Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-24 / 121. szám, péntek
AZ SZLKP KÖZPONT! BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE Szlovákia népgazdasága tudományos-műszaki fejlesztése kérdéseiről A káder- és a személyzeti munka Elő társak! A párt vezető szerepe érvényesítésének részét alkotja a tudományos-műszaki fejlesztés érvényesítése során a káder- és személyzeti munka. Kötelességünk állandóan fokozni az Irányító dolgozók politikai és szakmai felkészültségével szembeni igényeket, és ezzel összefüggésben megkövete'ni azon következtetések konzekvens teljesítését, amelyeket komjjlex értékelésükből vontak le. Ilyen igényességgel kell közeledni az ifjú munkásnemzedék neveléséhez is, hogy a legtehetsége sebbek a legmagasabb műszaki, gazdasági és egyéb műveltséget is megszerezhessék. Növelni kell a tudományos dolgozók számát az ipari kutatásban és meg kell szilárdítani az elméleti és alkalmazott kutatás közötti kapcsolatot a káderek kölcsönös cseréjével, valamint a tudományos-műszaki fejlesztési terv feladatainak közös megoldásával. A kádermunkában az az elv érvényesül, hogy minden egyes dolgozót a szocializmus építésén végzett munkája eredményeinek alapján értékelnek. A tudomány terén ez azokra is vonatkozik, akik a múltban hibákat követtek el, de e hibákat beismerik és becsületes munkájukkal igyekeznek helyrehozni. A tudományos-műszaki fejlesztés folyamatának biztosítása feladatunkká teszi, hogy a tudomány, a technika és a megvalósítás területén a dolgozóktól magas fokú politikai és szakmai elkötelezettséget, kezdeményezést és a szükséges kockázat vállalásának bátorságát követeljük meg. Pártszervezeteink feladata lesz ehhez megteremteni a szükséges politikai feltételeket, támogatást és biztonságot nyújtani e követelmények teljesítéséhez. A tapasztalatok megerősítik, hogyha a párt a dolgozók kezdeményezése ösztönzésének élén áll, ha a kommunisták példával járnak elől. akkor sikerül az igényes feladatokat is teljes! leni, sikerül leküzdeni a nehézsége két és a fogyatékosságokat. Már sokszor meggyőződhettünk arról, hogy a párt vezető szerepe, a párt- szervezeteknek az egész életre gyako rolt befolyása akkor a leghatékonyabb, ha helyes párton belüli kapcsolatok alakulnak ki, ha teljes mértékben ki bontakozik a párt élet, ha céltudatosan gondoskodnak a párt tagsági alapjának rendszeres javításáról, a kommunisták eszmei felvértezéséről, az egység, a szervezettség és a fegyelem szüntelen szilárdításáról, s ezzel együtt a párton belült demokrácia fejlesztéséről is. Ezzel összefüggésben azonban tuda tosílani kell azt, amint ezt már több ízben hangsúlyoztuk, hogy társadalmunkban meg van határozva a munka- megosztás és a felelősség. Ebből következik, hogy a gazdasági feladatok teljesítéséért, s ugyanígy a tudományos-műszaki fejlesztésért m állami és a gazdasági szervek felelősek. A pártszervek és -szervezetek e feladatok teljesítéséhez kialakítják a politikai és a káderfeltételeket, s bíráló igényesség gél érvényesítik ellenőrzésüket. Elvárjuk, hogy a pártmunkában még nagyobb kezdeményezésre kerül sor a gazdasági problémák megoldása, a tudományos műszaki fejlesztés kövelke- zetes érvényesítése során, elvárjuk, hogy még igényesebben fogják elbírálni a kollektívák és az egyének mun- köjál a párthatározatok teljesítése folyamán, elvárjuk, hogy biztosítják a hatékonyabb politikai ellenőrzést, és hogy a kötelességek nem teljesítéséből a pártszervek és -szervezetek levonják a pártos következtetéseket. Egész életünkhöz kapcsolódó folyamat )itv társak! Végül szükségesnek tartjuk újból hangsúlyozni, hogy a tudományos-műszaki fejlődést olyan társadalmi folyamatként értelmezzük, amely életünk valamennyi területét érinti. Arra törek sziink, hogy ez a folyamat a párt vezetésével teljes mértékben kibontakozzék és megvalósuljon. Akkor lesz sikeres. ha valamennyi dolgozó ügyévé válik. A maximális, helyesen irányított tudományos-műszaki fejlődés összhangban áll rendszerünk lényegével, azoknak a mély társadalmi átalakulásoknak a része és eszköze, amelyek lehetővé teszik a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség legsajátabb érdekeinek a teljesítését, ugyanakkor kommunista eszményeink és céljaink elérésének eszköze. Ebben a szellemben megfelelő teret kell nyitnunk ennek a folyamatnak; államunk minden szervét és szervezetét, a tevékenység minden területén a munkahelyeket, a különböző szin tű irányító szerveket, a társadalmi és a tömegszervezeteket, amelyek a párt vezetésével ihletik, egyesítik és egyeztetik a dolgozók széles körű aktivitását, teljes mértékben elkötelezetté kell tennünk ebebn a folyamatban. Ez annál is fontosabb, mert a jelenlegi problémák és feladatok megoldásáról, az ötödik ötéves tervidőszak utolsó két évének sikeres teljesítéséről, a hatodik ötéves terv alapos előkészítéséről, és számos tekintetben még hoszszabb időszakról van szó. Ezzel összefüggésben látni kell, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB plénumának tárgyalása jelentős lépés a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa előkészítése terén is. Elvtársak! Hasonlóképpen, mint amikor leraktuk új társadalmunk politikai, szociális, gazdasági, eszmei és kulturális alapjait, hasonlóképpen, mint amikor a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása folyamán a párt a munkásosztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz és a szocialista értelmiséghez, valamennyi dolgozóhoz és különösen az ifjúsághoz fordult, ezt teszi ma is, felhívja őket: teljesítsék a tudományos- műszaki fejlesztés rendkívül igényes feladatait, s így biztosítsák társadalmunk további fejlődését, népünk magas élet- és kulturális színvonalát. Joggal lehetünk büszkék azokra a pozitív eredményekre, amelyeket szocialista társadalmunk építése folyamán elértünk. Sok ismeretet és tapasztalatot szereztünk a politikai munkában, a népgazdaság irányításában, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy bíráló igényességgel lássunk hozzá a CSKP XIV. kongresszusa és az. SZLKP kong resszusa feladatainak teljesítéséhez. Ez a mi feladatunk, és egyben becsületbeli-kötelességünk, ezt kívánja meg népünk java, a haladás és a világbéko érdeke. Árkus István: Véres napok Chilében flu „Allende nem Bolmacedo!" A ház hatalmas tetőantennája lehetővé teszi, hogy az esti órákban tengerentlúli rádióadásokat is hallgassunk. Szokásommá vált, hogy a londoni rádió éjféli — chilei idő szerint este nyolc órakor elhangzó — hírösszefoglalóját meghallgassam az elmúlt nap eseményeiről ... A BBC adásában hallom a francia AFP hírügynökség jelentését, hogy Santiagóból egy rádióamatőr útján Argentínába eljuttatott értesülése szerint a puccsista katonák chilei idő szerint délután fél három és három óra között elfoglalták a Monedát, és az elnököt holtan találták a palota dísztermében. Allende az értesülés szerint öngyilkosságot követett el azzal a géppisztollyal, amelyet korábban Fidel Castro ajándékozott neki. llalálsápadtan ültünk a rádió mellett. Családom ötesztendős washingtoni kiküldetésein eredményeként ugyanolyan otthonos az angolban, mint a spanyolban. — De az isten szerelmére! — fakad ki faime, akiről e nagy döbbenetben meg is feledkeztünk. — Fordítsák már le nekem is, hogy