Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
1974. IV. 7. 19 A tavasai idényben JAVASLAT Vasárnap a házaspár kirándul n város környékére, utána pedig megebédelt egy átmenti vendéglőben. — Talán rendelhetnénk egy üveg fehér bort — ajánlotta az asszony. — Nem, hiszen kocsit vezetek — válaszolja a férj —, mindenütt valósággal nyüzsögnek a rendőrök. — Akknr inkább vörös bort igyunk. A vöröset bizonyára nem veszik észre a vérvizsgálatnál. Szöveg nélkül Gabriel Levický rajza (Jezs) VARIETÉIBEN A bűvész felhív a színpadra egy kisfiút: — Ugye, gyermekein, te most látsz engem először? — Igen, papa — feleli a kisfiú. ORVOSNÁL — Életfeltétel, hogy az embernek vakbele legyen? — kérdi egy beteg az orvosát. Mire a doktor: — A betegnek nem életfeltétel, csak a sebésznek. FELVÁGÄS Egy fiatal pár a parkban sétál. Szembejön velük egy idős ember, s a fiatat férfi üdvözli. — Ki ez? — kérdi a lány. A segítőtársam — válaszol fa a fiatalember. — És mit csinál magának? — Ö írja alá azokat a leveleket, amelyeket én a po«“ tára viszek. — Visszajöhetsz, a kutya elment a konyhába aludni! (lei Paris) Arról beszélgettünk, jobb társaság- ban, hogy van-e isteni csoda. A kérdés eldöntetlen maradt, de S. barátunk története — aki azt állította, hogy van — elvitte a pálmát. — Kelemenhez voltunk berendelve, lehettünk vagy tízen — így kezdődött S. története. — Kelemen szükségét látta, hogy a véleményét kifejtse a munkánkról. Szándékosan fogalmazok ilyen körmönfontan — jegyezte meg S. —, mert Kelemenről tudni kell, hogy ő sohasem beszélget csak úgy egyszerűen egy kérdésről, mint egyik ember a másikkal, nem jön össze a kollégákkal, nem ül le — uram bocsá’ — egy jó duma-partira; ö mindenkor a „véleményét fejti ki a szőnyegen szereplő problémáról“. Annál alább nem adja. Nos, ottan ülünk a Kelemen szobájában — meséli S. — tízen, akik egy kis túlzással szólva az egész szakmát jelentjük. Előttünk pedig Kelemen, aki ugyan nem a mi mesterségünket űzi, de véleménye van a munkánkról, sőt több: ítélete, és azért hívott össze bennünket, hogy ezt az ítéletét kihirdesse előttünk. Kelemen alkotói tevékenysége a mi munkaterületünkön tehát annyi, hogy álláspontot alkotott magának rólunk. Szóval, ott vagyunk a szobájában, a hangulat nem éppen remek. Kelemen barátságosan magyarázza nekünk, miért dolgozunk rosszul. Néhány megjegyzést megkockáztatunk eleinte, de Kelemen szelíden csóválja a fejét. Egyetlen megjegyzésünknek sincsen helye ott, ahol Kelemen mondja meg a hibák okát és a hibáink forrását. Egy szelíd óriás magyaráz a szelíd törpéknek, három órán keresztül. „Akkor hát megértettük egymást?" — mondja Kelemen a harmadik Óra végén, és barátságos mosollyal elbocsát bennünket. Együtt megyünk lefelé a lépcsőn — fáradt harcosok egy felesleges ütközet után —, a kapu előtt búcsút veszünk a qenerá- listól. Mindanngiunkkal kezet fog, majd beül a gépkocsijába, elkanyarodik az úttest széléről, és ... Abban a pillanatban felsikolt egy fék, csikorgás, csúszás, ngekkenés: egy harminctonnás teherautó az utolsó pillanatban áll meg, hogy a figyelmetlenül elindult Kelemen gépkocsiját maga alá ne gyűrje, vagy bele ne passzírozza az előtte álló autóbuszba. Kelemen és a gépkocsija sértetlenül áll a két nagy testű jármű közé ékelődve. A teherautó sofőrje