Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-28 / 124. szám, kedd
ÚJ FILMEK VIHAROS TENGER (cseh—szovjet) Sikeres együttműködés — így jellemezhetnénk a barrandoví és a bakul stúdió együttes vállalkozásában készült Viharos tenger című filmet, mely egy cseh származású vöröskatonának, Jan Vaceknak állít emléket. Polgárháborús kalandfilm, cselekménye Bakuban, nem sokkal a forradalom után játszódik. Eldar Kulijev rendező mozgalmas, fordulatos filmje bepillantást enged a kor sajátos légkörébe, a forradalom győzelmének nehézségeibe. A drámai konfliktus a helyi men- sevikek és eszerek, valamint a szovjet hatalmat képviselő Jan Vaeek és társa, Alibaba között robban ki. A cseh szárma Viharos tenger azonban több a szokványos kalandfilmeknél; jóllehet nem nélkülözi a műfaj sajátos kellékeit, a hangsúly a film politikai-erkölcsi mondanivalóján, a történelemből kiragadott autentikus eseményeken van. A cél, persze nem a történelmi események hiteles rekonstruálása, vagy a hős részletes jellemábrázolása. A szovjet közép-ázsiai köztársaságok stúdióiban készült akciófilmek sajátos műfajt képviselnek: a történelmi valóság elemei stilizáltál! jelennek meg a filmvásznon s ez a módszer a rendező számára lehetővé leszi, hogy a hőst szinte emberfeletti erővel, képességekkel ruházza fel. Csak az ilyen heroizált Jelenet a Viharos tenger című cseh—Szovjet koprodukeiós film hői; előtérben Alois Svehlík — Jan Vacek szerepében. zású vöröskatonát és társát fontos feladattal bízzák meg szerezzék vissza a fehérek kezébe került dokumentumokat és gondoskodjanak bajtársaik elszállításáról. Az alapötlet a rendező számára lehetővé tette, hogy nyomon kövesse, miként állítja helyre Vacek a szovjethatalom tekintélyét, felszámolva a brit támogatást élvező bandilizmust. Izgalmas üldözések, tömegverekedések, hajszák — a műfaj szokványelemei sem hiányoznak a jellegzetes akciófilmből. A rendező feszült jelenetekkel, izgalmas cselekmény-bonyolítással mindvégig leköti a nézők érdeklődését. A egyén veheti fel a harcot a túlerővel, s vállalhatja a veszélyeket. Egyértelmű kiállása, a végső győzelembe vetett hite, forradalmi magatartása a központi figurát igazi pozitív hőssé avatja. A kaland- és akciófilmeknek ez a sajátos szovjet változata összetéveszthetetlen a kommersz-produkciókkal. A Viharos tenger jó szórakozást nyújt az izgalmas történeteket kedvelő nézőknek. Koprodukcióról lóvén szó, mi sem természetesebb, minthogy a szereplőgárda is szovjet és hazai művészekből áll. A főszerepet Alois Svehlík játssza, aki Gaszan Mammedovoal (Alibaba ) bizonyára megnyeri a nézők rokonszenvét. Arthur Hailey nagysikerű regénye sem kerülhette el a si- kerköayvek sorsát: George Seaton rendezésében film készült belőle. Nem kellett nagy matematikai tudás ahhoz, hogy a filmesek kiszámítsák: ha a bestsellerből filmet csinálnak, az csakis kasszasiker lehet. S hogy nem tévedtek, azt a közönségsiker mindennél jobban bizonyítja. A regény írója érti a mesterségét, tudja, mi kell az olvasónak. A regény s a belőle készült film egy nemzetközi repülőteret mutat be, az alkotó Filmvilág □ Bibi Andersson, az Érintés és több más Ingmar Berg- inan-film hősnője, A svéd asz- szony című szovjet—svéd film címszereplője ezúttal Jean Piat, neves francia színész oldalán forgatja a La rivale című filmet, amelyet Sergio Gobbi rendez. Bibi Andersson először játszik francia filmben. □ A vágyak teljesülnek című Kaverin-regényből film készült. Rendezője Sz. Druzsnyi- na. A film amelynek egyik főszerepét Innokentyij Szmoktu- novszkij alakítja, most került a szovjet közönség elé. □ Az utolsó játszma címmel Marton László tévéjátékot forgat. A Napóleonról szóló alkotásból fordulatos, szellemes, romantikus és izgalmas kaiand- fiimet szeretne készíteni. A főbb szerepeket Lukács Sándor, Sir Kati, Öze Lajos, Tomanek Nándor, Tordy Géza és So- mogyvárí Rudolf