Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-30 / 126. szám, csütörtök
A további győzelmekért! Beszélgetés A. Ny. Aszmolov vezérőrnaggyal, az SZNF legené s Msével Álekszej Nyikityics Aszmolov vezérőrnaggyal, a Szlovák Nemzeti Felkelés legendáris hősével, a csehszlovákiai partizánmozgalom törzskarának főparancsnokával találkozni Moszkvában mindig felejthetetlen élményt jelent. Egyrészt azért, mert Aszmolov elvtárs egy egész sor moszkvai újdonsággal lepi meg a látogatót, másrészt pedig azért, mert visszaemlékezve a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi harcaira, feleleveníti a régi barátok, ismerősök, partizánok emlékét. Magától érthető, hogy amíg a hősi küzdelmet folytató partizánfalukról beszélünk, amelyek a hitleri túlerővel szemben bizonyították kitartásukat, nem kerüli el figyelmünket az sem, ami a háborút követő években épült. Ezek a községek a szó szoros értelmében teljesen megváltoztatták arculatukat. Ezt a témakört most, hogy a májusi Moszkva utcáin sétálgattunk, szintén nem kerültük meg. Hiszen Aszmolov elvtárs, Banská Bystrica díszpolgára, bár betöltötte 68. életévét mindent tudni akar azokról az emberekről, akikkel együtt küzdött a német fasizmus ellen. Természetesen mindenre nem futotta az időnkből (az idő könyörtelen), ám ennek ellenére megkértem Aszmolov elvtársat, válaszoljon néhány kérdésemre, amelyek az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. O Közeledik az SZNF 30. évfordulója. Ebből az alkalomból nyilván számos régi harcos találkozik majd, hogy lerója kegyeletét az elesett bajtársak emlékének. Ezzel jó alkalom nyílik arra is, hogy a régi harcostársak visszaemlékezzenek a súlyos harcokra és elmondják mindazt, amit a háborút követő években a szocialista országápí- tés során sikerült elérniük. Aszmolov elvtárs szintén részt vesz a jubileumi ünnepségeken? — Természetesen. A kerek évfordulókon a múltban is megérkeztem Banská Bystricába. Így tehát a 30. évfordulót sem hagyom ki, hiszen a visszaemlékezéseken túlmenően megvonjuk a mérleget, vajon menynyiben teljesítettük a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatékát. • A Szlovák Nemzeti Felkelés harcaitól immár 30 esztendő választ el bennünket. Mint a csehszlovákiai partizánmozgalom törzskarának a főparancsnoka melyik momentumokat emelné ki a felkelésből? — Mindannyian jól tudjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésnek rendkívül nagy katonaipolitikai jelentősége volt. Végeredményben ez a tény határozta meg a mi hozzáállásunkat is, amikor a CSKP moszkvai vezetésének a felkérésére Szlovákiába indultunk, ön jól tudja, hogy Leningrád térségében, később Sztálingrád alatt majd ra harmadik ukrajnai front kötelékében súlyos harcokon estem át. És amikor 1944 szeptemberében, mint a csehszlovákiai partizánmozgalom törzskarának a főparancsnoka a szlovákiai hegyek közé érkeztem, meggyőződhettem róla, hogy a lakosság támogatásával a szlovák partizánok is élet-halál harcot vívnak a fasiszta hadsereggel. Ez a hadsereg közös ellenségünk volt és éppen ez a tény hozott közelebb bennünket, adott bátorságot a rendkívül nehéz küzdelmekhez, amelyek hozzájárultak az ellenség utánpótlásának a megsemmisítéséhez. S mindez a végső győzelem szempontjából rendkívül fontos. Mint amiképp nem hanyagolható el az a tény sem, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben megnyilvánult a proletár nemzetköziség