mi az a szörnyűséges hír. amit hallottaki Amikor ez megtörténik, egy Ideig némán bámuljuk egymást. — Ez teljesen lehetetlen! — tör ki végül is Jaime. — Allende nem az az ember, aki bármilyen körülmények között az öngyilkosságot választaná! Igazat adok neki, hiszen ma gam is jól megismerhettem őt az elmúlt három esztendőben. Allende maga cáfolta meg ezt újra meg újra előttünk, az el- höki palotába akkreditált újságírók előtt. Emlékszem, amikor nemrég egv jobboldali újságíró gúnyosan megkérdezte tőle, nem lát-e hasonlóságot az 1891-es véres polgárháborút megelőző idők, és a most kialakult helyzet között, szarkasztikusán vágott vissza neki: „Persze, vannak hasonlóságok. A parlament ellenzéki többsége akkor is megbénította az ország salétramkincsét az imperializmustól megvédel- mezni kívánó Balmaceda elnök kormányzatát. A kirobbant polgárháború akkor tízezer chilei életébe került. De akkor nem volt ennyire szervezett, öntudatos és forradalmi munkásosztály, mely a parasztokkal és az értelmiségiekkel együtt a lakosság 44 százalékát képes maga mellé állítani. Balmaceda akkor, nem látva más kiutat, ön kezével vetett véget életének. Nem, uraim! Én forradalmár vagyok, aki soha nem hátrálhat meg! És aki tudja — bármilyen reménytelennek ŕs látszik a helyzet pillanatnyilag —, hogy a történelmi haladás erői állnak mögötte. Ezért soha nem mondhatja: elegem van a harcitól, belefáradtam a szüntelen csatákba. Könnyű egy fegyvert felemelni és a ravaszt meghúzva pontot tenni minden gondra, megoldhatatlannak látszó problémára. Ezl megtehette a kapitalista rendszerben egy banktisztviselő, aki tudta, hogy a másnapi ellenőrzés úgyis kideríti sikkasztásait. Főbe lő hét te magát a monacói játékkaszinó előtt az a chilei kistökés, aki minden vagyonát elvesztette a kártyaasztalnál. De Chile köztársasági elnöke, akit a nép szavazatai juttattak e legmagasabb közéleti tisztségbe, történelmi felelősséggel tartozik a gyárak ás a földek népének. Ha a halálba menekülne, rútul elárulná, megtagadná őket, halomba döntené reményeiket, melyeket személyéhez fűztek. Nem, uraim! Tegyenek, amit akarnak, de Salvador Allende nem lesz huszadik századbeli Balmaceda!“ faime csak helyesel nekem. Allende életeleme volt a forradalmi küzdelem.*Amint hallót ta, ma reggel is önként vállalta a harcot. — Az első jelentés — kezdi jaiine — reggel hót órakor érkezett a Tornas Moro utcai elnöki rezidenciába arról, hogy Valparaísóban a haditengerészet egységei lázadást robbantottak ki a kormány ellen. A testói’ség vezetői azonnal megjelenlek Allende dolgozószobájában. „Öt perc múlva Indulunk!" — mondta nekik Allende. „Hová? A sziklaerödítmény- be?“ — kérdezték. — Néhány héttel azelőtt ui. a Kordillerákban egy rejtekhelyét létesítettek, ahová az elnököt államcsíny vagy polgáriiá ború esetén k>k kelleti menekíteni. E sziklák közé beépített föld alatti erődítményt különleges elektronikus berendező sekkel látták el, és az elnök innen, kormányának vezető tagjaival együtt kapcsolatot tarthatott volna fenn a megalakuló partizán központ ok ka], irányíthatta volna az ellenállást. — Allende meghökkenve nézett rájuk — folytatta jaime a hallottak elbeszélését. — „Csak nem képzelik, hogy itt hagyom Santiagói, hiszen a jobboldal csak erre vár. Órák alatt ösz- szeülne a parlament, az ellenzéki többség kimondaná akadályoztatásomat az elnöki Tisztség ellátásában, és az alkotmány ide vonatkozó cikkelyének alkalmazásával egyszerű többségével leváltana. Természetesen a Monedába megyünk!