Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-12 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 V. 12. 9 Gondolatok a tanulásról és az oktatás reformjáról o * A társadalmi-gazdasági fejlődés és a tudományos-technikai haladás gyorsuló ütemben módosítja a társadalmi és a gazdasági körülményeket és ezzel összefüggésben változnak az iskolával, a pedagógusi tevékenységgel szemben támasztott követelmények is. A társadalmi követelmény megváltozásának egyik legjellegzetesebb jegye, hogy az emberi tudást ma már nem a faktografikus ismeretek nagy halmaza jellemzi, hanem az olyan alapismeretek, amelyeket korszerűen lehet alkalmazni és hasznosítani. Tehát olyan műveltségi bázist kell nyújtanunk az embereknek, amely — a múlt századra jellemző — szétválasztás helyett képes integrálni, erősítem az egyes társadalom- és természettudományos ágak közötti kapcsolatokat. Ez a korunkra általánosan is jellemző követelmény, az integráció és a komplexitás, elsősorban természetesen az ifjúság nevelésében, a munkaerő képzésében kell, hogy a lehető legteljesebben érvényesüljön. Hiszen az iskolai oktatásnak a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából az egyik legfontosabb feladata, hogy a jövőre, a társadalmi létre, a társadalmi munkamegosztásban való hatékony részvételre készítse fel a fiatalokat. Ezért az egyre gyorsuló társadalmi haladás az iskolákkal szemben azt a jogos követelményt támasztja, hogy segítsék elő a szocialista embertípus és a kulturált életforma kialakítását. Persze a tegnaptól örökölt tanítási-tanulási technológiával (iskolarendszerrel, tananyag kiválasztással, tanítási módszerekkel, pedagógusi szemlélettel stb.j nem lehet a holnapra felkészíteni a ma iskolába járó nemzedéket... © ' Anélkül, hogy a „pedagógiai futurológia“ gyakran hangoztatott közhelyeit ismételgetnénk, vizsgáljuk meg, melyek azok az iskolafejlesztési irányzatok, amelyek a csehszlovákiai közoktatásügy holnapi alakulását jellemzik. Világszerte elfogadott tétel, hogy az alapiskolai képzés időtartamát „felfelé“ nem lehet tovább növelni. Az egészség- ügyi és a gyermekpszichológiai szakemberek véleménye szerint viszont rendkívül nagy a jelentősége az ötéves gyermekek óvodai „előiskolázásának“. Ezért a kötelező alapiskola továbbfejlesztését világszerte inkább „lefelé“ tervezik úgy, hogy (idővel) lehetővé teszik A Vel’kó Dravee-i (Nagydaróci) Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusai a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szellemében nevelik a tanulókat. Az iskola élenjáró pedagógusainak egyike JACSMENYIK FRIGYES, akit a tanítók napja alkalmából. „Érdemes tanító“ megtisztelő címmel tüntettek ki. A nevezett 1954 óta működik az iskolában, s azóta számos párt- és szakszervezeti funkciót tölt be, 1971-ben pedig a helyi pártszervezet elnökévé választották. A felvételen: Jacsme- nyík Frigyes tanítás közben. (ČSTK felv.) minden ötéves gyermek iskolai előkészítését, azaz óvodába járását. Ez a fejlődés iránya hazánkban is. Szlovákiában az alapiskolába lépő gyermekeknek 82 százaléka végzi el kilenc év alatt az iskola kilenc évfolyamát. Az alapiskolát végzetteknek kb. 96 százaléka tanul tovább második ciklusú iskolákban. A második ciklusú Iskolák mai hálózata, tehát a gimnáziumi, a szakközépiskolai és az iparitanuló-isko- lák számaránya alapjában kielégíti az 1985-ig várható társadalmi-gazdasági követelményeket. A fő feladat tehát — az oktatásgazdaságtani és a közoktatásfejlesztési szakemberek véleménye szerint — nem a középiskolai képzés meny- nyiségi növelése, hanem a nevelés színvonalának a jelentős javítása, a bukások és az osztályismétlések minimumra csökkentése és a tehetséges fiatalok továbbtanulásának a maximális segítése. A szocializmusban született ifjú nemzedék tehetségének és alkotó képességének a teljes kibontakoztatása az alapiskolára épülő második ciklusú iskolák három ágának (gimnázium, szakközépiskola, iparitanuló-lskola) a színvonala közötti különbségek csökkentését sürgeti. Az oktatásügy továbbfejlesztésének tehát egyik igényes feladata a gimnáziumok, a szakközépiskolák és az ipari- tanuló-iskolák merev, a társadalmi beilleszkedést nehezítő különállásának és a középfokú szakemberképzés közötti határoknak a megszüntetése. Az iskolai oktató-nevelő munka jelentős kiszélesítése mellett a jövőben is megmarad a munka mellett folytatott tanulás és szakképzés jelentősége. Az esti iskolának tehát már nem a múlt társadalmi rendszertől örökölt helyzet „korrekciója“ lesz a Teladata, hanem a folyamatos önképzés egyik formája lesz, mely hozzásegíti az egyént az egyre gyorsuló fejlődéssel való „lépést tartani tudás“-hoz. Ezért ennek a tanulási formának az oktatási alapelve csak az lehet, hogy követelményrendszere lényegében megegyezzék a nappali tagozatéval. Ez a követelmény viszont a hagyományos felnőttoktatás módszereinek és tartalmának a korszerűsítését igényli. A társadalmi-gazdasági haladásnak és a népgazdaság tényleges szükségleteinek megfelelően — az elkövetkező években — fejleszteni kell a felsőoktatási intézményeket is. Itt a legfontosabb feladat az oktatás színvonalának emelése mellett a nevelőmunka korszerűsítése, a kommunista eszmeiségű és magatartású szakemberek képzése. © Az oktatásközontú iskolát fel kell váltania a nevelésközpontú iskolának. Ez — mint azt a CSKP KB és az SZLKP KB múlt évi júliusi határozatai hangsúlyozzák — két vonatkozásban is sürgős és időszerű. Egyrészt mindenkivel érzelmileg is el kell fogadtatnunk a szocializmus egyik fontos alapelvét: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint“. Ezért már az iskolában rá kell szoktatni az ifjúságot arra, ha a társadalomtól, annak'anyagi és szellemi javaiból többet szeretne kapni, akkor többet is kell adnia a saját munkájából a társadalomnak. Másrészt természetessé kell tenni minden ifjú száméira, hogy a munka szépségét az alkotás jelenti. Az alkotás egyik elengedhetetlen mozzanata viszont - a szellemi munka. Ugyanakkor persze a gondolat önmagában, míg anyagi formát nem ölt, nem jelent értéket. Ezzel függ össze a tanulásnak az egesz életre szóló igénnyé és a rendszeres munkavégzés szükségletté tételének a kérdése. Tény, hogy ma még a „tanulás“ szó a legtöbb ember számára kötelezően gyöt- relmes dolgot jelent. S ezen az a vágyálom sem segít, mely pl. alvás közben fáradságmentes tanulást ígér. A „tudáspirulák“ vágyálma sem kecsegtet sok reménnyel. „Kísérleteznek“ ugyan még sokféle módszerrel, pl. az „emlékezetmo- lekulák“ izolálásával és átültetésével stb., de a „lenyelt“ vagy „beoltott“ tudás — úgy vélem — gyakorlatilag még hosszú ideig, illetve társadalmilag talán örökre jelentéktelen marad. Mégis korunkat a tanuló társadalom korának szokták nevezni. A Szovjetunióban minden harmadik, produktív korban levő ember tanul. Hazánkban pedig hozzávetőlegesen minden negyedik. Igaza lett Róbert Schumannak, a romantikus muzsika nagy német mesterének, aki 1854- ben vetette papírra ezt a gondolatot: „A tanulásnak soha nincs, nem is lehet vége.