Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-12 / 110. szám, vasarnap

1974. V. 12. EGY HET A BELPOLITIKÁBAN ÚJ ÉLETÜNK KEZDETÉT ÜNNEPELTÜK Az elmúlt hét kétségtele­nül legjelentősebb esemé­nye egy nem kerek, „csak“ hnszonkilencedik évforduló volt. Nem kerek, de mégis erről a napról, május 9-ről országszerte évről-évre ben­sőséges ünnepségeken em­lékezünk meg. Nem csoda, hiszen huszonkilenc évvel ezelőtt ezen a napon tápász- kodhattunk fel ismét a por­ból, ahová a német fasiz­mus által kirobbantott má­sodik világháború taszított bennünket. Oj életet kezd­hettünk, miután az előző hat esztendőben nem egy nap és időszak volt, amikor csak reménykedhettünk a hajnalhasadásban. A szovjet hadseregnek, a szovjet nép mérhetetlen ál­dozatainak köszönhetjük, hogy elindulhattunk az új, szociális szempontból igaz­ságosabb köztársaság, majd a szocializmus építése út­ján és — a nehézségek, ál­dozatok, hibák, tévedések és buktatók ellenére, szá­mos siker és hatalmas mé­retű fejlődés tudatában — újra ünnepelhetjük ezt a nrfpot. Mélységesen igaz a szovjet párt és kormány ve­zetőihez intézett táviratunk minden egyes szava, de kü­lönösképpen szeretnénk hangsúlyozottan felhívni ol­vasóink figyelmét az alábbi megállapításra: ,,A történelem megtanítot­ta nemzeteinket arra, hogy a Szovjetunióhoz fűződő szövetség, testvéri barátság és együttműködés, amit a közösen kiöntött vér pecsé­telt meg, nemzeti és álla­mi függetlenségünk megha­tározó szavatossága, és or­szágunk további szocialista fejlődése számára kialakít­ja a nélkülözhetetlen lót- fontosságki fel tételeket.“ Ez éppúgy vonatkozik je­lenünkre. mint annak tuda­tosítása, hogy a Szovjet­unió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfo­gadott békeprogram, vala­mint az SZKP és a szovjet kormány aktív politikája nekünk, az egész szocialis­ta közösségnek, minden bé- keszeretö erőnek biztosítja a jövő biztató kilátásait. Örülünk, hogy ennek cse­lekvő részesei vagyunk mi is. További alkotó munká­ra, helytállásra serkentenek bennünket a Moszkvából hozzánk intézett távirat alábbi sorai: „A szocializ­mus és a béke érdekeit megbízhatóan szolgálja a szovjet—csehszlovák barát­ság, melyet a fasizmus el­len vívott közös harcok és a szocialista világrendszer nemzetközi pozíciójáért foly­tatott küzdelmek acélozlak meg. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet nép nagy tiszteletben tartja a csehszlovákiai dolgozók­hoz fűződő testvéri kapcso­latokat, amelyek a marxiz­mus—leninizmus és a szo­cialista Internacionalizmus elveinek alapján fejlődnek.“ MEGNYÍLT A PRÁGAI METRÓ ELSŐ VONALA Lapunk első és második oldalán prágai tudósítónk részletesen beszámol arról a nagy eseményről, amely­re csütörtökön a kora dél­előtti órákban került sor hazánk fővárosában. A prá­gai metró első vonalának ünnepélyes felavatásáról van szó. Ez az úgynevezett „C“- vonal Kačerovot, a déli pe­remkerületet köti össze a városközpontban lévő Flo- j'enc-téri központi autóbusz megállóval. Hosszúsága 6,7 km, és kilenc állomást érint. A metró építkezése 1967- ben vette kezdetét és nem egészen hét év leforgása alatt felépült az első vonal. Különben ezen az első vo­nalon a csúcsforgalom ide­jén hárompercenként köz­lekednek majd a szerelvé­nyek, ezen kívül pedig 5—6 percenként. A maximális sebesség óránként 80 km, a szállítóképesség szintén óránként — 40 szerelvé­nyen — 40 ezer személy. Az ilyen hatalmas mű el­ső részének elkészítése az önzetlen szovjet segítség­nek köszönhető. A szovjet gépek mellett elsősorban a szovjet szakemberek nyúj­tottak rendkívül nagy segít­séget, felhasználva a szov­jet metrók építése során szerzett gazdag tapasztala­taikat. Beszámolhatunk már az üzemeltetés megindításának első eredményeiről is. A prágaiak természetszerűen igen nagy érdeklődést tanú­sítottak és csütörtökön, va­lamint