szelleme, következésképp a dolgozók ősz; szefogása, akik a fasiszta elnyomás terhét viselték. A Szlovák Nemzeti Felkelésben több mint 20 nemzet fiai harcoltak vállvetve a hitleristák ellen. A szlovákokkal, csehekkel együtt hősi küzdelmet vívtak a Szovjetunió, Lengyelország, Magyar- ország, Bulgária, Jugoszlávia, Franciaország fiai és leányai, valamint a német antifasiszták. Nem férhet hozzá kétség, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevői a proletár internacionalizmus örökké ragyogó példáját mutálták be. • Aszmolov elvtárs, ön a háborút követő években több ízben járt hazánkban. Lehetősége volt tehát, hogy figyelemmel kísérje országunk fejlődését és megismerkedjék célkitűzéseinkkel. Eddig elért eredményeinkből melyeket becsüli a legtöbbre? — A Szlovák Nemzeti Felkelés, amely 1944. augusztusában kezdődött és 1945 áprilisában ért véget, tagadhatatlanul jelentős mértékkel hozzájárult Csehszlovákia felszabadításához. Bennünket, szovjet partizánokat. a folV'dés részvevőit örömmel tölt el, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés hagyatéka mind a mai napig elevenen él. Csehszlovákiában győzött a szocializmus, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével sikerült leküzdeni az akadályokat, azokat is, amelyekkel az 1968—69-es években a szocialistaellenes erők gáncsolták az ország fejlődését. Nem kétséges, hogy ezeket a szovjetellenes és szocialistaellenes erőket bizonyos nyugati körök támogatták. S hogy mindezt sikerült leküzdeni, valóban bizonyítja: a csehszlovák nép marxista—leninista pártja vezetésével minden erejét az ötéves terv teljesítésére összpontosíthatja. A Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő 30. évfordulója kapcsán a szovjet emberek nem csupán a közösen folytatott hősi küzdelemre emlékeznek, hanem örömmel tudatosítják a szocialista Csehszlovákia dolgozó népének sikereit, amelyeket a Szovjetunióval, valamint a szocialista közösség többi országával közösen ér el. És ennek őszintén örülök én is, mint a Banská Bystrica díszpolgára, hiszen mindez bizonyítja, hogy népeink megbonthatatlan és vérrel megpecsételt barátsága tovább szilárdul. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az elkövetkező időszakban további pozitív eredményeket érünk el. S éppen a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója kapcsán beszélgetésünk befejezéseképpen sok-sok sikert kívánok népük szocialista országépítő munká jához. GUSTÁV ČAPKO Moszkva, 1974. májns Ott álltak a párt bölcsőjénél KETTEN A BARIKÁD AZONOS OLDALÁN Történetünkben egy férfi és egy nő szerepel. Csak 1950- ben ismerkedtek össze, amikor mint az Antifasiszta Harcosok Szövetségének tagjai közös kiránduláson vettek részt. A férfi akkor 67, a nő 47 éves volt. És elhatározták, hogy együtt folytatják tovább életük útját. Talán azért, mert sok a közös emlékük mint kommunistáknak a múlt proletárharcainak idejéből. Jozef Karaik és felesége Júlia ma Bratislavában lakik. Kamik elvtárs 91, a fele sége 71 éves. Jozef Kamik Hradec Královéban születelt, és a Skoda Müvek szerelője- ként dolgozott, felesége Du- naszerdahelyrőí származik és ápolónő. A férj 1921-ben, a feleség 1923 bán lépett be Csehszlovákia Kommunista Párttá- ba. Hallgatom a két egyszerű ember élményekben qazdag élettörténetét. — Mint szerelő Leningrád- ban dolgoztam. Amikor onnan visszatértem, a gyűléseken elmeséltem az igazat a szovje tek országáról és arról, menynyire megbecsülik ott az em bért és munkáját. Ezért, harminckét év után, elbocsátottak — mondja Kamik elvtárs. — Én húszévesen léptem be a kommunista pártba — emlékezik Karníkné. — Együtt éreztem azokkal, akikkel igazságtalanság történt, s ezek mindig a szegények voltak. Mindig a kommunisták álltak ki értünk. 