“ S ha a tanulás olyan sok embert érint, ám tudatunkban mégis a gyötrel- mesen nehéz munka fogalmával párosul, érdemes elgondolkodni: hol a hiba gyökere? Ügy véljük, elsősorban a tanításban, pontosabban: a tanulás technológiájában (aminek legfontosabb része a tanítás], a „megtanítani tanulni" módszerében volt a hiba. Ezt igazolja például az is, hogy egyelőre még idegen az Iskolában a könyvvel való rendszeres munka. A szaktanárok általában nem ismerik, és így nem is propagálják kellőképpen az ifjúsági ismeretterjesztő műveket. Az elmúlt hónapban az Oktatásügyi Minisztérium kezdeményezésére a Madách Könyvkiadó közel 600 levélben ajánlotta fel az iskolák igazgatóságának a Búvár, a Bölcs Bagoly és más ismeretterjesztő ifjúsági sorozat köteteit. És a 600 levélre alig félszáz iskola reagált, de — kis kivétellel — ezek is úgy, hogy egy-egy példányt rendeltek csupán. Pedig éppen az lenne a lényeges, hogy egy-egy jó műből, a Képes Történelemből vagy a Képes Földrajzból az iskolában 25—30 példány álljon a tanulók rendelkezésére. Ha a „Nemzet a gyermekekért“ mozgalomról esik szó, szinte kizárólagosan csak az .iskola kerítésének“ vagy sportpályáinak a javítására gondoltak. Pedig egy- egy könyvet is ajándékozhatna például a szülő az iskolai ifjúsági könyvtárnak. Hiszen egy könyv is hirdethetné a szülő segítőkészségét... Az iskolához, a tanuláshoz és a munkához való új viszony alapja a tudás iránti vágy felkeltése. Ez azonban a pedagógustól és a szülőtől egyaránt új szemléletet követel. Mert korunkban éppen az ifjúság nevelésével foglalkozók, a tanítók és a szülők állnak a legkritikusabb poszton. Mindenki elmaradhat ebben az egyre jobban gyorsuló világban, de ők nem. Dr. MÖZSI FERENC, kandidátus Kulturális HÍREK 9 Kétszáz éves a moszkvai Nagy Színház címmel reprezentatív kiállítást rendez a világhírű Bolsoj igazgatósága a közelgő évforduló alkalmából. A kiállításon dokumentumok, eredeti kéziratok, egykori rendezőpéldányok, archívfelvételek illusztrálják majd a nagy hírű színház múltját, fejlődéstörténetét. Külön teremben mutatják be Saljapin művészetét, életútját. ■ Az ENSZ Egyetem húsz tagból álló előkészítő bizottsága évek óta végzi munkáját. A tervezett egyetem az ENSZ alapokmányában foglaltak szerint elsősorban a fejlődő országok diplomás szakembereinek tudományos és kutató jellegű továbbképzését fogja segíteni. Az egyes fejlődő országokban úgynevezett egyetemi centrumokat hoznak Létre, fenntartásuk költségeihez eddig mintegy 40 ország ajánlotta fel anyagi támogatását. $ ■ Újságírók könyvtára címmel tízkötetes könyvsorozatot jelentet meg a szovjet politikai kiadó. A sorozat egy résza ebben az esztendőben, öt kötet pedig 1975-ben jelenik meg. Az Újságírók köny vtára-sorozat átfogó sajtótörténeti tanulmányokat, valamint az újságírói munka gyakorlati kérdéseit tárgyaló tudományos dolgozatokat közöl. A sorozat szerkesztői neves tudósok, vezető újságírók és a Lonio- noszov-egyetem tanárai. ■ A lengyel főiskolákon és egyetemeken jelenleg csak az első két évben kötelező a testnevelési foglalkozásokon való részvétel. A jelenlegi félévtől kezdve fokozatosan kiterjesztik a kötelező jelleget valameny- nyi évfolyamra. Az ehhez szükséges anyagiakat jórészt a Lengyel Egyetemi Hallgatók Szövetsége és a Pedagógusok szakszervezete biztosítja. M Bábmúzeum nyílt meg az Obrazcov vezette moszkvai bábszínházban. A múzeum tulajdonában 42 országból származó 2100 bábkülönlegesség található. A kiállított bábfigurák közül különösen nagy figyelmet kelt a XVIII. század elejéről származó francia baba, amely a világ múzeumaiban őrzött bábúk közül a „legidősebb“, valamint az egyik japán bábszínház ajándéka, amely arról nevezetes, hogy Japánban — a közelmúltban — több atomháború-ellenes tömegtüntetés szereplője volt. ■ A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi ülésszakán a Tudományos és Művelődésügyi Bizottság elnöke beszámolt az oktatásügy területén végbement változásokról. Többek között elmondta: Oroszországban a forradalom előtt a lakosságnak mindössze 26,3 százaléka tudott írni-olvasni. Ma a szovjet embereknek több mint a fele főiskolai-egyetemi vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. A Szovjetunióban jelenleg minden harmadik ember tanul. Az új közoktatási törvény pedig az általánosan kötelező középfokú oktatásra való áttérést jelenti.
