Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
' 'dőt "r'Ci«.. teorológus érti a tréfát* Tat. — Hogyne, kérem, csak tessék megmondani, hány személyre parancsolja! CSODASZER — Ez a kopaszság elleni szer valóságos csodát művei. Ettől még a biliárdgoly&n is kinő a haj! — Elhiszem. No de — nem zavarja ez a játékot? CSALÓDÁS Zsörtölődik * egy igazgató: » — Rettenetesek az én alkalmazottalm!-— Miért?"Mit csináltak? — Hetek óta mondom nekik, hogy semmit se vegyenek ne-1 kém az ötvenedik születésnapomra, és tényleg nem vettek semmit! — Miért éppen téged választottak meg a horgászszövetség elnökének? — kérdi Krumpholcot a barátja. — Hiszen vannak náladnál jobb horgászok is... — Igen ám, csakhogy valamennyiünk között én tudom a legszélesebbre tárni a karom. SZÖVEG NÉLKÜL PITI VENDÉG Képes fillérre utánaszámolni! Lehoczki István rajza MÉREGADAG — Sok feketét iszik? — kérdi az orvos a pácienst. — Sokat — ismeri be a beteg. — És erőset? — Nagyon erőset. — Aztán tudja-e, hogy a kávé lassan ÖJő méreg? — Hát, ha az, akkor tényleg lassan ölhet, kérem, mert én már nyolcvankét éve iszom. A BÁNAT FORRÁSA — Miért vagy olyan szomorú, pajtikám? — kérdi a barátját Parkinson. — Hagyd el! A feleségemet siratom.. .1 — Csak nem halt meg?! — Hát azt éppen nem, csak eladtam őt két üveg whiskyért ... — S most bánkódsz utána, mi? — Nem. Hanem átkozottul szomjas vagyok, amikor eszembe jut! RENDELŐBEN Éltesebb hölgy lép a/, orvosi rendelőbe kivizsgálásra, ■ megkérdezi az orvostól: — Le kell vetkőznöm, doktor úr? Az orvos enyhén borús arckifejezéssel válaszol: — Szükségtelen. A nyáron már láttam a strandon. Fames W. Corcorannal a Broadway forgatagában találkoztam. A nagyváros bedobta mindenesti tűzijátékát, vörös és sárga neonfényeket lődö- zött az ég felé. Körös-körül megvadult bölénycsorda módjára tombolt és fújtatott a forgalom. James W. Corcoran egyszerű, kék flanellinget viselt, egy vasszürke tincs a homlokába hullt. Szeme hűvös volt, mint egy jéghegy, az álla, mint egy nehézsúlyú bok- szolóé. — Nevezzen csak Duplavének — mondta rekedtes hangján. — Dabljunakl Közvetlen ember, aki pályája csúcsán is megőrzött valamit kisfiús kedvességéből. — Egyszerű rikkancsgyerekként kezdtem — válaszolta kérdésemre, és a . távolba nézett. — Álltam a sarkon, és ordítottam, ahogy a torkomon kifért: „Megjelent a Mirror! Óriási szenzációkkal a Herald!“ Rövid fekete szivart húzott elő, csak úgy a kék ing zsebéből. Felém is nyújtott egyet, elhárítottam. James W. Corcoran a vállát vonta. Tüzet adtam, vastag füstfelhőt pöffentett az égre, mint a mesék fellegfúvó óriása. A szivar illata olyan volt, mintha marhabőrbe csavart szerves hulladékot égettek volna. Ez is meghatott egy kicsit. íme, James W. Corcoran egy tevékeny élet delelőjén sem tagadja meg a múltját. A legolcsóbb szivarokat szívja, kénköves füstjelekkel üzen a gőgös világnak: így cselekedjetek! — Mindenki egyszerű rikkancsgyerekként kezdte — folytatta James W. Corcoran csendesen. — Aki nálunk vitte valamire, az mind egyszerű rikkancsgyerekként kezdte. Alit a sarkon, és ordított, ahogy a torkán kifért: „Megjelent a Mirror! Óriási szenzációkkal a Herald!“ Csodálatos iskola ez. A Nagy Amerikai Álom. Megtanultuk becsülni a filléreket. Megtanultuk, hogy örökké figyelni kell, résen kell lenni. Kivette a szivart a szájából, energikus mozdulatokkal kísérte a szavait. A kis fénybogár táncolni kezdett a szivar végén, piros felkiáltójeleket rajzolt az éjszakába. Ez az ember egyszerűen duzzadt az erőtől. — Vegyük Bolivar N. Nichol- sot — mondta. — Bolivar B. Nicholsnak mn ámbraflottál úsznak az összes világtengeren, és annyi a pénze, hogy meg se tudja számolni. És miért? Természetesen azért, mert Bolivar B. Nichols is egyszerű rikkancsgyerekként kezdte. Állt a sarkon, és ordított, ahogy a torkán kifért: „Megjelent a Mirror! Óriási szenzációkkal a Herald!“ Remekbe szabott füstkarikákat bocsátott ki. Olyan szaga volt, mintha Muhammad All csapott volna orron egy balegyenessel. Óvatosan elhajoltam. Én nem duzzadtam az erőtől. Bizonyára azért, mert sosem árultam újságot Amerikában, sosem ordítottam, ahogy a torkomon kifért: „Megjelent a Mirror! Óriási szenzációkkal a Herald!“ — Vagy ott van Lefty G. Ruysgrooke — folytatta élénken James W. Corcoran. — Lefty G. Ruysgrooke ma zsebében tartja az egész acélpiacot a Salinastól délre. Lefty G. Ruysgrooke egyetlen kacsintásával földrengést tud csinálni a Wall Streeten. És miért? Mert Lefty G. Ruysgrooke is egyszerű rikkancsgyerekként kezdte. Állt a sarkon, és ordított, ahogy a torkán kifért: „Megjelent a Mirrorl óriási szenzációkkal a Herald!“ Én mondom magának, aki .nálunk vitte valamire, az mind egyszerű rikkancsgyerekként kezdte. Eldobta a szivart, rátaposott. Szívből helyeseltem ezt a húzását. Aztán széttárta a karját. — Vitte volna el az ördögi — mondta. — Hát pont nekem nem sikerült. A fene tudja, miért. Azzal kiállt a sarokra, és ordítani kezdett, ahogy a torkán kifért: — Megjelent a Mirrorl óriási szenzációkkal a Herald! A Mirrorban képek is voltak. Vásároltam egyet James W. Corcorántól. PETERDI PÁL Smrke rajza KINOS SZITUÁCIÓ NEM ELVESZETT EMBER Gabriel Levický raji« SZÖVEG NÉLKÜL Ľubomír Kotrha rajza MO RZE A mudárkereskedésben a vevő olyan madarat keres, amely beszél. — Sajnos, már minden papagájunk elfogyott — mondja a kereskedő —, ajánlhatok azonban egy szép harkályt. — Harkályt? — csodálkozik a vevő. — Egyáltalán, tud az beszélni? — Közvetlenül nem, de kitűnően ismeri a morzejeleket. 1974. V. 26. latoin, megint prémiumügyben keresett fel a kartársnő. Barát József rajza RÁTERMETTSÉG EMLÉKEK A parkban egy házaspár sétál. Egy Idő múltán elrévült hangon megszólal a férj: — Drágám, emlékszel az első csókolózásunkra? Éppen ennél a fánál történt. Azazhogy ... várj csak! Hisz az nem is te voltál! A feleség nem késlekedik a válasszal: — Tévedsz, kedvesem. Én voltam az, csak nem veled! JÁTÉKOS — Nos, hogy érzed magad a volán mögött? — kérdezi valaki az újdonsUlt autótulajdonostól. — Mintha sakkoznék ... — Nem egészen értem ... — Hol egy gyalogost, hol meg egy futót ütök le ... SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegel)