pénteken 150—150 ezer fizető utasa volt a prágai metrónak, összesen tehát jóval több mint ne­gyedmillió prágai és az or­szág más részéből érkező vette igénybe a metró szol gálatait. Ünnep volt tehát Prágá­ban, amely szervesen beil­leszkedett a felszabadulási évforduló ünnepségeinek keretébe. Á metró megnyi­tásának jelentőségét alá­húzta, hogy első vonalát Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg és az ünnepségen részt vett Ľubomír Štrougal miniszter- elnök, valamint párt- és ál­lami életünk számos más vezető képviselője. Az ava­táson megjelent továbbá Ivan Arhlpov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök- helyettese, aki a felszaba­dulási ünnepségekre Prágá­ba érkezett szovjet kor­mányküldöttség vezetője, valamint Vlagyimir Macke- vics szovjet nagykövei és a prágai diplomáciai testület sok tagja is. NEMZETI BIZOTTSÁGOK KITÜNTETÉSE Még a hét elején történt, de szükségesnek tartjuk en­nek az eseménynek a fel­idézését is. Szlovákia fővá­rosában ünnepélyesen kiér­tékelték a szlovákiai nem­zeti bizottságok tavalyi ver­senyét, amely a martini já­rás és Banská Bystrica vá­ros felhívására indult. A verseny valóban nagy mére­teket öltött és keretében számos kimagasló ered­mény született. A legjelen­tősebbnek azt tartjuk, hogy több mint 6000 közérdekű építkezésen Szlovákia la­kossága hozzávetőleg 26 millió órát dolgozott le tár­sadalmi munkában, s külön figyelmet érdemel, hogy eb­ből 10 millió órát a fiata­lok. A „Z“-akció keretében elkészült 51 óvoda, 73 kul- túrház, 371 autóbusz váró­terem, 50 nemzeti bizottsá­gi épület, több mint 400 sportlétesítmény, stb. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, amelynek képviseletében az ünnepségen részt vett dr. Peter Colotka szlovák mi­niszterelnök is, a legjobb nemzeti bizottságokat elis­merő oklevelekkel tüntette ki. Első osztályú oklevelet és a vele járó negyedmillió korona pénzjutalmat kapott a topoícanyi, a Dolný Ku- bín-i, a Košice-vidéki járás és Bratislava 111. városkerü- lete. Szintén 1. fokú okle­velet és százezer korona pénzjutalmat kapott több városi, illetve helyi nemzeti bizottság, köztük pl. a ša- moríni f somorjai), farnál (farnadi), a marcelovái fmarcelliázai), a Streda nad Bodrogom-i (bodrogszerda- helyi) nemzeti bizottság. Már ez a hézagos felsoro­lás is arról tanúskodik, hogy Szlovákia magyarlak­ta területein is a lakosság megértette a felhívás jelen­tőségét és öntudatosan be­kapcsolódott ebbe a ver­senybe, amely eredményei­vel, sikereivel valameny- nyiünk javát szolgálja. (gály) Partizánösvényen Hatala János tőzsgyökeres Gém. Horka i (gömörhorkai) la­kos. Itt született, itt járt isko­lába és ismerkedett meg a munkásmozgalommal. A polgári iskola harmadik évfolyamának elvégzése után a helyi papír- és cellulózgyárban kezdett el dol­gozni. — A gazdasági válság idején mozgalmas élet volt nálunk. Többször sztrájkra került sor. A járás területén bármilyen megmozdulás volt, mi, gömör- horkaiak mindig ott voltunk — eleveníti fel a múltat. — Ne­künk, ifjúmunkásoknak is ju­tott a megbízásokból, s így nem csoda, hogy nyilvántartottak bennünket a csendőrök. Egyszer csupán az amnesztia mentette meg a lezárástól. Ami­kor tényleges katonai szolgálat­ra bevonult, a „kísérőlevelet“ utána küldték. Ezért gyakran hivatták a századirodára, ér­deklődtek tőle, milyen felfor­gató tevékenységben vett részt. Ennek ellenőre altiszti iskolába küldték. A harmincnyolcas ese­mények következtében leszerelt, de a következő évben már Bé­késcsabán volt hathetes átkép­zésen. Miután leszerelt, ismét gyár­ban dolgozott, főzőmester a cel­lulózrészlegen. Ekkor már ille­galitásban dolgozott, a párt és csak igen óvatosan, körültekin­tően lehetett szabotálni, fékez­ni a termelést. Ebben az időben már szívesebben lett volna a hegyekben, különösen akkor, amikor ide is