Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. V. 19. 23 ÚJ SZOVJET ATOMJÉGTÖRŐ Arak a Szovjetunióban Akik 47 évvel ezelőtt Moszkvában Lakást kapott, az ma — 1974-ben — ugyanannyi lakbért fizet, mint 1927-ben fizetett! Ha egy fiatal házaspár reggel összeállítja a napi költségvetését, biztos lehet abban, hogy egy év múlva az azonos mennyiségű javakat ugyanannyiért vásárolhatja meg. Tehát azt mondhatjuk, hogy a Szovjetunióban a szilárd árak ugyanolyan hétköznapi jelenségnek számítanak, mint a nyugati országokban az árak emelkedése! Arról, hogy ez miért van így, V. Szitnyin, a Szovjetunió Álla­mi Árbizottságának elnöke nyilakozott. Az árképzés vezérfo­nala az SZKP XXIV. kongresszusának határozata, amely rögzí­tette a feladatot: tovább kell növelni a nép életszínvonalát! E feladat teljesítése megköveteli, hogy „Pjotr, a fogyasztó“ ugyanannyi pénzért mindennap ugyanannyi, vagy még több árut kapjon. Fejezzük ezt ki statisztikailag. Ha a fogyasztási árak 1970. évi indexét 100 pontban határozzuk meg, akkor ez három évvel később 99,7 pont volt! Más szavakkal: az árak nemcsak szi­lárdak maradtak, hanem csökkentek! Hasonlítsuk össze a múltat a jelennel. 1964-ben 1 kg fekete­kenyér ára 12 kopek volt — ma is annyi. A tíz évvel ezelőtt és ma is érvényes árak: 1 kg marhahús 2 rubel, 1 liter tej 28 kopek, 1 kg krumpli 10 kopek, 1 kg tőkehal 56 kopek. Huszon­öt év óta változatlan a villanyáram, a gáz és a fűtés ára. A metro viteldíja — 1935 óta — szintén nem változott. Időköz­ben azonban jelentősen emelkedtek a bérek, fizetések, nyug­díjak, ösztöndíjak és jelentősen nőtt a családi pótlék össze­ge is. Természetesen ez a szociálpolitika nem a véletlen műve, nem a jóakarat függvénye, hanem a szocialista társadalmi-gaz­dasági rendszer törvényszerű következménye. A gazdasági élet tervirányítása teszi lehetővé, hogy pontosan és államilag rög­zítsék a fogyasztói, a termelői és a nagykereskedelmi árakat. Igaz, hogy a kapitalizmus is ismer bizonyos árképző ténye­zőket, de ezek csak addig érvényesülnek, amíg a monopóliu­mok fondorlatai — a csomagolás minőségi változása stb. — nem semlegesítik az árcsökkentő intézkedéseket. A szocializmusban a nyereség elosztása lehetővé teszi, hogy bizonyos árucikkek állami ártámogatásban részesüljenek azért, hogy a fogyasztók olcsó áron vásárolhassanak. A Szovjetunióban az ilyen cikkek közé tartozik a gabona, a hús és a tej. Az alacsony lakbérek „titka“ például az, hogy az amortizációs terhek kétharmadát az állam vállalja. Ugyan­így az állam szubvencionálja a gyermekruházati cikkeket, a tanszereket, a gyógyszereket. Ilyen módon még a termelési költségek esetleges emelkedése sem befolyásolja a fogyasztói árak alakulását. Amikor például 1972-ben az aratási eredmény rossz volt, az államilag rögzített fogyasztói árak változatlanok maradtak. Csak a kolhoz-piacokon emelkedtek, ahol az őster­melők saját termésüket értékesítették. Ezek a piacok azonban csak a közélelmezésre kerülő termékek 2,4 százalékát biztosít­ják. Az elmúlt évben olcsóbb lett a textiláru, és ezáltal 550 mil­lió rubellel csökkent a bevétel. Ugyanakkor azonban emelték a halból készült csemegék (pl. kaviárJ" árát, ami évente 240 millió rubellel növeli az állam bevételét. És mit hoz a jövő? Ebben az évben a Szovjetunióban ismét olcsóbb lesz néhány árucikk! A FEJLŐDÉS HASZONÉLVEZŐI Oj zászlóshajót kapott a szov­jet jégtörő flotta. Az „Arktika“ atomjégtörő váltja fel a világ első atomjégtörő hajóját, amely Lenin nevét viselte. Az óriás jelenleg a leningrádi Balti Ha­jógyárban horgonyoz. 1280 he­lyisége van, sokkal erősebb, mint az elődje volt, és számos műszaki újdonság szavatolja tökéletes üzemeltetését. 