Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-12 / 110. szám, vasarnap
Mi következik az AJAX mesterhármasa után ? A labdarúgó Bajnokcsapatok Európa kupájának tizenkilencedik döntője következik, s erre a nagy eseményre Brüsszelben május 15-én 20 órai kezdettel kerül sor. A nagy viaskodás jelenlegi szereplői közül eddig még egyik sem veit a BEK döntőjének részvevője (Bayern München, Atletico Madrid), de mindkettő egy-egy alkalommal a Kupagyőztesek EK- jában aratott végső d'adalt, az Atletico Madrid 1982-ben, a Bayern München 1987-ben). A BEK eddigi dicsőséglistája REÁL MADRID — hatszoros védő — (1956, 57, 58, 59, 80 és 88-ban). AJAX AMSTERDAM — háromszoros védő — (1971, 72 és 73 bán). AC MILÁN — kétszer — (1963 bán és 69-ben). INTERN AZIONALE — kétszer — (1964 és 65-ben). BENFICA LISSABON — kétszer — (1961 és 62-ben), Egyszer-egyszer a kővetkező csapatok védték a BEK-et: CEI.TIC GLASGOW (1967- ben). MANCHESTER UNITED (1968- ban). FEYENOORD ROTTERDAM (1970-Jien). HOGYAN JUTOTTAK IDÁIG? A Bayern München az első fordulóban a svéd Atvidaberg ellen otthon 3:l-re győzött, idegenben ugyanilyen arányú vereséget szenvedett, a hnsz- szabbítás sem változtatott az eredményen, jobb 11-es végrehajtással a müncheniek jutottak tovább. A második fordulóban odahaza a Dynamo Dresdent 4:3-ra győzte le a Bayern, a visszaChampiíjrt cMas* Cup.. at »t f&kl tnú ťtfvňt, Ý :í.:-fééfif <f>tő Sitiiét-;-':: fi;;-: A Bajnokcsapatok Európa Kupájának jelvénye. Színek: arany és ezüst. vágón 3:3 arányú eldöntetlen született. A CSZKA Szófia Münchenben 4:l-re kapott ki, odahaza 2:1 arányban győzte le a nyugatnémet bajnokot. Budapesten l:l-re játszott a Bayern az Űjpesti Dózsával, Münchenben 3:0-ra győzte le a lila-fehéreket. Az Atletico Madrid a török Galata Szeráj ellen előbb odahaza gólnélküli döntetlent ért el, majd Isztambulban l:0-ás győzelmet aratva jutott tovább. A második fordulóban Bukarestben 2:0-ra győzte le a helyi Dynamót, s a visszavágón 2:2-re végzett vele. A harmadikban is idegenben, Belgrádban aratott 2:0 arányú győzelmet a Crvena Zvezda ellen, a visszavágón gól nem született. Az elődöntőt Glasgowban gólnélküli döntetlennel kezdte, Madridban pedig 2:0 arányban késztette megadásra a Celtic együttesét. — A spanyol bajnok tehát a BEK 1973/74-es kiírása során még nem talált legyőzőre, sőt idegenben gólt sem kapott! VÁRHATÓ FELÁLLÍTÁSOK: A BEK elődöntő visszavágóján a két csapat a következő felállításban szerepelt (s minden okunk megvan arra, hogy ezt az összetételt várjuk tőlük a döntőre is): BAYERN MÜNCHEN: Maier — Hansen, Reckenbauer, Schwarzenbeck — Zabéi, Roth, (Dürnberger), Breitner — Tors- tensson, Hoeness, Müller, Kap pelmann, ATLETICO MADRID: Reina — Heredia, Capom, Euse- bio. Benegas, Adelardo, Luis (Gabrero), Irureta — Ufarte, Garaté, (Bermejo), Bucena. MELYIKBEN BlZUNK? Fegyelmezetlenségek miatti letiltások tizedelték meg az Atletico Madrid csapatának sorait, de nemcsak emiatt tartjuk a BEK döntő esélyesebbjé- nek a Bayern gólerős együttesét. A müncheni szupercsapatban a többi között három olyan kiváló játékos szerepel, akiket méltán sorolhatunk a jelenlegi egyetemes labdarúgás legnagyobb egyéniségei közé: Beckenbauer, a futball- ezermester, — Gerd Müller, a