1928-tól az egyik pártseft vezetője voltam. — Hitler hatalomra jutása után még rosszabb lett a helyzet — folytatja Kamik elvtárs. — Megkezdődött a fasizmus előretörése. Mi, kommunisták Igyekeztünk ezt meggátolni. — Meggyőztem az első férjemet — szól Karníkné —, hogy menjen el harcolni Spanyolországba. Önként jelentkezett, engem otthon hagyott négy kicsiny gyerekkel, de semmi áldozattól nem riadtam vissza, amikor a párt érdekéről volt szó. Dolgoztam a Vörös Segély nevű szolidaritási bizottságban. Azt mondtam a férjemnek, menj, Madridban Prágáért is küzdenek! Súlyosan megsebesült Spanyolországban, s azután Franco hatalomra jutása után Angliába emigrált. Itthon akkor semmi jó nem várt volna rá. Kamik elvlárs aktívan bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. Az első kommunista funkcionáriusok között volt, akiket Hradec Královéban letartóztattak. Ez már a német megszállás idején történt. Illegális sajtótermékeket és röplapokat terjesztett. Nem szívesen emlékezik vissza a gestapo börtönére, az ütlegek- re, kínzásokra, a koncentrációs táborra, a börtönre. Öt évre ítélték hazaárulásért. Sok elvtárs elpusztult ott. Végül Plötzenseebe került, ahol Július Fuöíkot kivégezték, onnan pedig Goswik-Anhaltba. De már közel volt a szovjet had- seregj s így Kamik elvtárs is kiszabadult 1945. ánrilis 28- án. Hasonló volt a sorsa Júlia néninek is. Abban az időben Bratislavában lakott. Egyszer, 1941-ben főttek a gárdisták és felkutatták az egész házat. Tudták, miért teszik. Az asz- szony röplapokat hordott szét. Szerencsére semmit sem találtak, de a gárdisták így is elvitték, kihallgatták, s először a bratislavai, majd egy évre az ilavai börtönbe zárták. A gyerekei az anyjánál voltak. És soha többé nem látta őket... Amikor a börtönből megkínozva hazatért, nem talált otthon senkit. A gyerekeknek hírük sem volt. A legidősebb lánya akkor 16, a legkisebb fiú 9 éves volt. A felszabadulás után Kar- ník elvlárs összetörtén, de kommunista szívvel tért visz- sza Hradec Královéba. Előbb párttitkár volt, azután tiszteletbeli elnöke a városkerüleli nemzeti bizottságnak. Amikor 1950-ben Bratislavá- ba jött, a Nemzeti Front Központi Bizottságán dolgozott. 76 éves korában ment nyugdíjba. Még két évvel ezelőtt is eljárt az iskolákba a gyerekek közé, hogy meséljen nekik a múltról. Mindig ott állt a barikádokon, a helyes oldalon. Ezt bizonyítja a számos elismerés, kitüntetés is. Számos kitüntetést kaptak. Karaik elvtárs többek közt a Munkaérdemrendet, „Az országépítésben szerzett érdemekért" kitüntetést, a felszabadulási emlékérmet. Júlia néni csehszlovák kitüntetéseken kívül tulajdonosa a bolgár Georgl Dimitrov Érdemrendnek, amelyet az antifasiszta harcokban szerzett érdemekért kapott. ANDREj TUŠER lakosságnak nyújtott fizetett szolgáltatásokat. Viszont az is tény, hogy a nemzeti bizottságok igyekeznek ezeket a tendenciákat korlátozni és felszámolni. Bocsássanak meg, ha mindenki által ismert tényeket emlegetek, de a járásokban ezek néha lét- és kulcsfontosságú kérdések. Nagyon nehezen élhetjük bele