játssza. kinyitja előttünk azokat az ajtókat is, melyek egyébként a haladók előtt zárva vannak, s így felfedi a hatalmas „légi kikötők“ működését és bemutatja a személyzet munkáját. A filmben — akárcsak a regényben — szüntelenül történik valami, az alkotó figyelmünket mindig képes valamivel lekötni, nem hagyja lankadni érdeklődésünket A film elején a nézők elé tárja az alkalmazottak, a személyzet életét, munkáját, megismerkedünk a repülőtér igazgatójával, a titkárnőjével, a szuperszonikus gép pilótájával, a légikisasszonyokkal. A repülőtéren zajló élet, a légkör hiteles érzékeltetése, a kemény munkát igénylő üzemeltetés bemutatása azonban bármennyire is érdekes, bizonyára nem lenne elegendő ahhoz, hogy mindvégig lekösse a nézők érdeklődését. A rendező azonban tökéletes biztonsággal, nagy rutinnal adagolja a feszültséget, a látványosságot, az izgalmat. A cselekményt olyan „epizódokkal“ fűszerezi, mint a repülőgép fedélzetén lejátszódó dráma, melynek során egy áraok- íutó fel akarja robbantani a gépet. Izgalomban, feszültségben, öt leiben nincs hiány ebben a panoramatikus filmben. Igazi szuperprodukció: gazdag kiállítású, látványos, humoros, pazar jelenetekkel és egy sereg filmsztárral. A rendező fő célja a szórakoztatás. Ebben a törekvésében olyan neves színészek segítik munkáját, mint Búrt I.ancaster, Dean Martin, jean Seberg, Jacqueline Bisset, George Kennedy és mások. ~-ym — A REPÜLŐTÉR _________________________________(amerikai) MI ÓTA VAN BETEGSÉG A FÖLDÖN? Az ősá Hatóknak, az ősembernek és a történelem előtti embernek a betegségeiről szóló munkák, amelyek első ízben mintegy egy évtizeddel ezelőtt láttak napvilágot, egy új tudományágnak, a paleopatológiának vagy magyarul — az ősbelegségek tanának megalapozását jelentették. Olyan tudományét, amellyel nemcsak az orvosok, hanem az ősállattan és az embertan szakemberei is foglalkoznak. Nemcsak a szakemberekben, hanem a laikusokban is bizonyára felötlött már a kérdés: vajon mióta van betegség a Földön, s voltak e betegségokozó baktériumok az ősvilágban? Minderre az ősállatok betegségeivel foglalkozó ósólelbúvár adhat választ. Ha pedig azt kérdezzük, hogy a fogszuvasodás vagy a köszvény már az ősembert is bántotta-e, akkor az orvos és az embertan szakembere felel igennel vagy nemmel. Az orvostudomány régóta figyelmeztet arra, hogy a fogszuvasodás az emberi civilizációval együtt terjed, és sok száz ősemberi fogat kell megvizsgálni, mire egy-egy szuvas fogra akadunk. Azt azonban még az orvosok közül is kevesen tudják — írja egyik szakcikkében Tasnádí Kubacska András ismert magyar tudós —, hogy a fogszuvasodás betegségének kezdete messze visszanyúlik a földtörténeti múltba, a sok millió éves ösvilágok ködös homályába, mert már 70—80 millió évvel ezelőtt is éltek olyan ősállatok, amelyeknek fogain nagy, szuvas üregek éktelenkedtek. A fogszuvasodás azonban, ha a folyamat fájdalmas is, még nem halálos baj. Sokkai veszedelmesebb nála — emberre és állatra -egyaránt — a tuberkulózis. Mit tud erről az ősbetegségek tudománya? Vannak leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy a tuberkulózis az ókor emberét, a történelem előtti embert, sőt az ős- állatokat is megtámadta, és súlyos elváltozásukat hagyott hátra a csontjaikon. A vizsgálatok szerint a kőszénkorszaktól kezd ve, tehát mintegy 300 millió éve vannak bizonyos nyomaink kórokozó baktériumok tevékenységéről. Az őshüllők, az óriás termetű sárkánykígyók csontjain csonthártyagyulladás és csontvelőgyulladás súlyos eseteit észlelték a kutatók, és Amerikában találtak egy dinosaurus- csontvázat, amelynek medencecsontjában genv- nyes csonlelhalásos folyamat kövctkeztélíen többliteres üreg keletkezett. Kétségtelein, hogy az ember a betegség egy részét az ősállatok birodalmából hozta magával. A betegségek őstörténetét tehát az ősember betegségeinek ismeretein túl tovább kell kutatnunk a földtörténeti múltban élt állatokon. Annak ugyanis, aki az ősállatok betegségeivel foglalkozik, elvitathatatlan előnye, hogy egy-ögy betegség lefolyását, keletkezését és gyógyulását, főként azonban hatását sok esetben végigtanulmányozhat ja nemcsak az egyeden, hanem a fajon, sőt az egymás nyomába lépő fajok törzsfejlődésében is. Ezek tanulmányozása pedig megerősíti a tudósokat abban a tudatban, hogy az állatfajok és -fajták, valamint az emberi nem egyedeinek természetes gyógyulása azonos utakat követ. Az ősállatok betegségeinek ősi megnyilvánulási módjai lényegükben már magukon viselik az egyes betegségeknek mindazokat a főbb sajátosságait, amelyeket napjaink beteg élőlényeinek tanulmányozása révén már ismerünk. Még a legegyszerűbb élőlényeknek, például a kihalt egysejtű állatoknak a betegségeit is ismerjük. Vázaikon gyógyult töréseknek, repedéseknek, a váz kiegészülésének, fejlődési rendellenességének nyomai látszanak. De lágy részük betegségeinek nyomai is megmaradtak a szilárd vázrészeken. Táplálkozásuk zavaraival, a környezet hőmérsékletének megváltozásával kapcsolatos betegség pusztító hatása, az öregedéssel járó alakváltozások, torzulások mind-mind leolvashatók a parányi mészpáncélokról. Vajon miért fontos ezeket tudnunk? Hiszen az apró, legtöbbször csak néhány milliméteres állatkának a betegsége vajmi keveset mondhat orvosainknak. Nem egészen így van! Ezeknek a kicsiny állatoknak egyetlen sejtből álló testét ugyanaz az élőanyag: a plazma alkotja, mint amilyen élő sejtek tömegéből épül fel a soksejtű állatoknak vagy akár magának az embernek a teste. Nos, ennek az élő anyagnak, a plazmának évszázmilliókkal ezelőtti betegségeiről tudósítanak bennünket az egysejtű kihalt állatkák maradványai, s egyúttal az első be- tegségfajtáknak még ma is felismerhető és megkülönböztethető alaptípusairól tanúskodnak. Más előnye is van az ilyen ősállati maradványok vizsgálatának. A leletek nagy száma révén lehetővé válik a statisztikai értékelés. A szakembernek olykor módja van rá, hogy egyetlen állatfajnak egyszerre több ezer egye- dét vizsgálja meg s a beteg példányokat kiválogassa közülük. Ilyenkor a ritkább betegségfajták is előkerülnek. Az alacsonyabb rendű állatokon — például a tengeri sünökön, a tengeri liliomon, a kagylókon és a csigákon — élősködő állatok, rendszerint férgek is élnek. Hatalmas daganatokat, torz kinövéseket okoznak, sőt a gazdaállatot is elpusztíthatják. Jellemző, hogy ezek az élősdiek évszázmilliókon át megmaradtak, s utódaik ugyanúgy élősködnek ma is a tengeri csigákon meg a kagylókon, a rákokon vagy a tengeri sünökön. Ismerünk ősvilági legyeket, bögölyöket, szúnyogokat, kullancsokat, rühátkákat és bolhákat. Legtöbbjüket a borostyánkő, vagyis az ősfenyők gyantája őrizte meg. A borostyánkőben talált bolha legalább 50 millió éves. Rovarevő emlősállatokon élősködőit. Különösen érdekes, hogy már abban az időben minden szer. ve, például a szúrásra és vérszívásra átalakult szájrészei, hatalmas ugrólábai ugyanolyan fej- lettek voltak, mint ma is élő utódaiké. Az orvost — érthető módon — elsősorban a magasabb rendű gerinces állatoknak, az emlősöknek a betegségei érdeklik. A szakiroda- lomban is ezekről található a legtöbb adat. A test lágy részei ugyan a kövesedés alatt elpusztultak, de a szilárd vázrészek, a csontok jól megőrizték számos betegség nyomát. Tudnunk kell ugyanis, hogy a csontok gyakran nyújtanak felvilágosítást a lágy részek betegségeiről is. Különösen azokon a helyeken, ahol az izmok tapadnak, továbbá az ízületekben. Beteg ősállati csontokról először 1774 ben számoltak be. Azóta gyűltek az adatok a szakirodalomban, de csak 1923-ban jelent meg egy olyan összefoglalás, amely áttekintést adott « gerinces ősállatok betegségeiről. Ez a munka azonban elsősorban az amerikai múzeumok leleteit ismerteti. A magyar kutatók egy évtizeddel ezelőtt — egybegyűjtve a hatalmas hazai beteg ősállati csontanyagot — összefoglalták mindazt, amit az ösvilági betegségekről tudunk. A szakemberek ma különösen jól ismerik az ősállatok csonttöréseit. A legrégibb ismert csonttöréseket 150—200 millió évvel ezelőtt élt őshüllők maradványain lelték. Bár ezeknek az őshüllőknek a csontszövetei különböztek az emlősállatokétól, mégis a csontheg képződés, a csonthártyagyulladás ugyanúgy zajlott le akkor is, mint ma. Sok súlyos kimenetelű állkapcsi gennyesedé® nyomait is ismerjük. Ez a betegség gyakori volt a barlangi medvéken. Ezek nagyon hosszú életkort értek meg, fogaik rágófelülete nagymértékben lekopott, a fogbéliiregek megnyíltak és gyakran fertőződött a fogmeder. A kihalt ősállatok maradványain gyakoriak a gerinc csontjainak és ízületeinek megbetegedései. Számos olyan példa ismeretes, amely a gerincbetegségek legsúlyosabb eseteit tárja elénk. A sok ezer ősmaradványon végzett vizsgálatokat először az ősállattan szakemberei végezték. Később egyre több alkalommal kapcsolód tak e munkába orvosok is. A kutatás mindjobban elmélyült és kiszélesedett, mind többen foglalkoztak részletkérdésekkel. A tudomány végül is eljutott odáig, hogy a kóresetek egyszerű leírásán kívül kutatni kezdte: hogyan viselkedett az egész élő szervezet betegség esetén. De a szakemberek hamarosan rájöttek arra, hogy ez sem elég. Vizsgálni kezdték hát egy-egy korszak teljes ál lat közösségének betegségeit. Az egyed betegségének vizsgálata mellett teliét itt is megjelent a „közösség“ egészségügyének vizsgálata. Foglalkozni kezdtek a környezet hatásaival: a hőhatással, a fényhatással, a táplálékváltozással, majd rátértek az öröklődés kérdésére, az éghajlatváltozás rendkívüli hatásaira, a fertőző betegségeknek — l>éldául — a tuberkulózisnak — felléptére. Elkezdtek foglalkozni az egyed és az egész faj vagy állatcsoport degenerálódásának kérdésével, az agyalapi mirigy növekedésének és túlzott működésének eredményeképpen jelentkező óriásnövésekkel és végső fokon a faj kipusztulásával. Az ősbetegségek tudományának az ösáUatok betegségeivel foglalkozó ága ma is ezeket tartja a legfontosabb vizsgálati feladatoknak. Hozzá kell tennünk, hogy ma inár nem az ősélet- búvároké a döntő szó, hanem — helyesen az orvosoké. A legutóbbi évtizedekben különösképpen sok szó esik az ösbetegségek tudományának az ember betegségeit kutató ágáról is, amely.— érthető módon — leginkább érdekel bennünket. A NAPKITÖRÉSEK KORA! FELISMERÉSE Napkitörések esetén nagyon magas hőmérsékletű plazmatömeg emelkedik ki a Nap fotoszféra nevű rétegéből, és „felszáll“ azokba a külső rétegekbe, amelyeket kissé megtévesztő kifejezéssel a Nap „légkörének“ szoktak nevezni. Ott ez a plazmamennyiség felrobban, és a viszonylag kis területen olyan mennyiségű sugárzó energia keletkezik, amely megközelíti az egész napkorong normális energiasugárzását. A Földön a szétrobbanás utáni nagy energiasugárzást könnyen lehet észlelni. De most eljárást dolgoztak ki az ezt megelőző állapot fellépésének kinyomozására is. Ennek gyakorlati jelentősége abban van, hogy Időben fel lehet készülni a napkitörés nyomán bekövetkező földi jelenségekre, mint amilyenek például a rádióvételi zavarok. Űrhajózás szempontjából is jelentős az előrejelzés: napkitörés idején megnő a sugárveszély, tehát nem tanácsos embereket juttatni a világűrbe. A napkitörést megelőző folyamat felismerése a Nap rádiósugárzásának a megfigyelésén alapszik. Kiderült ugyanis, hogy a rövidebb hullámhosszú rádiósugárzás viselkedése arról ad hírt, mi játszódik le a Nap felszínéhez közelebb eső rétegekben, a hosszabb hullámok pedig arról tájékoztatnak, ami a nagyobb magasságban levő rétegekben megy végbe. Az új napkitörés-figyelő módszer ezen az alapon abból áll, hogy rádiótávcsővel négy megfelelően megválasztott hullámlartományban állandóan mérik a Napból jövő rádiósugárzást. (dj)
