Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-12 / 110. szám, vasarnap

1974.

V. 12.

EGY HET A BELPOLITIKÁBAN

ÚJ ÉLETÜNK KEZDETÉT ÜNNEPELTÜK

Az elmúlt hét kétségtelenül legjelentősebb eseménye egy nem kerek, „csak“ hnszonkilencedik évforduló volt. Nem kerek, de mégis erről a napról, május 9-ről országszerte évről-évre bensőséges ünnepségeken emlékezünk meg. Nem csoda, hiszen huszonkilenc évvel ezelőtt ezen a napon tápász- kodhattunk fel ismét a porból, ahová a német fasizmus által kirobbantott második világháború taszított bennünket. Oj életet kezdhettünk, miután az előző hat esztendőben nem egy nap és időszak volt, amikor csak reménykedhettünk a hajnalhasadásban.

A szovjet hadseregnek, a szovjet nép mérhetetlen áldozatainak köszönhetjük, hogy elindulhattunk az új, szociális szempontból igazságosabb köztársaság, majd a szocializmus építése útján és — a nehézségek, áldozatok, hibák, tévedések és buktatók ellenére, számos siker és hatalmas méretű fejlődés tudatában — újra ünnepelhetjük ezt a nrfpot. Mélységesen igaz a szovjet párt és kormány vezetőihez intézett táviratunk minden egyes szava, de különösképpen szeretnénk hangsúlyozottan felhívni olvasóink figyelmét az alábbi megállapításra:

,,A történelem megtanította nemzeteinket arra, hogy a Szovjetunióhoz fűződő

szövetség, testvéri barátság és együttműködés, amit a közösen kiöntött vér pecsételt meg, nemzeti és állami függetlenségünk meghatározó szavatossága, és országunk további szocialista fejlődése számára kialakítja a nélkülözhetetlen lót- fontosságki fel tételeket.“

Ez éppúgy vonatkozik jelenünkre. mint annak tudatosítása, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram, valamint az SZKP és a szovjet kormány aktív politikája nekünk, az egész szocialista közösségnek, minden bé- keszeretö erőnek biztosítja a jövő biztató kilátásait. Örülünk, hogy ennek cselekvő részesei vagyunk mi is. További alkotó munkára, helytállásra serkentenek bennünket a Moszkvából hozzánk intézett távirat alábbi sorai: „A szocializmus és a béke érdekeit megbízhatóan szolgálja a szovjet—csehszlovák barátság, melyet a fasizmus ellen vívott közös harcok és a szocialista világrendszer nemzetközi pozíciójáért folytatott küzdelmek acélozlak meg. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép nagy tiszteletben tartja a csehszlovákiai dolgozókhoz fűződő testvéri kapcsolatokat, amelyek a marxizmus—leninizmus és a szocialista Internacionalizmus elveinek alapján fejlődnek.“

MEGNYÍLT A PRÁGAI METRÓ ELSŐ VONALA

Lapunk első és második oldalán prágai tudósítónk részletesen beszámol arról a nagy eseményről, amelyre csütörtökön a kora délelőtti órákban került sor hazánk fővárosában. A prágai metró első vonalának ünnepélyes felavatásáról van szó. Ez az úgynevezett „C“- vonal Kačerovot, a déli peremkerületet köti össze a városközpontban lévő Flo- j'enc-téri központi autóbusz megállóval. Hosszúsága 6,7 km, és kilenc állomást érint.

A metró építkezése 1967- ben vette kezdetét és nem egészen hét év leforgása alatt felépült az első vonal.

Különben ezen az első vonalon a csúcsforgalom idején hárompercenként közlekednek majd a szerelvények, ezen kívül pedig 5—6 percenként. A maximális sebesség óránként 80 km, a szállítóképesség szintén óránként — 40 szerelvényen — 40 ezer személy.

Az ilyen hatalmas mű első részének elkészítése az önzetlen szovjet segítségnek köszönhető. A szovjet gépek mellett elsősorban a szovjet szakemberek nyújtottak rendkívül nagy segítséget, felhasználva a szovjet metrók építése során

szerzett gazdag tapasztalataikat.

Beszámolhatunk már az üzemeltetés megindításának első eredményeiről is. A prágaiak természetszerűen igen nagy érdeklődést tanúsítottak és csütörtökön, valamint pénteken 150—150 ezer fizető utasa volt a prágai metrónak, összesen tehát jóval több mint negyedmillió prágai és az ország más részéből érkező vette igénybe a metró szol gálatait.

