Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
Stratégiai termény a világ fehérjeellátásában • Hazai termeléssel felszámolhatjuk az importtól való függőséget % A Nigra és a Zora fajták a piešťanyi növénynemesítök eredményes munkáját dicsérik 0 A szója legfőbb előnye: fontos aminosavakkal gazdagítja a takarmánykeverékeket 5 FEHÉRJEFORRÁS 1974. V. 28. Az Elbán közlekedő csehszlovák árul szállító uszályok a hamburgi kikötőből sem térnek vissza üresen, bár az árral szemben sokkal nehezebb azok vontatása. Hosszú ötjükről nem ritku esetben szójadarával megrakot- tan térnek vissza, amely ma a világban alapvető fehérjetakarmánynak számít. Az állandóan növekvő kereslet miatt a szója még mindig hiánycikk, ezért az ára is meglehetősen magas, sőt a szóját az utóbbi években a világpiacokon különböző manipulá ciókia is felhasználták. Ez természetesen kihatással van az állattenyésztési ágazatok fejlődésére, különösen azokban az országokban, ahol a fehérjeszükségletet főleg szójával fedezik. A hazai takarmányellátás kérdéseivel összefüggésben a CSKP KB 1972 decemberi ülésén Ľubomír Štrougal elvtárs a következőket mondotta: „Az állattenyésztési termelés növekedése saját takarmányalapunk további fejlesztésén, a takarmányozás intenzitásának növelésén, s a hazai termelésű takarmányok hatékonyabb felhasználásán alapszik. Azonban egyre körülményesebb a fehérjetartalmú takar- mánykiegészítők beszerzése a kiváló minőségű takarmánykeverékek gyártásához. Ebben az irányban világviszonylatban is kedvezőtlenül alakul a helyzet. Az állati eredetű takarmánylisztek ára csaknem kétszeresére növekedett. Ugyancsak növekszik a jó minőségű olajpogácsák ára. Mindez lényegesen terheli fizetési mérlegünket, és növeli az állami költségvetéssel szemben támasztott igény« két. Ezért következetesen kell teljesíteni a CSKP KB áprilisi ülésének határozatát, amely saját fehérjeforrásaink jobb kihasználására, az élelmi, szeripari hulladékok és a vegyi készítmények jobb hasznosítására hívta fel a termelők figyelmét.“ A termőtalaj hatékonyabb kihasználása Mezőgazdasági termelésünk tehát intenzíven keresi azokat az utakat, amelyek a termőtalaj hatékonyabb kihasználásával a nagy fehérjetartalmú, kiváló minőségű takarmányok minél eredményesebb termesztéséhez vezetnek. Ebben a törekvésben a szója termesztése is fontos szerepet játszik, s mint azt számos hasonló esetben tapasztalhattuk, a kutatás és a mezőgazdasági gyakorlat Itt is szoros kapcsolatban igyekszik megoldani a feladat teljesítésével Járó problémákat. A Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézetben a szójának az egész világon előforduló fajtáit (kb. 1400 fajta) 1954 óta kezdték gyűjteni — tájékoztatott Ing. Teodor Šinský CSc., a hüvelyesek nemesítésével foglalkozó osztály vezetője. Számos fajtával végeztek kísérleteket, s a nemesítést munkákkal két csehszlovák fajtát fejlesztettek ki, a Nigrát és a Zorát, amelyek a nagyüzemi termelésben is sikeresen termeszthetők. Ä kutatóintézetben legújabban javaslatot dolgoztak ki a szója termesztésének 1975 ig, távlatilag pedig 1990-ig történő növelésére. E javaslat szerint a szója növekvő szükségletét fokozatosan saját termelésből fogjuk fedezni. A sokoldalúan hasznosítható szója Šinský mérnök dolgozószobája igazi „szójakirályság“. Az egyik sarokban a polcon a Zora fajta körülbelül egy méter hosszú, hüvelyekkel gazdagon megrakott szárai láthatók (az egyiken 240 magol számoltunk ösz- sze), a másik sarokban növényvédő vegyszerek dobozai sorakoznak, a szekrényekben szójából készített különböző élelmiszerek mintái tanúskodnak a növény sokoldalú hasznosságáról. — Milyen előnyei vannak a szójának más növényekkel szemben? — — tesszük fel a kérdési, 'részben már a