Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-12 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
F ranciaország lassan, de biztosan olyan gazdasági válságba kerül, amilyet a tőkés rendszer még nem is mert. A felébredés keserves lesz. Az 1930-as évek óta gyakorlatilag két francia nemzedék nem ismert a mostanihoz hasonló helyzetet. Különösen az utóbbi 15 év alatt szinte minden rőszaszínűnek tűnt. Igaz, hogy a munkanélküliek száma 500 000—800 000 között mozgott, de ez hozzátartozott tőkés rendszerünk játékszabályaihoz. Most fekete felhők tornyosulnak a láthatáron. Közszájon forog a gazdaságosság, a takarékosság, a gazdasági hanyatlás fogalma. Az egykor de Gaulle által megígért „dicső korszak“ eljövetele messzinek tűnik, s a hanyatlás hulláma még nem érte el a mélypontot. Olajhiány A súlyos helyzet kezdetét azok a ko rülmények jelentették, amelyeket nálunk „olajválságnak“ neveznek. Bizonyos, hogy már előzőleg is egyes tények elő- revetelték az egyre súlyosbodó gazdasági nehézségek, a rohamos infláció árnyékát, amely 1973-ban 10,75 százalékos emelkedést mutatott. Előrelátható volt, hogy az Egyesült Államokban bekövetkezett gazdasági hanyatlás, a nagy-bri- tanniai gazdasági pangás kihat a francia gazdasági életre is. Georges Mar- chais, a Francia Kommunista Párt főtitkára már 1971-től ismételten hangsúlyozta e válság bekövetkezését. A kormány és a vállalkozók pedig már tavaly ősszel, a közel-keleti háború előtt takarékossági intézkedéseket hirdettek noeg. A bekövetkezett „olajválság“ még súlyosabbá tette a már amúgy is nehéz gazdasági helyzetet. Húsz éven keresztül, de különösen az utóbbi években az egész francia energetikai politika az olajra épült. A bőségesen áramló, olcsó olajra, mintha a termelő országok örök időkön ál hajlandók lennének nyersanyagaikat nevetséges áron a gazdag országoknak eladni. Franciaországban bezárták a szénbányákat, halogatták az atomerőművek kiépítését cs'ipán azért, mert az olajat ré saesheťték előnyben. így a francia gazdaság most lényegében az olajtól — a külföldről behozott olajtól vagy földgáztól függ. A franciák most egyféle pánikba esve, rádöbbentek sebezhetőségükre. Általánosságban beszélek a „franciákról“, de tulajdonképpen az emberek kisebb csoportjairól van szó, akiket a baloldal figyelmeztetett a kormány bűnös energetikai politikájának várható következményeire. A kormány a maga részéről szeretné a felelősséget másokra hárítani: az arabokra; és azt hangoztatja, hogy „a világszerte tapasztalható infláció áldozatai“ vagyunk stb.... Gazdasági hanyatlás Míg a hivatalos kormánypropaganda 15 éven keresztül dicshimnuszokat zengett a termelés fejlődéséről, a pénz szilárdságáról, a jó üzletmenetről, jelenleg a vállalkozók és a kormány egyaránt dramatizálják a kialakult helyzetet. Ezt nem ok nélkül teszik. A munkáltatók a félelem, a jövő iránti bizonytalanság légkörét teremtve, abban reménykednek, hogy áldozatokat csikarhatnak ki a dolgozóktól, az ő vállukra helyezhetik át a nehézségek fő terheit, s ugyanakkor megőrizhetik a nagy tőkés- vállalatok profitjait. Másrészt viszont tény és való, hogy a helyzet számos területen valóban aggasztó. A gépkocsiipar, Franciaország első szá mú iparága, minden bizonnyal a legnagyobb mértékben sújtott. Az üzemanyagának emelkedése következtében rendkívül megnehezedett a gépkocsik eladása. Ezen felül ebben az ágazatban a termékek több mint fele kivitelre készül, s mivel a külföldi piacokon Igen megne hezedtek az értékesítési lehetőségek, a »álság egyre mélyül. A termelés 10—15 százalékos emel ke t. ■>se helyett 1974-ben 10 százalékos csökkenés várható. A Citroen- és a Peugeot Müvekben le rövidítették a munkaidőt. A válság ke vésbó sújtja a Renault Műveket, mivei ez -a gépkocsigyár főként kis, kevés üzem anyagot fogyasztó gépkocsikat gyárt. A vendégmunkásokkal kötött szerződé seket nem újították meg, sőt az idegen munkások közül számosat egyszerűen e, bocsátottak. Az árak egyre emelkednek, s csupa,, a szállítási költségek növekedése mim egy 2—3 százalékkal drágítja meg va!a mennyi árucikk árát. A benzin ára né hány hónap leforgása alatt 40 százalékkal emelkedett, a szén, a gáz és a villamosáram ára 15 százalékkal lett drágább. Felszólították a lakosságot, hogy mérsékelten fűtsék lakásaikat, a gépko esik sebességét benzinmegtakarítás céljából korlátozzák stb. Míg éveken keresztül a legfőbb célként és vívmányként a fogyasztást dicsőítették — ami mértéktelen pazarlással A Thomson-CSF fémipari dolgozói béremelésért tüntetnek Párizsban. PIEPRE CAMES PÁRÍZSI LEVELE Sztrá|kol6 pedagógusok a francia (óváros utcáin. járt — a tőkés hatalom most takarékosságot prédikál, mintha megfeledkezne arról, hogy a pazarlás a profit természetéből fakadt. Növekedés — nulla? Az a nyereség, amelyet a termelékenység felfokozása folytán a francia tőkések 20 éven keresztül bezsebeltek, most jelentősen csökkent. Azt emlegetik, hogy a növekedés nullával egyenlő. Messmer miniszterelnök megerősítette, hogy 1974- ben nem importál Franciaország több olajat, mint amennyit 1973-ban hoztak be az országba. A Keletről behozott olaj alacsony ára a múltban bizonyos összefüggések mesterséges következménye volt: a termelő országban olcsón jövesztették a természeti kincseket, Franciaországban pedig a vendégmunkások millióit a hazai dolgozóknál sokkal rosszabbul fizették, s ugyanakkor a munka intenzitását az emberi erő végső határáig felfokozták. Ha* a tőkés profitnak szüksége volt újabb és újabb rekordteljesítményekre, sohasem törődött azzal, hogy ezek a csúcsteljesítmények megfelelnek-e az emberek szükségleteinek. Leszámolás A gazdasági hanyatlás a dolgozók áldozatvállalásának megnövekedésével párosul. A hivatalos jelszó szerint Francia- országnak el kell érnie azt, hogy versenyképessé váljék a külföldi piacokon. A kivitelben keresik a súlyos gazdasági helyzet orvoslását. „Egy tizenharmadik hónapot is le kell dolgozni a kivitel céljaira“ — hangoztatja a pénzügyminiszter. A külföldi piacokon azonban nehéz összecsapások fenyegetnek. Az Egyesült Államok a nyugat-európai tőkés államokkal drágán Igyekszik megfizettetni „kegyeit“, nem utolsósorban azért, mert ének az országok a yankee-nagyhatalom gazdasági válságából megkíséreltek hasznot húzni. A leszámolás most megkezdődött. A „Concorde“, a francia repülőgépipar e csodálatos technikai alkotása a hangárban marad, a levegőbe ívelő útját elzárta a hatalmas amerikai légi- fiotta. Ez csak egy példa a sok száz közül. Az atomerőművek, amelyeket Franciaországban amerikai segítséggel építenek, az országot még függőbbé teszik az Egyesült Államoktól stb., stb. Egyre fokozódik az amerikai tőke behatolása. Mivel a francia tőkések az ország területén nemigen találják meg az igényeiket kielégítő profitokat, a trösztok most egyre inkább a tőkekivitel felé orientálódnak. Gyárakat, üzemeket létesítenek a harmadik világhoz tartozó országokban, ahol a munkaerő igen olcsó, és helyben található a nyersanyag. Számukra kifizetődőbbnek tűnik a pénz kivitele külföldre, mintsem az idegen munkások behozatala. A tőke e kiáramlása nyilvánvalóan visszahatást gyakorol Franciaország gazdasági életére. Ellenállás A Katuau-müvek dulgnzói a gyár előtt tüntetnek munkahelyük biztonságáért. A nagy válság még csak a kezdetén tart — jósolják a kommunista közgazdászok. Még súlyosabb lesz a helyzet ősszel, amikor már teljes mértékben éreztetik hatásukat a korlátozó intézkedések, s a válság csúcspontját 19B0 körül érik majd el. Nem tudom, hogy a tőkések egyet értenek e ezzel az elemzéssel (az őszre vonatkozólag, itgen), de annyi bizonyos, hogy felkészülnek „a hét szűk esztendő* bekövetkezésére. Fokozódik a munkaidő lerövidítése, emelkedik az elbocsátások száma. Franciaországban a munkanélküliek serege a felszabadulás óta nem volt oly nagy, mint ma. Az önkényes fellépés, a munkáltatók, a vállalkozói körök önkényes eljárása, a gyárak bezárása, a tömeges munkáselbocsátások, egyre nagyobb elégedetlenséget váltanak ki a dolgozók körében. A felháborodás annál is nagyobb, mert a hivatalos propaganda éveken át a dolgozók „részvételét“, a munkáltatók és j munkások „egyetértését“ hirdette az üzemek irányításában. A baloldali pártok l kommunisták, szocialisták és radikálisok) közös programja ebben a kiéleződött helyzetben páratlan visszhangra talál. Az uralkodó körök ezt az egyre szorosabbá váló közös fellépést és egyetértést heves antikommu- nista és antiszovjet hadjárattal igyekszik ellensúlyozni. E propaganda-hadjáratban semmilyen eszköztől sem riadnak visz- sza. A munkahelyek bizonytalansága még jobban elmélyíti a válságot. Ezért a széles körű bérkövetelő, a munkahelyek biztosításáért küzdő, a vásárló erő fenntartását követelő jelentős megmozdulások száma a jövőben egyre növekedni fog. 1974. V. 12. 14 FRANCIAORSZAGBAH