magunkat egy olyan igazgató helyzetébe, akinek szeptember 1-én át kell adni egy 22 millió korona költ-' seggel épült 22 tantermes iskolát, de nem kap világítótesteket, vagy a mezőgazdasági ágazat és a nemzeti bizottság közös beruházásával épülő dunaszerdahelyi kultúrházzal kapcsolatos szerződést akarja megkötni, de nem tudja ki szállítja az épület ablakait, mivel a nyílászáró szerkezeteket az Építőipari Minisztérium a saját vállalatai számára zárolta. A vállalat műszaki felszerelése kifogástalan, elegendő munkaerővel és szakmunkással rendelkezik, azonban az építőipari tevékenység évközi növekedésének az anyagi-műszaki ellátás a meghatározó tényezője. Nem kételkedem az anyagkiutalás helyességében, az sem kifogásolható, ha a köztársaságunk számára döntő fontosságú építkezéseket előnyben részesítik, de mégis megfontolás tárgyává tenném, hogy vajon nem tudnánk-e javítani ezen a helyzeten, tartalékok feltárásával és részletesebb elemzéssel, vagyis összehasonlítva a teljesítmények terjedelmét, szerkezetét és anyagfedezetét az építőipari tárca által irányított vállalatok helyzetével. Ugyanis nem titok, hogy a helyi építőipar, különféle intervenciók révén, gyakran a jobban ellátott vállalatoktól kapja meg a szükséges anyagokat. 1973-ban a járásban teljesítették az építkezési beruházás feladatait is. Három év alatt a járásban a „Z“-akció keretében 103,8 millió korona értékű művet alkottak. 16 iskolaépületet és népművelési létesítményt, 23 sport- létesítményt, 31 autóbusz várótermet, 22 ravatalozót, 6 üzlethelyiséget, 10 km hosszúságú vízvezetékhálózatot és számos más akciót adtak át. A „Z“-akció keretében ezen kívül 106 további akciót fejeztek be 46 millió korona értékben, 29 millió korona költséggel, és ez jelentősen hozzájárult a választási programok teljesítéséhez. Ez nagyon szép eredmény és a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front szervezeteivel együtt, arra törekednek, hogy ebben az évben is sikeresen folytassák a választási programok realizálását és a „Z“-akci6 kezdeményező kibontakoztatását. Javult a járás úthálózata is. Az országút-hálózat 93, a községek és városok úthálózatának 58 százaléka pormentes. A nemzeti bizottság, a mező- gazdasági szervezetek és a felsőbb szervek összefogásával végre sikerült elkezdeni a Dunaszerdahelyi kultúrház építését is. Bővült a vízvezeték-hálózat, 2630 további személyt kapcsoltak rá a vezetékes vízszolgáltatásra és így a járás lakóinak 23,6 százaléka jut kifogástalan ivóvízhez. Tárgyi vonatkozásban eredményesen teljesítették a lakásépítési programot is. A járásban 924 lakást adtak át, vagyis a tervezettnél 194 lakással többet. Azonban továbbra sem teljesítik a járulékos beruházások építési tervét. A mérleghiány itt 11 millió korona. Már több év óta az a helyzet, hogy a lakásépítési programot sokkal könnyebben — bár nem probléma mentesen — teljesítik, viszont elmaradnak a járulékos beruházások és ellátó rendszerek — óvodák, bölcsődék, üzletek építésével, a lakótelepek környezetének kialakításával, stb. Nagyon érdekes, hogy bár az év elején pontosan rögzítik a kivitelező munkálatok terjedelmét és határidejét, az év végén mindig lemaradás látható. Ezt a rejtélyt még nem tudtuk megfejteni. A lemaradást gyakran azzal indokolják, hogy nincs elég munkaerő, az építkezésekre irányított géppark elavult, haladó technológiát csak a lakásépítésben használhatnak. Azonban