eljutott a hír: kitört u Szlovák Nemzeti Felke­lés. A partizánokkal azonban csuk később sikerült felvenni a kapcsolatot. S bár a felkelőket visszaszorította a túlerő, Hatala Jánosék november 14-én az ér­tük jövő összekötővel a hegyek­be mentek, hogy hurcoljanak a fasiszták ellen. — Cierná Lehotán szereltek fel bennünket — mondja. — A Klement Gottwald partizánbri­gádban rajparancsnoki beosz­tást kaptam. Többnyire a falu­beli és a környéki magyar elv­társak kerültek a rajomba. Ha jól emlékszem, a tűzkeresztsé­gen Rákosbányán estünk ke­resztül. Eltol az időtől a hegyek, az erdő lett az otthona. Harc, me- neitelés és újra harc váltotta egymást. Hidat robbantottak, német helyőrséget támadtak meg. Az is előfordult, hogy őket, a partizánokat akarták a csapdába csalni. — Sokat fáztunk és nem egy­szer éheztünk is — mondja. — Jóllehet a szlovák nép, amivel csak tudott, segített. A szovjet csapatokkal Kokaván találkoz­tunk, miután előzőleg megszáll­tuk a községet. Március 5-én került haza Deb­recenből. A gyárban előkerül­tek az eldugott alkatrészek, és megindult a termelés. Hatala János a fegyvert munkára cse­rélte fel. Művezetői beosztásban dolgozott 1953-ig. A fegyvere azonban nemsokáig maradt el­hagyottan. Jöttek az 1948-as események, s a népi milícia Á hadiflotta leningrádi köz­ponti állami levéltárát jól is­merik a Szovjetunióban és kül­földön is. Nemrég ünnepelték fennállásának 250. évforduló­ját. Az intézmény jelentős hi­vatást tölt be a Szovjetunió tudományos kutatóintézetei ke­retében. A levéltár okmányait például felhasználták Lenin műveinek, a Szovjetunió törté­szervezésével bízták meg. Tíz éven keresztül ő töltötte be a parancsnoki tisztséget, segített nevelni a fiatalokat. Az elfog­laltsága és az új beosztása miatt vetette le az egyenruhát. Évek során a pártszervezet ve­zetőségében tevékenykedett, és a közigazgatási szervek munká­jából is kivette a részét. — Ha újra kezdhetném az életem, ezt az utat választanám. Minden bizonnyal még többet tennék a köz érdekében — mondja búcsúzóul. — Az idő azonban elszállt felettem. A 60. életévemet taposom ... Mahol­nap már csak az unokák neve­lése marad rám. Szerintem ez is fontos feladat, a jövő nem­zedékét nevelni. Ehhez is tu­dás, türelem és hozzáértés kell. —nj— nőimének, a Nagy Honvédő Háború történetének stb. fel­dolgozásához is. Évente több mint 300 tájékoztató anyagot és mintegy 5000 bibliográfiai adatot küldenek a különböző szervezetek, de magánszemé­lyek részére is. A levéltár va­lamennyi osztálya elnyerte a „Kommunista munka kollektí­vája“ címet. —amb—• 250 éves a hadiflotta központi levéltára A MAGYAR NÉPHADSEREG ÉLETÉBŐL Foka torosok A néhai repülőteret itt-ott már alaposan kilyuggatták a lövészteknőket, fedezékeket ásó katonák, az egykor gondosan ápolt pázsitot felverte a gaz, s ki tudja, milyen okból kelet­kezett u terephorpaszokban fel­gyülemlett a víz. Itt, a gyakorlótéren, ezen a sok száz hektárnyi területen mindig fúj a szél. A katonák azt mondják, errefelé soha sincs teljes szélcsend. Most is tombol a lökésszerűen rohamo­zó szél, s percek alatt pirosra­li Iára csípi a szabadban tartóz­kodók arcát. Az egyik pocso­lya melletti zsombékos hajlaton lukátoros kocsi áll, mellette egyhangúan zümmög az aggre­gátor. Rácz Imre főtörzsőrmes­ter parancsnoklásával szorgo­san folyik a munka. — Kora reggel érkeztünk ide a laktanyából, s késő estig itt maradunk — mondja Rácz elv­társ. — Tíz órás foglalkozás keretében eélküvetési gyakor­laton veszünk részt. Azt is megindokolja, miért ilyen hosszú a terepfoglalkozás. A technika mozgatása nem ol­csó, s ha már egyszer kigördül­nek a terepre a lokátoros kocsi­val, nem elégedhetnek meg két- három órás gyakorlással. A tíz óra keretében viszont bőséges alkalom nyílik a lokátorállo­más szakszerű telepítésére és a célkövetés gyakorlására. A