dolgozószobában látottak alapján. — A szója valóban . több tekintetben is értékes növény. Elsősorban a magvak, és az. egész növényzet vegyi összetételének van a legnagyobb jelentősége. A magvak nagy mennyiségben tartalmaznak értékes fehérjéket és növényi zsírt. Emellett a magvak A-, B és D-vitamint, teljes értékű le- citint (a lecitinek nélkülözhetetlenek a sejtekben a zsírok átalakulásához), végül pedig biogén elemeket, elsősorban mészt és foszfort, továbbá számos fontos ásványi anyagot is tartalmaznak. A szója fehérjéi hasonló összetételűek, mint a hús és a tej fehérjéi. A szója tehát egyaránt alkalmas takarmánytermesztésre és közvetlen emberi fogyasztásra. Összehasonlítás céljából megemlíthetjük, hogy egy kilogramm szójabab feher- jetartalma körülbelül 58 tojás fehérjetartalmával egyenlő. Ebből is látható, hogy a szója termesztése valóban nagy jövő előtt áll. A világ négy leg. fontosabb növénye közé tartozik: ezek a búza és a kukorica, mint a legfontosabb szénhidrogénforrások, továbbá a szója és a lucerna, amelyek elsősorban fehérjeforrások. A szója múltja, jelene és jövője Az 1948—1949-es években Csehszlovákiában körülbelül 2600 hektáron termesztettek szóját. A vetésterület később fokozatosan csökkent, elsősorban azért, mert nem álltak rendelkezésre a gépesített nagyüzemi termelésre alkalmas fajták. így például az 1965—1970-es években Szlovákiában csupán mintegy 500 hektáron termesztettek szóját. Az SZSZK- ban a hetvenes években tovább növekedett a vetésterülete, az 1000 bek táros szinten azonban csak 1973-ban sikerült túljutni, amikor a termesztők 1300 hektárt vetettek be szójával. A második világháború után a szója vetésterülete és termesztése világ- viszonylatban nagyon sokat fejlődött: 1952-bén 16 millió hektáron körülbelül 10 q volt az átlagos hektárhozam, 1961-ben 26 millió hektáron *11,6 q/ha hozamot értek el, 1968-ban már 30 millió, 1971-ben pedig 36,2 millió hektárra növekedett a szója vetésterülete. A szója legnagyobb termesztői az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság, emellett a Szovjetunióban is fokozódó figyelmet szentelnek termesztésének. A Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézet javaslata szerint az egész CSSZSZK-ban 1975 ben 5500, 1980 ban 17 000, 1985-ben pedig 20 000 hektáron kellene szóját termeszteni. Elsősorban a szójabab termeléséről van szó, azonban a szója zöldanyagként is jól hasznosítható, amely megszárítva kiváló alapanyag a takarmánykeverékek gyártásához. A szója szárított nö. vényzete körülbelül 18,5 % nitrogén- tartalmú anyagot, 14 % tiszta fehérjét és 6 % zsírt tartalmaz (a magvak 36 % fehérjét, 18 % zsírt, 20 % szénhidrátot, 5 % ásványi anyagot, 2,1 % lecítint tartalmaznak, összehasonlítás céljából azt is megemlíthetjük, hogy a tehéntej 3,7 %, a tojás 12,5 %, a sovány sertéshús 19 % fehérjét tartalmaz). A szója ismertebb fajtái A szója jelenleg engedélyezett fajtái közé tartozik a Zora és a Nigra. Mindkét fajta 15—25 százalékkal termékenyebb a korábban termesztett Kroméŕíži sárga fajtánál. A Nigra és a Zora fajtát a Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézetben, valamint a Hurbanovo—Sesíleš-i kutatóállomáson nemesítették ki. A Nigrát 1967 ben, a Zorát 1968-ban engedélyezték termesztésre. A kutatómunkát természetesen tovább folytatják, s a pleá- fanyi intézetben éppen látogatásunk alkalmával vetették a fajtaössíeha- sonlító kísérletekben termesztett hazai és külföldi fajtákat. Az egyes parcellákban egymás mellett fejlő, dik majd a Clay, az Altona, a Norman, a Merit, a Wilkins, a szovjet Smena és a többi külföldi fajta. Az idén már csak azokkal a fajtákkal folytatják a kísérleteket, amelyek az elmúlt évben jól beváltak. Ezeket a fajtákat a kutatóintézet