Ünnep volt tehát Prágában, amely szervesen beilleszkedett a felszabadulási évforduló ünnepségeinek keretébe. Á metró megnyitásának jelentőségét aláhúzta, hogy első vonalát Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg és az ünnepségen részt vett Ľubomír Štrougal miniszter- elnök, valamint párt- és állami életünk számos más vezető képviselője. Az avatáson megjelent továbbá Ivan Arhlpov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök- helyettese, aki a felszabadulási ünnepségekre Prágába érkezett szovjet kormányküldöttség vezetője, valamint Vlagyimir Macke- vics szovjet nagykövei és a prágai diplomáciai testület sok tagja is.

NEMZETI BIZOTTSÁGOK KITÜNTETÉSE

Még a hét elején történt, de szükségesnek tartjuk ennek az eseménynek a felidézését is. Szlovákia fővárosában ünnepélyesen kiértékelték a szlovákiai nemzeti bizottságok tavalyi versenyét, amely a martini járás és Banská Bystrica város felhívására indult. A verseny valóban nagy méreteket öltött és keretében számos kimagasló eredmény született. A legjelentősebbnek azt tartjuk, hogy több mint 6000 közérdekű építkezésen Szlovákia lakossága hozzávetőleg 26 millió órát dolgozott le társadalmi munkában, s külön figyelmet érdemel, hogy ebből 10 millió órát a fiatalok. A „Z“-akció keretében elkészült 51 óvoda, 73 kul- túrház, 371 autóbusz váróterem, 50 nemzeti bizottsági épület, több mint 400 sportlétesítmény, stb.

A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya,

amelynek képviseletében az

ünnepségen részt vett dr. Peter Colotka szlovák miniszterelnök is, a legjobb nemzeti bizottságokat elismerő oklevelekkel tüntette ki. Első osztályú oklevelet és a vele járó negyedmillió korona pénzjutalmat kapott a topoícanyi, a Dolný Ku- bín-i, a Košice-vidéki járás és Bratislava 111. városkerü- lete. Szintén 1. fokú oklevelet és százezer korona pénzjutalmat kapott több városi, illetve helyi nemzeti bizottság, köztük pl. a ša- moríni f somorjai), farnál (farnadi), a marcelovái fmarcelliázai), a Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerda- helyi) nemzeti bizottság. Már ez a hézagos felsorolás is arról tanúskodik, hogy Szlovákia magyarlakta területein is a lakosság megértette a felhívás jelentőségét és öntudatosan bekapcsolódott ebbe a versenybe, amely eredményeivel, sikereivel valameny- nyiünk javát szolgálja.

(gály)

Partizánösvényen

Hatala János tőzsgyökeres Gém. Horka i (gömörhorkai) lakos. Itt született, itt járt iskolába és ismerkedett meg a munkásmozgalommal. A polgári iskola harmadik évfolyamának elvégzése után a helyi papír- és cellulózgyárban kezdett el dolgozni.

— A gazdasági válság idején mozgalmas élet volt nálunk. Többször sztrájkra került sor. A járás területén bármilyen megmozdulás volt, mi, gömör- horkaiak mindig ott voltunk — eleveníti fel a múltat. — Nekünk, ifjúmunkásoknak is jutott a megbízásokból, s így nem csoda, hogy nyilvántartottak bennünket a csendőrök.

Egyszer csupán az amnesztia mentette meg a lezárástól. Amikor tényleges katonai szolgálatra bevonult, a „kísérőlevelet“ utána küldték. Ezért gyakran hivatták a századirodára, érdeklődtek tőle, milyen felforgató tevékenységben vett részt. Ennek ellenőre altiszti iskolába küldték. A harmincnyolcas események következtében leszerelt, de a következő évben már Békéscsabán volt hathetes átképzésen.

Miután leszerelt, ismét gyárban dolgozott, főzőmester a cellulózrészlegen. Ekkor már illegalitásban dolgozott, a párt és csak igen óvatosan, körültekintően lehetett szabotálni, fékezni a termelést. Ebben az időben már szívesebben lett volna a hegyekben, különösen akkor, amikor ide is eljutott a hír: kitört u Szlovák Nemzeti Felkelés. A partizánokkal azonban csuk később sikerült felvenni a kapcsolatot. S bár a felkelőket visszaszorította a túlerő, Hatala Jánosék november 14-én az értük jövő összekötővel a hegyekbe mentek, hogy hurcoljanak a fasiszták ellen.