“ — Aki ennyire elszántan vállalta a harcot, az nem lehetett öngyilkos! — kiállja jaime. (Vége) VALÓSÁG ÉS LÁTOMÁS JAROSLAV KNIL FESTMÉNYEI A szocialista országok közölt folgó integrációs és specializá lási folyamat keretében a len gyei ipar főleg a mezőgazdasá gi repülőgépekre, a könnyű he likopterekre és vitorlás repülő gépekre fordította figyelmét. 4 repülőgépeknek csaknem 90 százalékát a KGST-tagállamok ba szállítják. Felvételünkön: A svidníki lengyel repülőgépgyár új vitorlás repülőgépe. (Felvétel: ČSTK) Pontosan 10 évvel ezelőtt a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában rendezett tárlatán láttuk a „Folyékony méreg“ nek, az alkoholnak az emberre gyakorolt romboló hatását szemléltető expresszív műveit. Minden írásos propagandánál meggyőzőbbek, s elrettentöb- bek voltak a mértéktelen szeszfogyasztás előidézte testi és lelki torzulások megjelenítései. A közelmúltban az elkötelezett művészet két kiállításán szerepellek Knil alkotásai, melyek ke! a partizánok hősi küzdelmeinek állított színvonalas művészi emléket. Az 1929-ben Prerovlwn született I. Knil Csemicky, Mudroch és Matejka növendékeként fejezte be tanulmányait képzőművészeti főiskolánkon. A Gorkij utca 15. szám alatti bemutató teremben megnyílt tárlata tartalmilag és tematikailag nem teljesen egységes, de annál vonzóbb a maga dialektikus ellentétével. A sokrétű életnek nem csupán derűs, hanem árnyas oldalai is megragadják a festőt. Képei hol szemel gyönyörködtelőek, hol gondolatot ébresztenek. A szokr ványostól távol álló, vegyes technikájú Csokraiban. Csendéleteiben a téma megközelítése belső érzésvilágából fakad. Könnyedén hullámzó, üde színekből tűnnek elő költőien átírt, biztos rajzű s mégis lágy formájú lenge szirmú virágai. Nagyobb kompozícióinak egészéből, formái kapcsolatából, vonalai koreográfiájából érzékenység, lírai természet látás sugárzik. A Mese piros barnás ! á t y o Iszerű ség ébő 1 puha leányarc és nyíló sárga rózsa bukkan elő. A széles, szabad ecsetkezelésű Nyár aranyos meleg árnyalatával jelzi a természet teljes kibontakozását, az érés időszakát. A Fűben a zöldek ritmikus váltakozásában féllő gonddal épített fészek búvik meg. Benne az anya-madár meleg testére vágyakozó tojások. A műfaj, melyhez — úgy érzem — Knil legjobban viszonyul: az arcmás. A technika, melyet legjobban kedvel: az olaj. Komoly és világosabb barna háttérből néz velünk szembe a Fiú és a Leány. Mai tűnődő típusok. Tartásukat, vonásaikat mai problémák formáljaroslao Knil: Anya (olajj ták. Fátyolszerű zöldek burkol nak be egy másik tö'prengő fiatal női arcot. Szellemesen ironikus a kis keretbe foglalt Önarckép. Elmélyülő a kifeje zése, mélyre néző és látó a tekintete. A törzset a fehér, vendégfalra képzeli a néző, ha akarja. Alul, a padlónak tá maszkodó kis vásznon két mez leien férfiláb, melyek szilár dán állnak meg a valóság talaján. Magas színvonalú, meg indító alkotás az Anya. Gyö tört, beesett az arca, aggódón összekulcsoltak kezei. Knil nemcsak jó festő, de jó lélekismerő is. Erről a képességéről külön vall Vlado arcmása, egy idősebb, gyönge elméjű, bárgyú mosolyú emberé. Mellette a képsíkou saját rajzai: beteg képzeletét benépesítő, fura kifejezésül arcok, fantasztikus állatfigurák, házak. Vlado a pezinoki iilegbotegek kórházának ápoltja. Knil ennek az Intézménynek egyik alkalmazottja. Ceruzát, ecsetet ad az orvos állal kijelölt betegek kezébe. S arra ösztönzi őket, hogy rajzoljanak, fessék le azt, ami kínozza őket. Így megszabadulhatnak nyomasztó érzé-- seiktől. A mai orvostudomány szerint már nemcsak a zene, de a képzőművészeti önkifejezés is hatékony gyógytényező, bizonyos bántalmaknál. S ebben az áldásos munkálton Jaromil Knil is jelentősen részt vesz. bap.kAny jenöne