parcelláin kívül más körzetekben, kilenc mezőgazdasági üzemben is elvetették, éspedig három állami gazdaságban és öt szövetkezetben, s az eredményeket össze- hasonlítva kiegyenlített képet kapnak az említett fajták hazai termesztésé« nek lehetőségeiről. A termesztés problémái Ha a szója termesztésének régebbi és jelenlegi problémáit összefoglaljuk, ezek a következők: a nagyüzemi termesztésre alkalmas fajták biztosítása, a gyomok elleni harc, a talajnedvesség biztosítása és a begyűjtési munkák gépesítése. Az első problémát a kutatók sikeresen megoldották, az említett két fajta alkalmasnak mutatkozik a gépesített termesztéshez, s termőképességük is elég magas fokon áll. A szója hektárhoza- ma régebben 7—11 mázsa között ingadozott, 1972-ben 17,6 q volt a szója átlagos hektárhozama, de az elmúlt évben a nagy szárazság következtében csupán 10,5 q/ha hozamot sikerült elérni. A szója termesztése azonban már 10 mázsás hektárhozamnál is jövedelmező, hiszen 1 q szemtermés felvásárlási ára 700 korona, s az értékesített szója ellenében a termelők 1:2 arányban takarmánykeveréket is kapnak. A kutatók a gyomirtás kérdéseivel is foglalkoznak. Már régebben folytatnak kísérleteket a gyomirtó szerek különböző kombinációival, s a szerzett tapasztalatokkal a mezőgazdasági üzemek dolgozóit is megismertetik. Az idén például 204 kísérleti parcellán folytatnak ilyen kísérleteket, miközben mindegyik parcellán más összetételű kombinációt használnak. A kutatók a szója öntözésével kapcsolatban is értékes információkkal szolgáltak. Az öntözéses kísérletekben például a Zora fajta 29,5 q hozamot adott egy hektárról, a rzomszédos nem öntözött parcellán viszont csak 18 q/ha termett. A Merít fajta hozamát az öntözés 8 mázsáról 22 mázsára növelte. A betakarítás gépesítésével folytatott kísérletekben a közvetlen kombajnos betakarítás mutatkozott a legcélszerűbbnek é* leggazdaságosabbnak. A kutatóintézet szervező munkája A kutatóintézet dolgozói a szójával folytatott kísérletek eredményeit az egész év folyamán rendszeresen továbbítják az érdekelt mezőgazdasági üzemekbe. Látogatásunk alkalmával a Pirkadat Efsz bői és a Kék Duna Efsz- ből kétszer is felhívták -telefonon Šinský mérnököt, hogy nyújtson felvilágosítást a gyomirtószerek alkalmazásával kapcsolatban. A Drahovcet Efsz-böl például telefonon érdeklődtek a legalkalmasabb sortávolság és növénysűrűség iránt. Šinský mérnök gyakran emeli fel a telefont és tanácsokat osztogat. Ilyenkor, tavasz idején a termelőkkel Is sűrűbb a kapcsolat. A kutatóintézetben egyébként az oltóanyagokról is gondoskodnak. A vetőmag beoltásával a szója hozama ér a talaj termőképessége egyaránt növelhető. Az oltóanyag hatékony baktériumtörzseket tartalmaz, amelyek a hüvelyesek — és így a szója gyökerén is — gumókat képeznek. Ezek a baktériumok képesek megkötni a levegő nitrogénjét, és hektáronként 150 kg tiszta nitrogént is juttatnak a talajba. Ez az olcsó nitrogénforrás növeli a szója hektárhozamát és fehérjetartalmát, a növénymaradványokban felhalmozódó nitrogént pedig a vetésforgóban termesztett további növények is hasznosítják. A szója tehát valóban jelentős növény, amely lényegesen javíthatja fehérjetakarmány-mérlegünket, s az élelmiszerellátásban is fontos szerepe van, mert jól helyettesíti az állati eredetű fehérjéket. A szója magas olajtartalma a növényi olajok termelését is fokozhatja. A s’zója takarmánykeverékekben való felhasználásával jelentős mennyiségű gabonát takaríthatunk meg, 1 kg sertéshús előállításához ugyanis a gabonafélék etetéséhez viszonyítva, 20—30 százalékkal kevesebb takarmánykeverék szükséges. A szója tehát a jövőben joggal foglal majd el előkelő helyet növénytermesztésünk szerkezetében. LUBOMlR Ĺ ENOCH
