Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-24 / 121. szám, péntek
AZ SZLKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE Szlovákia népgazdasága tudományos-műszaki fejlesztése kérdéseiről (Folytatás a 6. oldalról) pont a reálisal)l) gazdasági egyiittniű küdés felé.' A jövőben célszerűen fejleszteni’ fogjuk tudományos-műszaki kapcsolatainkat a tőkésűllamokkal, összhangban hazánk fejlesztési és nemzetközi politikai célkitűzéseivel; lépéseinket szorosan egyeztetve a szocialista közösség országaival. Figyelmet szentelünk a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésének is. összhangban imperiá'listáelle- nes harcuk céljaival, műszaki és gazdasági fejlődésük feladataival, valamint gazdaságunk lehetőségeivel. A tőkésáljamokkal folytatott tudományos-műszaki együttműködésben nagy a jelentősége főként a licenc- politikának, amelynek az a feladata, hogy elősegítse a termékek műszaki színvonalának emelését, valamint a gyártmányfejlesztési folyamatokat az anyagi termelésben. A licencek vásárlásában az utóbbi évek folyamán bizonyos növekedést értünk el. Például míg 1963-ban csupán bárom licencet vásá roltunk 6 millió korona értékben, 1972- ben már 39-et 187 millió korona értékben. Az, SZSZK vállalataiban n licencek új beruházásokra irányultak, és csupán csekély mértékben a lechnoló giai és a termelési berendezések felújítására. A legtöbb licenc-szérződést a vegyiparban alkalmazták, főként a műrost, a műtrágya és a petrokémiai termékek gyártásában. Az építőiparban összesen 19 licencet vásároltak meg a cementgyártás fejlesztésére, a hídszerkezetek gyártására, az épületalapozás technológiájára stb. Kisebb mértékben érvényesülnek a licencek a gépipari termelésben és a mezőgazdaságban. A licencpolitika megvalósítása során azonban olyan esetekkel is találkozunk, amikor az új termelőhelyek késedelmes üzemije helyezése következtében elhúzódik a megtérülés, csökken a hatékonyság és ezáltal népgazdasági károk keletkeznek. A licencpóliiikát jobban összhangba kell hozni a műszaki fejlesztési terv feladataival, népgazdaságunk jsfruklurá- lis átépítésének, céljaival. lilvtársakI Az elmúlt évek folyamán a CSSZS2K- ban a kommunista párt rendszeres gondoskodása folytán viszonylag széles ku tatási és fejlesztési fuízis épült ki. E bázis mintegy 150 000 dolgozója kö ztil mintegy 70 százalék az iparban .és a mezőgazdaságban, s mintegy 12 százalék a HSTA és az SZTA munkahelyein, valamint a főiskolákon dolgozik. Szlovákia kutatási bázisának fejlődése Hála Csehszlovákia Kommunista Pártja céltudatos politikájának, a cseh munkásosztály és a haladó értelmiség segítségének, történelmileg rövid idő alatt kiépült az SZSZK kutatási és fejlesztési alapja is. Számos újonnan létesült intézet viszonylag rövid idő alatt kiváló eredményeket ért el, amelyeket nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is értékelnek. Ilyen eredményeket értek el a hegesztési technológiák, a szerelési rendszerek, a farostlemezek, a mű- rost, a mezőgazdasági vegyszerek stb. terén. Szlovákia tudományos kutatási alapja fejlődésének pozitív oldala az, hogy az egész CSSZSZK szükségletei számára egységes szakosított kutatási és fejlesztési rendszerként épült ki. Ezt az alapelvet továbbra Is megőrizzük, sőt a kutatási-fejlesztési alap további fejlesztését a nemzetközi munkamegosztás és szakosítás szempontjából fogjuk Irányítani. Ez a haladás egyedül lehetséges útja. Bármilyen nemzeti elzárkózohtság csak ártalmas volna. Az SZSZK kutatási-fejlesztési alap jának struktúrájában a legnagyob hányada az alapfokú kutatásnak van, amely eléri a 17,3 százalékot, míg a CSSZK-ban ez a hányad 11,6 százalék. Ezzel szemben az ipari kutatás a CSSZK-ban 65,5 százalékot tesz ki, míg az SZSZK-ban csupán 53,3 százalékot. Ez a kis hányad sok mindenben megmagyarázza azokat a nehézségeket, amelyekkel a tudományos műszaki fejlesztés gyakorlati megvalósítása során találkozunk. Ebből a szempontból erőteljesen meg kell erősíteni a kutatási-fejlesztési alapot, főként a gépiparban, mégpedig még ennek az ötéves tervidőszaknak az utolsó éheiben, és a következő ötéves tervidőszakban el kell érni azt, hogy az ipari kutatás hányada az egész kutatásban legalább 65 százalékot te gyen ki. Ezt a folyamatot azonban nem segíti elő az, hogy az SZSZK vállalataiban és termelési gazdasági egységeiben nem tartják meg a kutatási és fejlesztési alap dolgozóinak a (érv által meghatározott számát. A kutatási és fejlesztési potenciál kibontakoztatása során megfelelő súlyt kel! helyeznünk a kutatási-fejlesztési, a konstrukciós és a termelés előtti alakulatoknak a vállalati szférában való kiépítésére. E munkahelyek fejlesztése lemarad ezeken a munkahelyeken, továbbra is csökkentik a dolgozók számat, főként azért, mert a rövid tartamú érdekek szempontjából nem gyakorolnak hatást egyes figyelemmel kísért mutatók közvetlen kimutatására. A termelési-gazdasági egységek és a vállalatok Igazgatóinak e kérdéseket sokkal nagyobb perspektivitással és nyomatékosabban kell megoldaniuk. A kutatási és a fejlesztési alapot az SZSZK-bau úgy kell fejleszteni, hogy legkésőbb 1985-ig elérje a fő mutatók országos színvonalát. Elvárjuk, hogy e munkahelyek meg erősítésével egyidejűleg egyre gyümölcsözőbben nyilvánul meg társadalmi hasznosságuk, hogy figyelmüket fokozottabb mértékben összpontosítják a döntő feladatokra, hogy erőteljesebben érvényesül tudósaink, konstruktőrjeink, tervezőink, technológusaink, közgazdászaink, szociológusaink, élenjáró újító ínk műszaki tudása, ötletessége, tehetsége és szívóssága. Meggyőződésünk, hogy hatékonyabban hozzájárulnak új lehetőségek kereséséhez, a tartalékok, az új források feltárásához, annak érdekében, hogy progresszívabbá tegyük a termelést. A tervszerűbb irányítás érdekében Elotársak! . A már említett feladatok igényes volte megköveteli, hogy magasabb színvonalra emeljük a tudományos műszaki fejlesztés tervszerű irányítását is. Az irányítási rendszer egységességétől és eszközeinek hatékonyságától függ nagymértékben az, miyen gyorsan érvényesülnek a gyakorlatban a tudományos és technikai Ismeretek és milyen mértékben befolyásolják a társadalom további fejlődését. A tudományos-műszaki fejlesztés az egyik legsürgetőbb és egyúttal legbonyolultabb folyamat, amely több mint 2000 tudományos-műszaki ágazatot ölel fel, s ezek az ágazatok kölcsönösen összefüggnek egymással. E folyamait sikeres irányítása megköveteli a komplex eljárást, a koordináció magas fokát, a fejlett szervezettséget és irányító tevékenységet. Sajnos, számos területen nem rendelkezünk elegendő kipróbált hazai, vagy külföldi tapasztalattal. Sok összefüggést fel kell tárni, nem engedhetjük meg sem a leegyszerűsítést, sem a tétlenséget. Ezen a téren a gyakorlatban beváltak egyes olyan Intézkedések, amelyek erősítik a terv szerepét és a tudományos- műszaki fejlődés irányítását. Főként az alapkutatás és a műszaki fejlesztés állami programjainak az ötéves népgazdasági tervbe való beillesztéséről van szó. Az évi végrehajtó tervek a kutatási eredmények megvalósítását foglalják magukba, ugyanakkor tartalmazzák az új technika megoldóinak és felhasználóinak nagyobbfokú érdekeltségét. Bizonyos tökéletesedés tapasztalható a kutatás pénzellátásában is, megnövekedett a műszaki tpjlesztés forrásainak kialakítása, nagyobb mértékben összpontosulnak a források a termelési- gazdasági egységekben és a szakágazatokban. Ez a bizonyos fokú javulás azonban még nem jelenti azt, hogy a tervezés és az irányítás folyamatát jól megoldottuk. Főként a feladatoknak az állami tervbe való besorolása nem mindig éri el a megfelelő színvonalat. Ennek bizonyítéka, hogy gyakran kerül sor a terv megváltoztatására, sőt vannak esetek, amikor bizonyos feladatokat néhány millió korona ráfordítása után kivesznek a tervből. A tervfeladatok mintegy 30 százaléka javaslat jellegű a normatív vagy egyéb adminisztratív rendezésekre. Az egész Irányítási rendszernek nincs megfelelő irányvétele a tudományos és technikai ismeretek gyakorlati megvalósítására. A megvalósítás hosszú tartamának egyik fő oka abban rejlik, hogy a vállalatok nincsenek kellőképpen felkészülve a kutatási eredmények felhasználására, s ez végeredményben jelentősen csökkenti magának a kutatási és fejlesztési alapnak a hatékonyságát is. így van ez például a farostlemezek, a műrostok, a szerelési rendszerek, a hegesztőgépek stb. kutatása terén. Ezért fontos állandóan tökéletesíteni a műszaki fejlesztés irányításának rendszerét a termelési-gazdasági egységekben, s ezt az Irányítás döntő részének kell tartani, s a műszaki fejlesztésért a teljes felelősséget az • illetékes ágazatokra kell hárítani. Termelési-gazdasági egységeink es nagyvállalataink kell hogy kutatási-fejlesztési és tervezési munkahelyekkel vegyék körül magukat, és tudatosítsák azt, hogy ezeken a helyeken, ahol az új technika tervei készülnek, dől el a termelés és a tochnölógia progresszivitása, a termékek hasznossága és esztétikai tulajdonságainak minősége. • A tudományos-műszaki haladás meg gyorsítása érdekében lényegesen Jobban kell megoldani a kutatás - fejlesztés — termelés — felhasználás egész ciklusát, és meg kell teremteni a feltételeket a tudományos-műszaki ismeretek folyamatos és gyors áramlásához e fázisok között a társadalmi gyakorlatban. Ez megköveteli, hogy a kutatási-fejlesztési munkahelyek aktívabban dolgozzanak,, s hogy a termelés állandó, intenzív érdeklődést tanúsítson az új ismeretek felhasználása iránt. Kutatási és fejlesztési alapunk munkája hatékonyságának növelése továbbá megköveteli az alap és az alkalmazott kutatás, valamint a fejlesztés közötti korlátok erélyesebb eltávolítását. Ehhez a célhoz kell idomítani és ennek kell alárendelni a megfelelő tervezési szervezési és irányítási módszereket. E folyamat biztosítását elvárjuk az SZSZK Fejlesztésügyi Minisztériumától, a Szlovák Tudományos Akadémiától, az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumától, valamint a szövetségi szervektől és az ágazati minisztériumoktól. Ezzel összefüggésben el kell bírálni az alapkutatás tulajdonképpeni irányítását mind a Szlovák Tudományos Akadémián belül, mind pedig a többi munkahellyel kapcsolatban azzal a céllal, hogy ésszerűbb legyen az irányítás és összhangot teremtsen az alap- és az alkalmazott kutatás között. A Szovjetunióban már néhány év óta kísérletileg felülvizsgálják a kutatás és a gyakorlat kapcsolatának különböző formáit, jó eredményeket ér el a kijevi Patonov Intézet tudományos kutatási és termelési társulása, amely a hegesztőgépek gyártásával együtt folytatja a kutatást. Továbbá szakosított mérnöki szervezetek létesülnek, amelyeknek fő feladata a kutatási eredmények gyakorlatba való bevezetése. Ezen ismeretek alkalmazásában nálunk általában helyesen járnak el a Martini Gépgyár és a Považská Bystrica-1 ZVL főigaz gatóságai, amelyek már ma megszervezték a technológiai és a termelési ésszerűsíiési intézeteket. Ezen a téren azonban csak lassan haladunk előre, még sok a véletlenszerűség és a hatá rozatlanság. A hosszabb távú szükségletek szem pontjából ki kell bontakoztatni és ej kell mélyíteni a tudományos-műszaki fejlesztés tervezésének rendszerét. A tudomány és technika fejlesztési állami terve kell, hogy az Irányítás fő eszköze legyen, és érvényesítse a társadalmi érdekeket, kifejezze a műszaki és gazdasági fejlesztés egységét, és a nemzetközi tudományos-műszaki cgyüttmükö dés meghatározó eszköze legyem. Az SZSZK kormányától, mimisztérni maitól, termelési-gazdasági egységeitől, h kutatási dolgozóktól, beleértve a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozóit, elvárjuk, hogy lényegesen növelik igényességüket a feladatoknak az állami tervbe való besorolásánál, tökéletesítik a belépő-, a folyamatos és a záró opponentúrák rendszerét, érvényesítik az össztársadalmi érdekeket a helyi érdekekkel szemben, és igényesebbek lesznek a kutatási paraméterek lekin letétien. Ezen a területen egyre nagyobb súlyt helyezünk a népgazdaság irányítási rendszerének tökéletesítésére. Szükséges, hogy a fokozott hatékonyság érdekében aktívan reagáljon és hasson a tudományos-műszaki fejlesztésre és érdekeltséget keltsen annak gyakorlati alkalmazása iránt. Szükséges, hogy a gazdasági és tudó mányos-műszaki tervezés szervezése a strukturális átalakítások irányításának fontos eszközévé váljék. Biztosítani kell a kutatás kapcsolatát a beruházásokkal és a megrendelői-kivitelezői kapcsolatokkal. Ezen a téren nagy felelősség és igényesség hárul mind a Szlovák Tervbizottságra, mind pedig az SZSK Fejlesztésügyi és Műszaki Minisztériumára, valamint a többi szakágazatra. A Szovjetunió jó tapasztalatai alapján meg kell kezdeni a koordinációs tervek bevezetését, amelyek fontos eszközül szolgálnak az alapfokú kutatás, az alkalmazott kutatás és a gyártmányfejlesztés belső összefüggésének biztosítására. Harcoljunk az egyenlősdi ellen A tudományos műszaki haladás aktív hatása érdekében szükséges az irányítás valamennyi gazdasági és pénzügyi eszközének tökéletesítése és jobb felhasználása. Hatékonyabb befolyást kell gyakorolnia az anyagi érdekeltségnek is. Értnek érdekében meg kell változtatni és ki kell szélesíteni valamennyi fokon a vezető dolgozók értékelésének rendszerét is, és ezt nemcsak a vezető dolgozóknál kell megtenni. Az anyagi érdekeltség uagy lehetőségei rejlenek a bérek mozgó részében, a célprémiumok meghatározásában. Itt az ideje, hogy véget vessünk az* egyenlősdi gyakorlatnak. Erőteljesebb differenciálásra van szükség a kollektívák és az egyének díjazásánál aszerint, milyen eredményeket érnek el a kutatásijain. El kell érnünk azt, hogy érezhető különbség legyen azoknak az anyagi értékelésében, akik jól, és hatékonyan dolgoznak, azokkal szemben, akik nem tesznek eleget a követelményeknek. Ezzel egyidejűleg súlyt helyezünk az erkölcsi tényezők fcthasználá- sárá a