— Cierná Lehotán szereltek fel bennünket — mondja. — A Klement Gottwald partizánbrigádban rajparancsnoki beosztást kaptam. Többnyire a falubeli és a környéki magyar elvtársak kerültek a rajomba. Ha jól emlékszem, a tűzkeresztségen Rákosbányán estünk keresztül.

Eltol az időtől a hegyek, az erdő lett az otthona. Harc, me- neitelés és újra harc váltotta egymást. Hidat robbantottak, német helyőrséget támadtak meg. Az is előfordult, hogy őket, a partizánokat akarták a csapdába csalni.

— Sokat fáztunk és nem egyszer éheztünk is — mondja. — Jóllehet a szlovák nép, amivel csak tudott, segített. A szovjet csapatokkal Kokaván találkoztunk, miután előzőleg megszálltuk a községet.

Március 5-én került haza Debrecenből. A gyárban előkerültek az eldugott alkatrészek, és megindult a termelés. Hatala János a fegyvert munkára cserélte fel. Művezetői beosztásban dolgozott 1953-ig. A fegyvere azonban nemsokáig maradt elhagyottan. Jöttek az 1948-as események, s a népi milícia

Á hadiflotta leningrádi központi állami levéltárát jól ismerik a Szovjetunióban és külföldön is. Nemrég ünnepelték fennállásának 250. évfordulóját. Az intézmény jelentős hivatást tölt be a Szovjetunió tudományos kutatóintézetei keretében. A levéltár okmányait például felhasználták Lenin műveinek, a Szovjetunió törtészervezésével bízták meg. Tíz éven keresztül ő töltötte be a parancsnoki tisztséget, segített nevelni a fiatalokat. Az elfoglaltsága és az új beosztása miatt vetette le az egyenruhát. Évek során a pártszervezet vezetőségében tevékenykedett, és a közigazgatási szervek munkájából is kivette a részét.

— Ha újra kezdhetném az életem, ezt az utat választanám. Minden bizonnyal még többet tennék a köz érdekében — mondja búcsúzóul. — Az idő azonban elszállt felettem. A 60. életévemet taposom ... Maholnap már csak az unokák nevelése marad rám. Szerintem ez is fontos feladat, a jövő nemzedékét nevelni. Ehhez is tudás, türelem és hozzáértés kell.

—nj—

nőimének, a Nagy Honvédő Háború történetének stb. feldolgozásához is. Évente több mint 300 tájékoztató anyagot és mintegy 5000 bibliográfiai adatot küldenek a különböző szervezetek, de magánszemélyek részére is. A levéltár valamennyi osztálya elnyerte a „Kommunista munka kollektívája“ címet. —amb—•

250 éves a hadiflotta központi levéltára

A MAGYAR NÉPHADSEREG ÉLETÉBŐL

Foka torosok

A néhai repülőteret itt-ott már alaposan kilyuggatták a lövészteknőket, fedezékeket ásó katonák, az egykor gondosan ápolt pázsitot felverte a gaz, s ki tudja, milyen okból keletkezett u terephorpaszokban felgyülemlett a víz.

Itt, a gyakorlótéren, ezen a sok száz hektárnyi területen mindig fúj a szél. A katonák azt mondják, errefelé soha sincs teljes szélcsend. Most is tombol a lökésszerűen rohamozó szél, s percek alatt pirosrali Iára csípi a szabadban tartózkodók arcát. Az egyik pocsolya melletti zsombékos hajlaton lukátoros kocsi áll, mellette egyhangúan zümmög az aggregátor. Rácz Imre főtörzsőrmester parancsnoklásával szorgosan folyik a munka.

— Kora reggel érkeztünk ide a laktanyából, s késő estig itt maradunk — mondja Rácz elvtárs. — Tíz órás foglalkozás keretében eélküvetési gyakorlaton veszünk részt.

Azt is megindokolja, miért ilyen hosszú a terepfoglalkozás. A technika mozgatása nem olcsó, s ha már egyszer kigördülnek a terepre a lokátoros kocsival, nem elégedhetnek meg két- három órás gyakorlással. A tíz óra keretében viszont bőséges alkalom nyílik a lokátorállomás szakszerű telepítésére és a célkövetés gyakorlására.

A kezelőszemélyzet tagjai, egy kivételtől eltekintve, mindannyian jól kiképzett, gyakorlott lokátorosok. Ismerik a műszer telepítésének minden csínját-binját, szakmai fogásait.