legjobb gólszimaül csatár, valamint Hoeness, a csnpa- lendület mindenes. A bajor főváros együttese elég rutinos és soraiban kiegyensúlyozott ahhoz, hogy esélyes volta ellenére ne bökkenjen meg a nagy lehetőségektől. Különben is az utóbbi évek során hozzászoktunk ahhoz, bogy a Bajnokcsapatok Európa Kupáját az esélyesebb csapat “hódítsa el. (zala) A kerékpáros Békeversenyen ezúttal a képen látható együttes képviseli az esélyes Lengyelország színeit. Balró: janusz Ko- walski, Tadeusz Mytnik, Bemard Kreczynski, Stanislav Szozda, Jan Brzezny és Józef Kaczmarek. Bajnokot avattak Az 1973—74-es bajnoki idényben kél új csapattal és több mint 100 versenyző vei növekedett a Veíký Krtíš-i (Nagykürtös] járás sakkszövetségének létszáma. Két csoportban 9 együttes küzdött a helyezésekért, az „A“ csoportban a Baník V. Kr- tis „B“ csapata végzett az élen, a „B“ csoport legjobbja a T] Balog n. Ipl’om (Ipolybalog) együttese lett, de mivel már kerületi szinten játszhat, helyette a csoportmásodik Vihica (Ipolynyék) állt ki a döntőre. A döntőben a nagykürtösiek 3:1 arányú győzelmet arattak, s a járás bajnokaként jogot szereztek a kerületi bajnokságban való szereplésre. ZOLCZER LÁSZLÓ Amikor minden szem a labdát követi. Schmucker a földön (bal oldalt), mellette Levický, aki a listavezető Baník Ostrava hálójába fejelte estében a labdát. (Tóthpál felv.) Jó hagyományok, új Servek Községeink és városaink fejlődése sportéletünk területén is mind nagyobb követelményeket támaszt. Kráľovský Chlmec (Királyhelmec) és környékének dolgozói a múltban is nagy figyelmet szenteltek a sportnak. Az idősebb sportbarátok visszaemlékezései szerint Királyhelmecen a 20-as évek elején alakult az első sportklub, amely akkor lényegében a labdarúgócsapattal volt azonos. Az elmúlt több mint ötven évhez sok emlékezetes sportsiker és élmény fűződik. Ezek közé kívánkozik elsősorban a felszabadulást követő években a labdarúgócsapat divíziós szereplése. Ma is példaként állítják a sportolók elé azokat a lelkes játékosokat, akik sportszeretetből, klubhűségből komoly eredményekre voltak képesek. A hazai mérkőzéseken nem volt ritka a 800 —1000 es nézőszám. Idegenben sorra került mérkőzésekre is tömegesen kísérték a szurkolók kedvenceiket. Jelenleg a királyhelmeci sportegyesületnek labdarúgó-, atlétikai- sakk-, asztalitenisz- és lurisztikai szakosztálya működik; A legeredményesebben a labdarúgó-szakosztály, amelynek „A“- csapata kerületi bajnokságban, a „B“-csapat a járásiban, az ifjúsági ugyancsak a keleti bajnokságban szerepel. A sakkozók is a járási bajnokság résztvevői. Alkalomszerűen működik a természetbarát szakosztály. Az atlétikai szakosztály jelentős szerepet tölt be a legfiatalabbak rendszeres sportolásra nevelésében. A minőségileg is növekvő sporteredményekhez megfelelő anyagi megalapozottság is szükséges. A város üzemeinek politikai és gazdasági vezetői már évek óta helyesen látják, hogy támogatás nélkül nem várhatók jobb eredmények. Különösen a járási ipari vállalat mutat e téren jó példát. Vezetőik jelentős és felelősségteljes beosztásuk mellett társadalmi munkában tevékenykednek a sportegyesület vezetőségében, de nem marad el az anyagi támogatás sem. Szerényebb, de tigyqlemreméltő támogatást biztosít az