kiugrik a fülkéjéből, Kelemenhez megy, behajol hozzá. Nincsen benne harag, szinte szelíd. — Te hülye vagy? — kérdi kíváncsian Kelementől, és a saját feje búbját ütögeti a mutatóujjával, hogy Kelemen jobban megértse, mit kérdezett tőle. — Neked mi van itt, az agyad helyén? Mi pedig, mind a tízen, ott állunk Kelemen gépkocsija mellett, és hallgatjuk a teherautó vezetőjét, aki „a véleményét fejti ki arról“, hogy mit tart Kelemen intelligenciájáról. Nem azonos a munkaterületük, de vélemény született ebben is. Egy szelíd óriás magyarázza a mi generálisunknak, hogy a fejében háromnapos hideg mákos tészta van agyvelő holyett, és hogy az ő aranyhörcsögében több az értelem, mint Kelemenben. — Nagyon ostoba fickó vagy, komám — meséli a sofőr Kelemennek, aki szomorúan hallgatja a kritikát. Mint hogyha ugyanaz a megbeszélés tartana itt, mint ami elindult Kelemen szobájában, valamennyien együtt vagyunk megint, plusz eqy fő: a sofőr, aki a felszólalását lassan befejezi, és szinte bará*sáqosan ül vissza a maga teherautójába. Mi pedig, mind a tízen, lelkesen integetünk Kelemennek. Az értekezlet mégis eredményes volt. SOMOGYI PÁL — Ogy látszik, szokatlanul nagy borravalót adóit... Balázs-Piri Balázs rajza —■ Képtelen eltartani a családom, pedig tegnap lettek nagykorúak a gyermekeim. Barát József raiza BŐKEZŰ VENDÉG ELKESEREDETT APA ELŐKÉSZÍTÉS Dupont, akinek a felesége anyai örö műk elébe néz, így készíti elő ötéves kislányát a családi es« ményre: — Henriette, házunkba hamarosan el látogat a gólya. — Jaj, csak meg ne ijedjen tőle a mama! — Miért, kislányom? — Hát nem tudod, papa, hogy milyen érzékenyen reagálnak mindenre az állapotos asszonyok? FELELET Természetrajzórán a tanítónő megkérdezi a gyerekektől: — Miért költöznek ősszel a gólyák forró éghajlatú országokba? Hosszú hallgatás után a kis Elza felemeli a kezét: — Azért, mert a négerek is szeretnének gyerekeket... COLLEGA BESTIÁLIS Egy állatorvos megbetegszik, és magához hívatja a szomszédban lakó belgyógyászt. — Nézze, kolléga úr! — mondja neki. — Én állatorvos vagyok. Nekem még egy betegein se mondta meg, mije fáj, mégis tudtam, melyikkel mit tegyek. Szeretném, ha ön se kérdezne sokat, egyszerűen intézkedne. — Rendben van — felelte a belgyógyász. — Úgy fogok eljárni, ahogy ilyenkor ön szokott. Felírok egy gyógyszert, meghagyom a házbelieknek, hogy azt nyolc napon keresztül adják be önnek, és ha addigra se lesz jobban, elrendeljük a kényszervágást. JÖVEDELMEZŐSÉG Két svájci gazda beszélget: — Azt hallottam, új tehenet vásárolt. — Igen. — És hogy van megelégedve vele? — Nagyon. Naponta kilenc liter tejet ad. — És mit csinál a tejjel? — Három litert megiszunk magunk, tizet pedig eladunk. KÜLÖNBSÉG Mielőtt Les Lear, a Columbia Egyetem kosárlabdázóinak edzője lett volna, versenylovak felkészítésével foglalkozott. Nemrég megkérdezték tőle, mi a különbség? — Egyetlen lényeges differenciát látok — mondta. — A lovakról mindig tudta az ember, hogy mit csinálnak éjszakánként. ÉRTHETETLEN — Mi történt a borotvámmal? — kérdi ingerülten a férj. — Nem tudok vele borotválkozni! — Ne túlozd el a dolgot! — feleli a feleség. — Vagy talán a szakállad keményebb, mint a konzervdoboz, amit kinyitottam vele? —- Tessék mondani, tényleg haza kell már mennem? Elek Tibor rajza
