből elindul a földgáz, Pies- teritzben, a vezeték végén zsá­kokba hull a műtrágya. A gyár­tási folyamat úgyszólván telje­sen automatizált. Csakhogy a városfejlesztés nem oldható meg automatiku­san. Amikor Philipp Melanchton 1518-ban Wittenbergbe érkezeit, jóllehet már híres tudós volt. kénytelen volt egy kopott vis­kóban meghúzódni. 450 évvel később Horst Fehse érkezett a városba, aki az ammoniák-rész- leg vezető mérnöke, és aki ter­mészetesen feleségével és két gyermekével minden igényt ki­elégítő, korszerű, összkomfor­tos lakást kapott. Tíz nap alatt húsz új lakás épül, elsősorban a kombinát dolgozói számára. /De nem elég lakást építeni, szükség van iskolákra, torna­termekre, diákétkezdékre, böl­csődékre és óvodákra is. Fejlő­dik az üzem, egyre több dolgo­zót foglalkoztat, tehát egyre több városi autóbuszjáratra és ezzel együtt egyre több gépko­csivezetőre van szükség. Ezek­nek ismét lakást kell adni. A város fejlődése elválaszthatat­lan az iparteleptől, a telep dol­gozói számára viszont ideális életkörnyezetet nyújt a város, ezért a városatyák és a vegyi­művek vezetői közös erővel igyekeznek megoldani a felme­rülő problémákat. Ä halá! oka: felelőtlenség Ötszáz kilométer óránként Szakmai körökben világszer­te nagy feltűnést és élénk ér­deklődést keltett a hír, hogy a szovjet mérnökök egy ún. mágneses expresszvonat fej­lesztésén dolgoznak. A vonat órasebessége 500 kilométer lesz. Hagyományos futóművel ilyen sebességet nem lehet elérni, ezért a szakemberek világszer­te olyan vonatokat terveznek, amelyeknél a légpárnás, illető­leg a mágneses taszítás és von­zás módszereket alkalmazzák. Az ilyen szerelvényeknél feles­legessé válnak a kerekek, a forgórészek és a szokványos vágányok. A vonatot egy ún. vezérlősínen nagy teljesítményű elektromágnesek mozgatják. A szovjet szakemberek új lineáris motorjait már kiállításokon is bemutatták, és már megkezd­ték a sorozatgyártásukat is. A mágneses expressz műkö­dési bázisa a taszítás és a von­zás. A rendszer igen bonyolult és összetett elektronikát igé­nyel. Emellett a jármű kifej­lesztése csak az egyik feladat. Üzembe helyezése megfelelő műszaki berendezéseket köve­tel: különleges pályaudvarokat, hidakat, váltókat és jelzőrend­szereket. A szovjet Baltikumban már elindult próbaútjára az ER 200 jelű új szovjet elektromos gyorsvonat, amely 200 kilomé­teres órasebességgel közlekedik Moszkva és Leningrád között. Ä cápák és a kishalak Az elmúlt év tragikus volt a nyugatnémet kisiparosok és törpevállalkozók számára. A gazdasági középréteg érdekkép­viseleti szövetségei rámutat­tak, hogy míg 1973-ban a nagy- vállalatok „profitrobbanást“ mutattak ki az évi mérlegben, addig a kisipar és a törpevál­lalkozás jelentős mértékben pauperizálódott. Ennek okát elsősorban a Szövetségi Bank kíméletlen és csak a tőkeerős nagyvállalkozók érdekeit szol­gáló kamatpolitikájában látják­Az érdekképviseleti szövetsé­gek kimutatása szerint 1973-ban az NSZK-ban és Nyugat-Berlin- ben 5515 fizetésképtelenséget jelentettek. Ennek következté­ben tízezrek maradtak kenyér nélkül. 1972-höz viszonyítva 20 százalékkal nőtt a tönkrement cégek száma, de az építőipari ágazatban ez az arány 50 szá­zalék volt. Acsőd erősen érezhető volt a kereskedelemben is, különö­sen az elmúlt év utolsó negye­dében. A müncheni Gazdaság- kutató Intézet jelentése beszá­mol arról, hogy míg a harma­dik negyedben 266, addig a negyedik negyedben 312 keres­kedő vált fizetésképtelenné. Az amerikai McDonell Doug­las Corporation kezdte meg a DC—10 gyártmányjelű utas­szállító repülőgépek sorozat- gyártását. 1974. március 3-án, Párizs közelében egy ilyen óriásgép, egyébként a török lé­giforgalmi társaság, a Turk Ha­va Yollari tulajdona, lezuhant. A szerencsétlenségnek 346 ha­lálos áldozata volt. A vizsgálat megállapította, hogy repülés közben, 4000 méter magasság­ban a csomagtartó tér rosszul zárt ajtaja kinyílt, és leszakadt, ez a tény pedig egy pillanat töredéke alatt elindította a láncreakciót. Ebben a magas­ságban ugyanis a repülőgépben a légnyomás jelentősen maga­sabb volt, mint a légtérben. A csomagraktár feletti utastérben továbbra is magas volt a lég­nyomás, de a raktárban rob­banásszerű nyomáscsökkenés következett be. Az utasteret a raktártól elválasztó födém leg­alább egy helyen leszakadt, és a nyílás feletti ülések utasai a mélybe zuhantak. Ezért talál­ták meg az úgyszólván sértet­len ajtószárnyat és hat halot­tat a szerencsétlenség színhe­lyétől 15 kilométer távolság­ban. Oral Ulusman főpilóta már képtelen volt elérni u párizsi „Charles de Gaulle“ repülőte- teret, mert a magassági, va­lamint az oldalkormány és a farmotor megbénult A gépóriás kigyulladt és felrobbant. Csak igen kevés roncs volt 1 köbmé­ternél nagyobb. A Douglas Co. a katasztrófa után sajtókonferenciát rende­zett, ez azonban inkább egy bí­rósági tárgyalásra hasonlított, ahol éppen az előállító céget ültették a vádlottak padjára. Ez a cég gyártja a tőkés világban a legtöbb utasszállító repülő­gépet. A vezetők figyelmét már többször felhívták a konstruk­ciós hibákra. A párizsi kataszt­rófát két azonos szerencsétlen­ség előzte meg. Az első gép, amin szerencsére nem voltak utasok, berepülés közben zu­hant le. A második szerencsét­lenség 1972. június 12-én tör­tént Detroit és Buffalo között, de a pilótának sikerült kény­szerleszállást végrehajtani, és a szerencsétlenséget okozó aj­tónyílás felett akkor nem ültek utasok. „A detroiti eset után az egyetlen helyes intézkedés az lett volna — állapította meg a Neue Züricher Zeitung —, hogy a sorozat minden gépére elren­deljék a felszállási tilalmat mindaddig, amíg a nyilvánvaló műszaki fogyatékosságot el nem távolítják“. A cikkíró az amerikai légügyi hatóságoknak címezve leszögezi, hogy: „Az a tény, hogy ezzel a kétségtele­nül szükséges intézkedéssel ad­dig várlak, amíg egy nagymére­tű katasztrófa bekövetkezett, arra enged következtetni, hogy a gazdasági érdekeket az ame­rikai légügyi hatóságok is fon­tosabbnak tartják a biztonság­nál“. Igaz, hogy a légügyi hatósá­gok 1972. június 19-én utasítot­ták a társaságot a műszaki hi­ba kijavítására, és 1973. febru­ár 2-án ismét rámutattak, hogy fennáll a légnyomás csökkené­se által előidézett robbanás ve­szélye, de nem ellnőrizték, hogy a cég megtette-e a szük­séges intézkedéseket. A ható­sági szervek 1974. február 2-án megismételték a figyelmezte­tést, de a konszern a munka­erő- és az időhiánnyal védeke­zett. Pár hét múlva bekövetke­zett a párizsi tragédia. A ható­ságok csak ekkor utasították a DC—10-es gépeket üzemeltető 23 légiforgalmi társaságot, hogy szereltessenek a gépekre biz­tonsági ajtókat. Feiezetek a rubel regényéből Hatalmas vitorláshajó várta a szelet 1771-ben a mai Lenin­grád kikötőjében. A hajó Hol­landiába ' készült, több tonna rézpénzt szállított a „szélmal­mok és sajtkereskedők“ orszá­gába, ugyanis Nagy Katalin cárnő így akarta a külföld előtt leplezni pénzügyi nehézségeit. Akkor már két év óta papír­pénzekkel telt zsákokon ült, de ez a pénz beteg volt: »le­gyengítette az infláció. Pénz­ügyi tanácsosa javaslatára ve­zette be a papírpénzt, hogy csökkenthesse az állami alkal­mazottak számát, elbocsáthassa a pénzszállítókat. A pénzszállí­tók