véleményem szerint egyben igaza van az építőiparnak, nevezetesen abban, hogy nem lehet az egyik oldalon a lakásokat ipari módszerrel, vagyis szereléssel építeni, a másik oldalon ugyanakkor a járulékos beruházások felépítésére olyan módszereket alkalmazni, amilyenekké! falvainkban az egyéni lakásépítők építkeznek. Megérné a fáradságot, ha az Építőipari Minisztérium és a tervező szervezetek olyan elemekkel fejlesztenék a járulékos beruházások és ellátó rendszerek építési technológiáját, amelyek legalább megközelítenék a lakásépítésben felhasznált technológiák progresz- 6zivitását. Ezzel segítenének az ipar dolgozóinak, de különösen a lakótelepek lakóinak, akiknek nem kellene évekig várakozni a bölcsődék, üzletek, óvodák, iskolák stb. befejezésére. Elismerjük, hogy ez nem egyszerű feladat, de úgy vélem, teljesíthető. Az elmúlt évben a járásban az építkezési beruházásokkal 116 millió koronával gyarapodott az állóalapok értéke. A fejlődést jellemző minden pozitív vonás ellenére az elv- társak a járásban attól tartanak, hogy a választási programok egyes pontjai 1975-ig nem teljesülnek. Ez vonatkozik a somorjai és a dunaszerdahelyi gimnáziumok építésére és a dunaszerdahelyi Poliklinika bővítésére. A dunaszerdahelyi iskolákban a megosztott tanítás mai aránya 40 százalék. Jóllehet ebben az évben befejezik egy tanintézet építését, ez lényegesen nem változtat a helyzeten, mert a lakosság létszáma gyorsabban nő, mint az iskolai helyek száma. Somorján egyetlen 3 tantermes iskolaépületben működik a szlovák és a magyar gimnázium, a szlovák és a magyar alapfokú kilencéves iskola. Ez jelentősen csökkenti az oktatás minőségét és eredményét. Az elvtársak a járásban úgy érzik, hogy az oktatásügyet és az egészségügyet, az építkezési beruházások fontossági sorrendje szempontjából, nem értékelik kellőképpen, holott mindnyájan megértjük, hogy ma a népgazdaság-fejlesztés olyan kulcsfontosságú problémáit kell megoldani, amelyek megoldása nélkül nem várhatjuk a társadalmi igények fokozottabb kielégítését. Választókörzetemben a választási program célja szintén az, hogy hozzájáruljon egy égető probléma megoldásához, nevezetesen Calovo város körzetének, — ami a járásnak közel egyharmada — általános gazdasági felemelkedéséhez. Mert annak ellenére, hogy a lakások, iskolák építésében, a vízellátás szakaszán fokozatosan megoldjuk a problémákat, még mindig nem emelkedik az óhajtott ütemben a lakosság gazdasági aktivitása, sem az ipari termelés. A másik probléma, amiről itt beszélni szeretnék, ugyancsak összefügg a választási programmal. Ez a probléma a dunaszerdahelyi és a nagyme- gveri hőforrások kihasználása. A Kereskedelemügyi Minisztérium segítségével a „Z“-akci6 keretében néhány terv megvalósul. Az idei nyári idényben Nagymegyeren két, Dunaszer- dahelyem pedig három medencét helyeznek üzembe. Emellett azonban gondolkodni kellene néhánv további probléma megoldásán, és azon, hogv a bonyolultabb berendezések építésére nem lehetne-e a járási nemzeti bizottságnak a szükséges anyagi eszközöket folyósítani, mivel a létesítmény nem valósítható meg csupán a „Z“- akció keretében. Szeretném megjegyezni, hogy ez nemcsak helyi, vagy járási probléma. Az üdülőközpontok építése Bratislava lakóinak is előnyös, mert például a múlt évben Dunaszerdahelyre a legtöbb látogató éppen a szlovák fővárosból érkezett. Tehát a* ügy már ezért is fokozott figyelmet érdemel.