1959 őszén egy semmilyen más típushoz nem hasonlító ha­jó indult a Keleti-tengeren az északi sarkvidék felé. Skandi­návia közelében dán, norvég, svéd és amerikai repülőgépek köröztek felette. Ejtőernyővel műszereket dobtak le, vizsgál­ták a vizet és a levegőt, de minden igyekezetük hiábavaló volt, és a nyugati sajtó rövide­sen kénytelen volt elismerni, hogy a Lenin atomjégtörő nem veszélyezteti a környező vilá­got. Ez volt a világ első atomjég­törője, a szovjet jégtörő flotta zászlóshajója, amely most át­adja „rangját“ a még erősebb utódnak, az Arktikának. Fent északon korán jelentke­zik a tél. A Finn-öbölben 100— 140 napig szükség van a jégtö­rőkre, novembertől májusig jégpáncél borítja a Fehér-ten­ger vizét. A szovjet jégtörő ha­jók különféle feladatokat tel­Mérgezés az anyatesta Minimata japán városban nem mondják a várandós nőkre, hogy „anyai örömök elé néz­nek“, mert a jövendő anyák re­megve várják: újszülött gyer­mekük nem lesz-e vak, süket, nyomorék vagy szellemileg fo­gyatékos? Az újszülöttek szer­vezetébe ugyanis már az anya­testben méreg került. A Chisso vegyipari konszern évek óta vezeti a higanytartal­mú iszapot a tengerbe, A méreg bekerül a halak, rákok kagyló­sok testébe, és ezeket kínálják aztán eladásra a halászok. A „Minimata-kór“ 1956-ban kezdett járványszerű mérete­ket ölteni. Az orvosok és a szakemberek nagyon gyorsan megtalálták a kór okozóját, azonban a Chisso Rt., az ország legnagyobb vegyipari vállalata a felszólítások ellenére sem tette meg az óvintézkedéseket. A megvesztegethető közigaz­gatási dolgozók közreműködé­sével a konszern megtakarítot­ta a derítőállomás építési költ­ségeit, és ezzel is nagyobb nye­reséget könyvelhetett el. Csak 1968-ban helyeztek Üzembe egy ipari szennyvízde­rítőt, de addig már 451 ember megbetegedett, és ezek közül 70 meghalt. Azonban az áldoza­tok száma sokkal nagyobb. Ugyanis azok, akik a konszern alkalmazottai, nem merték beje­lentem kártérítési igényüket. A bíróság a közelmúltban Jogerős ítélettel kötelezte a vál­lalatot árra, hogy távolítsa el az öbölben összegyűlt 400 ton­na higanyt. A konszern a kor­mánytól kér ehhez anyagi segít­séget, tehát a terheket — szo­kás szerint — áthárítják az adófizető kisemberekre. jesítenek. Vannak egységek, amelyek a kikötőket teszik ha­józhatóvá, és vannak, amelyek hajók számára törnek utat a tengereken. De a magas északon különle­ges egységekre van szükség. A sarki hideg legalább hat hóna­pig veri jégbilincsbe a vizeket. Ebben az időszakban a fagy Murmanszktól a Csukcs-félszi- getig sok száz üzemet és több millió embert zár el a külvilág­tól. Néha még az olyan óriás, mint a Lenin atomjégtörő sem képes utat vágni a jégtakaró­ban. Ezért volt szükség egy még erősebb, még nagyobb kapaci­tású jégtörő hajóra. Az Arktika méreteire jellem­ző, hogy egy tízemeletes ház elférne benne! És még egy szemléltető példa: egy sze­mélyszállító hajó Európától Amerikáig mintegy 5000 tonna folyékony üzemanyagot fo­gyaszt. Az atommeghajtású Ark­tika üzemanyagigénye egy ilyen útra 2 kg. Tehát gyakorlatilag nagyon hosszú utakat tehet meg anélkül, hogy kikötőbe kényszerülne. Az Arktika nagyon bonyolult mű. A 140 méter hosszú és 30 méter széles hajótestben sok ezer alkatrészt, szerkezetet, műszert szereltek fel. és ter­mészetesen nem feledkeztek meg a tökéletesen működő su­gárvédelmi-rendszerről sem. Nagy figyelmet fordítottak a személyzet életkörnyezetének kialakítására. Kényelmes kajü- tök, klub, könyvtár, zeneterem, filmvetítő helyiség, tornaterem és úszómedence áll a rendelke­zésükre. Oj anyagok, új kohó- és gép­ipari gyártmányok, automati­zált gépsorok és a legkorsze­rűbb radar- és navigációs mű­szerek jellemzik az Arktikát. Ezen a hajón minden megtalál­ható, amit a tudomány felfede­zett és a technika megalkotott. Az év első negyedében a nyugatnémet nagyburzsoázia lapjai újjongva