tulajdonképpen állami te­herhordók voltak, mert pl. 30 rubel súlya 16,4 kg volt. Még nyomosabb ok volt, hogy bizonytalan idők jártak, katona kellett a török ellen vívott háborúhoz, katona kel­lett a Pugacsov felkelés elfoj­tásához, a katonáknak viszont zsoldot kellett fizetni. Mi sem volt egyszerűbb, mint bankje­gyet nyomni, tehát egyre több papírrubel került forgalomba. A rubel közel öt évszázadon át fémből készült. Először szüstrúdakból „szeletelték“, ké­sőbb — a kereskedelem és az áruforgalom fejlődésének kor­szakában — hozták forgalom­ba a körömnagvságú és víz- cseppre hasonlító fémlapocská­kat. Végül I. Péter bocsátotta ki az igazi rubelt. Az első ér­me még tenyér nagyságú volt. A papírpénz 1812-ben lett hi­vatalos fizetési eszköz. 1917. májusában a cár pénzügymi­nisztere egy konferencián be­jelentette: „Az állampénztár üres, és bár az ország tele van papírpénzzel, anyagi kötelezett­ségeinknek nem tudunk eleget tenni!“ Singarov pénzügyminiszter fenti bejelentése után néhány héttel egy kézzel írott hirdet­ményt függesztettek ki az Álla­mi Bank kapujára: „Mivel az Állami Bank ellen a bolsevikek erőszakos intézkedéseket hoz­tak, munkánkat nem tudjuk folytatni. A népbiztos először 10, majd további 25 millió ru­bel kifizetését követelte .. . Mi, tisztviselők nem tűrhetjük a nép vagyonának herdálását. . . Szabadítsatok meg bennünket az erőszak uralmától, és azon­nal folytatjuk a munkánkat!“ Sztyepanov pénzügyi népbiz­tos kétszer merészkedett az oroszlánbarlangba, de mindkét esetben üres zsebbel távozott. Csak azok kaptak pénzt, akik az Állami Bank hátsó ajtóján lopakodtak be: a fehérgárdis­ta tábornokok százmilliókat vittek el a „pénz templomá­ból“. A bankemberek szeny- nyes, népellenes játéka 1917 decemberében ért véget, ami­kor a fiatal szovjet hatalom ál­lamosította a pénzintézeteket De ekkor már a főkönyvek, a könyvelési bizonylatok eltűn­tek, a páncélszekrények üresen ásítottak, a bank tulajdonkép­pen már csak pénznyomda volt. Ebben a nvomdában Kerenszkij közel háromszor annyi bankje­gyet nyomtatott, mint a cári kormány az első világháború éveiben. 1919 nyarán 14 állam csapa­tai álltak szovjet területen (hadüzenet nélkül): Nagy Bri­tannia, Franciaország, japán, Németország, Olaszország, USA, Csehszlovákia, Szerbia, Kína. Finnország. Görögország, Len­gyelország, Románia és Török­ország reakciós kormányai es­küdtek össze a világ első szo­cialista országa ellen. A beto­lakodók csodálkozva olvasták a szovjet bankjegy feliratát: „Világ proletárjai egyesülje­tek!“ Hat nyelven nyomtatta rá a bankjegyekre ezt a felszó­lítást a szovjet kormány. De számtalan más pénz is forga­lomban volt: az intervenciósok fizetési eszközei, egyes helye­ken a „Kerenszkij-pénz“, amit sokan megőriztek, mert azt hit­ték, hogy a szovjet hatalom megbukik. Később ilyen „keren- szkij-papírral“ fűtötték az erő­műveket. A betolakodók kény­telenek voltak véres fejjel tá­vozni, és amikor a gyárak már nyereséggel dolgoztak, a szov­jet kormány kibocsátotta a szi­lárd rubelt, .aminek 25 százalé­kát arannyal, a többit pedig az államvagyonnal fedezték. 1924-ben megszületett az első „szocialista pénz“!. Az ellenség azonban nem akart belenyugodni a vereség­be. Henry Deterdingnek, a hí­res nagytőkésnek a kezdemé­nyezésére a fehérgárdista emigránsok Németországban hamisítani kezdték a szövet fi­zetési eszközöket, hogy infláci­ót idézzenek elő a Szovjetunió­ban. Amikor ezért a bíróság előtt kellett felelniük, az egyik vádlott — a porosz bírák leg nagyobb örömére — az utolsó czó jogán a következőket jelen tette ki: „Bíró urak! Állapítsák meg ítéletükben, hogy a szov­jet kormány törvényen kívül áll, és mentsenek fel bennün­ket!