Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

Emléktábla őrzi a nevét Safárikovón (Tornaiján), a városházán emléktábla őrzi Péntek Sándor elv­társ nevét. Kommunista volt, aki ott állt az első sorban, amikor 1923-ban Tornaiján is megalakítot­ták a párt helyi szerveze­tét. Lakásuk egyik helyi­ségében gyülekeztek akko­riban a kommunisták, s ott beszélték meg, hogy mit kell tenni a dolgozók és a munkanélküliek érdekében. Egyébként ő maga is munkanélküli volt, család ja a „koldus segélyből“ élt. A községházán ugyan gyakran ígértek ne­ki munkát, ha hátat fordít a pártnak, de ő inkább sorsközösséget vállalt a többiekkel. A pártban va­ló tevékenysége miatt persze gyakran volt lakó­ja a tornaijai és a rima- szombati börtönnek. De ez sem törte meg. Amikor a nyilasok kerültek uralom­ra, egy kora reggelen négy katona és két kakastollas csendőr verte fel álmából. Több elvtársával együtt megkötözve, Németország­ba, az egyik koncentrációs táborba szállították. Soha többé nem tért vissza on­nan. Elvtársai vallomásai szerint még élt, de nagyon gyenge volt, amikor feltet­ték egy vasrámára ... Még egy pillantást vetett rájuk, majd a vasrámával együtt eltűnt az izzó kam­ra belsejében ... Meghalt, de nevét, emlékét őrzi az emléktábla, mely előtt tisztelettel hajtanak fejet a késői utódok. Susányi István Kü?ö«n Pólyány községben a hnb felhívására nagyszabású társadalmi munkába kezd­tek a község lakosai, az efsz tagjai. A Szlovák Nem zeti Felkelés 30. évfordu lója tiszteletére a lakosok a házak előtt, a járdaszéle­ken mintegy 2000 méteren virágágyakat készítettek. Rendbe hozták az efsz gaz­dasági udvarát. Az iroda­ház előtti teret parkosítot­ták, körülkerítették, a ke­rítéseket befestették. Ezt a munkát főleg a műhely­ben dolgozó fiatalok vé­gezték el. Popovics Sándor, Geri Dezső, Kerékgyártó László és a többiek elis­merést érdemelnek jó munkájukért. Derekasan kivették részüket a munka mindegyik szakaszán Le- czo Lajos és Szabó Fe­renc. A nőszövetségi szer­vezet tagjai pedig a virá­gok kiültetésénél. Közös erővel dicséretre méltó munkát végeztek a falu lakosai, az efsz tagjai. fabrík Anna Falunk iegíöásatib lakosa Nižný Lanfec (Alsólánc) község legidősebb lakosát, Hangácsi József bácsit gyermekkorom óta isme­rem. Az idén ünnepelte 85. születésnapját. Erő­ben, egészségben. Leg­utóbb, amikor meglátogat­tam, éppen az újságokat böngészgette. Megkérdez­tem tőle, hogy főleg mi­lyen témájú cikkek érdek­lik. Mosolyogva válaszolt: „Engem minden érdekel.“ Ezt nem szabad kétségbe vonni, mert ő valóban ál­talános érdeklődésű. Akár színdarabot mutatnak be a szomszédos község műked­velői, akár táncdalfeszti­vált rendeznek a fiatalok, akár tudományos előadást tartanak a művelődési házban, ő mindig jelen van. Nem mond le az élet örömeiről, szépségeiről. Már csak azért sem, mert hasonló örömeket ifjabb korában nem kaphatott az élettől. Az uraságnál szol­gált, kétkezi munkásként aratott, kaszált. Azután közel négy évig hadifog­ságban élt. A két világhá­ború borzalmainak emlékei azonban lassan, de bizto­san kikopnak emlékezeté­ből. Ahogy környezetéből eltűnnek a szalmás tetejű, vályogból épített házacs­kák, a régi szerszámok is. Most egyik gyermekénél él. Üj, modern otthonukból nem hiányzik a vízvezeték sem. A többi, modern ház­tartási berendezésről nem is szólva. Életének jelen­legi szakasza most olyan, mint amilyen régen csak az álom volt. Reggeltől estig tesz-vesz a ház körül, rá­diót hallgat, olvas, szóra­kozik. Esetenként még most is lehörpint egy-két korty jó borocskát, jó ízűe­ket szippant pipájából. Két gyermeke, négy unokája, egy dédunokája éleísorsá- nak alakulását figyeli. És így érvel: „Feleségem kór­házi kezelése egy tehén árába került. Ma? Minden­ről gondoskodik az ál­lam ... A mai politika he­lyes. Nehéz volt a múltból a máig eljutni, de a foly­tatás már könnyebb ... Ilyen korban szerettem volna leélni az életem ja­vat, mert ebben az ember mindent elérhet, amire szüksége van.“ Gazdag József KIRÄLYHELMEC — MÜLT ÉS JELEN (Molnár János felvétele) Kicsi a bors, *!e erős így említi a szólásmon­dás, ha kevesen bár, de sok munkát, nagy munkát végeznek. A bratislavai Magasépítő Vállalat ne­hézgépjavító üzemének ifjúsági munkacsoportja csak 11 tagú. Természete­sen a szocialista munka­brigádok első fokozatú ki­tüntetésének büszke tulaj­donosa. Tagjai most azon fáradoznak, hogy megnyer­jék a „Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója“ né­ven meghirdetett munka­versenyt. Hogyan? A ja­vítások munkaütemét fel­gyorsítják, a megkopott, régi alkatrészeket, akár szabad idejükben, munka­idő után is megjatítják, hogy azok újból használ­hatók legyenek. Ezzel ed­dig 320 000 koronás meg­takarítást értek el. Ugyan­akkor 5 újítási javaslatot kidolgoztak, s azok beveze­tésével 140 000 koronás megtakarítást értek el. Az eddig felsorolt eredménye­ket egy év alatt érték el. Közben persze arra is ju­tott idejük, hogy az üzem udvarán olyan univerzális­nak mondható sportpályát létesítsenek, ahol futbal­lozni, röplabdázpi, teni­szezni is lehet. Nikolaj Ja- lamov, a munkacsoport ve­zetője elmondta, hogy a munkaverseny befejezé­séig, vagyis az évfordulóig még további vállalásokat jelentenek majd be, mert eltökélt szándékuk, hogy a szocialista munkabrigá­dok ezüstfokozatát minél előbb elnyerik. Nagy Ernő Gondos szülik Parkot és játszóteret lé­tesítenek aseneci (szenei) magyar tannyelvű óvoda mellett a szülők. Füzesy Józsefné, Csaszny Rezsőné óvónők különösen annak örvendenek, hogy a szom­bati brigádnapokra néha több szülő jön el, ahány gyermek óvodába jár. El­jönnek olyan szülők is, akiknek csak jövőre vagy azután kerül gyermekük az óvodába. Imola Éva Az utolsó Bidovce (Magyarböd) községben már egy évtizede üresen, elhagyatva áll a község utolsó, szalmatetős há­za. Hamarosan ez is eltűnik a palotáknak is beillő, eme­letes családi házak árnyékából. A községben ugyanis az utóbbi években nagy változások történtek. Űj utcák épül­tek. Befejezték a művelődési, ház építését, mely olyan nagy, hogy földszinti helyiségeiben a postahivatal és a hnb hivatala kapott helyet. A falu régi gyógyszertára, kovácsműhelye és üzlete eltűnt. Helyén ma park található. Még nem is olyan régen a községnek ez a része faluvég­nek számított, ma szinte a közepe. Magyarböd ugyanis központi fekvésű község, melyben körzeti orvos, állator­vosi központ és több fontos intézmény működik. Az utóbbi évek során építették fel a községben az üzem­anyagtöltő állomást és a tűzoltószertárat. Egyébként a község melletti halastó partján minden évben ifjúsági találkozókat szoktak rendezni. Legutóbb is kerületi talál­kozót rendeztek itt. Az utolsó szalmatetős ház ma már csak a múlt emlé­ke. Üresen, elhagyottan áll egy évtizede. S nemsokára még ez is eltűnik. Gerec Imre Piccard A sportbúvárok Piccard elnevezésű klubját Szen- cen, 1961-ben szervezték meg Schramko Július, Ko- cián Anton és Svasta Jú­lius ötlete alapján. Akkor 7 tagja volt a klubnak. Ma már harmincan van­nak. Z-akció keretében sa­ját víkendházat is építettek a Napfényes Tavak part­ján. Bednárik Károly, a sportbúvárok szlovákiai bajnoka is ennek a klub­nak a tagja. Rajta kívül Schramko Miroslav, Fűzik Dušán, Farkas Gábor, Ba- bušek Dušán és Tóth Tibor is szép eredményeket ér­tek el a különféle, sport­búvárok számára rendezett versenyeken. És egyre si­keresebb versenyzőjük Marčeková Éva, a legfiata­labb klubtagok egyike. Farkas Éva Jdár lerakták Čebovce (Csáb) községben még nem adták át rendel­tetésének az iskola új, nagyszerű, pavilon-rendszerű épü­letét, de már megkezdték az új óvoda építését. Mar le­rakták az alapokat, s várható, hogy jó ütemben folytatni fogják az építést, melynek költségére több mint 1 mil­lió koronát szántak. Tóthpál Gyula Megérdemelték A -ZELENINA érsékújvári igazgatósága vándorzászlót kapott a vezérigazgató­ságtól és dicsérő oklevelet a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsától, mert mind a kiskereskedelmi, mind a nagykereskedelmi forgalom tervét túlteljesí­tette. A vándorzászlót és a megtisztelő kitüntetést Ma- sáryk Ján mérnök, a vezér- igazgató adta át a vállala­ti igazgatóság vezetőinek. Nagy András SzímfiP sejtenek Štúrovóban (Párkány­ban) mintegy 800 fiatal tagja a SZISZ nyolc alap­szervezetének. Szívesen segítik munkájukat a fel­nőttek, hisz külön 15 tagú irányító bizottságot szer­veztek ennek érdekében. Bartha Béla elvtárs, a pio­nírház igazgatója a bizott­ság elnöke, s tagjai a fia­talok képviselőin kívül a tömegszervezetek megbí­zottai is. Rafael János Rebi néni Mindenki ezzel a meg­szólítással tiszteli Modra­ny (Madar) községben Hegedűs Rebeka elvtárs­nőt, a pártszervezet pénz­tárosnőjét. Lelkiismeretes, pontosan végzi tisztségbeli teendőit, idegen nem is gondolná, pedig tény és való, hogy február óta már a nyugdíjasok között tart­ják számon. A küzdelmes életet már gyermekkorában megszok­ta, hisz édesapja, a helyi pártszervezet egyik alapí­tó tagja a burzsoá világ­ban nehéz körülmények között nevelte fel. Férje a második világháborúban elesett, s három gyermek nevelése maradt reá. A há­ború után Magyarországra került, de amikor vissza­tért szülőfalujába, 1954- ben felvették a párt tagjai­nak sorába. Az efsz barom­fitelepén dolgozott, š reá bízták a nőszövetségi szer­vezet vezetését. Azóta el­nökként ő irányítja ennek a tömegszervezetnek a te­vékenységét, bár közben munkahelye megváltozott. A vendéglátóiparban eláru­sítóként dolgozott, de így is volt ideje arra, hogy tanfolyamokat szervezzen, akciókat irányítson. Né­hány éve pedig még a hnb tanácsának is tevékeny tagja. A pártszervezetben na­gyon becsületesen és kellő pontossággal végzi teen­dőit. Politikai fejlettségét bebizonyította a válságos években is. Gyermekeit a marxizmus — leninizmus szellemében nevelte fel. Három fia közül az egyik már kommunista, a iegfia- talabbat most készíti fel arra. hogv a párt tagja le­gyen. És néhány hónap óta a nyugdíjasok között tart­ják számon. Igen, már nyugdíjas, de társadalmi tevékenysége nem ért vé­get. Sőt, több az ideje, így még tevékenyebb, mint az­előtt. Kolozsi Ernő 1974. V. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents