Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-27 / 123. szám, hétfő

Ä sportolónak nem szabod dohányoznia! Jaroslav Tlntera, a prágai egyetem testnevelési és sport tanszékének orvosa a Česko­slovenský sportnak adott nyi­latkozatában taglalta a dohány­zás és a teljesítőképesség ösz- szefiiggését. Elmondotta, hogy legutéhb megvizsgálták az el- sőosztályú jégkorongozőkat és megállapították, hogy a játéko­sok egyharmada dohányzik. Ez nagyon magas arányszám, kü­lönösen, ha meggondoljuk, hogy két évvel ezelőtt a cseh­szlovák válogatottnak csak két játékosa dohányzott. Ezen a területen fel kellene hagyni a felesleges elméleti tiltakozá­sokkal vagy szelíd rábeszélés­sel és példamutató kemény döntéseket kellene hozni. Az élsportolóknál ugyanis nemcsak a fizikai, hanem a szellemi felkészülés is rendkí­vül fontos, s ezt az utóbbit fel­tétlenül befolyásolják az olyan „csekélységek“ is, mint a jő, rendszeres alvás, a megfelelő táplálkozás, a terhelés és pihe­nés helyes üteme, s természe­tesen az alkohol és dohányzás élvezete is. Az egyéni sportok­ban, ahol a teljesítmény stop- perral vagy centiméterrel mér­hető, a dohányzás káros hatá­sa kézenfekvő. A jégkorongban és más csapatjátékokban azon­ban a játékos rossz erőnlétét vagy csökkent gyorsaságát lep­lezni lehet a kisebb mozgásle­hetőséggel, a társak helytelen összjátékával, vagy meg nem értésével és sok más tényező­vel. A játékosnak azonban jég­korongozás közben percenként, esetleg többször bt a lehető leghatásosabban fel kell gyor­sulnia és szervezetének olyan állapotban kell lennie, hogy csere közben a lehető leggyor­sabban kiegyenlítse a keletke­zett oxigénhiányt. Márpedig a nikotin — minthogy szénmono- xidot és más káros anyagokat is tartalmaz — korlátozza ezeknek a hiányoknak a gyors megszüntetését. Azzal minden dohányosnak, de különösen minden sportoló­nak tisztában kell lennie, hogy a nikotin súlyos méreg. Mint­egy 50 milligrammnyi nikotin elegendő ahhoz, hogy valaki elköltözzék ebből az árnyékvi­lágból. Dohányzás közben a nikotin nagyobb része a ciga­rettavégben ég el vagy ülep- szik le, így tehát egyetlen ci­garettavég elszívása azt jelen­ti, hogy 1—2 milligrammos ni­kotinadaggal mérgezzük ma­gunkat. Az tény, hogy nem mindenki egyformán érzékeny a nikotinra. De megállapítható az is, hogy a telefüstölt helyi­ségben mindig nagyon káros a tartózkodás, természetesen azoknak is, akik nem dohá­nyoznak. Éppen ezért a nem dohányzóknak nem kellene olyan elnézőeknek lenniük a dohányosokkal szemben, mert hiszen a dohányosok őket is nap mint nap a szó szoros ér­telmében mérgezik. A telefüs­tölt helyiségben a nikotin sú­lyosan hat a központi ideg- rendszerre is. Az ilyen rossz MINDEN MOSZKVA MELLEIT SZOL A szovjet sportszervezetek már 25 éve tevékenyen részt vesznek a Nemzetközi olimpiai mozgalomban. Ha a NOB Moszk­va mellett dönt, akkor először lesz olimpia egy szocialista or­szág fővárosában. Ezzel Is méltó elismerést kap a szocia­lista államok hozzájárulása a nemzetközi sportélethez. Ezen kívül betartanák azt a szabályt is, hogy a földrészeket változ­tatni kell az olimpiát megren­dező városok között, hiszen az 1976. évi olimpia az amerikai kontinensen lesz. Moszkva igazi 6portváros. Minden hetedik lakosa foglal­kozik sporttal, összesen 5475 sportlétesítménye van, köztük a luzsnyiki Lenín-stadion. Moszkvának tapasztalatai van­nak nagy világversenyek meg­rendezésében. A közelmúltban a NOB 32 tagja kereste fel Moszkvát és kedvezően Ítélték meg a szov­jet főváros olimpia rendezési lehetőségeit. Elismeréssel nyi­latkoztak Moszkva kulturális életéről és a hagyományos orosz vendégszeretetről. Moszkvában tudatában van­nak annak, hogy az olimpia megrendezésének esetleges jo­ga nemcsak kitüntetés, de kö­telezettséggel is jár. Megkezdte munkáját a „Moszkva 80“ elne­vezésű előkészítő bizottság, amelynek feladata, hogy meg­felelő érvekkel alátámassza a szovjet főváros jogosultságát az 1980-as nyári olimpia meg­rendezésére. A szükséges sportlétesítmé­nyek többsége már megvan, 13 újabb nagy létesítmény építését tervbe vették. Köztük egy 50 ezer személyes sportcsarnokot. A moszkvai olimpiai falu az iz- majlovói parkban lenne. Az előkészítő bizottság foglalko­zott a turisták elhelyezésének kérdésével, akik közül egymil­liót várnának a városba. Nemcsak az olimpikonok, ha­nem a vendégek számára is rendeznének sportversenyeket. Az olimpiai vendégek gazdag kultúrprogramot kapnának. Az újságírók számát nem korlátoz­nák, s így körülbelül ezer új­ságíró érkezhetne az olimpiá­ra. Oj rádió-tévé központ léte­sülne és felbocsátanának egy távközlési műholdat az olim­pia alkalmából. levegőjű helyiségben előbb utóbb bekövetkezik az agy rosszabb vérellátása, a refle­xek lassúbbá válása, az érszű­kület. Mindez gyengíti a figyel­met és csökkenti a reakcióké­pességet. A nikotin a szívműködés ká­rosításán kívül növeli a vér­nyomást, fokozza az érszűküle­tet a szívizom érkoszorttján és az alsó végtagokban. A lég- utakban gyulladások keletkez­nek, s orvosi megállapítások szerint a dohányzás ötször gya­koribb oka a heveny, vagy tar­tós höröghurutgyulladásnak, mint bármilyen más ok. Orvosi­lag bebizonyított tény az is, hogy a nikotinnak nagy része van a gyomorfekély és a tüdőrák keletkezésében is. A dohányos sportolók megfi­gyelése kimutatta, hogy a ni­kotin káros hatása erősebben jelentkezik a nagyobb mértékű testi erőfeszítés közben és ke­vésbé a csekély fizikai terhelés esetén. A dohányzás okozta fá­radtság és teljesítmény kérdé­sével foglalkozó tudományos kutatók többsége arra a vég­következtetésre jutott, hogy a dohányzás nem annyira a tel­jesítmény végső határát befo­lyásolja, hanem sokkal inkább a fáradtság kezdeti szakaszát. Tehát a dohányzás káros kö­vetkezményei sokkal szembetű­nőbben jelentkeznek az állóké­pességet követelő sportágak­ban. így a dohányos labdarú­góknál a fáradtság feltétlenül jelentkezik a mérkőzés máso­dik felében, jégkorongban pe­dig már az első harmad végén. A dohányzás elleni harcot az ifjúságnál kell elkezdeni. An­nái inkább, mert a dohányzás az ifjúságnál most már néhány évtizede valamiféle divattá, ké­tes hősiességgé, a legénykedés hamis jelképévé vált. Ifjúsá­gunk többsége a kamaszkorban kezd dohányozni. Szomorú je­lenség az, hogy egyre több a dohányostik között a fiatal. A jégkorong-idény után Néhány nappal ezelőtt a 44. fordulóval fejeződtek be az I. jégkorong-liga küzdelmei, s a Csehszlovák Jégkorong Szövet­ség vezetősége a sporttechni- kaí bizottság javaslatára már jóvá is hagyta az újabb, az 1974/75-ös bajnoki év irányvo­nalait. Az I. jégkorong-liga küzdel­meit megint szeptember elején í 10-én) kezdik és május 16-án fejezik be, tehát a hajrára csakúgy, mint a most befeje­zett idényben, a világbajnok­ság befejezése után kerül sor. őszintén szólva, nem értjük, miért ragaszkodott ehhez a megoldáshoz a Csehszlovák Jégkorong Szövetség vezetősé­ge. Mindenki tapasztalhatta, hogy a VB után nemcsak a mérkőzések látogatottsága, ha­nem azok színvonala is csök­kent. Ez persze azzal is magya­rázható, hogy nagyon korán megismertük az új bajnokot és az is elég korán kiderült, me­lyik csapat lesz a kieső. Sokan azt hitték, hogy a li­ga-csapatok volt 10 es létszá- nának 12-re emelése csak átme­neti jellegű volt és majd visz- szatérünk az előző lebonyolí­tási rendszerhez, de eddig az ilyesminek még a látszatát sem véljük fölfedezni. Érdekes, hogy az I. ligás jégkorongozó-edzők többsége ugyanígy látja a helyzetet és mindegyikük hőn óhajtaná, ha a VB után már nem kellene bajnoki mérkőzéseket játszani. A Szovjetunióban, ahol a jég­korongsport szintje érthetően a legmagasabb, eddig csak 9 csapat mérkőzött a ligában, számukat mindössze az új idénytől fogva (1974/75) eme­lik föl tízre. Mint ismeretes, 1975-ben az NSZK rendezi a jégkorong VB-t, méghozzá két részlren, az első felét április 3—10 között Mün­chenben, a másikat április 12 —19 között Düsseldorfban. Neveselý fa Dukla Jihlava edzője), Pitner, a válogatott volt társ­edzője és Jirí Holík, a jelenlegi csehszlovák jégkorongozók egyik legjobbja. MIT KAPOTT A KÖZÖNSÉG Az I. liga keretében 264 baj­noki találkozót láthatott a kö­zönség, s hazánkban a VB csa­patai közül csak a lengyel együttes nem szerepelt. A bajnoki címet teljesen igazságosan szerezte meg a Dukla Jihlava csapata, amely hagyományosan mérsékeltebb formában kezdett, de a hajrá­ban szinte állva hagyta legko­molyabb vetélytársait. A második helyért nag^ volt a vetélkedés a Sparta Praha és a bajnoki cím védője, a Tesla Pardubice között. A prá­gai együttes, amely óriási rössel kezdte a liga-idényt, és úgyszólván „félidőig“ biztos bajnoknak látszott, a 28. for­duló után a sok sérülés és a nagy igénybevétel következté­ben nem tudta már a lépést tartani a Duklával, sót volt mit tennie, hogy a második helyet megszerezze a Tesla előtt. Ml tagadás benne, ez a há­rom csapat kimagaslóit a me­zőnyből. A ZKL Brnónak a múltja nagy, jelenleg még nem sike­rült a generációs problémákat megnyugtató módon megolda­nia. Az idősebbek erejéből többre már nem futja, a fiata­labbak teljesítménye még sok kívánnivalót hagy maga után. Az SONP Kladno körülbelül azt nyújtotta, amire erejéből futja. A szlovákiai jégkorong-sport két képviselője közül ezúttal a VSZ Košice mondhat sikere­sebb idényt magáénak. Horský edző irányításával sokat fejlő­dött ez az együttes. Nem volt kárára az sem, hogy Hölesek­nek lehetőséget adtak szülővá­rosába. Prágába távozni, hiszen az addigi örök tartalék, Svita­na mindvégig egyenletes telje­sítményt nyújtott, sőt jelölt tu­dott lenni a válogatottságra is* A Slovanban ebben az idény­ben már nem volt Sakáé—Dzu- rilla probléma, mert az utóbbi a ZKL együtteséhez távozha­tott, s egyszeriben sok lett a gond éppen a kapus posztjával. A Slovan mérsékeltebben sze­repelt, mint az előző bajnoki évben, s az sem segítette ran­gosabb helyhez, hogy sorait erősítette továbbra is Nedo- manský, az I. liga gólkirálya. Annyit megállapíthatunk, hogy a Chomútov együttesében valóban a mezőny leggyengébb­je került az utolsó helyre és a helyére jutó Gottwaldov, a II. liga legjobbja csak jobbnak ígérkezik nála. Míg a VB előtt a látogatott­ság mérkőzésenkénti átlaga 6300 főt tett ki, ami még úgy- ahogy a gazdaságosság hatá­rain belül mozog, ez az átlag a VB utáni találkozók során 3200-ra csökkent és ez mindem illetékes számára figyelmeztető kell, hogy legyen. (za) A mit Winterbottom óhaj­tott, az lassan kezdett valóra válni a mexikói világbajnokság előtti időszak­ban. Természetesen lehetetlen dolog volt azt remélni, hogy a játékosok univerzális képessé­geire építsen minden csapat, de sok válogatottnál észrevehető volt Ilyen törekvés. Az új irányzat rögtön nevet is kapott („rolsystém“}, és a mexikói VB volt hivatva eldönteni, hogy ki képes Ilyen értelemben ját­szani. MINDEN EDDIGIT FELÜLMÚLTAK Brazília, ahol a labdarúgás vallás, ahol először futbalipá- lyát építenek, és csak azután templomot, az angliai kudarc után nem bízhatta a véletlenre újabb VB-szereplését, ezért tel­jesen a következő, a mexikói világbajnokságra össpontosított. Bryan Glauvllle, az ismert an­gol szakember a következőket írta 1968-ban: „A brazilok vil­lámgyors támadásvezetése a félpályától valósággal döbbene­tes. Annak ellenére, hogy vé­delmük egy kicsit puha, úgy gondolom, a brazil csapat köny- nyedén bejut a döntőbe. Sőt, ha megmarad a 4—3—3-as rend­szer tökéletesen begyakorolt koncepciója mellett, akkor a világbajnoki cím legbiztosabb várományosa.“ A LABDARÚGÁS FEJLŐDÉSE lül A legutóbbi VB mély nyomo­kat hagyott a világ valameny- nyi szurkolójában és szakembe­rében. Ehhez elsősorban a har­madszor megkoronázott Bra­zília labdarúgói járultak hozzá. Bryan Glauville nem tévedett, mert amit a brazilok Mexikó­ban bemutattak: a tökéletes, él­vezetes, támadó labdarúgást, azt Európában évek Óta nélkü­lözzük. Mexikóban a világbaj­nok brazil csapattal együtt győ­zött a labdarúgás is. Mindig nehéz összehasonlí­tani a különböző korszakok vi­lágbajnokságait, de a mexikói után általános volt a vélemény: a brazilok minden eddigit fe­lülmúltak. Játékuk kiforrottabb volt, mint azelőtt, a kollektív szellem, a labdarúgók erőnléte, nem volt még soha ilyen ma­gas szinten, s a hagyományos briliáns technikán kívül a 4—3—3-űs rendszer módosított változatával ismét felfrissítet­ték játékukat. 1958-ban Brazília válogatott­ja táncosokból állt, akik elsö­pörték ellenfeleiket. 1970-ben viszont már erősen összeková- csolódott közösség volt, ahol az igazi szupercsillagok is alá­vetették magukat a kollektív játéknak és fegyelemnek. Ta­lán még senki sem felejtette el a brazilok csodálatos techni­káját, talán még most is em­lékezetünkben élnek egyes mérkőzések azon szakaszai, amikor Pelé, Jairzinho, Gerson, Rivelino tündökölt. Mintha még most is látnánk a nagy takti­kus Gerson briliáns átadásait, Rivelino bombalövéseit, Jairzin­ho elképesztő elfutásait, és cse­leit, no és természetesen Pelé „király“ megmozdulásait. Em­lékszünk arra a fantasztikus pillanatra, amikor a pályán és a lelátón talán senki sem vet­te észre, csak a „király", hogy Viktor kimozdult a kapujából? Es hatvan méterről küldött labdája csak centiméterekkel kerülte el a csehszlovák kaput. Ekkor szinte az egész világ mélységes hódolatát fejezte ki (hányadszor már?t) a nagy labdarúgó - gondolkodónak. A HÁROM DÖNTÖ A legutóbbi világbajnokság legfigyelemreméltóbb jelensé­ge volt, hogy az ún. ,gigá­szok" támadó felfogásban ját­szottak egymás ellen. Igaz — tekintettel a tengerszint felet­ti magasságra és a nagy me­legre —, csak a mérkőzés bi­zonyos részeiben, de az euró­pai néző, aki éveken át meg­szokta a „betonozást", nem tu­dott betelni a látottakkal. Csak csodálkozott azon, hogy mi rej­lik a legjobb európai labdarú­gókban, mit tudnak, amikor ar­ra kényszerülnek, hogy sutba dobják a védekező taktikát és megmutassák egyéni képessé­geiket. Egyébként alapjában véve minden európai csapat betartotta a 4—-3—-3-as rend­szert, bár játék közben saját taktikai változatát alkalmazta. Természetesen nem hiányozták az atlétikus „erőfutball" bemu­tatói sem, de ezeket is külön­féle taktikai és technikai meg­oldásokkal tarkították. A leg­jobb európai csapatok játéká­ban nagy szerepet játszott a hallatlan küzdeni tudás, a szí­vósság és a pszichikai össz­pontosítás egy cél, a győzelem elérésére. E tekintetben az angolok, az olaszok, de különö­sen a nyugatnémetek jártak elöl. Az igényes mexikói felté­telek közepette a futballisták érettségi vizsgát tettek erköl­csi és pszichikai felkészültség­ből. A labdarúgók idegei néha a pattanásig feszültek a hallat­lanul Izgalmas és drámai talál­kozók során, mégis sportsze­rűen küzdöttek, mint a világ élcsapataihoz illik. Még akkor is, ha a győzelem esetére ígért prémium a csillagászati számok határán mozgott. A me­xikói VB-n tehát ismét érvé­nyesültek a labdarúgás lova- giasságl szabályai. „A IX. VB-nek tulajdonkép­pen három döntője volt — írta a francia F. Thébault. — Az el­ső volt a régimódi futball dön­tője, amelyben Brazília 4:l-re győzte le az érthetetlenül 4—2—4-es rendszerben játszó Csehszlovákiát. A második dön­tőt az európai futball „hang­versenye", az olasz—nyugatné­met találkozó jelentette. A harmadik volt a tulajdonkép­peni döntő. Mivel a brazilok teljes mértékben uralták a VB- mezőnyt, ellenfeleik csak egy­más között mutathatták meg Igazi tudásukat. Így láthattunk a brazil labdarúgástól teljesen eltérő játékot, mely ennek el­lenére Is szép volt, küzdelmes, teljes szivet és magas fokú lab­darúgó-művészetet igénylő. Ilyen volt a nyugatnémet- angol és a nyugatnémet—olasz mérkőzés." A jellemzéssel teljes mér­tékben egyetérthetünk. Talá­lóan mutat rá árrá, ml jellem­zi elsősorban a jelenlegi eu­rópai labdarúgást, és helyes arányban tünteti jel a brazilok páratlan teljesítményét. TOMI VINCB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents