Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-06 / 82. szám, szombat

Európa békéjétől tárgyalnak Brüsszelben felszólalt Csehszlovákia képviselője is ÚJ sző Brüsszel — Tegnap a belga fjővárosban megkezdte tanács­kozását az európai biztonság és együttműködés nemzetközi bizottsága. Mintegy 20 európai ország, köztük Csehszlovákia különböző társadalmi, politikai és tudományos képviselője fog­lalkozik az európai béke és biztonság időszerű kérdéseivel, különös tekintettel a biztonsá­gi értekezlet második szakaszá­ra. Az előterjesztett okmány pozitívan értékeli az utóbbi két év során kialakult helyzetet, amely tovább enyhítette a fe­szültséget Európában. Ez a bizottság, mint ismere­tes 1972 júniusában alakult meg Brüsszelijén, amelynek az a fő célja, hogy támogassa az európai biztonsági és együtt­működési konferencia összehí­vását. Ezt főleg azáltal éri el, hogy mozgósítja a széles töme­geket, felhívja figyelmüket az európai béke és biztonság el­kerülhetetlen szükségességére. A csehszlovák küldöttséget Bedrich Svestka professzor, a prágai Károly Egyetem rektora vezeti, aki felszólalásában töb­bek között hangsúlyozta, hogy a csehszlovák küldöttség pozi­tívan ítéli meg az európai bé­ke és biztonság érdekében tett erőfeszítéseket. Jelenleg szük­séges, hogy az európai közvé­lemény egységesen támogassa a genfi tárgyalások sikeres be­fejezését és az értekezlet mi­előbbi összehívását. Ennek ér­dekében szükséges, hogy mi­előbb kidolgozzák a konferen­cia alapokmányát, amely az európai biztonság és az álla­mok közötti kapcsolatok elveit tartalmazná. A csehszlovák küldöttség ve­zetője ezután annak a meggyő­ződésének adott kifejezést, hogy további huzavonák elke­rülésével mielőbb sikerül befe­jezni éi genfi tárgyalások má­sodik szakaszát és rövidesen a legmagasabb szinten összeülhet a konferencia zárószakasza, ahol aláírnák az okmányokat. Ezután hangoztatta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó genfi tárgyalások konk­rét eredménye az európai bé­ke és biztonság szoros részét képezné. Ehhez azonban szük­ség van, hogy valamennyi résztvevő állam reálisan köze­lítse meg a problémákat. Végül hangoztatta, hogy a csehszlo­vák küldöttség támogatja a Brüsszelben tárgyaló értekezlet küldöttségének Genfbe külde* tósót, amely felvenné a kap­csolatot az ott tárgyaló euró­pai államok küldöttségeinek tagjaival. SZADAT ELNÖK ÉS HUSSZEIN KIRÁLY ALEXANDRIÁBAN TÁRGYAL Tűzpárbaj a Galan-fennsíkon Kairó — Szadat egyiptomi el­nök tegnap megkezdte tárgya­lásait Husszein jordániai ki­rállyal, aki egy nappal koráb­ban Alexandriába érkezett. Megfigyelők szerint a tárgya­lások középpontjában a szíriai —izraeli fronton szemben álló «rők szétválasztása és a palesz- bin mozgalom helyzete áll. Egyiptom ugyanis szorgalmaz­za, hogy a genfi közel-keleti konferencián részt vegyenek a palesztin felszabadítási mozga­lom képviselői is. Ezenkívül tá­mogat egy ideiglenes palesztin kormány létrehozását is és ké­sőbb egy önálló palesztin ál­lam létrehozását a Jordán folyó bal partján. Jordánia, amely korábban el­lenséges magatartást tanúsított a palesztin mozgalommal szem­ben, az utóbbi időben több kér­désben módosította álláspont­ját. Kairói források szerint Husszein rövidesen elismeri a palesztin felszabadítási szerve­zetet, mint u palesztin nép egyetlen hivatalos képviselőjét. Damaszkusz — Hivatalos szí­riai források közlése szerint tegnap folytatódott az izraeli csapatok támadása szíriai egy­ségek ellen és ezáltal újabb tűzpárbajra került sor. JUBILÁL A NÉMET KOMMUNISTÁK LAPJA 1974. IV. 6. Bonn — Az Unsere Zeit na­pilap, a Német Kommunista Párt lapja a napokban ünnepli megjelenésének 5. évfordulóját. Az Unsere Zeit kezdetben he­tilapként jelent meg, 1973. ok­tóber 1-től azonban naponta mintegy 70 000 példányban je­lenik meg. A német kommu­nisták az egész NSZK terüle­tén megemlékeznek a kommu­nista napilap jelentős évfordu­lójáról. Az Unsere Zeit első száma 1969. április 3-án jelent meg, vagyis néhány nappal az újjá­szervezett Német Kommunista Párt I. esseni kongresszusa ©lőtt. Georg Polikeit főszer­kesztő az Unsere Zeit első szá­mainak megjelenésével kapcso­latban emlékeztetett arra, hogy a nyugatnémet nagytőke szün­telenül akadályokat gördített a Hármas külügyminiszteri találkozó Delhiben Delhi — Delhiben tegnap megnyílt az indiai—pakisztáni —bangladesi külügyminiszterek hármas találkozója, amelynek az a feladata, hogy véglegesen normalizálja az indiai szub- kontinensen fennálló problé­mákat. Bar hivatalosan nem közölték a napirendi pontokat, általános vélemény szerint az indiai—pakisztáni háború so­rán foglyul ejtett katonák sza- badonbocsátása, és a pakisztá­ni nemzetiségű lakosság Bang- ladesből való hazatelepítéso szerepel. A tárgyalások során lénye* gében India a közvetítő sze­repet vállalta és politikai meg­figyelők Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Pakisztán és Banglades első hivatalos tárgyalás-sorozatára az indiai fővárosban kerül sor. lap folyamatos megjelenésének útjába. Az, hogy az Unsere Zeit mégis napilappá nőtte ki ma­gát, annak köszönhető, hogy a nyugatnémet kommunisták fá­radhatatlan igyekezettel új és új előfizetőket szereztek a lap számára. J apán súlyos gazdasági megrázkódtatásokat él át. Már a dollárválság igen kedvezőtlen hatást gyakorolt a japán gazdaságra, mivel japán jelentős mértékben a külkeres­kedelemtől függ. A dollárvái- ság rosszabbította Japán kivite­li lehetőségeit a tőkés államok­ba, főként az Egyesült Álla­mokba. Ezenkívül a japán gaz­daságot már hosszú idő óta megterhelte az, hogy intézkedé­seket kellett foganatosítani a dollárárfolyam támogatására. E kedvezőtlen befolyásokat még nem sikerült leküzdeni, amikor egy további tényező merült fel — a nyugati ener­giaválság és az üzemanyag- árak ezzel kapcsolatos emelke­dése. Az olajmonopóliumok sür­getni kezdték a kormányt, en­gedélyezze az olajárak emelé­sét, a Mobil Oil, a Shell és az Exxon konszern megkezdte a Japánba irányuló olajszállítá­sok korlátozását, és közvetlen nyomással elérték az árak eme­lését. Mindezeket a kedvezőt­len befolyásokat nem tudta a japán gazdaság megbénítani. A gazdasági nehézségek és az inf­láció külső okaihoz ugyanis belső okok Is járultak. Ide tar­tozik elsősorban a japán gaz­daság „túlfűtöttsége“, amit fő­ként az aránytalanul nagy be­ruházások és az állami kiadá­sok jelentős megnövekedése okozott. E fejlődés következményei szükségszerűen hamarosan megnyilvánullak nemcsak a pénzügyi gazdálkodás területén, A tudumáiiyos-nuíszaki forradalom előrenyomulása egyre na­gyobb követelményeket támaszt az iskolai oktatással szemben is. Felvételünkön a miskolci Földes Ferenc Középiskola diákjai a nemrég üzembe helyezett számítógéppel ismerkednek. (Foto: CSTK—MTI) Új koalíciós kormány Laoszban Vientiane — Tegnap hivata­losan beiktatták hivatalába az ideiglenes koalíciós egység­kormányt és az országos po­litikai konzultatív tanácsot. Mindkét testület az 1973. feb­ruári egyezmény és az ezt kö­vető szeptemberi pótjegyző­könyv alapján jött létre. A Laoszi Hazafias Front és az ideiglenes vientianei kormány képviselői több hónapig foly­tattak tárgyalásokat a most létrejött egység-kormány meg­teremtése érdekében. Az új 10-tagú kormányban mindkét fél egyenlő arányban van képviselve. A kormány élére Souvanna Phouma her­ceg, a vientianei kormány ed­digi elnöke került, míg az or­szágos politikai konzultatív ta­nács elnöki tisztségét Szufanu- vong herceg, a miniszterelnök féltestvére tölti be. Ez a koalíciós kormány az elmúlt 17 évben már a harma­dik koalíciós kabinet Laoszban. Az 1957-ben és 1962-ben léte­sült koalíciós kormányok tevé­kenységét minden esetben a jobboldali erők tették lehetet­lenné. Az új kormány előtt legfontosabb feladatként a laoszi béke és nemzeti önren­delkezés szavatolása áll. A KAMBODZSAI HAZAFIAK ELŐRENYOMULÁSA Phnom Penh — A kambod­zsai hazafiak tegnap sikeres tüzérségi támadást hajtottak végre a kormánycsapatok ál­lásai ellen és Kampót kikötő­ben a levegőbe röpítették a Lón Nol-hadsereg egyik fő ha­dianyagraktárát. Az óriási rob­banás megrongálta és alkalmat­lanná tette a kormánycsapa­tok számos műszaki berende­zését is. A hazafiak ezután kö­zelharcban kiszorították az el­lenséget a város északi részé­ből és megkezdték támadásu­kat déli irányban. A Phnom Penh-i rendszer katonai szóvivője tegnap beis­merte, hogy a Lón Nol-hadse- reg helyzete válságos. Az idő­járás rosszabbodása következ­tében nem tudják bevetni a légierő nagy részét. Elkeseredett harcokról ér­keznek jelentések az ország más részéről is, különösen Oudong város környékéről, amelyet a hazafiak már már­cius 18-án felszabadítottak és a kormánycsapatok azóta si­kertelenül igyekeznek vissza­szerezni. MIHAIL LESZECSKO, a Szov­jetunió Minisztertanácsának al­elnöke fogadta Václav Hűlát, hazánk kormányának alelnökét, az Állami Tervbizotlság elnö­két. HÁGÁBAN NATO-ellenes tün­tetést tartottak a holland if­júsági szervezet tagjai. A hol­land főiskolai diáktanácsok el­határozták, hogy április 20-án országszerte meghirdetik a „NATO-ellenes harc“ hetét. HAROLD WILSON brit mi­niszterelnök és Liam Cosgrave, az Ír Köztársaság kormányá­nak elnöke Londonban az úgy­nevezett „sinningdalei egyez­ményről“ tárgyalt, mely szerint a brit, ír és az északír kor­mányszerv képviselői közösen megalakítják az úgynevezett ír tanácsot. A SKÓT SZAKSZERVEZETEK nyilatkozatban követelték Nagy-Britannia kilépését a Kö­zös Piacból, a szukszervezed- ellenes törvény megszüntetését és sztrájkban való részvétel miatt fogva tartott munkások szabadonbocsátását. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK parlamenti képviselőháza 177 szavazattal 154 ellenében el­vetette azt a javaslatot, mely szerint az USA 174 millió dol­lárral emelné a saigoni kor­mánynak nyújtott katonai se­gítséget. AZ USA-BAN pillanatnyilag 5 millió munkanélkülit tarta­nak nyilván. Az utóbbi időben tömeges elbocsátásokra került sor a személygépkocsit gyártó társaságoknál, amelyek több mint 100 ezer munkást bocsá­tottak el. NYUGAT BERLINBEN a la­kosság megélhetési költségei múlt év márciusához viszonyít­va jelenleg 7,3 százalékkal ma­gasabbak. KORRUPCIÓS BOTRÁNY ETIÓPIÁBAN Addis Abeba — Sidamo etió­piai tartományban erőszakkal megfosztják a parasztokat me­zőgazdasági terményeiktől, és a pénzt amelyet a lakosok a helyi Ipar fejlesztésére gyűjtöt­tek, a tartomány funkcionáriu­sai tulajdonítottak el — jelen­tette ki az etióp parlament egyik küldötte, abban a felszó­lalásban, melyet a tizennégy etióp tartomány hivatali appa­rátusa ellen indított korrup­ciós vizsgálóbizottság előtt tett. Tigre tartományban a kép­viselők tanúbizonysága szerint a lakosság kétségbeejtő viszo­nyok közepette tengődik. Wol- lo tartomány küldötte a ka­tasztrofális állapotokért a tar­tományok vezetőire hárította a felelősséget. Wolleta küldötte követelte, hogy a kormány vegye elejét hasonló visszaéléseknek a jö­vőben. hanem szociális téren is. To­kióban 1974 februárjában a kiskereskedelmi árak 24 száza­lékkal voltak magasabbak, mint 