Állami Gazdaság is. A városi nemzeti bizottság támogatása egészíti ki a sportegyesület gazdasági alapjait, Mindez nagyon szerény lehetőséget biztosít, Vannak üzemek, amelyek közömbösen szemlélik a sportszervezés gondjait, társadalmi aktívákkal, anyagiakkal nem hajlandók a közös gondokból részt vállalni. Alihoz, hogy a tömegesítésben és minőségileg is tovább léphessenek előre, a helyi sportegyesületnek még legalább 200— 250 ezer koronára volna szüksége. Királyhelmecre 3000 fiatal jár tanulni a különböző iskolákba. A többség tehetséges, de sportolásra nincs lehetősége, mert tanítás után hazajár, a községekben pedig a sportolási lehetőségek korlátozottak. Probléma, hogy Királyhelmecen csak egy tornaterem van. A városban már 10 éve épül az új sportpálya, amelyet ez SZNF 30. évfordulójára szeretnének átadni rendeltetésének. A lelátókon 10 000 néző foglalhat majd helyet, s az új sportlétesítményben helyet kap a röplabda-, kosárlabda- és teniszpálya is. Az új sportpályán megoldódna a nők sportolási lehetősége is. Nagyobb gondot kell fordítani a tagszerzésre, minden üzemben ki kell építeni az aktívahálózatot. Alaposabban meg kell szervezni nemcsak a labdarúgó, hanem a többi sportágak mérkőzéseit is. Olyan légkört kell teremteni a sportpályákon, hogy a sportolók szerény, fegyelmezett magatartása, lelkes küzdeni tudása és sportszerűsége vonzza a közönséget a lelátókra. ILLÉS BERTALAN A hazai bajnokságok, a kü- /1 lönböző európai tornák, a világbajnokságok győztes csapatai nem mindig képviselik a labdarúgás legmagasabb színvonalát, a modernebb és progresszívebb játékot. A VB-ken — amelyeket joggal tartanak a futball seregszemléjének — mégiscsak az egyes csapatok futballművészetének, taktikai és technikai tudásának kellene játszania a legfontosabb és döntő szerepet. Gyakran azonban itt Is a feje tetejére áll mindennemű elmélet. Nézzünk csak néhány jellegzetes példát. Rio de Janeiróban minden készen várta a brazil labdarúgók játékművészetének kicsú- csosodását, a világbajnoki cím mégis Uruguayba vándorolt. Az 1954. évi VB egyetlen esélyes csapata a magyar válogatott volt, amely legyőzte Brazíliát és Uruguayi; a döntőben azonban vereséget szenvedett az NSZK-tól, pedig egy héttel előtte öt gólkülönbséggel nyert ellene. A FIFA „istenei“, a játékvezetők és nem kis mértékben a szerencse segítette hozzá Angliát az 1966. évi világ- bajnoki címhez, bár lettek volna érdemesebb csapatok is az elsőségre. A LABDARÚGÁS FEJLŐDÉSEK) Visszaadták a játék varázsát Ha azonban egy válogatott kétszer egymás után végez az élen, és játékával mindkétszer igazolja, hogy a cím jogos tulajdonosa — ahogy ezt Brazília tette 1958-ban és 1962-ben —, akkor már nem lehet szerencséről beszélni. A brazilok áltál tökéletesített „magyar futball", amelyet a 4—2—4-es felállítási rendszerben játszottak, meghozta az eredményt a kávé és a futball országának. A 4—2—4 es rendszer brazil „tolmácsolói" jelt adtak a támadó labdarúgáshoz való visz- szatérésre. Mivel az ebben a játékrendszerben futballozó csapatok rendszerint hat labdarúgóval támadtak, a létszámban megerősödött csatársor kipróbálhatta a támadó játék számos változatát, amelyek hatását sokszorosan fokozta a brazil technika, a gyorsaság, a játékintelligencia és a leleményesség. A brazilok ebben az időszakban megoldották a labdarúgás nagy kérdését: visz- szaadták a játék varázsát, és lőtték a gólokat. Miben rejlett a 4—2—4-es játékfelfogás nagyszerűsége és életrevalósága? Elsősorban abban, hogy nem volt bonyolult rendszer, és megengedte a játékosoknak, főleg a hátra vont középcsatárnak, hogy annyi egyéni ötletet, megoldást vigyen be a játékba, amennyit a játékintelligenciája megenged neki. Es ami a legfontosabb: igazi „agytröszt“ nélkül (hátravont középcsatár) 4—2 —4-es játékrendszer sem jelentette volna a labdarúgás meqújhódását, mert könnyen kiismerhető és „likvidálható“ lett volna. Ezt a játékrendszert még ma is alkalmazzák, de az idők folyamán több változata jött létre. Hiába, semmi sem örök, még a labdarúgásban sem, hiszen itt is lépést kell tartani az általános fejlődéssel. Nemcsak az őstehetség Chilében, az 1962-es VB n a legtöbb csapat a 4—2—4-es rendszerben igyekezett játszani, de Brazília egy lépéssel megelőzte őket. Hogy miben mutatkozott meq ez az „egy lépés"? Erre talán Csanádi Árpád, a k'tűnő magyar szakember találó szavai adják meg a legkielégítőbb választ: „Míg a braziloknál a labda átvétele és továbbítása szinte egy ütemben történik, addig az európai játékosoknak ehhez több „taktusra” van szükségük. A brazilok futás közben úgy állnak a labdához, hogy számukra elegendő valamiféle láthatatlan érintés, és a labda máris irányt változtat. Kontinensünk labdarúgóinak viszont a másodperc tört részére van szükségük a labda átvételéhez és továbbításához. A két iskola közötti különbség ebben a tekintetben ugyan elenyésző, de döntő fontosságú a játékritmus, a színvonal és az eredményesség szempontjából. Európában is vannak a brazilokkal egyenrangú labdarúgók, de számuk túlságosan kevés ahhoz, hogy kontinensünkön tipikus jelenségekről beszélhessünk." Ezek a sžavak 1962-ben hangzottak el. Es talán nem érvényesek ma is? Az általános erőnléti és technikai képességeken kívül a modern futball megköveteli a gondolkodás rugalmasságát és önállóságát. Akárcsak az idegen nyelven beszélő társalgás közben nem keresgélheti agyában a nyelvtani szabályokat, ugyanúgy a futballista sem keresheti játék közben a betanult alap- elveket. Ezeket úgy kell betanítani (ha egyáltalán betanít- hatók), hogy szinte vele született dolognak tűnjenek. Csak így képzelhető el, hogy az európai futballisták olyan köny- nyedén megbirkózzanak majd a labdarúgó-gondolkodással, mint a brazilok. A legtöbb európai csapat erre nem volt képes Chilében. A brazil válogatott az 1962. évi világbajnokságra a 4—2— 4-es rendszer módosított változatával, a 4—4—3-mal érkezett, és nyilvánvaló fölénye volt a „beton" és a 4—2—4-es rendszerben játszó csapatok felett is. Es ez újabb bizonyítéka annak, hogy a brazil együttes sikereit elsősorban átgondolt játékrendszerének köszönheti. A kiváló brazil eredményeket nem lehet egyértelműen csupán a labdarúgók őstehetségével magyarázni. Egyáltalán nem, mert a chilei győzelem olyan csapat sikere volt, amely 1958 után is új, addig nem látott játékrendszerére és „mesés" futballistáira támaszkodott, amely a 4—2—4- es játékrendszer új alakzatát tökéletesen és alaposan ismerte, s így „profitálni“ tudott belőle. TOMI VINCE