— Nálunk, lokátorosoknál is rendszeresen „treníroztatni“ kell a legkitűnőbben kiképzett kezelőket is, különben kiesnek a gyakorlatból — mondja a parancsnok. — Csakis így képesek a megszabott időnormák alatt teljesíteni a különböző munkamozzanatokat, s a főkezelők így képesek egyszerre akár hat-nyolc légicélt követni a képernyőn.

Mélyek a legfontosabb követelmények? Mindenekelőtt: kifogástalanul ismerni a műszert, s annak valamennyi alkatrészét, tartozékát. A műszerismeret elengedhetetlen a lokátor biztonságos és zavartalan üzemeltetéséhez és az üzemzavarok, kisebb hibák elhárításához. Ami pedig a légi célok felderítését és követését illeti, a kezelőknek képeseknek kell lenniük önállóan a különböző sebességű és típusú légicélok felderítésére és követésére, éjjel és nappal bármilyen időjárás és zavarás esetén.

— A kezelők számára az egyik legnehezebb jeladat, amikor a légi cél úgynevezett álló célzónába repül. Álló célzónának nevezzük például a hegyeket, dombokat, vagy más kiemelkedő, természetes és mesterséges tereptárgyakat. Ha az ismeretlen szándékú légi cél az említett tereptárgyakról visz- szaverődő jelek zónájába repül, a célkövetés egyszeriben bonyolultabbá válik. A jól képzett és begyakorolt kezelő azonban ilyenkor sem jön zavarba — mondja Rácz elvtárs.

Okoz e nehézségeket a téli időjárás? Az alegységparancsnokságtól határozott nemleges választ kapunk. Igaz ugyan, a kezelőknek a szabadban, olykor csupasz kézzel kell dolgozniuk, de rendszeres szoktatással ehhez is hozzáedződnek. A műszer működését pedig a tél egyáltalán nem befolyásolja.

Rácz elvlársék lokátora korszerű és üzembiztos. Igen megbízhatóan működik. Odabent, a lokátoros kocsi munkaterében kellemes a hőmérséklet. A műszerek zümmögése a tavaszi alkony tücsökkórusainak zenéjére emlékeztet.

— Vigyázzonl — figyelmeztet Rácz elvtárs. — Oda ne tegye a fényképezőgépet, mert ez a blokk elektromágneses hullámokat bocsát ki magából. Ha nem vigyáz az ember, az óráját is könnyen megbolodtíhast- ja!

Megszámlálhatatlanul sok alkatrész, kapcsolókar indító- gomb.

A lokátorernyőn macskaszem- színű fény vibrál. Fodor fózsef tizedes, kiváló katona, a műszer kezelője figyeli a légteret. Nem zökkentjük ki a szüntelen figyelmet követelő munkájából.

A kezelőszemélyzet legfiatalabb tagja: Prukner Péter honvéd, a lokátoros gépjármű vezetője. Csupán néhány hete vonult be, s máris igen megbízhatóan dolgozik. A jármű vezetésén kívül az aggregátor kezelése is az ő feladata. Gyorsan beilleszkedett szerepkörébe és máris kifogástalan munkát végez.

— „K" üzemmódra átkapcsolni! — intézkedik Rácz elvtárs.

Ez mit jelent?

— A „K“ üzemmód közérthető nyelven azt jelenti, hogy az állandó célok azonos fázison érkező jeleit egy elmés technikai megoldás segítségével egyszerűen megsemmisítjük. Ezáltal lényegesen könnyebb a mozgó célok követése és megfigyelése. Persze a kezelőknek a „K“ üzemmód kiiktatásával is megbízhatóan kell dolgozniuk. Rajtuk múlik, hogy adott esetben mennyire pontos adatokat adunk a légvédelmi tüzéreknek vagy a vadászrepülőknek.

— Volt már részük komolyabb próbatételben?

— Az elmúlt nyáron egy hétig az egyik üzemelő repülőtér mellett települtünk. Megszakítás nélkül dolgoztunk, s igen megnyugtató eredménnyel. Kivétel nélkül, minden légtérben tartózkodó repülőgépről pontos megbízható adatokat továbbítottunk. Kévésén múlott, hogy nem értük el a kiváló címet: egy emberünknek nem sikerült az osztálybesorolási vizsga. Nem vesztettük el a reményt és a versenykedvet. Üjra beneveztünk.

BERTALAN ISTVÁN