1973 februárjában. Oszakában ugyanezen idő alatt a kiskeres­kedelmi árak 26,9 százalékkal rolni érte, még mielőtt a cik­kek még drágábbá válnának. Emellett e vásárlási láz a való­ságban még jobban meggyorsít­ja az inflációs irányzatokat, mert a tőkések azonnal fele­melik mindazon árucikkek hiflóciá és sztrájkok topánban növekedtek. A hivatalos statisz­tikai adatok szerint Japán egész területén ez év februárjában a kiskereskedelmi árak 23,1 szá­zalékkal haladták meg az 1973. februári árszintet. A legnagyobb mértékben az élelmiszerárak emelkedtek. Tokióban pl. már­cius folyamán a zöldség-félék 23,4 százalékkal lettek drágáb­bak. Mivel éppen ezekben a na­pokban tovább növekednek a nagykereskedelmi árak, nyil­vánvaló, hogy a legnagyobb mértékben kedvezőtlen árfejlő­dés a következő hónapokban is folytatódni fog. Amint a japán miniszterelnök is beismerte, Japánban ez a legrohamosabb áremelkedés 1949 óta, amikor a kiskereskedelmi árak átlagosan 24,8 százalékkal növekedtek. Nem túlzás azt állítani, hogy Japánban inlfáció van. A la­kosság a rohamos áremelkedé­sekre fokozott vásárlásokkal reagál. Vásárlási láz figyelhető meg, ami annak a következmé­nye, hogy a lakosság elvesz­tette bizalmát a japán pénzben. Azok, akik bizonyos összeget takarítottak meg, most igye­keznek minél előbb árut vásá­árait, amelyek iránt fokozódik a kereslet. Hogy teljes mérték­ben áttekinthessük Japán súlyos helyzetét, hasonlítsunk össze néhány adatot. Franciaország­ban 1973 januárjától 1974 ja­nuárjáig 10,3 százalékkal emel­kedtek a kiskereskedelmi árak a kormány által közzétett ada­tok szerint, míg a szakszerve­zetek kimutatása 12,5 százalé­kos emelkedésről tanúskodik. Minden esetben ez a japánban bekövetkezett drágulásnak csu­pán a fele. Az Egyesült Álla­mokban is az inflációs kvóta 10—11 százalék körül mozog. Mivel a japán dolgozók bérei és fizetései nem emelkednek, illetve lényegesen lassabb ütemben növekednek az árak emelkedésénél, az infláció kö­vetkezményei elsősorban a dol­gozókat sújtják. Az életszín­vonal egy helyben topog és sok esetben a szó abszolút ér­telmében csökken. A dolgozók készek védekezni e kedvezőtlen fejlődéssel szemben és helyze­tük megjavítását követelik. A Japán Kommunista Párt, a Szo­cialista Párt és a Japán Szak- szervezeti Tanács bizottságot létesített az infláció elleni kö­zös harcra. E bizottság az el­múlt hetekben számos sztráj­kot és tiltakozó tüntetést szer­vezett az infláció és a kor­mány gazdasági politikája el­len. Március vegén e tiltakozó akciókban egymillió japán dol­gozó vett részt. Ugyanakkor to­vábbi tiltakozó gyűléseket és sztrájkokat készítenek elő. A köz­lekedési alkalmazottak bejelen­tették, hogy április 11-én és 12-én általános sztrájkot tarta­nak, ^amelyben több mint 500 ezer 'dolgozó vesz részt. Vár­ható, hogy az április első felé­ben sorra kerülő tiltakozó ak­ciókban több mint 6 millió japán emeli fel szavát az inflá­ció és a drágaság ellen. A japán kormány mindeddig nem tett semmilyen érdemleges intézkedést az inflációs folya­mat megállítására, s annak ér­dekében, hogy javítson a japán dolgozók helyzetén. A kormány eddig csak arra szorítkozott, hogy türelemre intse a lakossá­got, de semmilyen intézkedést sem foganatosít a monopóliu­mok ellen, amelyek gyakran szándékosan és mesterségesen emelik az árakat és nem él a rendelkezésére álló gazdasági eszközökkel ahhoz, hogy befo­lyásolja a kedvezőtlen fejlő­dést. Várható tehát, hogy ja­pánban a forró tavaszt még for­róbb nyár követi. A japán dol­gozók ugyanis nem szándékoz­nak belenyugodni jelenlegi helyzetükbe, az életszínvonal további csökkenésébe. JAN BLANSKÝ Kommentárunk

Next

/
Thumbnails
Contents