tudományos-műszaki gazdasági fejlődés érdekében. Hosszadalmasén oldjuk meg a bonyolult problémát: a műszaki kutatás egybekapcsolását a géprendszerek fejlesztésével. Az e téren tapasztalható aránytalanságok a legfőbb akadályai annak, hogy lerövidítsük a kutatás és a termelésben történő megvalósítás közötti időt. A mielőbbi és hatékony megoldást az egyik legsürgősebb feladatnak kell tekinteni, mert e probléma megoldása később még lényegesen bonyolultabb volna. Itt olyan jelentős intézetekre gondolunk, mint a bratislavai Állami Faipari Kutatóintézet, a Nové Mesto-i VUMA, a sviti Műrost Kutatóintézet és mások. Halaszthatatlan feladat az egyedi berendezések racionálisabb kihasználása több munkahely által közös laboratóriumok, próbacsarnokok építésével. Tűrhetetlen állapot, hogy a készülékek 25 százalékát csak 50 százalékban használják ki. Nem kisebb figyelmet követel a tudományos-műszaki fejlesztés vezető munkahelyei hálózatának racionális kiépítése úgy, hogy e munkahelyeket a kutatás és a fejlesztés egybehangolásának hatékony eszközeként használják ki. Ki kell építeni az alkotó dolgozók felkészülése és szakképzettsége növelésének rendszerét, tökéletesíteni kell e dolgozók szükséglete tervezésének és elhelyezésének módszereit. Sokkal nagyobb mértékben kell gondoskodni arról, hogy ne összpontosuljanak túlnyomó többségükben csak az SZTA és a főiskolák munkahelyein, hanem hogy megfelelően erősítsék meg főként az alkalmazott kutatást és fejlesztést, ahol e dolgozók hányada viszonylag alacsony — nem egészen egy százalék. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak, hogy nem lehet biztosítani n kutatási alap egyenletes elosztását az SZSZK egész területén. De mégis szükséges figyelembe venni a területi eloszlást. A fejlesztési és a konstrukciós alakulatokat közvetlenül a termelés mellett kell kiépíteni. Ezen a téren különös feladat vár ránk a főiskolák alkotó potenciáljának jobb kihasználása terén. Társadalmunk nagy tartalékokkal rendelkezik abban, hogy a magasfokúan szakképzett főiskolai szakembereket jobban bekapcsolja a társadalmi jelentőségű kutatási és fejlesztési munkákba. Hatékonyabban kell fontolóra venni, hogy e folyamatba hogyan lehet megfelelően bekapcsolni a hallgatók alkotó potenciálját is, főként a felsőbb évfolyamokból. Csak ritkán érvényesül az a gyakorlat, hogy egész kollektívák kapcsolódnak l>e bizonyos technikai fejlesztési feladatok szerződéses megoldásába. Az irányítási és döntési tevékenység megjavítása érdekében gondoskodni kell a rugalmas tudományos-műszaki és gazdasági tájékoztatásról. Ez megköveteli a szakágazati és ágazati tájékoztató központok hálózatának lényegesen gyorsabb kiépítését és műszaki ellátását. Világviszonylatban a tájékoztatások több mint 70 százalékát nyújthatja nekünk a Szovjetunió tudományos és műszaki tájékoztatási rendszere. Ezért sürgős feladat a mi rendszerünket mielőbb rákapcsolni a Szovjetunió és más KGST-országok rendszerére. • . Nagy kihasználatlan tartalékaink vannak az unifikáció, a tipizálás és a standardizálás terén, a szabadalmak és a találmányok felhasználásában. Ezen a téren el kell érni, hogy a műszaki normalizálási terv szorosabban összefüggjön a tudomány és technika fejlesztési tervével és a népgazdasági tervvel, a csehszlovák normákban fel kell használni a KGST javaslatokat. Pártunk több ízben hangsúlyozta, hogy nem engedhető meg a célszerűtlen adminisztrálás. Sajnos, a kutatás (Folytatás a 6. crhdaftut)
