Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-28 / 124. szám, kedd

Juraj BUŠA elvtárs felszólalása

(Folytatás a 3. oldalról)

technológiai folyamatok bevezetéséhez. Tovább! példákat sorolhatnánk fel a Nové Mesto nad Váhom-i Gépesített és Automatizálási Kutatóintézetből és máshonnan.

A központi bizottság beszámolója megállapította, hogy a tudományos-kutatási alapban 150 000-en dolgoznak és ebből Szlovákia tudományos-kutatási alapja több mint 24 százalék. Ez nagy kapacitás, amelyre az állam jelentős eszközöket fordít. Ezt a nagy kapacitást helyes módon kell irányítani, koncentrálni a döntő fontosságú feladatokra és optimálisan kihasználni gazdaságunk hatékonyságának és további fejlődésének érdekében

Ha következetesen akarjuk valóra váltani központi bizottságunk határozatait, akkor állandóan szem előtt kell tartani, hogy a tudomány és a technika fejlődése jelentős politikai feladat. A politika és az Ideológia egyrészt úgy kapcsolódik ebbe a területbe, mint e jelentős feladat marxista—leninista szellemben történő megértésére kifejtett pozitív törekvés, másrészt viszont a tudományos-műszaki forradalomnak a mai világban betöltött szerepére és feladataira vonatkozó nem tudományos, antikommunista és revizionista elméletek és elképzelések elleni harc keretében.

A tudományos-műszaki haladás szocialista fejlesztésének lényege társadalmunk egyes osztályai és szociális rétegei társadalmi aktivitásának fejlesztése azzal a tudattal, hogy a sikerekről döntő legfontosabb tényezők az emberek. A tudományos-műszaki haladás fejlesztése nem lehet csak a szakemberek szűk körének ügye, hanem csakis a munkásosztály és az összes dolgozó harcának és munkájának közös eredménye. A munkásosztály a tudományos-műszaki forradalom szakaszában is a döntő tényező, mivel ő az anyagi értékek közvetlen előállítója, s a munkásosztálynak természetes érdeke a tudomány és a technika gyakorlati megvalósítása. A tudományos-műszaki haladás, mint a termelőerők fejlesztésének fő tényezője, fokozta a munkások munkájának hatékonyságát, kibővíti a munkásosztály szociális felszabadulását, amelyet a szocialista forradalom hozott meg. A munkások és a szövetkezeti parasztok megértésétől, hozzáállásától és támogatásától függ a tudomány és technika gyakorlati megvalósítása.

Időszerű feladat tehát a munkásosztálynak és az összes dolgozónak előkészítése azon tudományos-műszaki változásoknak a megoldására, amelyek a szocialista társadalom építése folyamán mennek végbe. A munkásosztálynak objektív érdeke a tudomány és a technika fejlesztése, de ez nem jelenti azt, hogy minden dolgozó szubjektíve megérti és a gyakorlatban megvalósítja ezt a feladatot.

A pártnak és a kommunistáknak feladata, hogy objektív érdekeik és történelmi szerepük szintjére ameljék a dolgozók öntudatát és aktivitását. Ezért fejleszteni kell a dolgozók kezdeményezésének valamennyi progresszív formáját, fokozni kell részvételüket a tudomány és a technika fejlesztési tervének előkészítésében.

Támogatnunk kell a feltaláló- és az újítómozgalmat, kedvező légkört kell kialakítanunk az alkotó kezdeményezéshez, a munkaeredményekkel kapcsolatos felelősségérzet kialakításához, valamint az Igényes és bonyolult feladatok megoldásában az együttműködéshez.

Ezen a területen is maradéktalanul érvényes az a lenini elv, hogy a kitűzött cél elérése a dolgozók tömegeinek megnyerésétől függ. A dolgozók saját gyakorlatuk alapján győződnek meg arról, hogy saját érdekeikről van szó.

Ezért fejlesztenünk kell a munkásoknak, a szövetkezeti parasztságnak és az értemiségnek a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsításában, a dolgozók kulturális műszaki és szakképzettségi színvonalának emelésében, az élet anyagi-műszaki és szellemi feltételei céltudatos és tervszerű megváltoztatásában való gyakorlati részvételének konkrét formáit.

Amikor a tudományos-műszaki forradalom viszonyai között kiemeljük a munkásosztály szerepét és elvetjük az elit koncepciókat, ez nem jelenti azt, hogy nem értékeljük a szocialista tudományos és műszaki értelmiség feladatát. A szocialista társadalom fejlődése és a tudományos-műszaki forradalom kezdete fokozza a szocialista értelmiség munkájának jelentőségét. A szocialista értelmiségnek nem kell betöltenie azt a megalázó funkciót, hogy kiszolgálja a tőke maximális hasznának megszerzését. Minél jobban megérti az értelmiség igazi küldetését, minél inkább a tudományos-műszaki haladás és a szocializmus érdekében cselekszik, annál Jelentősebb történelmi szerepet

tölt be, annál oagyob biztonságot szerez és annál nagyob tér alakul ki munkájához.

A racionalizálás mindennapi gyakorlata, a műszaki haladásért folytatott harc stb. meggyőzi a munkásokat, a szövetkezeti parasztokat arról, hogy a tudós, a mérnök, a technikus, a konstruktőr vagy a szakember a mai viszonyok közölt nélkülözhetetlen szövetségese. Az értelmiség alkotómunkája és aktívitása nélkül nem használhatnánk ki a tudomány és a technika vívmányait a szocialista társadalom érdekében. Ugyanígy a tudományos felfedezések csak papíron maradnának a munkások és a földművesek munkája nélkül. A tudományos felfedezések csak a munkások és a földművesek millióinak munkája által válnak társadalmunk anyagi erejévé.

A tudományos-műszaki haladás meg valósítása során így tovább szilárdul a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a dolgozó értelmiség szövetsége.

A tudomány és a technika fejlődésé nek mint politikai feladatnak másik oldala az ideológiai terület. Itt könyörtelen harc folyik a kapitalizmus és a szocializmus között. A burzsoá ideológusok természetesen minden erejükkel arra törekszenek, hogy elkendőzzék a tudományos-műszaki fejlődés osztályjellegét. A burzsoá teoretikusok egy része azt az illúziót kelti, hogy a tudományos-műszaki forradalom fejlődésével áthidalhatók a burzsoá ideológia és a tudományos kommunizmus kibékíthetetlen ideológiai ellentétel. Ennek alapján azt akarják bebizonyítani, hogy a tudomány és a technika gyors fejlődése a kapitalizmus és a szocializmus közti határok eltörléséhez és ahhoz vezet, hogy a két társadalmi rendszer közeledik egymáshoz, s ennek eredményeképpen megszűnik az osztályharc. Azt állítják, hogy a jövő fejlődésének objektív szükségletei megkövetelik a tudományos-műszaki megközelítést és háttérije szorítják az ideológiai és politikai szempontokat. A technokrata elméletekben abszolutizálják a tudomány és a technika szerepét, vagy pedig racionalista pragmatikus hozzáállást emelnek ki az índustriálís, a posztindusztríális, vagy a szuperin- dusztriális társadalmakra vonatkozó különböző elméletekben. Ezekből az ún. elméletekből azt a következtetést vonják le, hogy a kapitalizmus önmagától megváltozik, megszűnik a tőke szerepe, megváltozik a tulajdon formája és megszűnik a kizsákmányolás. Szerintük tehát már nem a burzsoázia, hanem a tudományos-műszaki értelmiség az uralkodó osztály. Szerintük a tudomány és a technika független a társadalmi és a politikai viszonyoktól. Ezzel kapcsolatban jellemző az, hogy miképpen reagált a Szabad Európa a mi plénumunk- ra. Elsősorban az bántja őket, amikor hangsúlyozzuk, hogy a tudományosműszaki munkának a marxizmus—leni- nizmusra és a tudományos világnézetre kell támaszkodnia, ök egyszerűen arra törekszenek, hogy a tudományosműszaki forradalmat megfosszák osztálytartalmától. A marxizmus—leninizmus már régen bebizonyította, hogy a társadalmi és a gazdasági kérdések megoldásában az ideológiai megközelítés mellőzése tudománytalan, és a társadalom valódi mozgatóerőit nem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Abból indulunk ki, hogy a tudományos-műszaki fejlődés egyre nagyobb igényeket támaszt az irányítószervekkel, tehát elsősorban köztársaságunk vezető erejével, pártunk megismerési és koncepciós tevékenységével szemben.

A távlati koncepciós tevékenység alapvető feltétele a párt tekintélye további megszilárdításának és vezető szerepének. Ezért ilyen tevékenységet kell kifejteni a pártszervek és -szervezetek munkájában minden fokon. Ez biztosítja a társadalmi folyamatok hatékony irányítását, a múlt fogyatékosságainak és hibáinak a kikerülését. Ma gondosan és rendszeresen elő kell készítenünk a társadalmi feltételeket jövőbeli döntéseinkhez. Ezért állandóan fejlesztenünk és szilárdítanunk kell a párt vezető szerepét a tudományos- műszaki fejlődés politikai biztosításának érdekében.