közölték, hogy az utóbbi időben milyen erő­teljes fejlődésnek indult a fémfeldolgozó ipar. Az NSZK vas-, acél- és temperaöntödei­nek termelése az év első ne­gyedében kb. 20 százalékkal nagyobb, mint az előző év azo­nos Időszakában. Jelentősen emelkedett a nyersacélterme­lés is. Több gyártmány — na­gyobb haszon! De vajon kik a haszonélvezők? Természetesen a részvényesek, a konszernek vezetői. Például a Tbyssen-csoport — az NSZK legnagyobb acélkon- szernje — lakonikus rövidség­gel jelentette be, hogy az 1973/74-es üzleti évet „pozitív egyenleggel fogja zárni“. A csoport számára már az 1972/ 73-as üzleti év is rekordered­ménnyel zárult. A forgalom, az előző évhez viszonyítva, 21 szá­zalékkal nőtt, és értéke 11 mil­liárd 870 millió márka volt. A Kaluga szovjet városban a Ciolkovszkij utca 79/81 számú épülete egy faház. Ebben a házban élt 1904-től 1932-ig Konsztantyin Edvardovics Ciol- kovszkij orosz tudós, a rakéta- szerkesztés és a rakétarepülés úttörője. A szobákban a lángelméjű tudós kerékpárja, esernyője, korcsolyája és régimódi íróasz­tala látható, a vaságy a tudós szegénységéről és egyszerűsé­géről tanúskodik. Ciolkovszkijt, a tanítót, kez­detben különcnek tartották a kortársai, mert iskolai munká­ja mellett az űrrepülés kérdé­seivel foglalkozott. Sőt — a város rendőrparancsnoka egye­nesen megtiltotta, hogy tudo­mányos kísérleteket végezzen. Csak a szovjethatalom biztosí­tott számára korlátlan lehető­ségeket. A tudós már 1898-ban meg­alkotta a rakétaszerkesztés és űrhajózás technikai alapelvét. A mlúzeum látogatói talán ép­pen ezért csodálkoznak a kor­csolya, az esernyő és a kerék­konszern nyeresége ennek kö­vetkeztében 300 százalékkal nőtt az 1972/73-as évben, és a jelenlegi prognózis szerint „eb- ben az évben sem lesz keve* sebb“. Mivel a Szövetségi Kartell Hivatal engedélyezte a Thyssen, és a Rheinstahl fúzióját, a két óriás jelentősen megerősödött, és a konszern jelenlegi elérhe­tő évi forgalma 16—17 milliárd márka, tehát a forgalmi muta­tók alapján a nyugat-európai acélipar vezető helyére került* Nem panaszkodhatnak a töb­bi konszernek sem. Például a Rheinmetall ÁG forgalma 18 százalékkal emelkedett, és ér­téke 458 millió márka volt, a Gutehoffnungshütte 12 száza­lékos forgalomnövekedéssel több mint 4 milliárd márka ér­tékű forgalmat bonyolított le. A csoport tiszta haszna 66 mil­lió márka volt. A részvényesek átveszik a részesedésüket. A munkások? Dolgoznak. AZ ÉPÍTŐIPAR GAZDASÁGI ÉS SZERVEZÉSI INTÉZETE, BRATISLAVA, Ružová dolina 27., felvesz két kisegítő szakácsnőt vagy két kisegítő nőt az üzemi konyhára. Közelebbi felvilágosítást az intézet személyzeti osztálya nyújt, tel.: 691-51, 627-02; 300-as mellék. Belépés azonnal lehetséges. ÓRIÁS A JENYISZEJ PARTJÁN „A krasznojarszki vízi erőmű 430 méter hosszú géptermében működő 12 gépcsoport mind­egyike annyi áramot termel, mint az egész Dnyeper mellé- ki erőmű. A duzzasztófal ter­vezett magassága 124, hosszú­sága pedig 150 méter ...“ Ezekkel az adatokkal Á. Bocskin, a Szocialista Munka Hőse, a krasznojarszki erőmű építésvezetője érzékeltette az erőmű nagyságát. Hat évvel ezelőtt helyezték üzembe az első turbinát, és né­hány héttel ezelőtt a szovjet sajtó közölte, hogy „Kraszno- Jarszk elérte a tervezett kapa­citást“. A világ legnagyobb ví­zi erőműve ez év februárja óta évi 20 milliárd kWó áramot termel. Tizenkét — egyenként 500 megawattos — turbinájá­nak teljesítménye háromszor nagyobb, mint az USA legna­gyobb erőművének (Yohn Day) a kapacitása, és teljesen fe­dezhetné egy olyan ország áramszükségletét, mint Svájc vagy Belgium. Az erőműépítők 12 ezer ta­gú kollektíváját üdvözölte az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa is. Különösen nagyra értékelik, hogy ezt az óriási erőművet rövid idő alatt sikerült felépí­teni. A hősies munka króniká­ja két évtizedet ölel fel: 1954 novemberében kezdték meg a fúrótornyok építését a Jenyiszej jégpáncélján és fúr­tak tárnákat a part menti szik­lákba. 1956 Júniusában érkeztek az Az utód nyilatkozik Habsburg Ottó a közelmúlt­ban ismét bebizonyította, hogy méltó folytatója kétes hírű csa­ládja hagyományainak, „öcsá­szár i felsége“ — ahogyan csa­ládi körben becézik — a kö­zelmúltban tartott beszédében élénken helyeselte a nyugat­német és az európai konszer­nek dél-afrikai kizsákmányoló politikáját. Többek között ki­jelentette, hogy: „A színes bőrű ország minden részéből, az el­ső brigádok — komszomolis- ták. Utat építettek a teherau­tók számára, és ekkor alapí­tották Gyivnogorszkot, az erő- műépítők városát. 1959 augusztusában kezdő­dött a zárőgátfal építése. 1961 augusztusában megkez­dődött a jövendő duzzasztófal építése, összesen 5,7 millió köbméter betont építettek be a duzzasztófalba. Mögötte hul­lámzik a „Bratszki-tenger“, 5500 négyzetkilométer kiterje­désű területen. Vízfelvevő ka­pacitása 77,5 miltliárd köbmé­ter. 1963 márciusában a 4000 kilo­méter hosszú Jenyiszej meg­adta magát, és új mederben hömpölygött. 1965 augusztusában érkeztek az első turbinák. 1967 novemberében, az NOSZF 50. évfordulója tiszteletére üzembe helyezték az első két gépcsoportot. 1971 novemberében kezdett áramot termelni a tizenegyedik turbina. Az első blokk beindí­tása óta Krasznojarszk ekkor már 47 milliárd kWó áramot adott az országnak, ez pedig egyenlő az összes szovjet erő­művek 1940. évi teljesítményé­vel. 1972 júliusában az építők át­adták az erőművet. 1974 februárjában a krasz- nojarszki vízi’ erőmű elérte a tervezett kapacitást. 1 kWó áram termelési önköltsége 0,03 kopek. munkásoknak kevesebb bér is elegendő, mint az európaiak­nak, mert Dél-Afrikában a lét­feltételek és az árak alapve­tően eltérőek. Míg nálunk minden termésért harcolni kell a talajjal, Afrikában mindenki, aki egy kicsit kiismeri magát a helyi viszonyokban, munka nélkül is megélhet az őserdő­ben“. „Ez az oka egyébként a fe­keték lustaságának is“ — hang­súlyozta a félresikerült Habs- burg-ivadék. A hasonló „bölcsességektől hemzsegő beszédet teljes ter­jedelmében közölte a Volks'bo- te c. lap, az NSZK-ban műkö­dő szudéta „Ackermann-Egye- sület“ zuglapja. Ez a szervezet egyébként a revansista-fasisz- ta Szudétanémet Honfitársi Szö­vetség kötelékébe tartozik, és vezetője az a Jozef Stinge, aki a nyugatnémet Szövetségi Mun­kaügyi Intézet elnöke, és mint ilyen főnöke annak az állami csúcszervnek is, amely az NSZK-ban dolgozó vendégmun­kásokért felelős. Ez természetesen érthető: egy Habsburg csakis a fasisz­tákat és a kizsákmányolókat támogathatja! IPOSDIRIETfS m Eladó TRABANT-COMBI. Gyártási év: 1969. Jávor Ká­roly, Tekovské Lužany, okres Levice. 0-564 Múzeum a faházban pár láttán, mert mindnyájunk számára nehéz a „zsenit pa­pucsban“ elképzelni. Nos, Ciolkovszkij, aki 78 évet élt, öregkorában is na­gyon szeretett korcsolyázni, és az esernyőt ilyenkor — vitor­laként használta. Kerékpározni csak 45 éves korában tanult meg, de emellett is kitartott úgyszólván élete végéig. Ma a múzeumban Ciolkov­szkij egyik lányunokája kere* setlen szavakkal beszél arról, hogy a háztartás terhei min­denkor a nagymama 'vállára nehezedtek, mert az éjjel-nap­pal kísérletező nagypapának semmi érzéke nem volt a gya­korlati élethez. A faház közelében áll az 1967-ben megnyílt Állami Ciol­kovszkij Múzeum, ahol egye­bek között a Szputnyik I. ma­kettjét és a Vosztok 5. eredeti kabinját is elhelyezték. V. Bi- kovszkij, aki ebben a kabinban körözött a Föld körül, egy lá­togatása alkalmával piros fes­tékkel írta a kabin falára: „Kellemes érzés ismét a mikus otthonban tartózkodni.“

Next

/
Thumbnails
Contents