“ jellemző, hogv a bírák valóban felmentették a vádlót takat akik ítélethirdetés után táncra perdültek a tárgyaló teremben. A Nagy Honvédő Háború a rubelt is megviselte, de 1950- ben a rubel már ismét szilárd volt, majd az 1961 évi pénz­ügyi reform szabályozta a szov­jet pénz aranyparitását is. A Szovjetunió egyre növek­vő gazdasági ereje szavatolja a rubel szilárdságát. A rubel körül már semmi nem történik, de a rubel történelmet csinál! Versenyfutás a kőolajért Egyre több fúrótorony maga­sodik Nyugat-Irián őserdőiben, az amerikai mérnökök, nem tö­rődve moszkitók millióinak tá­madásával, lázas sietséggel ku­tatják a kőolajat. Természete­sen az olajmezök feltárásához a még kőkorszaki szinten álló őslakosságot alkalmazzák, vagy­is a világ legolcsóbb munka­erőit. A coloradói Petromer Trend eddig nyolc kutat nyi­tott meg, és feltételezik, hogy ebben a térségben húzódik Ázsia leggazdagabb kőolajréte­ge. Az amerikai konszernek négy évvel ezelőtt Djakartában írták alá a kutatási koncessziót biz­tosító szerződést. A területen jelen vannak a japán, francia és olasz társaságok is, de a je­lenlegi termelés kétharmada az amerikai konszernek bevéte­lét növeli. Jóllehet Nyugat-Irián kínjai­ból egyre dúsabban folyik a fekete arany, Indonézia legna­gyobb olajmezői még ma is a szumátrai területek Az ame­rikai Stanvac és Caltex rész­vénytársaságok 1971-ben kb. 45 millió tonna kőolajat bányász­tak. (Indonézia összhozama kb. 51 millió tonna). A Stanvac — Rockefeller le­ányvállalata — 1912 ben, az amerikaj cégek közül elsőként, vetette meg a lábát Szumát- rán, és megtörte a brit—hol­land Royal Dutch Shell egyed­uralmát. 1931-ben követte a Cal­tex (Rockefeller-Morgan érde­keltség), de éppen elkészültek a fúrótornyai, amikor kitört a második világháború. A szu­mátrai kőolaj — évi hozama akkor 8 millió tonna volt— ösztönözte a japánok délkelet- ázsiai agresszióját. Indonézia kőolajáért és más nyersanyagáért a mai napig is tart az amerikai—japán hatal­mi harc. Mindenekelőtt a két ország konszernjei versengenek a szigetország nyersanyagva- gyonáért. Egyelőre az ameri­kaiak vezetnek. A Stanvac és a Caltex 2001-ig bányászhatja a kőolajat Szumátrán, és emel­lett már újabb koncessziókat is szerzett. Az indonéz kormány koncep­ciója — a nyitott kapuk gaz­daságpolitikája — más külföl­di konszernek étvágyát is fel­ébresztette. A nyugatnémet Handelsblatt közölte, hogy 1965 őszétől ugrásszerűen emelked­tek a külföldi beruházások. A jobboldali kormány 1967-ben hozott törvényei valóban ki­tárták a kaput a monopoltőke előtt. A nyugatnémet és svájci sajtó az utóbbi két évben rend­szeresen visszatér a kérdésre és népszerűsíti a tőkekivitelt, hangsúlyozva, hogy a több mint 1,9 millió négyzetkilométer nagyságú szigetországnak ed­dig csupán 10 százalékán tár­ták fel az ásványi kincseket. APROHIRDEIES ■ 23/170 barna, beszédhiba miatt zárkózott, szégyenlős fiatalember szeretne megis­merkedni hozzá illő leánnyal, aki ezzel a hibával is tudná szeretni, leiige: Boldogság. 0-667 ■ A Bálványi Magnemesí- lő Állami Gazdaság, komáméi járás — gazdasági egysége felvesz: — zootechnikust, középiskolai végzettséggel. Családi lakást biztosítunk. ÚF-96 B A Dunaszerdahelyi |ÉV (OSP) Dunajská Streda) azon­nali belépéssel felvesz: — üzemi ellenőrt, — üzemi jogászt, — gépésztechnikust, — arehitektikusokat. Fizetési feltételek az érvényes katalógus szerint. Jelentkezni a vállalat igazgatóságán a sze­mélyzeti osztályon lehet — Dunaszerdahelyen. ŰF-99

Next

/
Thumbnails
Contents