A tudományos-műszaki fejlődés kérdései az összes pártszervezet és pártszerv munkájának elválaszthatatlan részét képezzék. Minden kommunista és természetesen elsősorban minden vezető dolgozó feladata, hogy a tudományos-műszaki fejlődést saját pártfelelőssége ügyének tekintse. Csakis céltudatos és szorgalmas munkával érvényesíthetjük a társadalmi haladás objektív törvényszerűségét, amely a tudományos-műszaki forradalom vívmányainak a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel való szerves kapcsolatán alapszik. Ez az út vezet ahhoz, hogy kommunista pártunk XIV. kongresszusa határozatainak megvalósításában Jelentős előrehaladást érjünk eh

Szlovákiában gyakorlatilag az egész kutatási és fejlesztési alap csupán a szocialista építés időszakában épült ki. Ma ebben az alapban több mint 33 000 dolgozó, közülük mintegy 10 000 főiskolai képzettségű, és csaknem 2000 tudományos rangú dolgozó tevékenykedik. A szocialista építés Időszakában Szlovákiában számos, ma már jelentős tudományos és kutatási munkahely jött létre. Létrejött és kiépült a Szlovák Tudományos Akadémia és jelentősen kibontakozott a kutatás a főiskolákon.

A kutatási és a fejlesztési alap méretei, valamint a ráfordított eszközök tekintetében ma már Szlovákia is az élenjáró, fejlett Ipari államok közétartozik. A kutatásra és a fejlesztésre fordított kiadások csupán 1973-ban csaknem 3 milliárd koronát tettek ki, ebből több mint 40 °/o-ot az állami költség- vetésből. A mostani ötéves tervben a beruházási költségek mintegy évi fél- milliárd koronát tesznek ki, s ennek mintegy 60 százaléka a műszerekkel való ellátást szolgálja. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a tudományra és a kutatásra fordított kiadások összesen a felhasznált nemzeti jövedelemnek több mint 3 százalékát alkotják.

Erőfeszítéseink mindenekelőtt a tervnek mint az irányítás fő eszközének tökéletesítésére irányultak. A tudomány- és technikafejlesztési állami terv realizációs eljárásokkal bővült, amelyek visszatükröződnek a népgazdaságfejlesztési állami tervben. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a kutatás és a gyakorlat közvetlen kapcsolatának helyes útja, és meggyorsítja a kutatási eredmények mielőbbi megvalósítását a termelésben és általában a társadalmi életben.

A kutatás és a termelés hatékonyabb kapcsolatának támogatására bevezettük az állami feladatok részesedési pénzellátását a vállalati szférából, valamint a kutatás megoldói és a kutatási eredmények jövő felhasználói közötti szerződéses kapcsolatokat. Bevezettük források kialakítását a műszaki fejlesztés céljaira a vállalatokban és a főigazgatóságokon, s azok részleges összpontosítását a minisztériumokban azzal a céllal, hogy lehetővé tegyük a nagyobb arányú műszaki fejlesztési akciók pénzellátását. Intézkedések történtek a tudomány- és technikafejlesztési állami terv kialakítása megjavításának és teljesítése jobb ellenőrzésének érdekében is.

E célból megszigorítottuk az állami tervfeladatok opponens eljárásainak kritériumait, és irányelveket adtunk ki a gazdasági hatékonyság kiszámítására. Kutatási és fejlesztési alapunk munkájának megjavításához kétségtelenül hozzájárul a pénzellátás tökéletesítése is.

A gyakorlatban még több akadály- lyal és nehézséggel, objektív és szubjektív fékezővei találkozunk, amelyek lelassítják e folyamatot és csökkentik általános hatását.

Elsősorban fokozatosan rendet kell teremtenünk kutatási és fejlesztési alapunk szétaprózódása és szervezeti lazasága területén, s minél előbb véget kell vetnünk a jelenlegi gyakorlatnak, amely főként a főiskolákon folyó kutatásban, de az egészségügyben és részben a Szlovák Tudományos Akadémia munkahelyein is meghonosodott, vagyis annak, hogy nagyszámú feladat megoldásán dolgoznak, aránylag igen kevés dolgozóval.

Gyakran tanúi vagyunk annak, hogy egyes kutatóintézetek kapacitás tekintetében nem fedezik elsődlegesen az állami terv feladatait, hanem a rendelkezésükre álló kapacitást más feladatokra használják fel, és az állami terv feladatai közvetítésével igyekeznek bővíteni az intézetek káderekkel és anyagi eszközökkel való ellátását.

A jövőben nem engedhetjük meg azt sem, hogy a tudomány- és technikafejlesztési állami tervbe olyan feladatok kerüljenek be, amelyeknél nincs biztosítva a káderek megfelelő száma és az elegendő anyagi ellátás, nincs biztosítva a kutatás, a termelés és a fel- használás egész ciklusának kölcsönös egybehangolása. Nem habozhatunk a kutatás beszüntetésével ott, ahol a megoldás folyamán kitűnik, hogy komolyan megsértették az eredetileg megállapított kapcsolatokat.

A kutatási és a fejlesztési alap munkájának színvonala kétségtelenül mindenekelőtt a káderek szakképzettségétől, helyes elosztásától, általános elkötelezettségüktől és alkotó aktivitásuktól függ. Míg kutatási és fejlesztési alapunk eddigi fejlesztésében aránylag jó eredményeket értünk el a dolgozók kvalifikációs strúktúrája tekintetében, más a helyzet a tudományos dolgozók egyes ágazatokban és tudományágakban való elosztása és felhasználása terén. A helyzet az, hogy ezek a dolgozók a legnagyobb mértékben a Szlovák Tudományos Akadémia és a főiskolák munkahelyein összpontosulnak, és viszonylag kevés dolgozik közülük más szakaszokon, főként a vállalati szférában. Az összes tudományos dolgozó 44 százaléka a Szlovák Tudományos Akadémia intézeteiben dolgozik. 1973 végén a Szlovák Szocialista Köztársaság tudományos-fejlesztési alapja az összes dolgozó számából átlag a tudományos dolgozók 5,3 százalékát összpontosította. Az egyes ágazatok szerint e megoszlás azonban igen eltérő volt. Aránytalanságok mutatkoznak a tudományos dolgozók tudományágak szerinti megoszlásában, s ami a legrosszabb, az olyan fontos ágazatokban, mint amilyen a kibernetika, az atomtechnika stb. a tudományos dolgozók hányada az összes tudományos dolgozó számának egy százalékát sem éri el.

Minisztériumunk az illetékes szak- szervezeti szervekkel karöltve a legközelebb! Időszakban munkaversenyt Indít Szlovákia kutatási és fejlesztési alapjában. E verseny kritériumait már kidolgoztuk, mégpedig olyan módon hogy megfeleljenek a kutatási és a fejlesztési munkahelyek jellegének. Ezeket a kritériumokat még az idén kísérletileg kipróbáljuk, s ha beválnak, a következő évben fejlesztési és kutatási alapunk valamennyi munkahelyén bevezetjük őket. Meggyőződésünk, hogy tudományos-kutató dolgozóink érdekeltségének ez a formája is hozzájárul aktivitásuk növeléséhez és munkaszínvonaluk emeléséhez.

A kutatási-fejlesztési alap munkájának hatékonysága és eredményei a műszerekkel való ellátottságtól is függenek, amelyekkel szemben egyre nagyobbak az igények. Ezen a szakaszon gyakran nem gazdálkodunk jól. Arra a tényre gondolok, hogy egyes igen drága és igen igényes kezelést igénylő berendezéseket, amelyeket főként a devizapiacon vásároltunk egyes munkahelyek számára, kizárólag csak ott használják fel. Ilyen feltételek között természetesen rendkívül alacsony fokú e berendezések kihasználása. Ezért minisztériumunk kezdeményezésére megkezdtük az ilyen berendezések vásárlásának szabályozását és közös fel- használásuk bevezetését több szerződéses munkahely által. A több mint két év óta szerzett tapasztalataink jók, de ugyanakkor arra utalnak, hogy el kell mélyíteni a drága berendezések „államosításának“ rendszerét, és meg kell teremteni ehhez a szükséges feltételeket a dolgozókkal való ellátás tervében, a végzett munkáért való díjazás módszereiben stb. Főként ki kell dolgozni közös szolgáltató laboratóriumok létesítésének elveit azokon a helyeken, ahol a kutatási kapacitások nagymértékben összpontosulnak.

Ezen a szakaszon különös figyelmet kell szentelni az elektronikus számítástechnikának, amely nemcsak igen drága, hanem mielőbb és célszerűen be kell vezetni a kutatásba, s népgazdaságunk egész gyakorlatába. 1972-ben elemeztük e technikai berendezések kihasználását Szlovákiában. Ebből az elemzésből számos fontos következtetést vontunk 1© e berendezések további vásárlása, elhelyezése, a gyártásukhoz és a kezelésükhöz szükséges káderek kiképzése szabályozásának céljából. E következtetéseket fokozatosan jó eredménnyel valóra váltjuk, örvendetes tény, hogy Szlovákiában az ötödik ötéves terv folyamán fokozódott a számítástechnika alkalmazása. Míg

1972-ben a CSSZSZK számítógépei összértékének 15,7 százalékát alkották az SZSZK-ban levő számítógépek, addig 1975 végéig ez a hányad meghaladja a 23 százalékot. Igen örvendetes számukra továbbá az, hogy ettől az évtől kezdve mi is gyártani fogunk számítástechnikát, mégpedig az RPP—16 Irányító számítógépet. Ezt a számítógépet az SZTA Technikai Kibernetikai Intézetében más szervezetekkel együttműködésben fejlesztették kj, és gyártását az oravai Tesla vállalat újonnan épült üzeme kezdte meg.

Az SZLKP Központi Bizottsága plenáris ülésének vitája