kezelőszemélyzet tagjai, egy kivételtől eltekintve, mind­annyian jól kiképzett, gyakor­lott lokátorosok. Ismerik a mű­szer telepítésének minden csín­ját-binját, szakmai fogásait. — Nálunk, lokátorosoknál is rendszeresen „treníroztatni“ kell a legkitűnőbben kiképzett kezelőket is, különben kies­nek a gyakorlatból — mondja a parancsnok. — Csakis így ké­pesek a megszabott időnormák alatt teljesíteni a különböző munkamozzanatokat, s a főke­zelők így képesek egyszerre akár hat-nyolc légicélt követni a képernyőn. Mélyek a legfontosabb köve­telmények? Mindenekelőtt: ki­fogástalanul ismerni a műszert, s annak valamennyi alkatré­szét, tartozékát. A műszerisme­ret elengedhetetlen a lokátor biztonságos és zavartalan üze­meltetéséhez és az üzemzava­rok, kisebb hibák elhárításához. Ami pedig a légi célok felderí­tését és követését illeti, a ke­zelőknek képeseknek kell len­niük önállóan a különböző se­bességű és típusú légicélok fel­derítésére és követésére, éjjel és nappal bármilyen időjárás és zavarás esetén. — A kezelők számára az egyik legnehezebb jeladat, ami­kor a légi cél úgynevezett álló célzónába repül. Álló célzóná­nak nevezzük például a he­gyeket, dombokat, vagy más kiemelkedő, természetes és mesterséges tereptárgyakat. Ha az ismeretlen szándékú légi cél az említett tereptárgyakról visz- szaverődő jelek zónájába repül, a célkövetés egyszeriben bo­nyolultabbá válik. A jól képzett és begyakorolt kezelő azonban ilyenkor sem jön zavarba — mondja Rácz elvtárs. Okoz e nehézségeket a téli időjárás? Az alegységparancs­nokságtól határozott nemleges választ kapunk. Igaz ugyan, a kezelőknek a szabadban, oly­kor csupasz kézzel kell dolgoz­niuk, de rendszeres szoktatás­sal ehhez is hozzáedződnek. A műszer működését pedig a tél egyáltalán nem befolyásolja. Rácz elvlársék lokátora kor­szerű és üzembiztos. Igen meg­bízhatóan működik. Odabent, a lokátoros kocsi munkaterében kellemes a hőmérséklet. A mű­szerek zümmögése a tavaszi al­kony tücsökkórusainak zenéjére emlékeztet. — Vigyázzonl — figyelmez­tet Rácz elvtárs. — Oda ne te­gye a fényképezőgépet, mert ez a blokk elektromágneses hullá­mokat bocsát ki magából. Ha nem vigyáz az ember, az órá­ját is könnyen megbolodtíhast- ja! Megszámlálhatatlanul sok al­katrész, kapcsolókar indító- gomb. A lokátorernyőn macskaszem- színű fény vibrál. Fodor fózsef tizedes, kiváló katona, a műszer kezelője figyeli a légteret. Nem zökkentjük ki a szüntelen fi­gyelmet követelő munkájából. A kezelőszemélyzet legfiata­labb tagja: Prukner Péter hon­véd, a lokátoros gépjármű ve­zetője. Csupán néhány hete vo­nult be, s máris igen megbíz­hatóan dolgozik. A jármű veze­tésén kívül az aggregátor keze­lése is az ő feladata. Gyorsan beilleszkedett szerepkörébe és máris kifogástalan munkát vé­gez. — „K" üzemmódra átkapcsol­ni! — intézkedik Rácz elvtárs. Ez mit jelent? — A „K“ üzemmód közérthe­tő nyelven azt jelenti, hogy az állandó célok azonos fázison érkező jeleit egy elmés tech­nikai megoldás segítségével egyszerűen megsemmisítjük. Ez­által lényegesen könnyebb a mozgó célok követése és megfi­gyelése. Persze a kezelőknek a „K“ üzemmód kiiktatásával is megbízhatóan kell dolgozniuk. Rajtuk múlik, hogy adott eset­ben mennyire pontos adatokat adunk a légvédelmi tüzéreknek vagy a vadászrepülőknek. — Volt már részük komo­lyabb próbatételben? — Az elmúlt nyáron egy hé­tig az egyik üzemelő repülőtér mellett települtünk. Megszakí­tás nélkül dolgoztunk, s igen megnyugtató eredménnyel. Ki­vétel nélkül, minden légtérben tartózkodó repülőgépről pontos megbízható adatokat továbbítot­tunk. Kévésén múlott, hogy nem értük el a kiváló címet: egy emberünknek nem sikerült az osztálybesorolási vizsga. Nem vesztettük el a reményt és a versenykedvet. Üjra benevez­tünk. BERTALAN ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents