Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 V. 2ti 9 Hétköznap volt, amikor egyik legifjabb városunkban, Gután jártunk. Ám mindenki érezte, hogy ma itt ünnepnap van. Átadás előtt A művelődési ház épülete kívülről (Tóthpál Gyula felvételei) Borku János Az impozáns épület előtt férfiak csinosítják a környezetet. Bent a helyiségben asszonyok takarítanak, az egyikük éppen a villanyszerelőre szól rá, hogy arra ne járkáljon, mert ott már csillog a márvány. Az előcsarnokban pionírvezetők fényképeket ragasztanak a tablóra, valamivel távolabb meg a gondnok bíbelődik a reflektorokkal. Szinte elveszünk ebben a sürgölődésben. Csak akkor figyelnek fel ránk, amikor észreveszik, hogy már vagy öt perce tétlenül ácsorgunk. Ez itt most nagyon feltűnő. Holuhek László arca valamivel sápad tabb a megszokottnál, a szemei is minthíj karikásak lennének. — Ilyenkor az is kevés lenne, hu egy nap huszonnyolc harminc árából állna. Tudja, — Nagyon kellert már ez az épület, mi is szívesen eljárunk oda U( rendezni. Zene és fotó szakkör is működik majd, továbbá nyelvtanfolyamot és egyéb előadásokat szervezünk rendszeresen. Szórakozási lehetőség is van sok: a rotundán kívül nyitunk egy presszót, ahol csak alkoholmentes italokat fogunk árusítani. Nem hiányoznak majd a különböző társasjátékok sem. — A munkatervünk igazán gazdag és változatos. Biztosra veszem, hogy elképzeléseinket sikerül megvalósítanunk. Optimizmusomat az is növeli, hogy jó a kapcsolatunk a helyi és a járási szervekkel, valamint a helyi ipari üzemek vezetőivel. Holubek László a továbbiakban arról beszél. hogy talán most már a fiatalok egy része is megemberli magát. Nem fognak napról napra a kocsmákban üldögélni unatkozva, semmivel sem törődve. Ha én lennék az igazgató .. . Beszélgetésünket gyakran zavarják meg a kérdezősködő emberek. Néha egy kulcs kell, máskor egy telefonszám, többen meg jegyet szeretnének a ma esti megnyitóra. — Ezekben a napokban olyanok is érdeklődnek a kulturális rendezvények iránt, akik azelőtt őszintén szólva nem nagyon törődtek az ilyesmivel. Ránk vár az a feladat, hogy érdeklődésüket állandóvá tegyük. Látja, ezért mondom, hogy nagyon szép ez a művelődési ház, de valójában csak akkor szépül meq igazán, ha az emberek kulturális tevékenysége és érdeklődése ragyogja majd be ... A váró? még megszokott hétköznapi életét éli. Végigsétálunk az utcákon, s embereket állítunk meg, hogy megkérdezzük, mi a véleményük az új művelődési házról, s milyen rendezvények érdeklik őket: A Vág szálló előtt nyugdíjasok beszélgetnek. — Hát mit is mondhatnék? — tárja szét a karját Marosi Imre. — Mi nyugdíjasok, szintén nagyon örülünk ennek a gyönyörű épületnek. A mi időnkben csak a kocsmába járhattunk. Ezért még inkább becsüljük, hogy gyermekeink már más körülmények között szóra- kozhatnak. Reméljük, élnek is a lehetősé- gekkel. Az iskola előtt Soós Klárával beszélgetünk. — Mi pedagógusok ugyancsak boldogok vagyunk, hogy végre elkészült ez a pompás létesítmény. Nagyon- kellett már. Sze* retnénk, ha jó színielőadásokat, vetélkedőket s irodalmi esteket rendeznének. Persze, más jellegű műsorokról sem szabad megfeledkezni. Valahogy olyan munkatervet kellene kidolgozni, hogy városunk valamennyi lakosa megtalálja a szá- mára legvonzóbb rendezvényt. A művelődési házzal szemben egy ad- minisztratív létesítmény épül. Itt dolgozik jelenleg a Simik kőművescsoport. Az ő véleményükre is kíváncsiak voltunk. — Nagyon kellett már ez az épület. Most már reméljük, hogy a fiatalok ezen- túl már nem a Vágba, a Jánosíkba, az Aranyfácánba és más vendéglőkbe járnak. — Természetesen mi is szívesen eljárunk oda. Szeretnénk jó színdarabokat látni, operett- és nótaesteknek tapsolni. De érdekelnek bennünket a tudományos-népszerűsítő előadások is. Persze, nem bősz- szankodunk, ha néha beat-együttesek is fellépnek, mert tudjuk, gyermekeink szeretik ezt a muzsikát. — Abban is bízunk, hogy az épület sokáig hibátlanul elégíti majd ki a gú- taiak kulturális igényeit. Befejezés helyett Lassan beesteledik. A művelődési ház már teljes fényében ragyog. Ünneplőbe öltözött vendégek sietnek az épület felé. Még néhány perc és hivatalosan is átadják a gútaiaknak ezt a korszerű létesítményt. Mit is kívánhatna most a krónikás, mint azt, hogy ez a szép épület valóban a tartalmas és vonzó kultúra háza legyen ... SZILVÁSSY JÓZSEF Hull/bek László Soos MMarosi Imre ha három héttel ezelölt jön ide, nem hiszi el, hogy itt ma átadják rendeltetésének az új művelődési házat. Bizony, keveset aludtunk az utóbbi napokban, de sebaj. A kitűzött időpontra megnyílik a művelődési ház ajtaja, s ez a lényeg. Már csak néhány apróságot kell elintézni estig, ami már igazán gyerekjáték a korábbi munkák mel lett. A leendő igazgatói szobába kalauzolt bennünket. Nemhiába mondják, a riporthoz olykor szerencse is kuli: alighogy leülünk, Borka János, a gútai városi nemzeti bizottság elnöke lép be az ajtón. így a legilletékesebbek egyikétől tudunk meg néhány alapvető dolgot az új művelődési házról. Kilenc szűk esztendő — Sokat, pontosabban kilenc évet kellett várnunk, amíg az új művelődési ház elkészült. Éveken át csak a csupasz falak meredeztek az égnek, s talán senki sem tudta, hogy mi lesz az épület sorsa. Soksok energiába került, amíg végre folytatták az építkezést. Köszönetét kell mondanunk többek között Lőrincz Gyula elvtársnak, aki sokat fáradozott azért, hogy mielőbb felépüljön ez a művelődési ház. S ugyancsak hálával gondolunk Alexander Kaboš mérnöknek, a nyitrai Magasépítő Vállalat igazgatójának segítségére is. — Mi tagadás hazánk egyik legifjabb városának már nagyon kellett ez a művelődési ház. Igazán korszerű, impozáns létesítmény, érdemes megtekinteni. Végigjárjuk a klubhelyiséget, a könyvtárat, a 350 férőhelyes korszerű színpad- technikával és vetítőgépekkel felszerelt nagytermet, amelynek kitűnő az akusztikája is. Megcsodáljuk az üveg rotundát, ahol 400 ember szórakozhat és táncolhat a csillogó márványfelületen. Nem győzzük eleget dicsérni ezt a kultúrpalotát. — Az épület körülbelül nyolc és fél mii lióba került — tájékoztat tovább a vnb elnöke. — A berendezések pedig mintegy 700 ezer koronát érnek. Amikor befejezzük a nézelődést, elgondolkozva teszi hozzá: — A neheze azt hiszem, ezután jön. Sok-sok tartalmas, színvonalas rendezvény kell ahhoz, hogy ez az épület sohasem kongjon az ürességtől, hanem ellenkezőleg érdeklődő emberekkel teljen meg egy-egy műsor során. Mi lesz ezután? A közeljövőről, a tervekről Holubek Lászlóval beszélgetünk. — Habár eddig szűkös körülmények között dolgoztunk, azért aránylag eredményes népművelő munkát végeztünk. Meggyőződésem, hogy a korszerű körülmények nemcsak minket, a művelődési ház alkalmazottjait, hanem a tömeg- és a kulturális szervezetek tagjait is aktívabb munkára sarkallják. Szeretnénk elérni, hogy egyrészt itt rendszeresen lépjenek föl hazai és külföldi hivatásos művészek s együttesek, másrészt pedig a helyi öntevékeny csoportok, továbbá a különböző szakkörök is korszerű körülmények között dolgozhassanak. Nagyon jó színjátszó csoportunk van. Legutóbb a Jókai-napokon sze repeltünk Heltai fenő Tündérlaki lányok című színművével. Ügy tervezzük, hogy évente kél három darabot tanulunk be, s mindegyiket többször előadjuk. A helyi iskolával karöltve szeretnénk irodalmi színpadot is szervezni, ezenkívül különböző járási kulturális rendezvényeket fogunk Korszerű művelődési létesítmény legifjabb városunkban
